Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2008. december 27.

Stephenie Meyer - Alkonyat (Twilight saga1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Akkor találkoztunk először a könyv és én, mikor még karácsony előtt voltunk. Csak egy kevéske pénzem volt, és azt a karácsonyi ajándékomra akartam költeni, ami egy másik kötet volt (Andrew Bellringer – Hősellátó). Mivel a könyvesboltban gyakori látogató voltam (és volt diákigazolványom) kedvezményt kaptam, és pont kijött annyi, hogy meg tudtam venni az Alkonyatot. Akkor még hazánkban nem volt ekkora visszhangja. Hogy akadtam rá akkor mégis a kötetre, és miért gondoltam úgy, hogy megveszem? Külföldön már ismerték, és háttereket kerestem a számítógépemre, mikor egy Twilight feliratos fanmade plakátot találtam. Youtube -on utána néztem, hogy ez mi? A film trailere fogott meg, amiben Ed ellöki a csajtól a kocsit. Nem tudtam, hogy vámpíros, azt hittem, hogy a srác csak simán olyan, mint Superman, vagy mittom én... Mikor a könyvesboltban a kezembe fogtam, és megláttam a borító fölső részén a csíkot, ami a szereplőket tartalmazta, azonnal visszamentem érte a könyvesboltba, mikor kiderült, mégis összejön annyi pénz, amennyiért elvihetném... Egy lépcsősor aljáról szaladtam vissza az emeleten levő boltba...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
A történetet szerintem az is ismeri, aki nem olvasta a könyvet, vagy látta a mozifilmet. Van Bella, aki csetlő-botló lány. Van Edward, a vámpír, aki beleszeret a lányba. Olyan ez, mint a Rómeó és Júlia vámpír köntösben. Két külön faj, akik nem lehetnek egymáséi, de a szerelem győz. Edward és Bella összejönnek. Edward ügyesen visszafogja a vámpír ösztöneit, és védi a lányt, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt...
Többször meg akarják támadni Bellát, és persze Edward és családja ezt nem hagyják. Közben a városi embereknek fogalma sincs, hogy a Cullen család nem mindennapi, és vámpírok.
Akkor jön az igazi baj, mikor három ismeretlen vámpír érkezik a városba, és megindul a vadászat...

Vélemény:
Nem írom le részletesebben a történetet, mert szerintem fölösleges. Nagyon elvarázsolt. A kötetet többször olvastam, mint eddig talán bármelyik könyvet. A kedvenc részeimet kívülről fújom. A vicces részek azok, amik nagyon megmaradtak bennem (mint például mikor Edward ölében ül Bella, és a srác megszólal, hogy ideje reggelizni...; vagy a kórházas rész...) Én első sorban a humoráért szerettem bele, nem pedig a szerelmi szálért, vagy a vámpírokért. Az, hogy mekkora hiszti alakult ki körülötte, az viszont szerintem túlzás, és rontja a könyv olvasásának élményét... Na és a folytatások... És a film szereplői... Mindenkit fölkaptak. Attól félek, hogy ugyanúgy fog járni, mint a Harry Potter sorozat: jönnek a filmek, a játékok, képregény, kifestőkönyv, Bogar Bard meséi, filmkulisszás könyvek, meg a filmben alakító színészek könyvei. Aztán megjelenik majd a „Twilight titok” (Harry Potter titkok után szabadon), meg a többi. A tinilányok őrjöngenek a moziban, és nem hagyják élvezni a filmet, majd pedig elérünk addig, hogy addig imádják az egész humbugot, hogy végül meg fogom bánni, hogy valaha tetszett és elolvastam a sorozatot, mert akkora felhajtást csapnak körülötte...
Az ilyenek miatt születnek a negatív kritikák...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2008. december 26.

Dörnyei Kálmán - Yabbagabb, a kalandorok szégyene

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Korábban már biztosan említettem, hogy olvastam a Kaland nélkül című Dörnyei-regényt. Egy időben vettem a kettőt. Mind a két kötetben szerepel Yabbagabb, aki füllent a Kaland nélkül asztaltársaságának, de innen kiderül, hogy mi is az igazság...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Yabbagabb egy harcos varázsló. Mindenféle varázslatokra képes... Vagyis képes elrontani... Rögtön a regény elejével találkozunk ezzel a „különleges” tehetségével, mikor panaszkodnak róla.
Oké, nem ez Yabbagabb legnagyobb erőssége. Kalandjai nagy részét úgy sikerül túlélnie, hogy az útjába eső, gonoszabbnál gonoszabb szerzeteket szélhámosságával sikerül eltérítenie az útjából, és legyőzni őket. Ugyanakkor, mikor megmenti társai életét, akkor is más aratja le a dicsőséget. Nem marad Yabbagabbnak más, mint egy denevér, az alkohol, a meséi, és egy bunkó.
Nem érdekli túl sok minden, de azért eléldegél. Végül bosszút esküszik – nem mondom el ki, vagy mi ellen – és elmegy, hogy beváltsa ezt...

Vélemény:
A kötet hátulján van egy találó idézet: „Yabbagabb nem olyan nagy varázsló, mint Gandalf, nem olyan bölcs, mint Merlin, nem olyan elszánt, mint Hókuszpók és nem olyan híres, mint Harry Potter, viszont sokkal szórakoztatóbb.” egy magyar anyuka
Azt hiszem, ez mindent elárul főhősünkről. Néha azért sajnáltam, hogy jót tett, és akkor is megszívta, de hát ilyen egy szélhámos élete, nemigaz? Azonban jókat mulattam rajta.
Ettől azért vonok le pontot, mert nekem a Kaland nélkül jobban tetszett. Tudom, tudom... Milyen dolog már az, hogy egy író könyvét azért húzom le, mert egy előbb olvasott kötete jobban tetszett...
De ez az igazság. Lehet, hogy innen hiányoltam a kocsmai verekedőt? XD Ez is megeshet...

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2008. december 19.

Anthony Sheenard - Parázs-Varázs

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
A Könyvvadászó Kabala ex-osztálytársammal bementünk az antikváriumba, hogy megtegyük a szokásos kis könyvvadászatunkat, mikor egy könyvkupac alján megleltem a borítót. Anthony Sheenard néhány novelláját akkorra már olvastam A láthatatlan város című kötetből, de még kettő hátra volt belőlük. (Erről a kötetről majd később bővebben.)
Mivel magyarok közül Anthony Sheenardon – magyar nevén: Szélesi Sándor – kívül eddig csak egy írónak sikerült megfognia, ezért nem volt kérdéses, ott fogom e hagyni a kötetet, avagy sem. Egyébként a másik magyar író nem más, mint Karinthy Frigyes, akit tíz éves korom körül olvastam először. Bár a kötelező olvasmányokat nem olvastam el, a Karinthy kötetettel azért sikerült megbarátkoznom ifjonti koromban. Jobban lekötött, mint mondjuk a Lassie hazatér, amiből a tanító nénik néha fel-felolvastak egy-egy részletet (pedig kutyapárti vagyok, és odáig vagyok az állatokért...) Az jobban érdekelt volna, ha egy olyant olvasnak fel inkább, mint az Utazás a koponyám körül... Na, mindegy. A lényeg, hogy Szélesi vékony fantasy kötete ott virít a polcon...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
A Parázs-Varázs elején megismerkedünk a szereplőkkel. Egy mágus, aki nem éppen jókedvűen, de oktatja a tudatlan, gazdag palántákat, akik egyébként valljuk be: hülyék. A varázsló szájából többször is elhangzik ez, de én el is hiszem neki.
Ezek közül a suhancok közül páran fogják magukat, és az üresen maradt mágustoronyba betörnek – átcsusszannak a varázslatos védelmen, és minden mágián. Végül bejutnak a toronyba, és elkezdenek kutakodni, hogy mindent felfedezzenek.
Néhány pergamentekercset azonban nem kellett volna megnézniük. A városban hirtelen kialszik minden tűz. Az emberek nem értik, hogy mi a csuda történt. Néhányan kiszedik a hamut a kemencéjükből, páran bolygatják, de csak nem tudnak tüzet gyújtani. Aztán hirtelen minden parázs felizzik, és minden lángra kap, amire jutott belőle. A város elkezd égni, és megkezdődnek az oltási munkálatok. Csak egy baj van: a tüzet semmivel sem lehet eloltani.
A mágus megérzi a bajt, és a tornyához siet, miközben mindenki más is tudni akarja, hogy mi történt. Egyesek embereket bérelnek fel, hogy megkeressék a tettes(eke)t, mások pedig módot akarnak találni a tűz eloltására. Hogy ebből a kavarból mi lesz? 

Vélemény:
Erre az utóbbi kérdésre voltam én is kíváncsi, mikor elértem a regényben addig, hogy felgyulladt a város, és nem lehetett eloltani a tüzet. A kedvenc helyszínem a mágustorony volt, mert ott volt az agyagfej, akinek nem volt más álma, mint hogy legyen végre egy teste, azonban a mágus nem adott neki. Mikor a fiúk betörtek a mágustoronyba, akkor is ott volt, és magyarázott nekik. Aztán mikor kikerült a toronyból... Ő vált a kedvencemmé, mert rajta nevettem talán a legtöbbet... Na meg a máguson... Olyan szövegei voltak. Olyan sok -féle módon kifejezte, hogy mekkora hülyék a gazdag kölykök XD Aki egy jót akar nevetni fantasy közegbe csomagolt történeten, annak szerintem ez alap mű...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger