Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2009. július 27.

Cassandra Clare - Hamuváros (Végzet ereklyéi 2)

1 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első után - túlzás nélkül - követeltem a második kötetet is... Szegény Gigit nyaggattam, hogy árulja el, mi lesz benne, aztán meg rögtön mondtam azt is, hogy inkább mégse, mert el akarom olvasni. Számomra egy könyv sem izgalmas, ha már ismerem a végét, és úgy, hogy már előre megmondták... Szeretem kitalálni, hogy mi lehet benne... (szegény Gigi... írjatok rá, hogy túlélte e!)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Clary élete szokásához híven zajlik... Mert már miért ne? Az első kötetben megtudta, hogy Jace a testvére, és azóta nem is beszélt a fiúval. Helyette ideje egy részét a vámpíroktól kissé megtört Simonnal tölti.
E közben Jacet megvádolják, hogy áruló, és amikor Lightwood anyuka a képébe köpi ezt, akkor elvonul, és magára haragít egy egész farkas-falkát, hogy kiélje a dühét...
Egy telefonhívást követően azonban Clary azonnal megy, hogy segítsen Jacen...
Újabb kavar és csavar történik.
Ráadásul a fiú nagyobb bajba keveredett, mint Clary elsőre hitte volna, ugyanis lecsukják mondván, hogy biztosan Valentine (Clary és Jace apja, és a főgonoszunk, aki egyébként egy nagyon jól kidolgozott karakter, és mint főgonosz egészen elképesztett...) kéme.
Van itt gyilkosság, titok, misztika és rejtély, na meg Magnus, meg Alec, meg Isabelle, és Clary, na meg Jace, aki nem hiányozhat... A fiú túlzottan félti Claryt, és ezért mindent megtesz, hogy megvédje, de vajon meddig mehet el? Hova jut el a páros, és engednek e az igazi érzelmeiknek, vagy hagyják, hogy a testvéri kapcsolat győzzön?

Vélemény:
Az első után nem apadt a színvonal... A szerelmi szál még mindig kavarog, és nem lehet tudni, melyik fiú lesz a nyertes a végén, a lány szívében ki foglalhatja el az igazi helyet. A Seeli királynő kis játéka is tetszett XD, és a jelenet a kedvencem volt XD Jace hozza a formáját, mint mindig XD
A kötet bővelkedik némi szerelmi szálban, de az írónő nem viszi túlzásba. Ezek mellett van izgalomra ok bőven... Ráadásul a humor, meg Jace szarkazmusa... XD Sokat nevettem rajtuk...
Clare kitett magáért, remek írónő, és köszönet Gigi-nek, hogy megmutatta nekem ezt a sorozatot, és ajánlotta... Ráadásul ez eltér a mai "csak tiniknek szól, és még értelme sincs, meg nyálas is mellette, de semmi izgalom" könyvektől, és talán pont ezért megragadó a kötet.
Pedig úgy terveztem, hogy valami negatívat írok róla, de az egyetlen negatív, ami a könyvben van, az Simon XD, aki nem képes csak úgy kisétálni a képből XD (aki olvasta az elsőt, ezt még az is megérti). De hát ez már egyéni szocproblémám... Na meg az a borzalmas függővég...? Neeee...
És mikor olvashatom még a harmadikat???

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. július 22.

Libba Bray - Rettentő gyönyörűség (Gemma Doyle 1)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ennek tipikusan nincs nagy sztorija. Untam magam, érdekes volt a borító, így elvittem magammal, miután a hátulján elolvastam a fülszöveget. Még életemben nem hallottam az írónőről, de a Jane Eyre óta tetszenek a régi korokban játszódó könyvek (azért akadnak kivételek!!! ehem...) Ez például a Viktoriánus korba kalauzolja vissza az olvasót. Na, de majd később...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünk hőse Gemma Doyle. A lány Indiában él a családjával, vannak szolgálóik, egészen jómódúak, de a lány egy szokásos lázadó típus. Összeveszik az anyjával, és elfut tőle. Minden álma, hogy Londonba utazhasson, és ott járjon iskolába, meg miegymás. Társadalmi életre vágyik, és mindenre, amit egy korabeli lány kérhet.
Az álma teljesül az után, hogy India utcáin barangolva elveszik, és egy látomásban látja, ahogy anyja meghal. Eztán a lány Londonba kerül egy bentlakásos lányiskola falai közé, ahol úri hölgyet akarnak faragni belőle. A Spence akadémia falain belül azonban koránt sem ilyen egyszerű a helyzet.
Meg kell küzdenie az általános kihívásokkal, mint a klikkek, és a "nagymenő" lányok, akik felsőbbrendűnek hiszik magukat.
Gemma barátnője lesz a szegény, ösztöndíjas lány Ann, aki visszahúzódó, és gúnyolódások céltáblája. Sok balhé és baj után barátságba keveredik Felicityvel és Pippával. Gemma fölfedezi az erejét, amivel egy varázslatos világba át tud lépni. Magával viszi újdonsült barátait is. Azonban nem csak minden móka és mese. Találkozik itt halott anyja szellemével, aki figyelmezteti a veszélyre. Egy Kirké nevű alak el akarja kapni Gemmát. Ha ez nem lenne elég, egy Raksana nevű társaság is figyelteti a lányt.
Gemma nyomozásba kezd, ki Kirké, mi az anyja titka, ki is ő valójában, milyen ereje van, mi a Raksana, mit akar tőle a Kartik nevű Raksana -tag és így tovább. Mi a Spence nagy titka?

Vélemény:
A történet tetszett, a nyomozásos rész is egészen jó volt. Gemma karaktere különösebben nem fogott meg... Egyik lányt sem bírtam. Kartiknak drukkoltam, mert miért ne? Ő volt a misztikus, rosszfiúnak tűnő akárki, akinek drukkolni lehetett. Gemma előtt rájöttem a megoldásra, úgyhogy ez nálam azt jelenti, a sztori kiszámítható. Felicity, Pippa és Ann ellenszenvesek voltak, mert olyan, mintha nem azért lennének a barátai, mert tényleg Gemmát bírják, hanem mintha csak azért barátkoznának vele, mert át tudja őket vinni a varázslatos világba, ahol a kívánságaikkal bármit elérhetnek. Gemma helyében egyszer csak ottfelejtettem volna őket, vagy nem is tudom... De Gemma nekem kicsit túlontúl naiv volt ilyen téren.
Amit még kiemelnék, az a korábrázolás, ami szintén tetszett, és ahogy a kor társadalmát bemutatja az írónő. Összességében a regény tetszett, még ha a lánykarakterek nem is fogtak meg, de a történet, a leírás, és az E/1-es mesélés nem volt rossz.

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. július 13.

Anthony Sheenard - A láthatatlan város

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt a könyvet egy nyaralás alkalmával fogtam a kezembe. (úgy volt, hogy a Vak hold lesz a kiszemelt áldozat Margit Sandemotól, de akkor az még nem volt az adott könyvesboltban). Sheenardtól már olvastam a Parázs-Varázst, és kíváncsi voltam, ha fantasy terén olyant alkotott, amilyent, akkor sci-fi terén mit hozott össze. Úgy ugrottam neki, hogy napi egy novellát elolvasok tőle... Hát, ez nem jött össze...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Az író végig E/1 -ben beszél, meséli el a történeteit (oké, van pár novella, ahol nem, de a legtöbben így van). Lássuk az első 7 novellát szépen sorjában (azért csak hetet, mert rengeteg van még benne, szám szerint 14, és aki 7 novella után nem tudja eldönteni, elolvassa e a kötetet, azt tudom sajnálni XD):

A név nélküli szomszéd (egyik kedvencem)
Az író talál egy albérletet Budapesten, amit kivesz. Dolgozgat egy könyvön, barátokkal találkozik, éli az életét, mint minden ember.
Azonban feltűnik neki, hogy sosem látja a szomszédját. Megbízásos alapon vásárolnak be neki, és mindig a lakásában tartózkodik. Senkit sem enged a küszöb túloldalára, és senki sem tud túl sokat a férfiról. Ez felkelti az író figyelmét, és elkezdi kinyomozni, ki is a szomszédja.
Mindenféle módszereket bevet, de a fickó csak nem törik meg. Az író még egy levelet is kap, hogy ne zaklassa a szomszédot (nem a férfi írta neki)...
A nagy kérdés szóval fönt áll: mit rejteget a szomszéd, ki is ő, és mi a titka? Kiderül e a rövidke történet során?

Az aranyat izzadó fiúk
Valaki gyerekeket tüntet el. Hogy miért? Nem tudni. Mikor egy újabb gyerek tűnik el, az író és a rendőr barátja a nyomukba szegődnek. Az írónak ugyanis sikerül követni egy kocsit, és közben tartja a kapcsolatot a rendőrrel, miközben követi őket.
El is jut valahova, ahol olyan felfedezést tesz, amire egyikük sem számított.
Kiderül ugyanis, hogy kik raboltak el, kiket, milyen okból, és mit műveltek velük... Csak egy a baj: a filmekben mikor a rosszfiúk elmondják a terveiket, vagy fölfedik előtted véletlenül, akkor nem olyan könnyű eljuttatnod az információt a hivatalos szervekig...

Cipőbolt a körúttól balra (egyik kedvenc)
A mesék biztosan csak mesék? Nem létezik üvegcipellő, vagy hétmérföldet lépő bakancs a mesék világán kívül? Ági és Péter sem hihettek benne...
Egy cipőboltban járva vettek egy piros cipellőt, és egy bakancsot. Egyik lábbeli sem tűnt jó állapotúnak, csak szimplán vonzotta őket... És hogy mi lett az egésznek a vége? ... (itt sem lőném le a poént)

Egy cég telefonnal
Van egy cég. Míg nem keresed, nem tudod, hol van. Mindössze egyetlen szám van, ami összeköthet vele. Úgy hirdetik magukat, hogy megszakítják a terhességet megelőzéssel. Mit jelent ez?
Annamaris - az író gyerekkori barátja - babát vár, de nem akarja megtartani, nem is számított rá. A párjával, Robival el akarnák vetetni, de ez rizikós. Aztán mégis megkeresik ezt a céget, és megpróbálkoznak az ő módszerükkel, ami mint kiderült koránt sem a szokásos eljárást takarja...

Angyalok az éjszakában
Az író egy villamossal utazna Budapesten. Föl is száll, és arra lesz figyelmes, hogy két lány beszélget egymással. Csak a szokásos pasi-ügyekről csacsognak.
Azonban történik valami: az egyik lány feldühíti a másikat, és leszállnak a villamosról az éjszakába, és elkezdődik a hajsza. Az író utánuk siet, hogy nehogy balhé legyen. Egy sötét részen az író meglát valami fényeset, ami elkezdi vezetni valahova... És ekkor rábukkan valamire...

A Halál árnyékában
Az író egy olyan helyen jár, ahova szerintem senki sem szeretne kerülni, és találkozik a Halállal. Mivel valamilyen szinten egy-egy novella összefűződik - néha meg-megemlítenek egyik novellából dolgokat a másikban - ezért tudhatjuk, hogy ez nem a vég... Mert van még ott novella, ahonnan ez jött.

Egy napló, kilenc arckép
Ismét egy novella (a cipőboltos után), amit nem az író szemszögéből látunk. Egy naplóba írt történetet látunk, ami összeköt kilenc "gyereket". Egy dédnagymama naplóba fűzött gondolatai a régi időkről. Van itt történelem, és saját élettörténetek is. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ismerjük a mondást:
A történelem mindig megismétli önmagát... Hát itt ugyanez történt. És bár nem tudják, a középpontban ott van egy régi, antik tükör, ami családi örökség...


Vélemény:
A név nélküli szomszéd: tetszett a misztikája, a titokzatossága, és végig drukkoltam, hogy kiderüljön, mi is a szomszéd. Az ember azt várná, hogy ezek után például kiderül, hogy a szomszéd egy android, vagy egy titkos kém, esetleg titkos ügynök, aki nem fedheti fel a kilétét... Aztán jön az igazság, ami ennél jóval egyszerűbb. Ami viszont szíven ütött, hogy nem tudtam kitalálni, hogy mi is a szomszéd, vagy ki is a szomszéd XD Pedig általában minden történetnél össze szoktam tudni rakni a végeket, és a kérdéseimre az előtt megtudom a választ, mielőtt fölfednék előttem...

Az aranyat izzadó fiúk: ennél a novellánál nem csodálkoztam a végén annyira. Az igaz, hogy még nem olvastam könyvet, amiben *********-k szerepelnek (ha a kicsillagozott helyre beírnám a betűket, akkor nem lenne meglepi a történet vége, kimenetele stb...), de valahogy éreztem, hogy az ő kezük van a dologban. Elvégre ki más próbálna aranyat izzasztani fiúkból? Mégis a történet érdekes volt, és vártam, mi történik az íróval ezek után...

Cipőbolt a körúttól balra: Aranyos, kedves mese. Olyan, mintha átrángatták volna a valóságba a mesék birodalmát. Bájos köntös, hitetlen szereplőkkel, akik végül olyanba csöppennek, amiről nem állítják száz százalékig a történet végén, hogy megtörtént, csak hogy lehet, hogy úgy történt... Az olvasó meg gondolja tovább, hogy igaz, vagy sem... Engem mindenesetre meggyőzött XD

Egy cég telefonnal: Hát ez, hú... Ilyen történet szerintem még senkinek sem jutott eszébe. Itt végig a kíváncsiság hajtott, hogy elolvassam, vajon hova lyukad ki a történet a végén... Aztán tettünk egy kört, és szinte az elejére értünk XD Nagyon tetszett XD

Angyalok az éjszakában: van itt élet, halál, és milliónyi kérdés... Misztika, hogy ki, mit akar csinálni, hova vezetik az írót, és ott mit talál. Ez a novella inkább szép volt, és pontosan ezért tetszett. A halál pedig... mondjuk úgy, haláli volt, és sokat sejtető, főleg, mikor megláttam a következő novella címét XD Szóval ez a novella inkább szomorkás hangulatú, és mégis gyönyörű...

A Halál árnyékában: éreztem, hogy ilyesmit hoz ki belőle az író, csak azt nem tudtam, milyen formában teszi XD Meg kell mondani, nagyon tetszett benne a párbeszéd, és egész tanulságos... Az utolsó mondata a novellának pedig akár amolyan mottója lehetne az egész könyvnek.

Egy napló, kilenc arckép: egy hosszabb lélegzetvételű történet, talán a leghosszabb az egész kötetben. Ennél kicsit olyan érzésem volt, mintha visszautaztam volna a múltba, és mégse. Na és a vége...? Hogy mennyi fordulatot lehet beletenni egy novellába... *sóhaj* Ez is kicsit olyan meseszerű volt, mint a cipőboltos, de az valamiért jobban tetszett, mint ez.

Összességében a kötetről: Bevallom azért nem írok a hátra maradt 7 novelláról, mert akinek az első hét nem kelti fel az érdeklődését, az az utolsó hetet sem olvassa el.
Sheenard stílusa nagyon megfogott végig. A történetekbe csempészett humor, a misztika, ahogy olvastatja magát ez a könyv... Még akkor is, ha tudom, hogy egyik történet nem feltétlenül kapcsolódik szorosan az utána következőhöz. Több kedvencem volt. Az első hetes fogatban 2 darab, míg a következő hétben még 2 novella kiemelkedően tetszett. Bár azt írták a kötetre, hogy sci-fi, ezt helyenként megcáfolnám. Például a cipőboltos az inkább mese kategória nálam. Ha összességében nézzük, akkor valóban elmondható, hogy a sci-fik túlnyomó többségben vannak. Nem vagyok nagy sci-fi rajongó, de ez a könyv tetszett. Nem éreztem benne annyira túlnyomó részben a sci-fi részt. Például A név nélküli szomszéd címűben csak a végén jön elő.
Az a tervem, hogy napi egy novellát olvasok pont az első novellának köszönhetően esett kútba, mert utána még többet szerettem volna olvasni belőle, de aztán... Elfogytak a novellák...
Eddig egyedül Sheenard bírt rávenni arra, hogy pillantsak bele a sci-fi műfajba, és setöbbet... Azt hiszem nem hiába lett 2007-ben Európa Legjobb Sci-fi Írója...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. július 8.

Claudia Gray - Evernight (Evernight sorozat)

0 megjegyzés




A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az Evermore című könyvet követte tulajdonképpen az Evernight. Nem hittem, hogy egy sorozat két része, mivel láttam, hogy két külön témával foglalkoznak, és két külön írója van... Azért ennyi előretekintésem volt... Úgy gondoltam, hogy vámpíros-iskolás könyvet még nem olvastam, és egy anime-ből kiindulva arra gondoltam, hogy talán ugyanolyan jól meg tudja oldani az írónő, mint amilyen abban az anime-ben volt (ami mellesleg tetszett és ugyanúgy vámpíros-iskolás volt...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Bianca, aki beköltözik az Evernight akadémiára, mert a szülei ott lesznek tanárok, és akkor már a kislányukat sem hagyják el... Bianca fel akarja hívni magára a szülei figyelmét, ezért megszökik, azonban "levadássza" Lucas, meghiúsítva Bianca szökését. Eztán Bianca visszatér ugye a suli falai közé, és elkezdi végre a sulit.
Az iskola egyébként vámpíroknak van fönntartva, de valamiért embereket is fogadnak a falai közé. Ez egy újítás, és senki sem érti, hogy miért kellenek emberek egy vámpíroktól hemzsegő suliba.
Részlet kérdés... Szóval Bianca folyton meg akarja találni Lucast, és tök bele van zúgva (holott csak azon a bizonyos éjszakán találkoztak és annyi). Mikor azonban megtalálja a fiút, az nem áll szóba vele, sőt, még tudomást sem vesz a lányról, ami nagyon mélyen érinti a kis csajt.
Aztán Biancát a szobatársa kiviszi egy buliba, és utána ismét találkozik Lucasszal, aki mindent elmond neki arról, hogy miért tette azt, amit, tisztázzák a dolgokat, és minden rendbe jön... Vagy mégsem?
Mi Lucas igazi titka? Erre a könyv végén választ kapunk. És miért ilyen ostoba Bianca? (Erre eddig senki sem tudott válaszolni nekem)

Vélemény:
A könyv legnagyobb hibájának a kapkodást tekintem. Olyan, mintha a főhősünk tudathasadásos lenne, vagy átmeneti amnéziás, és egy baleset után fölfedi hogy a szülei vámpírok, és vért isznak, és hogy ő az első olyan vámpírgyerek, aki született... Ez annyira végig kísérte az egész könyvet, hogy néha le kellett tennem és végiggondolni, biztos vállalom e a kockázatot, hogy tovább olvasva Bianca penge agya esetleg megvág... A csaj mindig hatvan lépéssel le van maradva, és naiv, és buta, és logikátlan... És a történetet is azzá teszi. Egyszerűen szörnyülködtem, hogy jelen időből hogy ugrik vissza egyes eseményekre. Épp csak azt nem mondja: "Jah, bocs, elfelejtettem megemlíteni ezt meg azt? Nem baj, akkor most mondom, hogy tudj róla, hogy így van és kész."
Nah, akkor itt van a Lucas-Bianca szál. Ha ez szerelem lenne első látásra, akkor jobban kellene ezt éreztetni, de ezt az írónő nevetségesen csinálja. Olyan, mint egy kis tini rajongása egy kedvenc színész, vagy zenekar után: rájuk pillant, tetszik neki, de soha nem érheti el... Én ezen inkább röhögtem, mint elhittem, hogy komolyan szereti a srácot. Ráadásul alaptalanul szereti...
Aztán a vége felé a nagy összeborulás... Na de kérem... A titok meg annyira nem is volt titok (célzás Lucas titkára) mert ez meg olyan sablon... Klisés, hogy úgy mondjam.
Olyan, mint egy kitekert Alkonyat, átnyomva a vámpírokat egy olyan iskolába, ahol több a vámpír, és köréjük benyomkodva néhány ember. Oké, ne hasonlítsuk hozzá, de szerintem ez az írás nem éri el nálam a minimális színvonalat (vagy kukacoskodó vagyok, és nagy igényű) azon a téren, hogy szerelmi szál, hogy akció, hogy információ megosztás... A "vámpírok a szüleim, és én is annak születtem" dolgot jobban is lehetett volna tálalni, vagy korábban.
Egyetlen mellékszereplő ragadott meg az egész történetből, és néhány helyen a tájleírás. Bár már kicsit uncsi, hogy minden sulit egy kastélyban rendeznek be... Na és a vámpírok felkészítése a modern világra XD Ezen megint jót gurultam...

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger