Várható megjelenések ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2009. november 30.

Jeaniene Frost - Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az egyik nagy könyvesbolt online oldalán kirakták a főoldalra, nagy beharangozással, hogy hú, tök jó, vedd és olvasd!
Már megint egy ócska vámpíros könyv, mikor unják meg? - gondoltam én. Aztán valahogy elő került erről a könyvről a szó, mikor beszélgettünk Gigivel... Gigivel, akinek sikerül mindig elérnie, hogy a minimális kíváncsisági szintem mindig a maximális fölé ugorjon, és gyorsan belevetettem magam az olvasásba...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Cat egy átlagos lánynak lenne nevezhető, ha félig vámpír, félig ember létére nem vámpírokat öldökölne bosszúból. Anyja hagyja ezt, és Cat azért csinálja, hogy örömet okozzon a nőnek. Ugyanis apja vámpír, aki csak legyártotta őt, és otthagyta az anyját, aki azóta is a szüleivel él. Szóval Cat, az anyja, meg a nagyszülei laknak egy házikóban.
Egy szép napon a lány azonban rossz vámpírral kezd ki. A pasas átrázza a lányt, aki át akarta rázni a vámpírt. Bonesnak hívják a vámpírt, aki egyességet ajánl a lánynak: dolgozzanak össze, és tegyenek el több vámpírt láb alól az ibolyák alatton túlra. A lány kénytelen beleegyezni, ugyanis ez nem igazi ajánlat, hanem fenyegetés Bones részéről, aki másképpen kinyírná a lányt...
Bones egyedi tervet dolgoz ki rá, hogyan készítse fel a lányt. Először is igyekszik az öltözetét úgy kialakítani, hogy a lány (elnézést a szóhasználatért) kurvának látszódjon, majd felkészíti a trágár és "piszkos" szavak elviselésére, és ezek mellett Cat kap fizikai kiképzést is. A lány megtanulja elcsavarni a vámpírok fejét, hogy aztán Bones segítségével kivégezhessék őket. Bones ugyanis vámpír, aki vámpírfejvadász (szal a saját fajtáját gyilkolássza).
Persze a páros nagyon összemelegszik, és egymásba habarodnak. Miért is gond ez? Ha Cat anyja ezt megtudja, akkor a csaj nagyobb bajba keveredik, mintha egy egész vámpírhorda akarna lecsapni rá... És a dolgok koránt sem ilyen egyszerűek. Catre felfigyelnek mások is, akik be akarják sorozni a soraikba. A lány életveszélybe kerül, akárcsak a többiek a közelében... De persze ott van Bones, akivel szintén kell kezdeni valamit...

Vélemény:
Szerintem első kötethez híven eddig jó a történet. Imitt-amott +18 -as, de attól még jó. Izgalmas, érdekes, szórakoztató. Bones tényleg olyan, mint amilyennek egy vámpírnak lennie kéne. Meglátszik rajta, hogy már több évet megélt, mint egy normál ember. Módszeres és nem hétköznapi...
A románcos részek nem szorították a háttérbe a nyomozós, "kapjuk el a vámpírokat" részeket. Az akciók kidolgozása is tetszett. Pontosan megszerkesztettek, és precízek.
A végén nagyon sajnáltam Bonest, de már olvastam a folytatás fülszövegét, úgyhogy ez már annyira nem számít XD Kíváncsi leszek arra, hogy hova fog fajulni ez a sorozat, sikerül e elrontani valahogyan. A nagy differenciák azért meglátszanak a két főhős között, és persze főhősnőnk itt is választás elé kényszerül.
Cat meséli el a sztorit, így látjuk, hogy mi játszódik a fejében, és helyenként mégsem. Ez pedig csak érdekessé tette a történetet, hogy a végén tudtuk meg, hogy mit miért csinált :) Ez tetszett benne még, mert ez tette néhol kiszámíthatóan kiszámíthatatlanná a történetet (tényleg azért csinálta, amiért gondoltam, hogy csinálja? stb...)
Szóval ezt is ajánlani tudom, de néhol a szöveg és a cselekmény miatt +18 -as...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. november 27.

Richelle Mead - Vámpírakadémia (Vámpírakadémia 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Semmi extra. A vámpíroktól üldözötten megadtam magam neki, mikor megláttam. Na jó, a teljes sztori úgy volt, hogy elutaztam, és míg vártam a taximra egy pláza parkolójában, nem volt jobb dolgom, így beugrottam a könyvesboltba. Ekkor találkoztam a könyvvel. Már olvastam neten a fülszöveget, és attól tartottam, hogy olyan, mint az Éjszaka háza. Aztán beleolvastam a boltban, és láss csodát...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Rose, aki egy dampyr, és a barátnője, Lissa, aki meg egy mora. A dampyrok testőrök, akik a morákra (élő vámpírok varázserővel, akik némileg elviselik a napfényt, de nagy mértékben nem, vérrel és emberi táplálékkal tartják fent magukat és varázserejüket, amivel a 4 elem valamelyikét irányítják nem használják támadásra) azért, hogy ne halljon ki a fajtájuk, meg szerintem azért is, hogy ne otthon kelljen kötögetniük. Mitől kell megvédeni a dampyrokat? Nem, nem a naptól való leégés ellen, és nem futkoznak a morák után a legnagyobb faktorszámú naptejjel... A strigák ellen a morák helyett a dampyrok veszik fel a versenyt. Striga: halott vámpír, akik egyáltalán nem mehetnek napra, nincs varázserejük, azzá válnak, vagy önként vállalják a strigaságot, vagy azzá teszik őket. Morából lehet strigát csinálni, vagy morából strigává válni, ezért vigyáznak a dampyrok oly nagyon a morákra, hogy ne legyen strigák... (akik meg egy az egyben vérrel táplálkoznak).
Lissa és Rose elszöktek a Szent Vlagyimir akadémiáról, de elkapják őket, és visszahurcolják. Ez után folytatniuk kell a tanulmányaikat (lakat alatt). A történtet Rose szemszögéből látjuk, akit egy Dimitrij nevű orosz dampyr kezd el kiképezni, hogy felzárkóztassa a társaihoz. Rosenak különleges kapcsolata van Lissával, mivel érzi amit a lány, és látja is, amit a lány (ha akarja, de néha csak úgy megtörténik).
Ez sokszor bizonyul hasznosnak, de néha Lissa számára idegesítő. Rose azért teper, hogy egy szép napon barátnője védelmezője lehessen, úgyhogy keményen edz.
Persze megvan a szokásos iskolai klikkesedés, a nemes vérű morák és az általuk kissé lenézett dampyrok közti ellentét, a tanulás, a pasizás, és persze némi bulizás.
Közben Rose ki akarja deríteni, mi volt az egyik eltűnt tanáruk titka, és fényt derít sok mindenre. Ki vadászik Lissára? Miért? Hogy maradt életben Rose egy halálos baleset után stb...

Vélemény:
Kiszámítható kötet... Oké, manapság melyik könyv nem az? Mégis a stílusa, a mesélése tetszett. A kedvencem a kissé "kőagy őrnagyos" Dimitrij volt XD, és ahogy Rose cukkolta.
Minden szereplőnek van megható háttere (mert már miért ne legyen?). Rose elmesélése ezerte jobb, mint Zoey fejbeli gondolatai. Bár Rose is szerelmes lesz, azért nem felejti el azt, hogy körülötte is van világ, és más dolgok is, amire figyelnie kell (mint például legjobb barátnője testi épsége).
A romantikus szál, ami Rose és a kiválasztottja között van érdekes, és szerintem jól összehozta az írónő. Nem úgy mutatja be, hogy hú, ez szerelem első látásra, hanem fokozatosan bontakozik ki az egész, és ez tetszett benne. Mindig egy-egy apró dologgal mozdítja előre.
A végén az utolsó "akciójelenetnél" tudom, hogy a cél az volt, hogy lerántsa a leplet valakiről, de akkor is, szerintem ráért volna a második kötetben, vagy valami más módon is összehozhatta volna. Mivel ez egyéni szocproblémám, nem vonok le pontot, mert összességében nagyon jó könyv, és várom a folytatást...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. november 26.

P.C.Cast + Kristin Cast - Elárulva (Éjszaka háza 2)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Kötelező kötet az első után. Annyit röhögtem az elsőn, hogy reméltem, ez legalább annyira muris lesz. A magas mércét megütő hülyeség ugyanis totálisan szórakoztató tud lenni számomra...
Gigi, nem ajánlom az olvasást! Még szüksége van rád a világnak, és nem éri meg a kockázatot!!! (az én eszem meg már amúgy is elment, úgyhogy már mindegy...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Z. élete tovább folyik megszokott medrében az Éjszaka Házikójában. Pasija, Erik egy verseny miatt nincs a suliban, és Z. nem tudja magát elfoglalni. Ő lett az új vezetője a Sötétség Fiainak és Lányainak, és dolgozgat is az új koncepción, meg nem is...
Hála Aphroditénak meghiúsul egy halálos kimenetelű baleset, amiben meghalt volna Redbird nagyi. Z. elkezd barátkozni a lánnyal, de nem viszi túlzásba.
Közben még mindig a nyakára jár a volt pasija Heath, ezek mellett megtetszik neki az egyik tanára is, a híres vámpírköltő. Hű, mi lesz itt...
Egyedül Eriket sajnálom, aki nem tud róla, hogy Z. már elkezdte gyűjtögetni a háremét...
Közben gyilkosságok történnek az Éjszaka háza környékén. Zoey ismerőseit valaki mészárolni kezdi, és a rendőrség kivallatja a lányt, hogy mit tud (a fülszövegben azt írták, hogy őt gyanúsítják... nem iiiiss... *durcizik*)
Közben azért megjön Erik, és Z. -t kísérti egy első kötetbeli élmény, ráadásul az egyik barátját elragadja a nagy, és csúnya halál... Mindenki meg van törve, de nem sokáig, mert rájönnek az igazságra, és kiderül, ki árult el kit, meg ilyenek...

Vélemény:
Ez a regény olyan volt, mintha Zoey már unná, hogy ő a főszereplő XD Azt hiszem emigrálni fog a következő kötetből, hogy valahol másutt új történet részese lehessen, mert már ki lehet bukva a saját hülyeségén is.
Ahogy elmeséli a saját sztoriját, egyáltalán nem hiszem el, hogy valós lenne. Képtelen vagyok átérezni a lány helyzetét, nem tudom beleképzelni magam a történetbe. Az "elhiszem, hogy valós" -t úgy kell érteni, hogy például ahogy Caliban az Éjvilágból elmesélte a saját históriáját, azt úgy tette, hogy elhittem, akár valós is lehetne (a realitás talaján lépkedve persze tudjuk, hogy csak fikció, de annyira bele tudtam élni magam a szereplő helyzetébe, hogy felmerült bennem egy "mintha ott lennék, mintha valóság lehetne" stb...) Aki ezek után nem érti, nem érdekes...
A jellemtelen karakterek csokrát csak növelik Casték, mert jön Jack. Zoey még mindig ribancozik, holott ő a legnagyobb köztük: immáron három emberkére vetett szemet... Aki csak ránéz a másik nem képviselői közül (és az illető nem olyan, mint Damien, hogy a pasikhoz vonzódik pasi létére), arról azonnal azt képzeli, hogy tetszik neki (mármint Z a pasiknak). Vagy egoista a csaj, vagy tökéletesnek hiszi magát, vagy még mindig Mary Sue (alias tökéletes karakter)
Na és ez a történet? Neee... A Castok olyanok, mint Rowling: nem mer hozzányúlni a karaktereihez (magyarul: nem akarja leöldösni őket), de ha egyszer belejönnek, akkor biztos kiirtják a fél szereplőgárdát, amit összehordtak...
A második kötet végén van egy kis előzetes a harmadik kötetből, és azt kell mondanom, hogy fogok itt még sikítani is, mikor a hülyeség tovább kínoz XD
Most bárki jogosan kérdezheti: akkor miért olvasom, ha csak fikázni tudom? A leírások még mindig szépek, de kíváncsi vagyok, egy rossz regényt hogy lehet még jobban lerontani, hogy meddig csökkenhet még a szellemi színvonal, és hogy megtaláljam végre, hogy mivel tud megfogni ez a regény olyan sokakat, ha tök üres, nincs benne semmi, és felszínes, és erőltetett, és túlzó, és a helyszínek bemutatásán kívül semmi sem természetes benne (tökéletes karakterek, amik irreálisak stb...)


Ha pontban fejezném ki: 5/2
Folytatás...

2009. november 25.

Neil Gaiman - Sosehol

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Most megint ujjal mutogatok Gigire. Miért? Mert bogarat ültetett a fülembe. Egyszer azt mondta: "jobb, mint a Csillagpor". Nekem már a Csillagpor is nagyon tetszett, és nem értettem, hogy tudna egy Gaiman jobbat írni saját magánál? GIGI, MINDEN A TE HIBÁD!!! (mint minden más is)
(Szóval ezt a könyvet vigaszdíjként kaptam. Köszönöm!!!)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Richard Mayhew. Szokványos élete van. Londonba költözik, barátnője van, dolgozik, albérletet tart fent. Barátokkal találkozik, vagy éppen a barátnőjének a kénye-kedve szerint ugrál.
Éppen Jessica (így hívják a barátnőt) főnökével találkoznának, mikor is a semmiből előtűnik egy rongyos ruhás, sérült lány. Richard hős megmentőként faképnél hagyja Jesst, hogy megmentse a lányt. Felviszi a lakására, és ellátja.
A lány megkéri Richardot, hogy menjen el valakihez, és vigyen el neki egy üzenetet. Richard lakásába becsönget két pasas, akik a lányt keresik, de Richard nem szolgáltatja ki nekik, nem is találják nála. Amint a lány elmegy, Richard élete megváltozik. Senki sem veszi észre többé, és nem tudja, mi lehet ennek az oka. Így hát felkerekedik, hogy megkeresse a titokzatos lányt, és így elkezdődik a kalandjai sora. Megismerkedik Alsó-Londonnal, és a különleges világával, varázsaival, ami a sajátja.
Patkányokkal beszél, patkányszavúakkal találkozik, és végül egy kis delegáció összeverődik a nagy kalandra, hogy Ajtó (a lány, akit Richard megmentett) szüleinek gyilkosát megtalálják - és valahogy majd csak visszajuttassák Richardot a saját világába.
A csapat tagjai főhősünk Richard és Ajtó (aki minden zárat kinyit). Mellettük ott van de Carabas márki (sunyi, számító, és titokzatos figura, mert sosem tudni, hogy mit csinál hőseink háta mögött, ugyanakkor adósa Ajtónak, és kötelessége segíteni), és Vadász (aki a legnagyobb vadat üldözi, és testőrként fogadták fel).
Őket a két gonosz megbízott üldözi Mr. Vandemar, és Mr. Croup, akik a maguk módján vicces figurák, és "különlegesek". Néha undorító dolgokat tesznek, de hát ez a gonoszok dolga, nemde?
Hőseink sok kalandba keverednek, de kérdés, hogy meg tudják e találni Ajtó szüleinek a gyilkosát, ha igen, hogy jutnak oda, és ki volt az? Visszajuthat e Richard a saját világába, és visszatérhet e minden az életében a normális kerékvágásba?

Vélemény:
Lenyűgöző, fantasztikus, szavakkal leírhatatlan XD. Nagyszerű könyv, és engem teljesen lenyűgözött. Sajátos mesevilág Gaiman-módra. A kedvenceim a márki, és Mr. Vandemar volt. Két haláli szereplő XD Az egyiket a szarkazmusa, a másikat az "okos" megjegyzései miatt. A könyvnek sajátos humora van, és a szereplők remekül kidolgozottak. Mikor Mr. Croup és Mr. Vandemar a vége felé tettek egy megjegyzést, egy igaz megjegyzést, amivel figyelmeztették a kis csapatot, azonnal tudtam, mire/kire céloznak...
A legvége olyan nem fair! Ez után folytatást!!! (Bár tudom, hogy nem lesz :( ) Ha lenne folytatás, tutti elolvasnám ezek után. Szidalmam nincs. Logikus sztori, aranyos, szerethető karakterekkel. Richard az elveszettségével, Ajtó a maga "felnőttes-gyerekes" stílusával (vagy hogy fejezzem ki igazán, hogy milyen is Ajtó), Vadász a komoly keménységével és a márki a szarkasztikusságával igazán jó kvartetet alkotnak.
Igen, voltak szomorú részek, de valahogy nem ríkattak meg, mert sejtettem, hogy valami jót hoz ki belőle az író (a Csillagpor után...).
A végén azonban van egy kis csavar, amit talán reméltem, hogy úgy lesz, csak nem hittem, hogy Gaiman úgy írja meg a kötetet, hogy tényleg így legyen vége. De már legalább értem, hogy Gigi mit értett az alatt, hogy "ez jobb, mint a Csillagpor".
Köszönet Gigi-nek az ajánlásért, és az ajándékozómnak a kötetért!

Ha pontban fejezném ki: 5/6
Folytatás...

2009. november 18.

Anonymus (Ismeretlen szerző) - Gyilkos könyv (Gyilkos könyv sorozata)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Hát igen, érdekes kérdés, hogy hogyan akadtam rá. Mivel már teljesen ki voltam, hogy minden könyv, amit manapság a kezembe fogok vámpíros, ezért kerestem valamit, amibe nincsenek. Ezt a kötetet a "Krimik" felirat alatt találtam meg. Ez volt az egyetlen kötet az egész boltban (magyarul: egy példány volt belőle ott, ahol vettem) hát mondom, próbáljunk szerencsét. Hugh Laurie óta nem olvastam krimit, úgyhogy lássuk, egy ismeretlen szerző mit tud.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Történetünknek nincs főhőse. Legalábbis én senkit nem neveznék annak. A történetet leírni nem lehet egyszerűen. Nagy vonalakban annyi, hogy van egy kő, aminek az a neve, hogy a Hold szeme. Különlegessége miatt sokan meghaltak, és sokan keresik. Mindig gazdát vált, és nem lehet tudni, éppen kinél van. Bárki, aki kapcsolatban áll a kővel, vagy keresi, vagy hozzájut, meghal. Eredetileg szerzetesek őrizték, de tőlük ellopták. Ezért két szerzetes útnak indul, hogy megkeresse.
Közben Santa Mondegában zajlik az élet. Sanchez kocsmájában összegyűlik a rosszfiúk sava-borsa. Egy fejvadász, aki folyton ittas, egy lány, akinek fogalma sincs róla, hogy ki ő, vagy mi történt vele, mert kómából ébredt, Sanchez, akinek tetszik ez a lány, de a lánynak a fejvadász tetszik. Egy bandafőnök, akitől mindenki retteg, és a kő kell neki, ezért mindent megtesz, hogy hozzájusson. A két szerzetes, akik nem normálisak. Tök bénák, és viccesek... A szerzetesek találkoznak egy motoros fickóval, akiről kiderül, hogy valamiféle isteni kiválasztott, aki bizonyos lényeket hivatott kivonni a forgalomból, emellett művelt, és jófej a szerzetesekkel, segíti őket...
Egy piti bűnöző, aki lop, majd hullazsákban végzi. Egy Elvis-imitátor, aki egyébként bérgyilkos felbérelik egy bosszúhadjáratra, és csúnya véget ér az, ahol ő megjelenik. Egy szerelmespár, egy szállodai portás és a barátnője, hozzájutnak valamihez, amihez nem kéne. Ezért őket kezdi üldözni az egész alvilág.
Egy rendőrpáros egy újonc rendőrrel, és a mogorva, öreg társa, akit persze a kollégái ki nem állhatnak. Egy öreg nő, aki látnoknak adja ki magát, de egyébként felfedi titkát, hogy csak az eszét használja, és általa jön a képbe egy titokzatos könyv, ami úgy jár körbe, mint a Kör című filmben a videokazetta: aki csak olvassa, meghal... És akkor még nem is beszéltünk a Whiskys Kölyökről, aki eltűnt évekre, és most újra megjelent. És ahol ő van, ott a halál jár a nyomában...
De hogy ki ő, és most mit akar, azt nem tudja senki... Egy biztos: kell, hogy legyen whisky, vagy a kocsmák pórul járnak... Elvégre száraz torokkal nem lehet bírni...

Vélemény:
Ez tipikusan olyan könyv volt, amit a buszozásaim alatt végeztem ki. A szemem elé emeltem, és csak olvastam. Mikor letettem, a velem szemben ülők csak pislogtak, hogy milyen a borítója (csak rá kell nézni)... Hát igen, ez van. És hogy ezen még nevettem is (a könyvön).
Hát lássuk csak. Igen, sikerült belekeverni ebbe is a vámpírokat, és a vérfarkasokat, és én még azt hittem, hogy találok könyvet, amiben nem lesznek... Ebből leszűrtem, hogy az ellenállás hasztalan dolog, engem üldöznek a vámpírok... Oké, megadom magam... Logikus, ahogyan behozták, de az nem, hogy mikor és hogyan... Olyan, mintha az író a könyv felénél döntött volna úgy, hogy na, akkor én most a vámpírokkal magyarázom meg ezt, meg azt, meg amazt... (-1 pont)
Az egész könyv egy az egyben filmekre épül. Van benne Kör, Star Wars, vámpírtörténetek, Beverly hills-i zsaru, vad motoros filmek, shaolin szerzeteses filmek, meg western filmek tipikus jelenetei...
Pontosan ezért kitaláltam a végét. Az egyedüli, amire nem jöttem rá, hogy ki is valójában a Whiskys Kölyök, de azt elsőre tudtam az öreg rendőrről, hogy ő ki, és mikor fölvetődött, hogy miért is kell mindenkinek a napfogyatkozáskor a kő, akkor tudtam, hogy ki(k) a vámpírok. Annyira klisés, hogy csak na...
Rengeteg szálon elindul a történet. Ahány szereplő, annyi különböző szál fejezetenként. Aztán ha valamelyik szereplőt elteszik láb alól, akkor azt már nem látjuk, utána belépnek az által mások. Ezek az átvezetések annyira tetszett :D Nagyon jól megoldotta az író. A stílus változó, és mindig az adott környezethez illő (kocsmában vaskos, zsaruknál slampos stb...) Úgyhogy ez még egy pozitívum. A logikus szerkezet is jó, csak ez a "hogyan is hoztuk be a vámpír-szálat" dolog nem tetszett. Hogy egyszer csak fölvetették, és lám, úgy is lett.
Attól még, hogy klisés, szerintem olvasható. Az Éjszaka Háza tele van klisékkel, de úgy van megírva, hogy abban elnézni ezeket szörnyű, míg itt a klisék nem zavaróak, hanem szórakoztatóak. Ki lehet találni, ki mit csinál, mi történik a szereplőkkel, és az ember mikor odaér, kissé mégis meglepődik, hogy "jé, tényleg így lett"... Szerintem a stílusból adódik, hogy nem zavaróak a klisék.
A végén van egy viszonylag nagyobb fordulat, az első fejezeten meg agyon röhögtem magam... Kicsit a Whiskys Kölyök Terence Hill -re emlékeztetett (ahogy leírták külsőleg, és a színész által játszott egyik filmben volt ugyanolyan jelenet, mint az első fejezetben). Mivel Hill filmjeit szerettem lehet, hogy ezért is a Whiskys K. volt az a szereplő, akinek a jelenetei a legjobban tetszettek. Egyébként az ő karaktere is klisés volt, és valahogy éreztem, hogy olyan lesz a végén.
Ami még tetszett, hogy voltak karakterek, akik nem voltak egyértelműen csak jók, vagy csak rosszak. Olyan tipikusan rosszfiúk naná, hogy voltak, meg egy- két jófiú, de egyébként a karakterek is jók, csak számomra nem a szerethető fajtából. Mint írtam, a Whiskys kölyök fogott meg leginkább...
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a nyomozós könyveket (mert a fő hangsúly mégis csak azon volt, hogy kinyomozzák, mi a könyv, a kő, meg ilyenek). Ebbe vegyül még némi sci-fi (nem sok, minimális), horror, humor, krimi, fantasy... Minden műfajból egy kicsi :D
Összességében véve jó kötet :D

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. november 9.

Oscar Wilde - A Boldog Herceg és más mesék

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Lord Arthur Savile után kíváncsi voltam a Wilde-féle mesékre... Csak annyit tudtam róluk, hogy tanmesék, és mivel nem hittem, hogy fabulákat ír, gyorsan elolvastam őket...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Négy kis meséről írnék itt. Lássuk őket sorjában...

A Boldog Herceg
Volt régen egy herceg, akinek mindene megvolt, míg élt. Csodálatos kastélyban lakott, és fogalma sem volt, mi rejtőzik a kastélyon túl. Emlékül állítottak neki egy szobrot, amin drágakövek díszelegtek.
Egy szép napon egy kismadár szóba elegyedett a szoborral, aki elpanaszolta a madárnak, hogy mennyi szenvedést lát itt és ott a város különböző szegleteiben. Megkéri a madarat, hogy teljesítse pár kérését, mert jót akar tenni a szenvedőkért, de ő nem tud mozdulni... A madárnak el kellett volna repülnie télire, de a Boldog Herceg marasztalja egy ideig még...

Az önző óriás
Van egy óriás, és van egy kertje, ahol akkor van tavasz, ha kisgyerekek játszanak benne. Azonban az óriás kiüldözi a gyerekeket a kertből, és örök tél köszönt a kertre. Az óriás nem tudja, mit tehetne azért, hogy elmúljon a tél, de már szeretné látni, hogy a kertje ismét virágozzék...

Az önfeláldozó jó barát
Van egy gazdag és egy szegény ember. Az egyik beszél arról, hogy milyen jó barát is ő valójában, és hogy mit csinálnak az igazán jó barátok, míg a másik cselekszik, és mindent megtesz az egyiknek.
Aztán jönnek a még szűkösebb idők, és a szegény ember a gazdag papolóstól kér segítséget, hogy átvészelhesse a telet, azonban a gazdag "jó barát" szíve olyan hideg, mint a hó...

Az ifjú király
Az ifjú király a koronázására készül, és egy este érdekes álmot lát. Nyomorgó embereket, akik mind csak azért dolgoznak, hogy neki jó legyen, és elkészíthessék a palástját, a koronáját a jogarát, és mindent előkészítsenek a koronázásra.
Nem akar hinni a szemének, és az álma rémálommá válik...

Vélemény:
Csak ilyen kis szösszeneteket írok le a történetek cselekményeiből, mert nagyon rövidek (amilyennek egy mesének lenni kell). Mindegyiknek megvan a maga befejezése, amire azt mondanám, hogy "Wild-féle vég". Némelyik sztori ríkató, de egyben mindegyik megegyezik: van tanulsága.
Felnagyítanak és kirajzolnak egy-egy emberi tulajdonságot (önzés, gazdagság, szegénység, a "bort prédikál, vizet iszik" esetét stb...), és ezeket mesés elemek segítségével mutatja be.
Azon már meg sem lepődtem, hogy az érzelmeket milyen fantasztikusan ábrázolja Wilde. És végig az adott viselkedés/ emberi tulajdonság áll a középpontban, amit ki akar hangsúlyozni.
Ahhoz képest, hogy mesék, minden korosztálynak tudnak olyant mondani, ami okító jellegű...

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. november 5.

Oscar Wilde - Lord Arthur Savile bűne

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Olvastam A canterville-i kísértet című kötetet, és ez után következett ez a szösszenet. Abban reménykedve, hogy ez is valami csattanós, humoros, tanulságos történet lesz, elkezdtem olvasni...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Lord Arthur Savile egy nemes család sarja. Van egy hölgy, aki szíve választottja, és feleségül akarja venni.
Egy társadalmi eseményen (mert ugyebár a gazdagok mindig összejárnak) a vendéglátójuk (aki egy nő) jövendőt mondat egy férfival. Minden vendégről, aki csak kéri, mond valamit. Mikor Lord Arthurra kerül a sor, mindenféle szépeket mond, de a lord tudja, hogy valami nem stimmel, hogy a pasas valamit elhallgat.
Végül sikerül elérnie, hogy kettesben legyenek, és nagy nehezen kihúzza a férfiből, hogy mi volt az, amit el akart hallgatni: a jövőben Arthur Savile el fog követni egy gyilkosságot. A lord ezután az utcákon bolyong, és azon mereng, hogy - bár még nem történt meg, de már furdalja a lelkiismerete - tehetné meg ezt?
Másnap azonban komoly elhatározásra jut: addig nem veheti feleségül a szeretett nőt, míg meg nem történt a gyilkosság. Ezért kiválaszt egy célpontot, egy gyilkossági módszert, és kiderül, hogy az áldozat meg is halt. Nyugodt szívvel indulna, hogy előkészíttesse az esküvőt, mikor kiderül, hogy a nő, akit meg akart ölni, már azelőtt meghalt, hogy az ő kis csomagja célba ért volna (magyarul máshogy halt meg, mint ahogy a lord eltervezte).
Eztán több kísérletet tesz, de valamiért mindegyik csütörtököt mond... Vajon sikerül e elvennie a szeretett nőt, vagy sem?

Vélemény:
Hú, hát én a végére már elkezdtem sajnálni a kis bűnöző zseninket XD Körülbelül olyan volt ez, mint a kísértet, aki meg akarta ijeszteni a háziakat, de sose jött össze... A történet végéről nem akarok elárulni semmit, de szerintem nagyon tanulságos történet volt, és a vége számomra nagyon... csavaros? Talán ez a legjobb szó rá.
Wilde csodásan tudja ábrázolni az embereket kívülről és belülről, és ebben nem is volt hiba itt sem. A történet apró humorát a meghiúsulások adják, amiken néha így elgondolkoztam, hogy lehet valakinek ekkora (bal) szerencséje? Tehát a tanulság még mindig ott van a történetben, mint a kísértethistóriában is. Nem bántam meg az elolvasását, csak sajnáltam, hogy olyan kis rövidke. Egyébként pedig hiába rövidke, kerek, egész, és még egy plusz sor már csak rontott volna rajta, úgyhogy ez már csak egyéni megjegyzés... Kíváncsi lettem volna még több gyilkossági kísérletre XD


Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger