Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2009. december 30.

Monika Feth - Az eperszedő

2 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Gigi hívta fel a figyelmemet a fülszövegre a Könymolyképző oldalán, és érdekesnek találtam a sztorit. Aztán jött a karácsony, és meglepinek megkaptam…

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Jette, Caro és Merle három barátnő egy albérletben. Iskolába járnak, és mindegyik lánynak megvan a maga története. Jette egy híres krimi írónő lánya, Caro egy magába zárkózott, szegény családból származó lány, míg Merle egy állatvédő aktivista (már ha lehet ezt mondani, mivel befogadnak kiszabadított állatokat a lakásba).
Éldegélnek, közben Jette többször is meglátogatja az édesanyját, és hoz tőle epret az eperültetvényről. Azonban egy gyilkos garázdálkodik a környéken, és az írónőben felélednek az anyai ösztönök, mivel a halottak fiatal lányok.
Kezdetét veszi a nyomozói munka. Mikor Caro összejön egy titokzatos férfival, majd Caro meghal, Jette magára vonja a gyilkos figyelmét azzal, hogy felszólal barátnője temetésén. A gyilkos úgy gondolja, hogy akkor kezdődjék a játék. El akarja érni, hogy Jette beleszeressen…


Vélemény:
Oké, ez nem egy olyan hipiszupi könyv, ami nálam a „többször is elolvasom” darabok közé tartozna. Gigi ettől várta az évezred legnagyobb sztoriját? Nekem annyira nem tetszett, mert: oké, váltogatja a nézőpontot, de ezzel együtt olyan időbeli csúsztatások is vannak, amik sokszor az agyamra mentek már. A történetben a szálak ezer felé ágaznak, és többször az írónő ide kap, oda kap, aztán megint ide, megint oda… Irritáló ez a szinte két oldalanként ugrálás. A történet jó lenne, de a mesélése szörnyű, és ez nem a stílus hibája, mert az tetszik.
Az időbeli csúsztatások, a Jette kontra gyilkos szerelmi szál nem jött be. Nincs benne meg az, hogy miért is szeret bele pontosan Jette a gyilkosba? Oké, helyes a pasi… Na és? Szerintem ezt lehetett volna még boncolgatni.
A nyomozós rész szintén ilyen volt. Naná, egy pár lány mindent megtalál, amit a rendőrök nem, mi? Jobban űzik az ipart, mint Sherlock Holmes… Ezt képtelen vagyok elhinni. Ráadásul ők találják meg a legfontosabb bizonyítékot, holott a rendőrök már áttúrták az egész szobát oda-vissza háromszor? Mese… mese… mese…

Oké, tudom, hogy ez csak egy könyv, egy fiktív történet, ami meg is történhetne, na de kérem, ennyire lebutítani egy nyomozót? Jah, és ha már a nyomozónál tartunk… Szerintem a nyomozó lehetne Nostradamus leszármazottja akár, mivel akármilyen megérzése van, minden bejön neki… Na de kérem… Mióta alkalmaznak a rendőrök látnokokat? Talán csak a Psych című sorozatban, meg a Mentalistában…



Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2009. december 29.

Laurell K. Hamilton - Egy sötét úr halála

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ezt a könyvet kapkodva vettem a Kabala Könyvvásárlómmal. Kaptunk egy utalványt, berontottunk egy könyvesboltba, és levásároltuk egy lyukasóra alatt. Nekem ez a kötet jutott osztályrészül. Mielőtt azonban nekiálltam volna, hónapokig nézegettem. Az Anita Blake sorozat után pedig úgy gondoltam, hogy igen, ha Hamilton ennyi jót tud írni, akkor lássunk hozzá ehhez is.

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Blaine és Elaine ikrek. Az egyik fiú, a másik lány. Különböznek egymástól. Blaine megérzi maga körül a dolgokat, az életet, és a halált. Elaine varázslónak született. Varázserejét azonban képtelen használni. Látomásai támadnak, és ezek majdnem felemésztik. Egy olyan házban lakik, ahol a legnagyobb fejes egy mágusvadász. A férfi azonban mégis hajlandó magához fogadni egy igazi, kiképzett mágust, hogy Elainet kiképezze, mielőtt a lányt megöli a saját ereje. Bár nem nézi jó szemmel, azért csak tűr és tűr, és bár mágusvadász elviseli a varázslatot az otthonában. Közben a csapat küldetést kap, és útra kell kelniük. Az ikrek persze nem vállnak el egymástól, így megy az egész brigád: a mágusvadász, a felesége, az ikrek, a mágus, és egy Konrád nevű férfi, akibe Elaine szerelmes, és aki egyébként gyógyító, harcos, és meghalt a felesége, ami miatt magába zárkózott, és nem nyílik ki senki felé. Egy gonosz mágia zombivá változtatta egy falu lakóit, akik közül már csak kevesen maradtak életben. Azok az emberek pedig házaikba bujkálnak. Míg a faluig eljutnak, az is kalandos, de az igazi kalandok csak ezután kezdődnek…

Vélemény:
A történet elején nem értettem, miről van szó, vagy miért lesz fontos a látogatás az öreg dalnoknál. A történet alatt megértettem, és az utolsó fejezetnél csak néztem. Hamiltontól az Anita Blake után nem ezt várná az ember befejezésnek, úgyhogy ez egy hatalmas fordulat volt, amin kicsit nevetnem is kellett, hogy bakker, erre nem is gondoltam, hogy így ér véget a történet. Ez a fordulat nagyon tetszett pont azért, mert nem ezt vártam, és tényleg van eleje és vége a történetnek. Na de a közepéről: nekem a párbeszédek kicsit túlontúl erőltetettek voltak helyenként. Talán a filmes klisék miatt, de imitt-amott még a cselekmény is vontatott, erőltetett volt. A harcolós jelenetek nem hasonlítottak az Anita Blake sorozatos harcolós jelenetekhez, csak egy csöppet. Azért láttam hasonlóságokat, de a két mű koránt sem összehasonlítható, mert teljesen más témát boncolgatnak. A testvérek kapcsolata nekem kicsit különös volt. A lánynak miért van nagyobb ereje, mint a fiúnak? A srác miért nem lett mágus? Az oké, hogy ikrekhez méltón megérzik egymás nyavalyáit, de akkor is… Más, ami tetszett az a stílus, és a leírások. Még mindig szépek, és igazi Hamiltonos leírás. A karakterek kidolgozottak annak ellenére is, hogy nem egy hú de hosszú könyvről van szó, és végig hűek önmagukhoz (nincs az, hogy az egyik karakter az elején kisangyal a végén meg csak ördög stb…) Végig olyanok, amilyeneknek először láttuk őket, ahhoz mérten cselekszenek. Ha lehet azt mondani, akit legjobban bírtam az Konrád volt, a depressziós gyógyító, aki nem veszi észre a lány füstjeleit. A végén kicsit sajnáltam őt, de hát ahogy mondani szoktam: I. J. (magyarázatot csak levélben adok erre a rövidítésre)
Összességében jó könyv, és bár a Ravenloft sorozat tagja, szerintem lezárt, kerek egész, mondjon bárki bármit. A történetnek nincs függő vége (annyira nem éreztem rajta a függő véget…), és az olvasó mégis tovább gondolhatja, hogy vajon mi történik ezek után a hőseinkkel…

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2009. december 24.

C.S.Lewis - A ló és a kis gazdája (Narnia Krónikái 3)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Karácsony... Azért mindenki érzi a hangulatot... Hogy ismét kicsit gyerek lehessek, elkezdtem este lefekvés előtt elolvasni... Mert gyereknek lenni lássuk be: jó dolog :)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Bree egy beszélő narniai lovacska. Elhurcolták, és csatalovat csináltak belőle. Egy szép napon azonban találkozik Shastával, a fiúval, aki egy nevelőapával él (úgy találta a férfi, magához vette, sanyarú sorsot adott a kölöknek, és dolgoztatja, és kínozza úgyhogy a szokásos...) és mikor egy harcos feléjük vetül, a fiú szóba keveredik Breevel. Együtt megszöknek, hogy eljuthassanak Narniába (a jobb sors reményében).
Út közben találkoznak Hwinnel, aki szintén narniai beszélő paci, meg a gazdájával Aravisszal (ő megy egy lány). Így négyesben megindulnak Narnia felé remélve, hogy jó sorsuk lesz.
Útjuk során azonban oroszlántámadások, üldözés, sivatag és miegymás téved az útjukba. Sőt, még egy egész hadsereggel is szembe kell szállniuk... Hogy mi lesz ezután... Olvassa el mindenki maga ;)

Vélemény:
Kezdjük azzal, hogy lepontozom. Miért pontozom le? A történet olyan, mint amilyennek egy mesének lennie kell, de! Ami nem tetszett, az maga Aslan (ahogy felbukkan, amit tesz stb...), és az, hogy sok helyütt úgy nyújtja az író a történetet, mint a rétest szokás, és le lehetne írni kb. öt sorban, hogy mit akar. Az ilyen részeknél majdnem elaludtam. Oké, hogy fáradt voltam, de azokon nem történt semmi lényeges, és már háromszázszor kivesézték, hogy igen, ez itt van, és így lesz, és akkor, mikor már két szereplő beszélt róla, utána még egy harmadik is nekiállta elmondani ugyanazt, csak pepitában...
Szerintem egy értelmes kisgyerek is felfogja az első két szereplő elmondásai alapján, fölösleges a harmadiknak is...
Más: tetszett, hogy mesés a történet. Talán még meseszerűbb, mint az eddigiek. Jó sok véletlen, mint ahogy a mesékben szokás. Sok véletlen, szerencse, és minden, aminek csak segítenie kell a főhőseinket. Igaz, a környezet és a tájak eltérnek egy szokványos meséétől, de hát ez Lewis Narnia világa... Itt semmi sem olyan, mint másutt...
Oké, az Aslanos rész még mindig nem tetszik... Lehet, hogy igaza volt, de ez azért durva...
Összességében nem rossz olvasmány kisgyerekeknek esti mese gyanánt (bár pár részt ha én mesélném, kihagynék...)

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2009. december 23.

Christopher Moore - Mocskos meló

4 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Ohentibi
(aki nem mellékesen szintén könyves blogger) ajánlotta nekem ezt a kötetet, majd az író többi könyvét is. Arra gondoltam, hogy valahonnan összeszedem a kötetet, csak egy volt a gond: nem találtam sehol. Mindenhol Moore újabb köteteivel szembesültem, és a régieket nem leletem sehol... Aztán egy nap hívás érkezett a kedvenc (na jó, az egyetlen) Könyves Kabalámtól, aki azt mondta: be akar szerezni egy Eclipset, és kell neki valaki, aki még szeretne könyvet... Hozzávágtam a szerzőt, a címet, és pár nappal később kézbe foghattam e gyönyörű kincset...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Charlei egy mindennapi pasas. Kedvese éppen gyermeket vár. Születik is egy kislánya, csak egy a baj: a nő meghal a szülés után. Charlei egy idegent lát kedvese halálos ágyánál, és nem tudja, hogy az kicsoda. Senki más nem látta, csak ő.
Charlei ez után elveszti önmagát. Kislányával együtt bezárkózik a lakásába. Még az Asher használtholmik nevű boltjába sem hajlandó betenni a lábát. Aztán végül mégis sikerül kirángatni a lakás magányából, és kezdődnek a furcsaságok. Charlei izzó dolgokat lát, és mindenről azt hiszi, hogy radioaktív.
Kiderül róla, hogy ő amolyan lélekbegyűjtő. Haldokló emberek házaiba hatol be, hogy elhozzon onnan ún. "lélekedényeket".
Charleinak van két alkalmazottja a boltban: egy góth lány, és egy egykori rendőr. A lány azt mondja, hogy Charleinak még a halálból is sikerült kiszívnia a klasszságot, míg a leszerelt rendőr arra gyanakszik, hogy Charlei valami törvénytelenbe keveredett. (Közben Charlie ugyanezt hiszi az ex-rendőrről).
Rengeteg komikus helyzet, vicces szituáció, érdekes szereplő várja az olvasókat, és halálra fogják magukat röhögni... (Reméljük nem Charlei jön el a lélekedényért XD )

Vélemény:
Aki nem fekszik ki a borítótól, az a könyvtől biztos padlót fog. Moore megtalálta az egyensúlyt a ríkató és a nevetve sírós részek között. A szomorú részeket humor váltja fel, és teszi ezt mesterien. Ahogy megmutatja, hogy a szomorú dolgokban is ott a vidámság, és fordítva... Teljesen kész voltam, mikor leraktam a kötetet. Charlei tényleg olyan tipikusan "hülye" karakter (magyarul: ostoba, buta, naiv stb...). Szerintem az olvasóknak előbb leesik a szitu, mint neki, de ezt nem bánjuk, mert annyi vicces részt szül az egész. A másik a testvére (aki nem tudom, hogy húg, vagy nővér, mert a könyvben van így is és úgy is), aki amellett, hogy a lányokat szereti és "alfa" a családban, jobban állnak neki Charlei öltönyei, mint Charleinak.
A "bétahím" -ezés megint egy olyan szál volt a könyvben, ami állati vicces volt. Akkor a szomszédasszonyok, akik vigyáztak Charlei kislányára szintén XD A humort végig megtartotta, és ezt szintén pozitívumnak találtam.
A kedvencem a góth lány volt, akinek eszméletlen beszólásai voltak XD
Nem is lehet mit hozzátenni ehhez. Mindenki olvassa el! Úgy az igazi az élmény :)
Köszönöm az ajánlást Ohentibi-nek! Tényleg nagyon jó kötet volt :)

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2009. december 7.

Jennifer Rardin - Harapnivaló (Jaz Parks 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Antikban járva egy kupac tetején találtam két érdekes könyvet. Körbenéztem, hátha ott van valamelyik polc mögött a Kabala könyvvásárlóm, és megdöbbenésemre nem volt ott. Az egyik a Harapnivaló volt, úgyhogy mind a kettőt megvettem (a másikról majd később írok, ha kivégeztem).

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Adott nekünk Jasmine Parks, aki rosszfiúkat kapcsol le. Magányosan melózik, fukar főnökét bosszantja, hogy minden kocsit összetör, és a végén mindig ő fizet.
A cég nagy és erős vámpír ügynöke Vayl társat akar magának (munka ügyben), és valamiért Jasminet választja ki maga mellé. A lány azért megy bele, hogy megtudja, mit akar tőle Vyal.
Azonban a furcsa események egyre jobb csapattá varázsolják őket. Valaki el akarja őket tenni láb alól, mert a levesükbe köptek/köphetnek. Meg akarják mérgezni Vyalt a véradagjai által, aztán jönnek a hajtó gyilkosok. Jaz nappal nyomoz, és őrzi (alvó vámpír) társát, míg este beszámol neki a fejleményekről.
A múlt árnyai azonban minkét főhősünknél kísértenek. Vayl múltjából felbukkan a felesége, akinek az kell, amit Vayl adott Jasmine-nek. Jazt folyton a katonás múltja üldözi, a társai halálával, és a testvére emlékével. Ez mellett ott van a beteg apja, akivel a lánytesója nehezen birkózik meg, mert az öreg makacs.
Jaz nem bízhat senkiben, ezért csak akkor kér segítséget és attól, akiben nagyon bízik. Arra gyanakszik, hogy az ügynökségen belül követheti el valaki ellenük a merényleteket. De miért? Mi van a háttérben?

Vélemény:
Először az jutott eszembe, hogy hú, ez tiszta Anita Blake, csak itt a csaj nem kelt fel halottakat, hipiszupi kütyüi vannak, és ugyanolyan főnöke, mint Anitának. Oké, Anitának nem vámpír a társa, de kb. ugyanazt csinálják. Lányok, nyomoznak, fukar a főnök, aki folyton cseszegeti őket stb...
Sok a hasonlóság, ezért bátorkodom én is összehasonlítani őket. Érdekes történet, tetszik a nyomozós szál. Imitt-amott nekem a múltbeli izék már sokak voltak (ezért -1 p), de egyébként izgalmas, érdekes, ahogy eljutnak a tettesig...
Egyik szereplő sem fogott meg annyira, hogy azt mondjam, hú, a kedvencem ő, de ha valakit ki kell emelnem, az Vyal, aki tényleg igazi vámpír. Csakúgy, mint Bones, róla is elhiszem, hogy sokat élt, meg bölcs, meg miegymás... Tetszik benne, hogy nyugodt, higgadt karakter, és hogy sokat tud. Azért a csaj is logikázik, meg agyal, de néha túl sokat is. (Egyébként Jaz szemszögéből látjuk a cselekményeket).
Tudom ajánlani a kötetet a vámpírfanoknak, és a krimikedvelőknek.

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger