Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2010. január 21.

Libba Bray - Lázadó angyalok (Gemma Doyle 2)

4 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első kötet nagyon tetszett, és nekiálltam pattogni, mikor megtudtam, hogy jé, van folytatás. Aztán olvastam a fülszöveget, és már csak párat kellett aludni, és voila... Aztán karácsonyra sikerült megkapnom ajándékba a kötetet, de nem álltam rögtön neki, mert Gigi nagyon leszólta, és kicsit féltem hozzányúlni. Aztán végül is győzött a kíváncsiság, mert ahogy lelombozott, úgy növelte a kíváncsiságomat...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Gemma még mindig a Spence akadémiára jár. Még nem dobták ki úgy, mint az egykori rajztanárát. Szünidőre készül a triós, és hamarosan hazamehetnek. Ann Felicitynél tölti a szünidejét, és egy jókora hazugságot hintenek el Ann-ről, amitől még Gemma bátyja is felfigyel a lányra.
Ezek mellett Gemmának új hódolója akad, akit Simonnak hívnak, emellett pedig Kartik is a lány körül legyeskedik (kötelességből).
Gemmának azonban látomásai vannak, amik kínozzák. Arra figyelmezteti minden, hogy Kirké közel van, és nem is sejti, hogy mennyire közel van Kirké. Tom egy elmegyógyintézetben kap munkát, ahol Gemma megismerkedik egy lánnyal, aki olyan, mint ő. Látta a világokat, bár a lány nem tud behatolni. Kirké felkeresi ezt a lányt is, és ő nagyon fél tőle. Gemma meg akarja keresni Kirkét.
Azonban a helyzetét bonyolítja az is, hogy társadalmi eseményekre jár, hogy az apja betegsége egyre rosszabb, hogy vitákba bonyolódik Tommal és hogy Tom még mindig túl komolyan veszi magát.
Ezek mellett a világokban sem stimmel valami, és a világokban sétálgató Pippával sem.
Gemma feladata lesz az, hogy megkeresse a Templomot, megkösse a varázslatot. Erre Kartik hívja fel a figyelmét, aki pedig a Raksana nevű szervezettől kapta az utasítást.
Hogy kiderül e Ann hazugsága, megtalálják e Kirkét, vagy a Templomot, az kiderül a regényből...

Vélemény:
Igen, Gigivel többnyire akkor is ugyanaz a véleményünk (HP6 óta tudjuk, hogy nem mindig, de itt igen) még akkor is, ha nem beszélünk valamiről előtte (értsük ezt könyvekre). Mikor lelombozott is, én bizakodtam benne, hogy Gigi biztosan csak túloz, de sajnos az ikerhatás érvényesült.
Ami nem tetszett: mintha Feli, és Ann csak azért barátkoznának Gemmával, hogy átvigye őket a világokba, aztán az, hogy Gemma ostoba (sok látomást kap, még sincs meg a Templom eh...)
Ami tetszett, az a szereplők megható háttértörténete, és a korszak leírása. És nem hagyhatom ki a "tetszős" sorból Simon karakterét :) Oké, már megint a fiú karakterek... Tudom... Simon figuráját egyrészt sajnáltam (jobban, mint Gemmát az apja és Tom és a nagyija miatt) másrészt pedig őt bírtam az egész kötetben a legjobban. Tudom, a vége felé mintha egy jelenetnél olyan... álnok akart volna lenni, és mégis ő a kedvencem. Tomot pedig szintén azért bírtam, mert önző, mert leszólja a húgát, mert .... nem tom, olyan, mint amilyen egy reális bátyj... (Tapasztalat, meg az évek...)
Úgy harangozták be a könyvet, hogy követelni fogjuk ez után a harmadik kötetet... Én nem. Lehet, hogy ez az immunitás jele? No de azért mindenki olvassa el, mert annyira nem egy rossz kötet... Láttunk már rosszabbat is (ugye Gigi??? XD)

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

2010. január 17.

Jasper Fforde - A Jane Eyre eset (Thursday Next könyvek 1)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy blogger oldalán láttam egy kis szösszenetet róla régebben, és följegyeztem a címét. Mondanom sem kell, hogy kötelező kötetnek tartottam, miután megláttam a fülszöveget, és a címet, mivel a Jane Eyre az egyik kedvenc könyvem (a kettőből, és jelenleg nézve). Ez volt hát a karácsonyi ajándékom tőlem magamnak :)

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Thursday Next. Beosztása: KSZ 27, irodetes. Szakterülete: Shakespeare művek.
Na jó, ne legyünk ennyire hivatalosak. Képzeljünk el egy alternatív 21. századot, ahol van időutazás, ahol a krimi háború még folyik, ahol vannak olyanok, akik ellenzik ezt a háborút, és vannak, akik nem. Képzeljük el, hogy külön létrehoznak mindenféle ügyekre hivatalokat. Vannak, akik az időt őrzik, vannak akik a polgárok biztonságát, és vannak, akiknek az a feladata például, hogy irodalmi művekről állapítják meg, hogy eredetiek, vagy hamisak. Vigyáznak az eredeti kéziratokra, hogy ne lophassa el őket senki és így tovább.
Szóval adott nekünk Thursday, aki harcolt a krimi háborúban, aki leszerelt, aki veteránná lett, aki szerettét vesztette a harcban (egyet szó szerint, egyet képletesen), és beállt irodetesnek.
Mikor ellopnak egy kéziratot úgy, hogy a tolvaj néhány másodperc alatt csinálta, és még a kamerák sem vették fel, Thursday nyomozni indul. A szálak egy Hades nevű emberhez futnak, akinek még a nevét sem lehet anélkül kimondani, hogy a férfi ne tudná. Thursday hirtelen a KSZ 27 -ből kiemelkedik, magasabb rangot kap, és Hades után nyomoz. Már majdnem sikerül elkapni, mikor az akció balul üt ki, és majdnem otthagyja a fogát. Valami, vagyis valaki azonban megmenti az életét... Nem hiszi el, hogy lehetséges, de lehet, hogy tényleg Edward mentette meg?
Ez után egyre szokatlanabb dolgok történnek: kap egy jóslatot saját magától, visszaköltözik a szülői házba, és megismerjük a hóbortos családot is. Persze akad itt is egy kis gubanc...
A lényeg az, hogy Hadesnek sikerül elrabolnia Jane Eyre kisasszonyt a híres Bronte műből, és Thursday az egyetlen, aki megállíthatja Hadest. Nyomozása során sokféle kalandba keveredik, és rengeteg emberrel ismerkedik meg, akik hóbortosabbnál hóbortosabb figurák. És nem is tudja, hogy az egyik akaratukon kívül segít neki...

Vélemény:
Huh, hát a regény elolvasása után újra átlapoztam a Jane Eyre eredeti szövegét. Ebben a könyvben ugyanis egy alternatív Jane Eyre -t írnak át olyan formára, amilyennek valójában ismerhetjük. Magyarán: a furcsa véletleneket megmagyarázzák, hogy mi miért történt a Jane Eyre című műben.
Ami tetszett:
- az a könyvekbe való bejárás  Milyen jó lenne ilyen a valóságban is. Hupsz, belecsöppenünk egy könyvbe, és milyen jó, mert megismerkedünk a szereplőkkel...
- Hades, a főgonosz. Ilyen főgonoszt mindenhova Tetszett, mikor elkapták az emberét, és elkezdték kivallatni. Az embere elköpte, hogy mik Hades hobbijai (amiket Hades maga jelölt meg): kínzás, gyilkolás, virágdísz készítés
Hades különös figura. Gúnyolódik, okos, és majdhogynem legyőzhetetlen. Kicsit olyan, mint egyfajta gonosz Superman. Csak egy gyengesége van neki is, akárcsak az igazi Supermannek... (legalábbis a könyvben csak egy dolog tudta kiütni Hadest és az nem, nem a legújabb virágdísz-készítési módokat tartalmazó könyv megszerzése...)
Ami tetszett az a beszédes nevek, és az az egy-két szóvicc Például a bakkeres rész (aki olvasta tudja, aki nem, az olvassa el, hogy megtudja).
Ami viszont nem tetszett, az szintén pár szóvicchez köthető, és ez csak a magyar fordításon múlik. Például a kocsmáros poénját meg lehetett volna magyarázni azzal, hogy alulra csillagoznak egy kis magyarázatot...
Tetszett az, ahogy felvázolták ezt az alternatív világot. Az emberek úgy vitatkoztak arról, hogy Shakespeare írta e a műveit, avagy más, mint ahogy az igazi világban az emberek az időjárásról csacsognak.
Végig sikerült megtartani ezt az alternatív világot a maga szabályaival. Az időutazós részek leírása, a könyvbe be-kilépés leírása és a valóságban nem létező kütyük leírása nagyon tetszett. Ahogy átvariálta az író a Jane Eyre történetét, és ahogy a kötet végére eljutott odáig, hogy az eredeti történetet adja vissza az frappáns volt, logikus vonalvezetéssel, ami szintén megfogott.
Elfogultság nélkül ki tudom jelenteni, hogy jó kis kötet. Igaz, annyira nem találtam humorosnak, mint amennyire vártam, hogy az lesz, de lehet rajta mulatni, bár szerintem itt nem ezen van a hangsúly...
Remélem a következő kötetek is fordításra, és magyar kiadásra kerülnek :)


Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

C.S.Lewis - Caspian herceg (Narnia Krónikái 4)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Láttam a filmeket, olvastam az első három kötetet, úgyhogy belevetettem magam a negyedik rész elolvasásába is....

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Peter, Susan, Lucy és Edmund élnék az életüket, ami szokványos, mígnem a pályaudvaron beszipolyozza őket a varázslat, és ismét visszakerülnek Narniába. Rengeteg idő eltelt az uralkodásuk óta, és nem is tudják, hova vetődtek, mígnem apró jelek segítségével fölfedezik, hogy Narniában vannak, egykori kastélyuk romjainál.
Ez idő alatt Caspian, a herceg élete veszélyben forog. Tanítója, egy törpe mesél neki Narniáról, a beszélő állatokról, de ez a várban tiltott dolog. A törpe segít megszökni Caspiannak, és neki ad egy bűvös kürtöt is ráhagyva, hogy csak akkor fújja meg, ha végveszélyben forog.
És mikor az erdőbe menekül Caspian, különös lényekkel találkozik, akik ellenségesen fogadják, sőt, meg akarják ölni. De végül Caspian megmenekül és a beszélő állatok élére állva hadba vezeti az állati seregeket. Azonban visszaszorítják őket egy barlangba, és kudarcot vallanak. Ekkor elérkezik számára az idő, hogy megfújja a kürtöt, aminek hatása az, hogy az egykori uralkodók visszatérnek Narnia birodalmába, mert őket hívja a kürt segítségül. Sajnos Aslan eltűnt, és senki sem hisz a visszatérésében. Caspian serege lázad az újdonsült vezető ellen. A négy egykori uralkodó sehol sincs...
Mi lesz így a csata kimenetele?

Vélemény:
A könyv a film után kicsit unalmas volt. Nagyon eltért egymástól a kettő. Caspian nem úgy találkozott a gyerekekkel, mint a filmben. Az egérke a filmben sokkal viccesebb volt, mint a könyvben.
Szerintem a filmverzió izgalmasabb és érdekesebb volt, míg a könyv kicsit unalmas, átlagos... Én szinte rugdostam magam tovább benne, nehogy oldalanként elaludjak. Hosszú, és túl részletes volt a leírás, ahogy Susan, Lucy és a fiúk elindultak Caspianhoz. Hosszú volt az is, míg rájöttek, hogy hol vannak, hogy maradhatnak életben stb... És amíg leesett nekik, hogy mi történt, azt hittem, hogy én is velük öregszem meg... Lassú volt, vontatott...
Attól fogva találtam érdekesnek a könyvet, hogy Peterék végre találkoztak Caspiannal a barlangban, és összevesztek azon, mit kéne tenni, aztán fogták és megoldották az ügyet. Onnantól fogva érdekes volt, szép csatajelenettel, és végre Aslan sem a bujkáló kísértetet játszotta, hanem végre felfedte magát...
Ez a kötet azért mégsem nyerte el annyira a tetszésemet, mint az első, vagy a második...

Ha pontban fejezném ki: 5/3
Folytatás...

2010. január 6.

Levy L. Smith - Az üldözött (DL2)

0 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Az első valamiért arra ösztönzött, hogy olvassam el a második kötetet is. És igen, akadt egy szabad, unatkozós délutánom, amit nem szabadott elvesztegetnem...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Sandra élete egyre bonyolultabbá válik. A kötet elején Donnie és ő éppen akcióznak. Egy csapat gyereket akarnak megmenteni a csunya bácsitól. Az első kötetben Donnie átalakítja vámpírrá Sandrát, és míg Donnie kiviszi a gyerekeket, addig Sandra egy haldokló kislányt akar megmenteni. Donnie persze rájön, és kivégzi a kislányt, amin a páros eléggé... összeveszik.
A helyi rendőr fia, aki segített Sandrának az első kötetben, és tökre látszik rajta, hogy érzelmileg nagyon kötődik a lányhoz, szintén összeszólalkozik Donnieval az akció után, mert a vámpírsrác úgy kezeli Sandrát, mintha egy tárgy lenne, amit ő birtokol...
A rendőr fia eztán elszökik a csapattól, elköt egy kocsit, de mielőtt észbe kapna, Sandra már mellette ül, és közösen szöknek Donnie elől. Ekkor megkezdődik a hajsza, és mindenki a párost akarja elkapni. Donnie azért, hogy... (aki azt hitte, hogy lelövöm a poént, az beugrott... ;)) Aztán van még a sötét oldal, ami ugye Sandrát célozza meg (az első kötetben leírtak miatt).
Azonban van itt még egy gubanc: Sandra vámpír, ergo vért kéne innia... De honnan a csudából szerezhet vért? Remélem mindenkinek eszébe jutott a kétlábon járkáló vérbank, aki kísérgeti a csajt...
Szóval rosszakból egyre több van, új ellenségből egyre kevesebb, ráadásul ott van még Donnie is... Hogy mi lesz ebből, azt nem árulom el XD De a könyv vége függ... Elég erősen...

Vélemény:
Ismét csak egy kicsit pedáloznék az Alkonyat sorozattal. Míg az a New Moon kötetben azt firtatta, milyen lenne Júliának, ha Parist választaná, és nem Rómeót, addig ennél a kötetnél egy másik nagy művet tudok behozni. Emily Bronte: Üvöltő szelek című kötetét evokálja ez a könyv, vámpír köntösbe göngyölve. Aki olvasta, az azt hiszem tudja, hogy miről beszélek, de ha nem, akkor most elmagyarázom.
Ugye ott a szerelmi háromszög tagjai: Catherine, Heatcliff, és Linton. Sandra lehetne Catherine, Heatcliff szerepét osszuk a rendőr fiára, és Linton legyen Donnie (már az elmélet szintjén). Linton a gazdag pasas, akihez Catherine azért menne hozzá, mivel ő is vagyonos. Heatcliff nem tartozik a világukhoz, mégis a nyakukon lóg, majd eltűnik, mikor Catherine Lintont választja.
De gondoljunk bele mi van akkor, ha Catherine Heatcliffel jön össze? Mintha Levy L. Smith pontosan ezt akarná megmutatni... Hogy Sandra választása helytelen, ha az embert választja a vámpír helyett...
És lássunk csodát, mikor Sandra úgy tesz, mint Catherine az Üvöltő szelek című Bronte-műben, a rendőr fiával mi történik...?
Szóval a szerepleosztásom tökéletesen tükrözi azt, hogy a történet egy alternatív Üvöltő szelek. Az író bebizonyítja, amit Bronte már megmutatott: hogy a női főhősnek végül kit kell választania...
Bár aki olvasta a klasszikust, az tudja, hogy Catherine hogy járt... Itt nem hiszem, hogy Sandra hasonló sorsra jutna, úgyhogy no pánik, amíg nem látjuk a végét :)
Ez a kötet lényegesen jobban tetszett, mint az előző. Az egyik világ most háttérbe szorult, és a vámpírok jöttek az előtérbe (így maradjon, ez a felosztás így tetszett, jobb volt az arány, mint az első kötetben). Mintha az író kezdené eldönteni, hogy melyik világ is az, ami fontosabb, amit jobban be kell mutatnia stb... Mintha kissé lehorgonyzott volna egy jó, megvalósítható ötlet mellett, és ez tetszett...
Sokkal szebb volt a történetvezetés, és bár Donnie keveset szerepelt, mégis éreztük, hogy az egész történetben ott van. Sandra karaktere is fejlődött, bár nem sokat. A rendőr fia irritált XD Megszoktam már, hogy a főhősnők a mai könyvekben buták, de itt a srácot vagy elvakítja a szelem, vagy nem tudom, mert ingadozik. Hol elborul az agya, hol nem... Hol olyan ötletei vannak, hogy falnak megyek az IQ szintjétől, hol valami épkézláb megjegyzése is akad...
Főhősnőnkön úgy érzem, hogy már választott, és nem érzem azt, hogy hú de nagyon vívódna, hogy melyik fiút válassza.
Miért kap mégis maximális pontot? Remek kérdés, amire magam sem tudom a választ. Valamivel sikerült megfognia. Volt valami a történetben, ami azt mondatja, hogy tovább kell olvasni, meg kell tudni, hogy mi a vége... Az első kötet végét megmagyarázza, tisztul a kép miatta, sokkal szebb a történetvezetés, kalandosabb... Mit tudom én, mi fogott meg benne, de lényegesen jobb volt... Ez a lényeg, hogy ez egy olyan sorozat, ahol a második kötet az elsőhöz képest fejlődött...

Ha pontban fejezném ki: 5/5
Folytatás...

2010. január 5.

Levy L. Smith - A Leszármazott (DL1)

2 megjegyzés



A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Nem volt semmi különösebb históriám ezzel a kötettel. Rövid, tömör, tetszett a sötét borító, és a semmilyen fülszöveg... Szóval nem sokat tudván róla belefogtam...

A történetéről (spoiler is lehet benne):
Sandra unalmas életét feldobja, mikor meghívást kap egy bentlakásos lányiskolába. Nincsenek barátai, egyedül az édesanyja miatt sajnálja, hogy kiszakítják régi környezetéből.
Azért mégis csak elmegy, elvégre jó tanuló, és mit veszíthet? Azonban ez az iskola sem fenékig tejfel. A lánynak meg kell küzdenie az iskolatársaival, akik ugyanolyan hanyagul bánnak vele, mint az előzőek.
Az ikrek, akikkel megosztja a szobáját furcsák, ijesztőek, és egyáltalán nem alszanak.
Sandra azonban egy pezsgőbb életben találja magát, mikor a "menő klikk" felkarolja, bomba csajt csinálnak belőle, és kicsempészik a suliból, egy buliba. Azonban szörnyűség történik: eggyel kevesebben térnek vissza az iskolába, mert az egyik társuk meghalt...
Sandranak fel kell fedeznie, ki is ő, és mi is folyik körülötte. El kell fogadnia, hogy nem átlagos ember, és hogy vámpírok léteznek. Csak egy a baj: megtetszik neki a vámpírsrác, akivel elvileg nem lenne szabad barátkoznia...

Vélemény:
Csavaros, furmányos történet, aminek a lány szemszögéből nem sok értelme van. Miért? Mert a lány egy **********, és pont ezért nem lehetne együtt a sráccal - akit egyébként Donnienak hívnak.
Úgy dobják bele a lányt ebbe a világba, mint az úszni nem tudót a mély vízbe, és erre a csaj nem úgy reagál, ahogy várnánk... Körülbelül úgy reagál, mint Bella arra, mikor Edward elmeséli neki, hogy meg akarta ölni (Alkonyat könyv, 1. rész)
Főhősfiúnk Donnie nem mondanám, hogy hú, de megfogott, de ha már vámpír, abból a szempontból jó fej, hogy mindent a főhősnőnk hátsója alá tol, ergo a csajnak nem kell gondolkodni, az olvasó meg kapásból 5 sor Donnie-szöveg után tudja, hogy mi a szitu.
Ami még tetszett az Donnie lovagiassága (már ha lehet így fogalmazni). A jelenet a barlangnál... Talán ez volt az egyetlen jelenet, ami igazán tetszett a kötetben...
Kicsit olyan volt nekem ez a könyv, mintha az író nem tudná eldönteni, hogy a vámpírok világát, vagy egy mágikus (értsük ez alatt a varázslószerű varázsvilágot) világot részesítse előnyben, ezért inkább összeaprítja, és csinál belőle egy salátát... Szerintem kicsit a rovására ment ez a "kavarjunk ide mindenkit, aki fantasyvilági és akkor jók leszünk" dolog, mégis, mikor befejeztem a kötetet nem az volt bennem, hogy hú, ez milyen gáz, hú, ez tök rossz úgy, ahogy van...
Nem éreztem azt sem, hogy a körmömet kéne rágnom, hogy vajon mi lesz a folytatásban... A-a. És valamiért mégis úgy érzem, hogy érdemes folytatni, mert jónak ígérkezik...
Nem vagyok egy nagy jóstehetség, csak pozitív felfogású. Szerintem lehet ebből még mit kihozni, ami esetleg jól is elsülhet...
Egy kicsit a kevés pontozásról: -1 -et levonok tőle azért, mert szerintem rövid kötet, sokat sűrít magába, és imitt-amott ez a minőség rovására megy a történet oldalról.

Ha pontban fejezném ki: 5/4
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger