2011. január 31.

Januári blog-mese

4 megjegyzés

Véget ért január hónap is, úgyhogy jöjjön egy kis értékelés, hogy mi is történt. Először is elmondanám, hogy nem csak új esztendőt köszönthettünk elsején, de ebben a hónapban rengeteg új író került fel a blogra.

A könyvtáram újabb kötetekkel bővült a hónapban, melyekből jócskán olvasgattam is. Először is kezdtem Greta May - Bűnre nevelve könyvével, ami annyira megfogott, hogy nem is bántam meg, hogy látatlanban megvettem mellé a "folytatást" (Greta May - Hiéna). Persze a "második" kötetet csak Benina - A boszorka fénye című szintén e hónapban megkaparintott kötetem után tehettem fel az olvasott könyveim közé.

Susan Eloise Hinton - Kívülállók című könyve folytatta a sort azok körében, akikről került fel írás a blogra is.

A hónap meglepetése Catherine Jinks - Nina és az Anonim Vámpírok Klubja volt, amit nem terveztem ugyan beszerezni, egy kedves levél hatására azonban mégis beadtam a derekam, továbbá egy félrenyúlás következményeként kezdtem bele az olvasásába, úgyhogy ez a véletlenek kötete.

Mary Shelley - Frankenstein című művét kölcsönbe kaptam, de nem került fel, és nem is fog felkerülni az oldalra (legalábbis nem tervezek írni róla), de annyit röviden most megosztanék, hogy nem olyan, mint amilyenre a filmek alapján számítana az ember, inkább a belső világot mutatja be, és nem valami horrorsztorit. A hónap utolsó napján sikerült is hozzájutnom Frankenstein történetéhez egy Drakula válogatott rémtettei és a Dr. Jekyll és Mr. Hyde című darabokkal társított kötetben, amit egy antikváriumos kirándulásomon sikerült megszereznem.

Ami még a kezembe került az antikváriumos túrámon az Stephenie Meyer - A burok című könyve, amit csak azért bátorkodtam elhozni, mert Nancy annyit áradozott róla, hogy ilyen jó, olyan jó, és milyen nagy kedvence.

A Scolar kiadó "Lecsapok rá!" nevezetű játék (?) -ában lecsaptam Natascha Kampusch: 3096 könyvét.
Ezeken túlmenően Várólistát is csökkentettem. Januárra egy olyan darabot tettem, amit még 4 éve születésnapomra kaptam Lena91 -től. Ez nem más, mint Eric Crowe - Gorviki pokol című műve volt, ami az első kötettel ellentétben kellemes csalódást okozott.

És ha már képbe került kedves barátosném elmondanám, hogy a vizsgái végeztével betegség miatt nem sikerült egyetlen könyvről sem leírást készítenie, így az ő kislistáját most nem tudom feltenni. Jobbulást Lena!
A könyvolvasáson kívül is volt azonban néhány esemény. Elindult egy kampány a Méhek titkos élete újrakiadásáért, rengeteg könyvnyerős játékra lehetett feliratkozni (Lena -nak sikerült is nyernie egyet - megint - a Pongrác kiadó jóvoltából Gratu. Lena!), és volt itt rengeteg molyoskodás is mindennek a tetejében, úgyhogy mondhatjuk, hogy a január hónap kellemesen szállt el.

Még nem tudom, mit hoz majd a február, de csak remélni tudom, hogy legalább ilyen sok könyvet, könyves élményt tudok majd megosztani veletek. Találkozzunk februárban is! Addig is mindenkinek jó olvasást és böngészést!
Folytatás...

2011. január 30.

Eric Crowe - Gorviki pokol (Vinidis 2)

0 megjegyzés

Fülszöveg (SPOILERES)
Vinidis-Re L'Hass a toroni származású kalandor Ynev elátkozott, örökfémből vert érméit kutatja a Sheralban, majd Gorvikba megy. Nem a mohóság vezérli: a tét ezúttal a saját lelke. A helyi intrikákba keveredő Vinidis utóbb Abradó hercegével dacol, hogy egy grófi család halva született örökösét kijuttassa a tartományból. Útjuk kudarcra ítéltetett, mert a grófi családban áruló lapul, aki mindannyiuk vesztére tör. Kis híján sikerrel. A hátborzongató örökös felkutatja a legendás Vérkő és szilánkját és az utolsó előtti pillanatban ráébred az áruló kilétére. Magára hagyja a rohamosan fogyatkozó csapatot és Vinidist egy elhagyott bányába küldi a válaszok után...







E kötetem jellegzetessége az, hogy pontosan 4 éve, erre a napra kaptam Holditól (vagyis Lena91 -től, ahogy a molyon ismert). Az első kötete (Ryeki tűz) után sokáig pihent a polcomon, de most íme...
AZ ELSŐ KÖTETERE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
Vinidis Ryek tüzének megtalálása után az örökfémekből készült érméket keresi, egy kis csapattal összeáll, és egy barlangon átvágva valami olyan helyre érnek, amire nem számítottak: visszaviszi őket az időben, ahol is kyr harcosokkal kell megvívniuk a szabadulásért, Vinidisnek meg be kell teljesítenie egy jóslatot.
Útjuk során felfedezik, hogy valami nincs rendjén: egy felsőbb hatalom vezérli őket valamiféle cél felé. De vajon ki az, aki a háttérből irányít mindent? Vinidis rájön, hogy egy barátja akar tőle valamit, már csak az a kérdés, hogy mit miért tesz? Miért tért vissza? Ez a barát nem más, mint Suyenas, a félelf íjász, aki Vinidis mellett volt Ryek tüzének keresésénél.
Eztán új feladat vár a kalandorokra, és a csapat összeállása után (amihez a félelf is csatlakozik) elindulnak a küldetésre, aminek a végén mindenre fény derül: egy árulóra, egy holtan született nemesi leszármazott titkára, és még a csapat tagjai közt is akadnak olyanok, akik súlyos terhet cipelnek magukkal...
Félve álltam neki a könyvnek, és mégis kellemes csalódás ért. A könyv első fele összeszedett, élvezhető, kidolgozott. Onnantól kezdve viszont, hogy elvállalja a főhősünk a következő küldetést, szétcsúszik az egész. Ugrál a történet, sok helyütt érthetetlen, hogyan történt ez vagy az, aztán közeledik a történet vége egy olyan lezárással, ami után az ember követelné a harmadik részt...
A szereplők tekintetében nincs változás. Túl sok karakter túl sok megnevezéssel, és néha meg kellett állnom, hogy átgondoljam, ez most melyik szereplő is. Persze, a kalandoroknak egyszerre kell megismerkedniük, a nevét mindegyiknek tudjuk is, de az utána titulus alapján való beazonosítás kicsit megkavaró, de a végére meg lehet szokni.
Kissé zavarónak tartottam azt is, hogy a kapkodás hevében néha csak úgy beugranak tények a történetbe (ez főleg a második felében volt jellemző). Történnek események, amikről az olvasó lemarad, és csak később értesül róla, mikor a szereplők megtárgyalják a dolgokat, hogy "jé, ilyen is volt".
Ami a regény mellett szól, az a leírások, ami vonatkozik a tájra, és a csatajelenetek zömére.
Összességében nézve jobban sikerült mű, mint az első kötet, összeszedettebb, kidolgozottabb, sok dolgot tudunk meg a főhősünkről, jobban megismerjük a félelfet is... Azon már meg sem lepődtem, hogy a csapat tagok nagy száma a végére leredukálódott, erre számítani lehetett az első kötet ismeretében, ilyen téren sincs túl sok változás...
Folytatás...

2011. január 26.

Catherine Jinks - Nina és az Anonim Vámpírok Klubja

0 megjegyzés

Fülszöveg (SPOILERES)
Nina cserfes tizenöt éves kiscsaj már több mint harminc esztendeje, amióta egy rossz útra tért vámpír megharapta. Azóta unalmasan telik az élet: napközben tévét néz vagy éppen a gyönyörű és veszedelmes Zadia Veersivóról ír újabb regényt, kedd esténként pedig eljár az Anonim Vámpírok Klubjába.
Nem sok izgalmat tartogat a vámpírlét, egészen addig, amíg egyik társukat holtan nem találják. Akkor aztán Dave-vel, egy helyes, de mogorva vámpírsráccal és Ramon atyával nyomozni kezdenek. Rengeteg kaland és bonyodalom árán nemcsak a gyilkost találják meg, hanem egy szívdöglesztő vérfarkast is megmentenek. És Nina választás elé kerül…







Ez a kötet nekem amolyan "meglepetést meglepetésre halmozó" darabnak számított - beszerzéstől az elolvasás végééig. Ez egy abszolút be nem tervezett darabként került a kezembe egy kedves levél hatására, úgyhogy ezt a drágaságot nem én "törtem be" - testi-lelki sérülést nem szerzett, de elsőnek nem általam olvastatott kötetről van szó.
Egy mellényúlás eredményeként került olvasásügyileg a kezembe, későbbre tartogattam, de ha már egyszer ennyire szerette volna, hogy elolvassam, ám legyen...
És hogy mi bújt meg a borító alatt? Természetesen Nina és az ő története, ahogy elmeséli, milyen is a vámpír lét: fájdalmas, mocskos, és zárkózott. Egy újabb vámpírvilágot ismerhetünk meg, ahol a vámpírok "jófejek", nem ölnek embereket, gyógyszerezik magukat, meg tengerimalacokat tenyésztenek "ennivaló" gyanánt. Keddenként csoportosan terápiára járnak az Anonim Vámpírok Klubja elnevezésű társasággal, rejtőzködnek az emberek elől, és nem akarják felhívni magukra a figyelmet. Szóval élik kis mindennapi életüket, mikor egyik társukat holtan találják a saját lakásában. Eztán nyomozásba fognak, hogy elhárítsák a veszélyt, de még több kalamajkába keverednek, és a képbe lép egy vámpírmániás blogger, aki meg akarja szabadítani a világot a vámpíroktól, egy apa és a fia, akik nem éppen a "finomkodásukról" híresek, na meg persze valami nagykutya, rengeteg lóvéval, aki üzletelne velük...
Azért szerettem volna e kötetet később olvasni, mert nem vártam tőle túl sokat - előzetes vélemények után -, úgyhogy későbbi időpontban, könnyed olvasmánynak szántam.
A történet maga sokat ígér, ellenben a meséléssel akadnak problémák, akárcsak a szereplőkkel. Néhol olyan érzésem támadt, hogy elveszek a sok információ és a rengeteg szereplő között. Ki kit fertőzött meg, mikor, ki kit kísérget stb... Elveszünk ezekben a részletekben, és olyan durva bakik maradnak benne éppen ezért, amik logikátlanná tesznek egyes szakaszokat (gondolok itt arra, hogy vitatkozott a társaság, ennek ellenére túl kellett kiabálni a csendet... (?), a helyezkedések, a tárgyak követhetetlen mozgása stb...) A szereplők bemutatása is egysíkú, és néhol a történet vonulata is meg-megakad a tárgyilagos elbeszélésmód miatt, és a párbeszédekkel sem voltam sok helyütt kibékülve.
Az események pörögnek, a szereplők pedig néhol kifordulnak önmagukból. Az hagyján, hogy a megmentett vérfarkas hangulata ingadozik, de a magát végig moderáló pap egyszer csak bevágja, hogy "...nehogy valami hülyeséget csináljon." Nina ellentmondásos figura, gyerekesen viselkedik, mégis elvárja, hogy ne így kezeljék.
A fülszöveg Dave-vel kapcsolatban szerintem félrevezető, és hát valljuk be, a választás dolga pedig olyan előre leírt (tudni lehet, a lány hol köt ki a végén, annyira azért nem morfondírozik).
A beszédes nevekből meg kitalálható azért egy s más. Nina regényének főhőse Zadia Veersivo, vagy ott van apa és fia vezetékneve...
Összességében nézve nem okozott csalódást, mert nem vártam tőle égrengetést, ugyanakkor nem nevezném kiemelkedő darabnak sem. Olyan szokvány, elmegy kategóriába sorolnám...


U.I.: Ez úton is köszönöm, hogy "örökbe adtad"! Élmény volt olvasni :)
Folytatás...

2011. január 17.

Animébe csomagolt könyvek/klasszikusok

25 megjegyzés

A legutóbbi hónapzárásomból (Decemberi blog-mese) is mindenki láthatta, hogy a múlt hónapban is szerepelt a repertoárban manga, mint olvasmány, noha a blogra nem került fel részletes leírás, csak egy kis szösszenet, a hónapzáráskor. Aki ismer, tudja, aki nem az most meg fogja tudni, hogy szeretem a japán kultúrát, aminek egyik oldala, hogy szeretek animeket nézni. Az animek azért is különlegesek, mert mindegyik épül valami központosított téma köré, hogy aztán tanulsággal szolgáljon, vagy felhívja valamire a figyelmet. Igen, vannak olyan animek, amik egészben, vagy részben könyvekkel foglalkoznak, és akad olyan is, hogy egy-egy szereplő "könyvbarát", és ez gyakorta előfordul. Bemutatnék pár olyan animet, amikben ha egy kicsi szerepe is, de jut az irományoknak, könyveknek, hátha egy kis kedvcsináló lesz nektek, hogy esetleg megnézzétek őket.
Egy kis fogalomismertető, mielőtt belevágnánk az ajánlgatós részbe:
Manga: olyasmi, mint a képregény, csak ez az ún. manga stílusban készül, általában ezt jobbról olvassák balra lapozgatva, vagyis olyan, mintha egy könyvet a végénél kezdenél, ami tulajdonképpen az eleje :)
Anime: a manga "megfilmesített" mozgóképes változata.
OVA: Ez az animesorozatokhoz kapcsolódó, különálló rész, vagy részek. Olyanoknak tekinthető, mint a könyvek esetében a könyvsorozatokhoz kapcsolódó mininovellák. Vagyis általában a szereplők ugyanazok, és vagy teljesen elkülönül a története a sorozat főtörténetétől, mint amolyan külön epizód, vagy pedig kiegészíti. Míg egy átlag animerész általában nem több, mint 24 perces, az OVA -k elérhetik az 1,5 órás hosszt is, de akad 1 órás, 30 perces... ez nagyon eltérő...

Read or Die - Betűk bűvöletében
Az egyik kedvencem (a sok közül) egy olyan anime, ami három lányról szól, akiknek a különleges képessége az, hogy a papírt tudják irányítani. A két idősebb lány imád olvasni, a házukba annyi könyvet halmoztak fel, hogy ha kinyitják a bejárati ajtót, lavinaként ömlik ki rajta, mégis újra és újra visszajárnak a könyvesboltba "fosztogatni" (egy könyvnél nem állnak meg vásárlásnál)... Elmennek egy könyvesboltba hárman, ahol egy írónő épp dedikálást tart, megtámadják, és persze a lányok közbelépnek, hogy a képességeikkel megmentsék az írónőt. Az lesz a feladatuk, hogy megvédjék az írónőt az ismeretlen támadóktól, közben pedig nyomozgatnak. Maximálisan a könyvek állnak a főszerepben, ugyanis a két idősebb lány mániákus olvasó, és nem bírnak ellenállni a csábításnak, ezek mellett az anime humoros, izgalmas, kalandos...
Maga az animesorozat 26 részből áll, amit kiegészítenek 3 OVA -val is.


Következő animeként egy olyant emelnék ki, amit szerintem többen ismernek, ugyanis készült belőle 3 élőszereplős mozifilm (húsvér emberekkel és látványos világgal), könyvesboltokban mindenhol láttam eddig a mangaverzióját.

Death Note - A halállista
Hogy miért hozom ezt ide, mikor nem is az olvasásról szól? A Halállista miatt, ami egy füzetecske, vagy egy könyvecske (ki minek veszi), amibe ha bejegyzik valaki nevét, az illető meghal. Azért bátorkodom ide rakni a sorba, mivel lényegében a Halállista körül forog a történet, amit sokan olvasnak, írnak stb...
Maga az anime egyébként arról szól, hogy van egy zseni, aki ítélkezik a bűnösök fölött. Megtalálja egy Halálisten Halállistáját, beírogatja a rossz fiúk neveit, és még azt is megválaszthatja, mely időpontban, és miben halljanak meg. Persze megvan a lista használatának szabályzata, amit most nem részleteznék.
Egyébként az anime során a főhőst néhol látjuk leckét írni, olvasni stb...






Most pedig lássunk néhány olyan animet, amiben a könyvek, mint a tudás és a megnyugvás szigete vannak jelen, vagyis egyes animehősök azért olvasnak, mert könnyed elfoglaltság, szórakoztató, és az embernek ad valami többet (például tudást, élményt stb...)



Akit eme sorban először megemlítenék, az Nico Robin a One Piece című animéből, aki még a legvadabb helyzetek közepette is nyugodtan ücsörög és békésen olvas. Igaz ebben az is közre játszik, hogy a kötetek - mint az később kiderül - nem éppen szórakoztató irodalmat, vagy regényt takarnak, de ez részlet kérdés.





Maga az anime egyébként egy kalózcsapat nem mindennapi kalandjait mutatja be. Egy különös csapat, akiken sokat lehet nevetni, lehet értük izgulni.
Fordulatos, kalandos anime, rengeteg humorral, akcióval, fordulattal, furcsábbnál furcsább figurákkal, és rengeteg tanulsággal. Ahogy az pedig lenni szokott, mint általában az animékben, a csapat minden tagjának megvan a maga oka, hogy miért csatlakozik.
Még manapság sem látni, hol van a sorozat vége, mert még jönnek ki az újabb és újabb epizódok...


A következő befutót szintén egy eléggé népszerű animéből választottam ki, ami nem más, mint a:

Naruto
A Naruto sorozatban Kakashi (lásd a képen) egy olyan tanár, aki eleinte sokat olvas, nem számít, hogy a tanoncai épp támadják, könnyedén kitér előle. Egyébként az anime ninjákról, és azok kiképzéséről szól (eleinte), aztán a szereplők kezdenek felnőni, küldetéseket kapnak/vállalnak, harcolnak, miegymás...
Itt a könyvvel voltak néhol poénok, mondjuk az egész anime tele van humorral, akcióval, miegymással. Itt a könyvnek inkább olyan szerep jut, hogy a tanár bebizonyítsa: mindegy mit csinál, fél kézzel is jobb, mint a tanoncai - tudjátok, ez a szokásos megleckéztetés :), kissé arrogáns, mégis humoros stílusban :)

Az utolsó két animet pedig azért válogattam ide, mert manapság könyvekben is előszeretettel írnak át népszerű, ismert klasszikusokat, más köntösbe. Shakespeare Romeo és Júlia című műve ilyen téren kiemelkedő szerepű volt, gondoljunk csak a Twilight -ra, és az őt követő többi kötetre.
Pontosan így az animekben is előfordul az ilyesmi.



Romeo és Júlia (Romeo x Juliet)
Az anime - mint a cím is mutatja - Romeo és Júlia történetének egy újabb feldolgozása, ám nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy az alkotók követték Shakespeare forgatókönyvét. Júlia itt egy lázadó, fiú ruhákban kénytelen járni, ő az utolsó Capulett. A Montaguk üldözik a Capuletteket, és nem tudják, hogy a Vörös Forgószél néven elhíresült, a zsarnokságot megszüntetni akaró férfi nem más, mint Júlia férfiálruhában.
Romeo persze beleszeret a lányba, aztán megtudják, ki kicsoda stb...
A történet világa inkább egy fantasy díszlete - a lovak repülnek stb. -, ebbe ágyazzák bele a megmásított történetet, aminek a fő vonulata még mindig ugyanaz: két gyűlölködő család, két szerelmes ifjú... de hogy a vége is az e, mint a Shakespeare könyvnek, azt nem árulnám el ;)





És végül egy szintén eléggé népszerű animet szeretnék megmutatni, ami számos mű között szintén feldolgozza a Romeo és Júliát, de szerepel benne A kis hableány is, mint színpadra vitt mű (persze átdolgozásként).

Kaleido Star
Ugyebár itt egy akrobatákból, artistákból álló társulat tagjainak mindennapjaiba pillanthatunk be, akik látványos előadásokat rendeznek. Feldolgozzák a Főnix legendáját is és még rengeteg minden mást.
Akad köztük egy szereplő, aki inkább író szeretne lenni, a végén az ő darabja is a színpadra kerül - igaz, némi átalakítás után...
Kedves, tanulságos anime, és valljuk be, a felsoroltaim között talán az egyetlen, ahol nincs verekedés, vérre menő harc (mert "csaták" azért itt is vannak, de ezek nem olyanok) egy álmodozó, naivnak tűnő főhősnővel, aki célra tart és tűz!


Mivel ez nem animes blog, ezért itt le is csippenteném az animek listáját, holott még rengeteg példa akad, azonban az már ebből a pár, egyszerű példából is kitűnik, hogy az animekben sok helyütt, sok szituációban vannak jelen a könyvek, mindenféle szerepeket töltenek be, továbbá rengeteg átdolgozás található a klasszikusokra. Hogy egyes esetekben azért teszik e bele a könyveket a történetekbe, vagy azért dolgoznak át "alap"műveket, hogy felkeltsék a figyelmet, vagy az érdeklődést? Hm... a választ mindenkinek a saját fantáziájára bízom, de egy biztos: a könyvek mindenütt ott rejtőznek, még ha el is siklunk e tény fölött, akkor is igaz ;)
Folytatás...

2011. január 15.

Kiadásokról: Keresés eredményetelen - vagy mégsem?

4 megjegyzés

Láttam, sokan keresik egyes könyvek folytatásait, így szeretnék némi információval szolgálni ezt illetően, hogy senki sem maradjon kétségek között. Íme néhány sorozat, és amit tudni lehet róluk:

Devlin Haynes - Vérvonal 4 (A Morgul) 

Először is elárulnám, hogy igen, én is kerestem, de nem találtam negyedik kötetet. Miért? Mert negyedik rész nem létezik.
 Erre vonatkozóan az író hivatalos oldalán találtam meg a választ, hogy miért:
"A Pro-Book Könyvkiadó próbálkozik új sorozatokkal, melyek egyike a „Vérvonal” sorozat, amibe 2009 tavaszán kezdtem, ezen az általam javasolt néven. Hogy a sorozatnak lesz-e folytatása, egyelőre nem tudom... fogalmazzunk úgy: technikai okok miatt." /Forrás/
Ez az író (akiről tudjuk, hogy magyar) hivatalos oldaláról származik, nem én találtam ki, de tényleg. Aki nem hiszi, járjon utána.
Az író hivatalos oldala: KLIKK
Tuan kiadós könyvek
Margit Sandemo - Varázsjelek 8

Mikor jelenik meg? Jó kérdés, a kiadó sem tudja rá még a pontos választ. A Tuan kiadó gondozásában megjelenő sorozatot sokan keresik, egy ideig egymás után jöttek ki a kötetei ennek a sorozatnak, aztán elapadt. Voltak ígéretek, mi szerint 2010 -ben megjelenik a 8. kötet, de ez már sansztalan, ellenben bizakodva nézhetünk előre, hátha tavasszal megérkezik.





Rob Thurman - Holdvilág

Aki ismer tudja, hogy az első kötete nagyon tetszett, kedvenc könyvem, meg minden. A kiadó többször is ígérte már, hogy kiadják, mutatták a borítót (ami itt szerepel, az a Tuan kiadó hivatalos fórumáról származik!!!), aztán volt olyan terv, hogy nyáron megjelenik, de nem lett belőle semmi.
Jelenleg, amit tudok róla az annyi, hogy a kiadó elnapolta a kiadást, nem ígérnek már semmit, hogy mikor adják ki. Nincs se ígéret, se kiadási dátum, semmi...
Az írónő egyébként már megjelentette a 6. részt is (angolul már olvasható).



Könyvmolyképzős sorozatok:
Becca Fitzpatrick - Crescendo

Ez ugye a Csitt, csitt folytatása, ami majd várhatóan, legkésőbb a Könyvhétre megjelenik, vagy ha mázlink van, akkor még valamivel előbb, tavasszal. Az a tutti, hogy még ebben a félévben kijön... elvileg.
Hogy sikerül e megvalósítani, majd kiderül, de a kiadó mostanában mindig meglepi az olvasóit ;)





Cassandra Clare - Üvegváros

A kiadó facebook oldalán a Vörös Pöttyös könyvek között olvasható egy olyan post, mely szerint csúszott a fordítás, így csúszik a trilógia záró kötete. Remények szerint április, vagy a Könyvhét környékén azért ez is megjelenik, hogy kiderüljön végre, mi a történet folytatása. :)











Nem a Könyvmolyképző könyveihez tartozik, de szerintem meg kell itt említeni Levy L. Smith - Dark Love sorozatát. Nagy titok lengi körbe, ki is az írója a Dark Love sorozatnak, és mindenki csak azt tudja róla, hogy az illető magyar. A negyedik kötet megjelenéséről semmi hír, de gyanítom, hogy valami hasonló történet lehet az ő negyedik részének kiadása mögött, mint a Vérvonal sorozatnál.
Nos, egyenlőre ennyi lenne azt illetően, hogy ki mikor érkezik a könyvesboltokba, vagy mikor nem, és bízom benne, hogy akik ezekre a kérdésekre keresték, most meglelték a választ :)
Mindenkinek további jó olvasást!
Folytatás...

2011. január 14.

Susan Eloise Hinton - Kívülállók

0 megjegyzés

Fülszöveg
A Kívülállók A Pál utcai fiúk modern változata. Két külvárosi banda harcol egymás ellen, a „pubik” és a „zselések”. Alapvetően ugyanazt csinálják – moziba járnak, kocsival száguldoznak és összecsapnak, de a pubik – legalábbis a zselések úgy érzik – jó családi kapcsolataik és viszonylag biztonságos anyagi helyzetük miatt mindent megúsznak, ráadásul állandóan éreztetik a zselésekkel felsőbbrendűségüket. A regény megírásakor tizenhat éves írónő éppoly érzékletesen ábrázolja a szereplőket, s a köztük feszülő konfliktusokat, mint annak idején Molnár Ferenc. A Kívülállók azonban a mi világunkban, a mi körülményeink között játszódik, az egymásnak rontó pubik és zselések igazi késekkel hadonásznak, pisztolyt hordanak és szükség esetén a használatuktól sem riadnak vissza. Drasztikuma ellenére sokszor lírai hangvételű ez a regény. Az ellentétek pubik és zselések, szülő és gyerek, nagytestvér és kistestvér között megoldódnak – már azok esetében, akik életben maradnak. A Kívülállók nem véletlenül szerepel az Egyesült Államokban legjobban fogyó könyvek listáján, sőt nem véletlenül évek óta kötelező olvasmány a gimnáziumokban. Idehaza is nagy érdeklődésre számíthat, nemcsak az érintett és a potenciálisan érintett kamaszok, de a szülők és mindazon városlakók körében is, akik épp ezek miatt a gyerekek miatt már nálunk se szívesen mennek ki esténként az utcára.

Mikor leültem e mellé a kötet mellé, tényleg úgy álltam neki, hogy valami olyasmit fogok olvasni, mint a Pál utcai fiúk, aztán rögtön az első pár mondat megtörte a hiszékenységemet. Rendben, aláírom, az alap történet, hogy két rivális csapat egymásnak esik, tényleg olyan Pál utcai fiúk alaptörténetet fest neki, de én nem modern változatnak, inkább "amerikai változatnak" nevezném.
No de kezdjük az elején. Ponyboy Curtis elkezdi mesélni a történetét (E/1 -ben), hogy vajon hogy fog hazajutni, egyedül volt moziban, és most kénytelen gyalogolni. Közben elkezdi felvázolni, hogy vannak a gazdag pubik, akik folyton megverik a zseléseket, vagyis a szegényebb kölyköket, mint amilyen ő is.
Két bátyjával él együtt, szüleik balesetet szenvedtek, és meghaltak. Darry, az idősebb bátyja akadályozta meg, hogy a két öccse intézetben végezze, két munkahelye van, hogy fenn tudja tartani a családot, lemondva még az ösztöndíjról is. Azonban tojáshéjon lépked: egy kis hiba, és öccseit azonnal elveszi tőle a gyámhatóság. A középső testvér Sodapop Curtis, aki folyton bolondozik, kibukott az iskolából, úgyhogy kénytelen egy benzinkúton dolgozni, és két testvére között áll, amit nem csak a korára nézve kell figyelembe venni, ugyanis mindig ő védi meg az öccsét Darrytől, aki ha fizikailag nem is, de szavaival ostorozza öccsét, hogy legyen jó tanuló stb...
Megismerkedünk még a balhé kezdete előtt a többi zseléssel, a köztük feszülő viszonyokkal, aztán minden felborul, mikor a kis, hallgatag Johnny, aki még a légynek sem tudna ártani, megöl egy pubit, hogy megvédje Ponyt, így hát kénytelenek együtt menekülni, mivel tudják: a rendőröknél hátrányt jelent, ha az ember zselés. A korábban többször lecsukott Daily segít nekik, tanácsokat ad, meg "eszközöket", és eltünteti a fiúkat...
Ez körülbelül a történet 1/3 -a nagyvonalakban, de már ebből is látszik, hogy nem teljesen az, mint Molnár Ferenc regénye.
Az, hogy egy 16 éves lány írta, azért néhány helyen feltűnik a könyvben, mikor Ponyboy gondolatban megjegyzi, hogy "hú, hát ez a csávó helyes". A történet utolsó pár fejezetébe úgy éreztem, hogy kicsit sok eseményt akar beletömöríteni, így a grundon való harc nyúlfarknyi lett, de a szívbemarkoló beszélgetések annál hosszabbak, míg végül nagy igazságokat állapít meg, és mond ki.
A könyvből készült film verzióból hiányoznak a hátterek, hogy ki miért viselkedik úgy, ahogy, vagy kit milyen szál fűz adott szereplőhöz, ezen túlmenően mégis apró részleteket is beleraktak, ami a könyvben jelentéktelen epizódnak számított, úgyhogy van pozitív és negatív oldala is a képi megjelenítésnek. A szereplőgárdában olyan emberek nevei tűnnek fel, mint Tom Cruise (21 éves korában) és Patrick Swayze, de rengeteg híressé vált színészt felvonultat még a palettán.
Összességében nekem egyenlőre a könyvet elég volt egyszer elolvasni. Nem mondanám, hogy tetszett, vagy nem tetszett, csupán olyan volt, mint egy tipikus, amerikai történet olyan srácokról, akik nem éppen a villanegyedben nevelkednek, mindig fegyverekkel flangálnak stb... Ilyen téren nem nyújtott újat, vagy másabbat még akkor sem, ha a stílusa miatt olvastatós...
Folytatás...

Greta May - Hiéna

0 megjegyzés

Fülszöveg
Rebecca titkos és különleges munkája során – Hiénaként – minden szerelmi kapcsolattól elzárkózik, mígnem új megbízatása a milliárdos Shadow-családhoz vezérli. A történések kicsúsznak az irányítása alól, a vad és féktelen férfi, Randy Shadow iránt kialakuló érzelmeinek köszönhetően akaratán kívül egy gonosz játszma részese lesz. A csapda mély és fenyegető. Az idő sürget. El tud menekülni a férfi elől, akit gyűlölnie kellene, de akit mégis szeret? Vagy mindent kockára tesz? Férfi és Nő. Vadász és Áldozat. Egy játszma, ahol talán mindkettő az életét adná a másikért.







Greta May előbb írta meg ezt a kötetet, mint a Bűnre nevelve címűt, mégis ez inkább amolyan második rész. Akinek volt szerencséje ezt előbb olvasni, mint a Bűnre nevelve könyvet, az sok mondhatni "spoileres" dologgal találkozhatott. Éppen ezért, aki nem olvasta Greta May előtörténetes könyvét, annak ez a post SPOILERT tartalmaz arra nézve.
Rebecca Beringer erős, önálló, független nő, akit megedzett az élet. Egyik barátnője elvégeztet vele egy tesztet, amiben mindenféle kérdésekre kell őszintén felelnie. Később kiderül, hogy ezzel felvételt nyert az S.M. -hez, aminek célja nem más, mint kiképezni őt Hiénává. A Hiéna itt természetesen nem a kutyafélék családjába tartozó húsevő, hanem egy olyan ragadozó, aki gazdag, híres személyek környezetébe épül be, szaglászik körülöttük, és mindenféle szaftos sztorikra csap le, ami aztán bizonyítékokkal megtűzdelve az újságok címlapjain lát napvilágot.
Rebecca az egyik - ha nem a - legjobbá válik, és rengeteg pénzt szed össze az akcióival, amik után rendre elküldik pár hétre vagy hónapra nyaralni. A lány szeret az irányítók közé tartozni, akinek a kezében van a gyeplő, és irányítja a helyzetet. Aztán egy minden eddiginél nagyobb jövedelmet ígérő munkát helyeznek elé, amire rábólint: be kell épülnie a külvilág számára makulátlan képet festő Shadow családba, ahol aztán hamar rájön, hogy néha még ő is elvesztheti a dolgok feletti kontrollt...
A Bűnre nevelve könyvből megtudunk egyet s mást már Rebeccáról, akinek többet van elől az aktája Randy asztalán, mint a többieknek, akik állást akarnak vállalni a családnál, úgyhogy nem okozott meglepetést ilyen téren. Minden szereplő, aki túlélte az előtörténetet, ismét felbukkan itt is, így láthatjuk Mrs Shadowt, Randyt, Johnnyt, Monát, Jennyt, Mikeot, és a régi helyszíneket, így a villát is jobban bemutatja, továbbá Coma Citybe is ismét elkalauzol minket az írónő.
Itt is E/1 -ben pörögnek az események, de ezúttal nem Mona mesél, hanem érthető módon Rebecca, aki beszél a Hiénává válásról, a felkészülésről, a kiképzés néhány részletéről, aztán a gyerekkoráról, és a főhősről teljes, átfogó képet kapunk.
Míg az előtörténetet végig nyomasztó légkör lengte körbe, itt az elején könnyedebb, lazább a mesélés, majd ahogy Rebecca előtt kiderül az igazság, úgy válik egyre komorabbá a hangulat, a végén pedig eléri a tetőfokát.
Ami első látásra feltűnt, hogy Rebecca és Mona személye hasonlít egymásra, no nem ebben a történetben, hanem ha egymás mellé rakjuk a két kötetet.Mona is előszeretettel nevezte "múmiának" Mrs Shadowt, és Rebecca fejében is így szerepel legtöbbet. Lehet, hogy a két lánynak ugyanaz ugrik be, de szerintem lehetett volna Mona szájába valami mást adni, ha már az a későbbi regény. De hát ez legyen a legnagyobb hibája.
Ez egy könnyedebb kötet, mint a Bűnre nevelve, a főhősnő kevesebb kegyetlenkedést lát a saját szemével, de a fordulatok, az izgalom attól még nem marad el. A stílus, a történet fordulatossága a sejthető vég ellenére is remek volt, több leírással, némi romantikával, élet-halál harccal. Ebben a kötetben valahogy nem voltam kibékülve Johnnyval, akit az előző kötetben sikerült megkedvelnem épp azért, mert ő csak a "második" lehet, itt viszont "felrúgja a szabályokat", amik íratlanul megvoltak Randy és közte. Randy reakciói a kötet közepe felé érthetővé válnak, gondolok itt a hirtelen váltására, és néhány előre irreálisnak tűnő döntésére, Mona pedig hozza a szokott formáját.
Amiben azért eltér még a két regény, hogy itt van egyfajta hármas tagolás, amiből az elsőben bemutatja az írónő a szituációt, összehozza a szereplőket, a második egységnél elküldi őket Afrikába - ahol ugye Monának, Randynek és Johnnynak a kiképzése zajlott annak idején -, majd jön egy újabb szakasz, amiben a megoldás rejtőzik.
Összességében ez a kötet sem okozott csalódást, örültem, hogy ismét találkozhatok a Shadow családdal, és hogy ezúttal megint kapnak egyfajta megközelítést, valaki más szemén keresztül.
Folytatás...

2011. január 10.

Kampányolj te is A méhek titkos élete újrakiadásáért!

0 megjegyzés

Andiamo a Moly.hu -n és a blogján is elindított egy KAMPÁNYT azért, hogy a Tericum Kiadó újra kiadja Sue Monk Kidd A méhek titkos élete című könyvét, melyet manapság már nem lehet beszerezni.
1500 embernek kell összegyűlnie hozzá, hogy a kiadó belevágjon az újrakiadásba, úgyhogy szóljatok ismerősöknek, barátoknak, könyvkedvelőknek!
Egy kis infó a könyvről a kiadó oldalán és a moly.hu -n
Csatlakozzatok ti is a kampányhoz! Ha blogger vagy, akkor tedd közzé egy bejegyzésben, hogy kampányolsz a könyv mellett, és jelentkezz Andiamo -nál, aki elérhető a moly.hu -n ITT, vagy a blogján!
További részleteket a blogján találhattok.
És a cím még egyszer: KLIKK
Csillagozhatjátok immáron itt is a kampányt! (csak moly.hu -s regisztrációval lehetséges)
A petíció aláírása
Folytatás...

2011. január 8.

Benina - A boszorka fénye (Bíborhajú 1)

3 megjegyzés

Fülszöveg (SPOILERES)
Claire White nem mindennapi tinédzser. Claire White boszorka, méghozzá a tiszta vérű Utolsók egyike, akikből már alig néhány él a világon, ugyanis a boszorkányüldözők parancsára kegyetlen lények, a zsoldosok sorra végeznek velük.
A tizennyolc éves Claire, akinek a szülei kiskorában meghaltak, nehezen fogadja el másságát. Egyszerű, átlagos fiatal lány szeretne lenni. Gideont, öreg mentorát és jó barátját menekülés közben a szeme láttára öli meg az egyik legkönyörtelenebb zsoldos, és a lány élete ezzel örökre megváltozik.
A mély gyászt, a magányt és a depressziót egy baljóslatú, titokzatos srác felbukkanása töri meg. De miért fontos a félig démon, félig boszorkány Kellan Blacknek, hogy Claire-t ráébressze, mekkora varázserővel bír? És miért akarja megvédeni őt akár az élete árán is? Hogyan kénytelen szembesülni Claire a barátság mélységeivel, a szerelemmel, az árulással, a gyűlölet intenzitásával, az önmagába vetett hittel és saját erejével?
A fenyegetettség folyamatosan ott lebeg a lány feje felett, mint valami ködös árny…
Csak egyvalaki tudja, hogy a legnagyobb veszély egyre közeledik, és a tűz ereje mindent lángra lobbanthat.


A történet középpontjában a 18 éves Claire White áll, aki boszorkány, méghozzá a tisztavériűk közül az utolsók egyike. A történet elején elveszti mentorát, és arra vár, hogy a Bölcs újat rendeljen ki mellé. Hamarosan meg is érkezik a féldémon Kellan Black személyében, akivel természetesen nem csak mentori lesz a kapcsolata: szimbiózis alakul ki közöttük, így érzik a másik "hívó szavát", és persze annál sokkal többet is. Clairet üldözik a zsoldosok, úgyhogy rejtőzködik, meghúzza magát, és igyekszik nem feltűnni a Zsoldos szemeinek (mondjuk így).
Amikor elkezdtem a kötetet, a prológus után még könnyedén félre tudtam rakni, aztán belemerültem a történetbe, és utána valahogy a kezembe ragadt. A történet oly módon klisés, hogy pár fejezet után, mikor már tudjuk, ki kicsoda, és utána elolvassuk a fejezetcímeket hátul a tartalomjegyzékben, már ki is található a teljes történet. Azonban ez cseppet sem zavaró, mert az írás kárpótol érte, Benina remekül rakja egymás mellé a szavakat, jól "forgatja" őket, a stílussal nem is akadtak gondjaim.
Azon is már csak mosolyogni tudtam, mikor a főhősnő a vége felé néha meg-megvilágosodik, mintha késleltetve esne le neki néhol a tantusz, ilyenkor kicsit olyan elveszettnek éreztem szegény lányt.
A karakterek, a szereplők számomra átlagosak voltak (megvolt mindegyiknek, melyik regényszereplő-típust képviseli), olyan szokványos az "autóbalesetben meghaltak a szülők, majd utólag kiderül, hogy nem is" rész (bár ez nem a szereplőkhöz kapcsolódik szorosan), a nyugodt nagybácsi, aki képtelen felhúzni magát bármin, aztán betoppan a sötét idegen, akiről kiderül, hogy nem is rosszfiú, ellenben jönnek vele társak és a többi, és a többi...
Azt hiszem senkit sem lepek meg azzal, hogy nekem Kellan lett az első számú kedvenc szereplőm, és tetszett, hogy sokat szerepelt a kötetben. Ő számomra valamivel összetettebb volt, mint a többiek. A somolygó mosolygásával (Gigi hasonlatával élve) tényleg olyan volt, mint Derek Souza (Kelley Armstrong - Darkest power sorozat), amikor pedig elhagyta a száját a "Minden rendben?" (a regény végére már szállóigévé váló) kérdés, akkor kicsit Edward Cullen jutott eszembe, valamiféle feljavított verzióban, és ez ilyen formában jobban tetszett.
Akit még nagyon megkedveltem, és reménykedem, hogy a következő részekben is lesz, az Milan (ő remélem mindenképpen benne lesz), Lucas, Regina, Hannah, és Cameron.
Ami kifejezetten tetszett, az a boszorkányok világának új megközelítése. Noha nem hasonlít túlzottan az általunk eddig megismert boszorkányvilágokra (gondoljunk csak a Harry Potter sorozatra, vagy a Gyűrűk urára) mégis a saját szabályaival, felépítésével, lényeivel (boszorkák, démonok, miegymás) teljesen hihetően ábrázolja, mintha tényleg létezne.
Akció, romantika, humor, varázslás, misztikum, titkok... Kell ennél több? És ha már a titkoknál tartunk, volt pár dolog, ami nem volt tiszta a regény letétele után, de remélem csak azért, hogy a további kötetekben megkaphassam rájuk a választ :) Például: Nem tudja valaki, hova lett Jane Eyre?
Már nagyon várom a folytatást, hogy kiderüljön, hogy mit tud még mutatni az írónő!
Folytatás...

2011. január 6.

Greta May - Bűnre nevelve (A Hiéna előtörténete)

2 megjegyzés

Fülszöveg (SPOILERES)
Mona gyerekkora óta csak egy világot ismer: a bűnözők világát. Édesanyja Amerika egyik legveszélyesebb bűnözőinek, a Shadow-családnak dolgozik, akik felfigyelnek a kislány kiemelkedő képességeire. Kegyetlen következetességgel, ravasz manipulációkkal, kemény büntetésekkel formálják gondolkodásmódját, egyéniségét, s a következetes nevelésnek köszönhetően Mona – anyjához hasonlóan – fordított értékrendű életet él. Barátság, emlékek, ellenségek és egy mindennél erősebb szerelem köti ehhez a világhoz. Vajon ki tud lépni a „sötétből”? Kiváló, izgalmas, fordulatokban gazdag regény, mely egy furcsa világba kalauzolja el az Olvasót. A könyv további érdekessége, hogy az írónő korábbi, Hiéna című regényéhez kapcsolódik, annak előzményeit írja le, különleges csemegét kínálva ezzel az azt ismerőknek, ugyanakkor önálló történetként is olvasható.


Greta May (megjegyzés: aki egyébként magyar írónő) először megírta a Hiéna című könyvét, aztán pedig a Bűnre nevelve címűt, amit előtörténetként is és önálló történetként is lehet olvasni.
A történet középpontjában a 14 éves Mona áll, aki eltérő életvitelt folytat, és különösebb nevelést kap, mint a korabeli lányok. Az apja alvilági könyvelő volt, akit megöltek, az anyja pedig egy elismert hacker, aki lányából is azt akar faragni. Mona anyja az egyik legnagyobb maffiacsaládnak, Shadowéknak dolgozik, akik felfigyelnek a lánya különleges adottságaira, így kerül be Mona méginkább a mókuskerékbe. A családban a fiatalabb fiú, Randy Shadow és unokatestvére Johnny remekül kijönnek a lánnyal, gyerekkori barátok, akik együtt nőnek fel. Ez annál is inkább igazzá válik, mikor egy anya-lánya vita balul sül el, és elszakítják őket egymástól, hogy a Shadow család "betörje" Monát, olyanná formálják és neveljék a lányt, ahogy nekik tetszik, így kerül el egy kiképzőtáborba, ahol Jack - Mona anyjának "partnere", és a Shadow család jobbkeze - mindent elkövet, hogy eredménnyel záruljon a kiképzés...
A történet maga izgalmas, fordulatokkal teli, letehetetlen olvasmány. Az, hogy Mona E/1 -ben meséli el a történetet számomra itt azért volt érdekes, mert nem hiányzott az, hogy a többiekkel történtekre is behatóbban kíváncsi legyek. Noha a lány előtt rengeteg dolog rejtve marad, valahogy jobban érdekelt az, hogy vele mi fog történni, mint az, hogy pl. mit csinált Johnny és Randy, míg távol voltak a lánytól. Nem csak a története és annak "mesélése" fogott meg, hanem a szereplők is. A könyv ugyan egy maffia család és embereik kegyetlenkedéseit mutatják be, ami sokszor durva, nehezen emészthető, lehangoló, vagy éppen elgondolkodtató, mégis a szereplők jellemén végbemenő változások, hogy kit mi és miért tesz olyanná, amilyen, ki hova fejlődik, míg a gyerekkorból a felnőttbe lép valahogy megfogott. A szereplők reakciói is ehhez mérten olyanok, amilyenek, és az érzelmi világ is teljesen átjön a könyvből (legalábbis nekem átjött).
Amivel nem voltam kibékülve, az az időkezelés, hogy néha kicsit ugrált a történet, de hát ez legyen a legnagyobb gondja.
A lényegen ez nem változtat: azon, hogy remekül ábrázolja Mona belső lelki világát, felvázolva, hogy amiket hall, tapasztal, hogy dolgozza fel, mikre gondol közben stb... Szemrebbenés nélkül elviseli a fájdalmakat, megtartja a titkokat és a többi, mindezt azért, mert ezt tanulta, és mert túlélésre törekszik.
A nyomasztó hangulaton túl persze az írónő rak bele némi humort, romantikát, és olyan fordulatokat, amik izgalmassá és érdekessé teszik a kötetet.
Miután letettem, máris nekiláttam a Hiéna olvasásának, mert ennyire voltam csak kíváncsi rá, mi lesz a folytatás...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger