2011. március 31.

Richelle Mead - Örök kötelék (Vámpírakadémia 5)

9 megjegyzés

Fülszöveg
Rosemarie Hathaway soha nem a nyugodt természetéről volt híres, de most különösen nagy bajba keveredik. Pedig olyan jól indul minden. A Montana erdejében megbúvó Szent Vlagyimir Akadémián sikerrel és figyelemre méltó eredményességgel teszi le gyakorlati záróvizsgáját, megszerezvén az értettségét és elkötelezettségét bizonyító hűségjelet, mely a morákat vigyázó dampyr testőrök büszkesége. Ezt követően azonban megindul a lavina…
Lissa Dragomir hercegnő segítségével annak a Viktor Daskovnak a kiszabadítását tervezi, akit ők maguk juttattak a vámpírok börtönébe. A vállalkozást bonyolítja, hogy az élőhalott strigává lett Dmitrij nem csak szerelmével üldözi Rose-t, hanem egyenesen az életére tör.

Vajon sikerül-e Rose-nak kiderítenie, miként lehet a strigává vált vámpírokat visszahozni az életbe? S ha igen, eltűnik-e belőlük nyomtalanul a gyilkos ösztön? És vajon képes-e felőrölni a strigáktól való örökös félelem a morák és dampyrok közti szoros kapcsolat erejét?
Richelle Mead Vámpírakadémia-sorozatának ötödik, egyben utolsó előtti kötete nem véletlenül szerepelt szerte a világban a sikerlisták élén. Az újabb izgalmak és váratlan fordulatok egészen biztosan lenyűgözik majd a hazai rajongók széles táborát is.


 AZ ELŐZŐ KÖTETEKRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!
Az ötödik kötet története körülbelül ott folytatódik, ahol a négyes megszakadt: Rose és barátai azon tanakodnak, hogy megszöktetik Viktor Daskovot a börtönből, hogy kiszedjék belőle az információt, amire szükségük van. Ezek mellett/után persze zajlik az élet. Rose előtt érettségi vizsga áll, Adrian folyamatosan udvarol neki - amit többen nem néznek jó szemmel -, de belép a képbe Dimitrij is, aki folyamatosan leveleket küld Rose -nak, amikben fenyegeti őt.
Ezek mellett ott van még Christian és Lissa nem éppen felhőtlen viszonya, továbbá Rose -nak meg kell birkóznia  Tatjanával is... vagy mégsem ő fogja Rose -nak a legnagyobb gondot okozni?
A lánynak rengeteg kihívással, és feladattal kell szembenéznie, de nem megy minden zökkenőmentesen, és történik egy-két tragédia...

Nem merek többet írni a könyv cselekményéről, mert senkinek sem szeretném elvenni az olvasási élményét, de nagy vonalakban felvázolva ismét találkozunk mora politizálással, az Udvar ügyeibe való részletesebb betekintéssel, a dampyr testőrök munkájának hátterével is megismerkedünk, továbbá ismét történnek striga támadások. Ebből a kötetből sem hiányozhatnak a romantikus szálak és rengeteg csavar, amik ismét bizonyítják, hogy Mead precízen megtervezett, izgalmakban bővelkedő útvonalon terelgeti a hőseit és nem hagyja unatkozni az olvasót.

A kötet felépítését úgy tudnám meghatározni, hogy a humoros, vidámból átmegy az egyre keserűbb, melankolikusabb irányba, és egyre csökken a humorszint. Éppen ezért a könyv elején levő Adrian-Abe jelenetek, továbbá a Rose-Abe jelenetek voltak a kedvenceim.

 A kötetben ismét összejön a régi szereplőgárda, így láthatjuk Lissát, aki elkezdett változni (pozitív irányba), Roset, aki hajmeresztőbb dolgokat művel, mint az előző kötetekben, ugyanakkor sokszor vívódik, hogy mi lenne a helyes. Christiant, aki még mindig christianos, és Adrian sem hazudtolja meg önmagát: szarkasztikus, de ugyanakkor jobban megmutatkozik az odaadó oldala is.
Visszatér Dimitrij is, aki Lissával ellentétben még negatívabb fordulatot vesz. Egyáltalán nem tetszik, hogy a tök erős karakter egyre inkább eltorzul, és már egy hangyányit sem hasonlít az első kötetbeli Gyimkára... Persze, oké, szörnyűségeket csinált, stb..., de ennek ellenére túlzás, ahogy viselkedik Rose -zal szembe. Mint egy durcás kisfiú, vagy nem is tudom... Aminek kifejezetten örültem, hogy Abe is több szerepet kap, jobban megismerjük, hogy mire képes, továbbá rengeteg egyéb karakter életébe kapunk részletesebb bepillantást (pl. Adrian családjáéba stb...)

A könyv bővelkedett humorban, érzelmekben, fordulatokban, és hiába oldódik meg egy probléma, máris ott a következő, és a következő, amit egy borzasztó, függő vég szakít meg. Noha ez nem akkora függővég, mint a harmadik kötetben található, ennek ellenére azt hiszem nehéz lesz kivárni a következő kötetet.

Összességében nézve nem okozott csalódást, szerettem, mert végre többet megtudtunk a karakterekről, mert sok volt benne Adrian, mert színre lépett Abe, és mert rengeteg olyan kérdés kerül elő, amire az olvasó kíváncsi lehet.
És hogy ezeket az eseményeket hogy lehet még ennél is jobban fokozni? Az a sorozatzáró, 6. kötetben kiderül...

u.i.: A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak!

u.u.i.: a posztot újratöltöttem, mert jó néhány észrevételem valóban kimaradt...
Folytatás...

2011. március 27.

Neil Gaiman - Törékeny holmik

2 megjegyzés

Fülszöveg
A tizenkét hónapnak is múlatnia kell valahogy az időt, hát mesélnek egymásnak. Árnyék hiába utazik Skóciába, akit az istenek egyszer megtaláltak, azt nem hagyják békén. Ha betévedünk egy partira, ahol gyönyörű lányok vannak, azért kérdezzünk rá, honnét jöttek. Neil Gaiman a tőle várható virtuozitással, abszurd, humoros és morbid hangulatokat könnyedén váltva, ezúttal novellákban és versekben mutatja be azt a világot, amit csak ő lát a valóság látóterének szélén.










Ez a novellákat és verseket tartalmazó könyvecske azt hiszem ismét megmutatja, hogy Gaiman tényleg remekül forgatja a tollat, remek stílussal és érdekes világokat mutatva be.
A könyv érdekességének emelném ki az "Előszó"-t, amiben Gaiman leírja, melyik története/verse hogyan, miért született - mondhatni: a történetek történetei, megszületésük körülményei.
Gaiman eléggé sok mesélni valót sűrít egy helyre, amiket nem sorolnék fel cím szerint. Akad a repertoárban vámpír-tarot, versformájú mese Aladdinról, 12 összegyűlt hónap, titokzatos figurák, akikről nem tudni, miféle szerzetek, különös lányok, kíváncsi fiúk, varázslat és még sok minden más.
A kedvenceim az Október a székben című novella (ami a 12 hónapról szól), és a Smaragdzöld tanulmány (egy kicsit krimi, egy kicsit misztikus), de akadnak még bőven kiemelni való, érdekes darabok, amik bizonyítják, hogy Gaiman mire képes.
Aki olvasott már Gaimantól - mondhatni bármit -, az tudja, hogy Gaiman történetei nem mindig vidámak. Itt is akad néhány szomorúbb történet, de könnyed, illetve humoros írás is, és persze rengeteg utalás mások történeteire, írásaira, regényeire.
Aminek kifejezetten örültem, hogy az Amerikai istenek című könyvéhez kapcsolódóan is belekerült egy kis szösszenet, és noha még nem olvastam azt a kötetet, ezek után már alig várom, hogy a kezembe foghassam, és elolvashassam, milyen, mert ebben rövidke írásban sikerült megszeretnem Árnyékot.
Összességében nézve a könyv több pozitív nyomot hagyott bennem, mint negatívat, de néhány verse nem tett rám mély benyomást. Eredeti nyelven biztos jobban hangzanak, de így nem voltak az igaziak. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy néhány novellája miatt újra fel fogom csapni a kötetet.

u.i.: Ezt a kötetet Lena91 -től kaptam, ezúton is köszönöm neki, hogy gondolt rám!
Folytatás...

2011. március 25.

Kérdezz - felelek!

4 megjegyzés

Ez a poszt azért született meg, hogy néhány e-mailben befutott kérdést itt is megválaszoljak, hátha másoknak a fejében is megfogalmazódtak, csak esetleg nem merték megírni, feltenni stb...

1. kérdés: Miért lehetséges, hogy egy könyv a pontozó címkék között két helyen is szerepel, két különböző pontot kap?
Azért lehetséges, hogy egy könyv teszem azt megkapja az 1 pontos ugyanakkor a 2 pontos címkét is, vagy éppen a 2 és 3 pontos címkét és így tovább, mert azoknál a könyveknél nem tudok dönteni, hogy melyik csapatba sorolnám be inkább. Mivel köztes pontozású címkéket nem hoztam létre, ezért döntöttem ezen megoldás mellett.

2. kérdés: Két könyv közül melyiket ajánlanád? XY -t vagy ZT -t?
A blogomon többnyire minden, általam olvasott könyv kint van, a posztok alján általában egy kis összefoglalással, spoiler mentesen, hogy tetszett, avagy sem az olvasmány - ha valaki nem akarja a spoilerezés miatt kockáztatni, hogy elolvassa a teljes posztot -, illetve most már címkékkel is jelzem, hogy hány pontot adnék az adott olvasmányra, úgyhogy ez akkor is látható, ha a post alján nincs ott. A blogon a keresővel, vagy a lap alján levő címkéken keresztül is el lehet jutni egy-egy könyvhöz, ebből is kideríthető, hogy olvastam e már a szóban forgó kötetet/köteteket. Amelyik könyvekről nem rakok fel leírást, de olvastam, azokat a havi összefoglalókba szoktam beírni, tehát a kereső azt is kidobja, ha a címkék között nem is található meg, és amennyiben azokról valaki részletesebben szeretne informálódni, levélben, vagy a poszthoz kommentelve szívesen válaszolok, ha valaki kérdez (az e-mailcímem a jobb oldalt a "Magamról" részben megtalálható).

3. kérdés: Olvastad EQ könyvét, de nem láttam róla posztot. Miért nem írtál róla?
Mostanában nem írok minden könyvről, amit olvasok, másrészt a havi összefoglalókban azért megemlítem azokat a darabokat is, amik nem kaptak önálló bejegyzést.


4. kérdés (?): Nem merem elolvasni XY bejegyzésedet, mert félek, hogy lelő valamilyen poént, spoileres stb... Nem mesélnél róla?
Először is elmondanám, hogy általában igyekszem spoilerektől mentesen írni, ahol pedig valamire vonatkozóan véletlenül van, ott a poszt elején feltüntetem (pl.: Előző kötetre spoilert tartalmaz stb...).
Másodszor pedig: ha valaki tényleg fél attól, hogy esetlegesen spoilerezek a blogon, szívesen válaszolok az esetleges kérdésekre akár komment, akár levél formájában is :)

5. kérdés: Láttam, hogy olvastad XY könyvét, nem tudnád elküldeni ebookban?
Válaszom: nem, mert nem szeretem az ebookokat, többnyire a könyvek papír alapú verzióit olvasom, és maradi módon inkább ezt a megoldást választom...
Ugyanez igaz arra is, hogy köszönöm, nem kérek ebookban könyveket, amiket esetlegesen keresek, azokat igazi, papír alapú könyv formájában keresem, és szeretném elolvasni.


6. kérdés: Nem tudsz ajánlani valami jó könyvet?
Tanácsom: nézz szét a blogon... Most már sokféle módon szét vannak válogatva az oldalon megtalálható könyvek, így a pontozásnál látható, hogy mik a kedvenceim, meg amik nagyon tetszettek.

7. kérdés: Megvan nekem YX könyve kalózfordításban. Elküldjem?
Nem, köszönöm, ilyesmikkel nem foglalkozom ugyanolyan okokból kifolyólag, mint az ebookos eset. Inkább türelmesen - vagy éppen ujjat törve, körmöt rágva - megvárom az eredeti, magyar kiadást.

Egyenlőre ennyi lenne, ha még felmerül esetlegesen valami kérdésetek, szívesen válaszolok mindenkinek vagy komment vagy levél formájában.

Jó olvasgatást, és további jó böngészést Mindenkinek!
Folytatás...

2011. március 16.

Szergej Lukjanyenko - Éjszakai őrség (Őrség 1)

0 megjegyzés

Fülszöveg
Moszkva utcáin a hétköznapi emberek között természetfölötti lények járnak észrevétlen. A Setét és a Fény erői egyaránt jelen vannak, s a két tábor közötti törékeny fegyverszünetet az Éjszakai és a nappali Őrség vigyázza.
Most azonban viharfelhők gyülekeznek a város komor bérkaszárnyái felett: a varázslók, vámpírok, alakváltók és boszorkányok hidegháborúja forrósodni kezdett. Ha összecsapásuknak nem sikerül elejét venni, maga a pokol szabadul el a földön.

Szergej Lukjanyenko sorozatinditó regénye hihetetlen népszerűségre tett szert az első megjelenése óta eltelt években, és rajongótábora már nem korlátozódik Oroszországra. A könyvből készült film elvitte hirét Amerikába és a világ szinte minden szegletébe. Azóta az 'Éjszakai Őrség' már valamennyi fontosabb nyelven olvasható.
A GFK sorozatban végre magyarul is hozzáférhető lesz hamarosan a teljes sorozat.







A könyv három történetre van bontva, de mindhárom összekapcsolódik egymással, hogy egy nagy egészet alkosson. A történet főhőse Anton Gorogyeckij, Másféle, és az Éjszakai őrség járőre. A Fény katonája, aki harcba száll a Sötétek ellen, Oroszország, pontosabban Moszkva utcáin és elmeséli ezeket a történeteket. Felvázolja az olvasónak, milyen nehéz is az Őrség berkein belül a munka, és milyen lenne Másféleként élni az őrségen kívül, milyen kihívásokat tartogat, ha az ember Másféle, különleges képességekkel, varázslatos kütyükkel - csapdákkal, amulettekkel - és persze kemény ellenségekkel, amik nem feltétlenül a Sötétség erőitől eredeztethetőek, hanem néha a saját lényükből. A történeteken át szemtanúi lehetünk vámpírok törvénysértésének, egy kisfiú Másféle létének feltűnésének, egy új Inkvizítor születésének, kibomló szerelmi szálaknak, nyomozásoknak, és leleplezéseknek.
Először talán azzal kezdeném, hogy az olvasó ebben a könyvben megintcsak egy egyedi világba keveredik, ami párhuzamosan létezik a valós világgal, ugyanakkor megvannak a maga szabályai, a maga varázslatos atmoszférája, és cseppet sem elcsépelt változatban, hanem precízen kidolgozva, mindenre magyarázattal szolgálva, részletesen bemutatva a szabályait, a lényeit és a mágiáját.
A történet magával ragadó, Anton karaktere reális (nincs beskatulyázva, hogy ő csak jó, vagy csak rossz, kissé esetlen, bár akadt egy-két rész, ahol túlzásba vitte a "lelkizést"), amitől az egész kötet tartalma hitelessé válik, és teljesen valóságossá. Noha maga a történet fantasy (pontosabban: urban fantasy), néha erről teljesen megfeledkeztem, és olyannak tűnt, mintha teljesen normális lenne az, hogy vámpírok mászkálnak a metróállomáson, mintha hétköznapi gondnak számítana egy sötét fergeteg, vagy egy mágus emberek közti sétája tényleg lehetséges lenne stb...Még ott is rengeteg érdekességgel szolgált, ahol éppen nem akciójelenet volt, hanem teszem azt csak nyomozás vagy beszélgetés zajlott, miközben problémák jelentek meg, majd váltak megoldottá.
Ami eleinte furcsának hatott, azok egyrészt a nevek voltak, hogy melyik név milyen nemű személyt jelöl. Sokszor akadt olyan, hogy csak bejött egy új név, és fogalmam se volt, hogy az fiú e vagy lány (később azért kiderült, mikor az író többet árult el a karakterről), de furcsa volt, akárcsak az egyes nevek becézése. A másik ilyen dolog a "hiteles orosz nyelv visszaadása". Furcsának találtam az olyan szavakat, mint például a "leányzó", de ezek a dolgok nálam nem rontottak a könyv értékén, csupán más, mint amit eddig megszoktam.
Összességében nézve gördülékeny történet, ami néha egy-egy váltásnál kicsit megdöccen, értékelhető stílusban, hiteles előadással, és rengeteg szép gondolattal tűzdelve, amik komoly kérdéseket feszegetnek, filozofikus gondolatokat csempésznek a sorok közé. Történet egy olyan főhőssel, aki a sajátjai között átlagos, mindennemű különlegesebb képesség nélkül, bemutatva Moszkva városkáját, bevezetve a Fény és Setét világába, ahol szívesen csavarogtam volna még egy keveset, úgyhogy ezek után a filmváltozat elmaradhatatlan, akárcsak a sorozat többi kötete...
Folytatás...

2011. március 5.

Tonya Hurley - Szellemlány (Szellemlány 1)

1 megjegyzés

Fülszöveg
Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.
Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.














Először a könyvről a moly.hu -ról értesültem egy aranyos animációból. Akkor még csak érdekesnek találtam, aztán Gigi mondta, hogy olvassam el, neki bejött. Születésnapomra ezt kaptam Lena91 -től (köszönöm neki ezúton is).
A története egy szellemlányról szól, aki életében is láthatatlan volt, egy szürke kisegér típus, amilyen minden középiskolában előfordul. Aztán meghal egy végzetes "gumimaci-támadásban" és teljesen láthatatlanná válik... legalábbis az élők számára. Azonban talál egyetlen valakit, aki él, és látja őt, és egész jól kijönnek egymással, összedolgoznak, és kihasználják annak előnyét, hogy egymásra találtak...
Charlotte - a főhősnőnk - éltében és halálában is csak Damonnal, a suli legmenőbb fiújával akar összejönni, aki azonban Petulával jár, a legmenőbb lánnyal. Persze a követők sem hiányozhatnak mögüle, továbbá adott még egy gót húg, akit folyton gúnyol, és aki szintén kirekesztett, különc.
Azonban Charlotte már meghalt, de ezt nem akarja tudomásul venni...
A története maga nem valami kiemelkedő, nincsenek benne a leírások sem túlcifrázva, valahogy mégis megfogott az a sötét hangulata, ami mégis könnyed.
A könyvben ugyebár tinédzserekről van szó, ennek ellenére idősebb korosztálynak is élvezhető a kötet, mert nem csak a fiatalok gondjairól (klikkesedés, népszerűség, láthatatlanság, diákszerelem) van szó, felvet komolyabb témákat is, mint például, meddig mehetünk el azért, hogy nekünk jó legyen? vagy fel kell e adnunk magunkat, hogy beilleszkedjünk, vagy maradhatunk önmagunk is?
A bizarrnak ígérkező szellemsztori tulajdonképpen mesés, könnyed stílusú, olykor humoros történet szerelemről, barátságról, népszerűvé, vagy éppen a "szürkék közül az egyikké" válásról. A fő hangsúly a szereplők fejlődésén van, ami remekül végigkövethető a könyv folyamán.
A szereplők közül nálam kiemelkedett Scarlet, akit megkedveltem azért amiket csinált, a beszólásai, és minden miatt.
A fejezeteket megelőző árnyképek, és idézetek remekül passzoltak a könyv stílusához, hangulatához. A borítója is nagyon ötletes, és gyönyörű.
Összességében nézve a könyv tetszett a maga könnyedségével, tanulságaival, küllemével. Kíváncsian várom a folytatást, hogy ezek után még mit lehet kihozni a történetből, és alig várom, hogy mi lesz Scarlet következő húzása...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger