Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2011. április 30.

Vagány a vers? IGEN!

0 megjegyzés


Néhány napja "kezembe került" egy levél egy kezdeményezésről, melynek célja, hogy eljuttassák a verseket, a költészetet a nagyközönséghez, különösen a fiatal korosztályhoz.
A projekt célja népszerűsíteni a költészetet, hogy ne csak április 11 -én, a költészet napján emlékezzünk meg róluk és vegyük elő verseket, hanem bármikor, bármelyik napon.
Ehhez kapcsolódóan készült két film is, melyek a kezdeményezés hivatalos oldalán megtekinthetőek. Számtalan magyar költőt kerestek fel az ügy kapcsán, és szólalnak meg a filmen.

Most pedig bemásolnék egy kis tájékoztatót arról, miről is szól ez az egész:





Filmduó a költészetről, avagy bizonyíték amellett, hogy a vers vagány
versmob 0411 és versmob 0411 - a virrasztás

Egy elszánt huszonéves fiatalokból álló csapat egy évvel ezelőtt föltette magában a kérdést: vajon vagány-e a vers napjainkban. Egyáltalán a vers érdekel-e ma valakit és hol vannak azok, akik ma verset írnak, és verset olvasnak?

2010. április 11-én, a költészet napján három generáció színészeit kérték föl, hogy vegyenek részt egy kísérletben. A színészek három helyszínen (hajnali metró, nappali sétálóutca, éjszakai szórakozóhely) mondtak verset az utca emberének, amit egy stáb rögzített. Az elkészült anyag 2010 tavaszán végül mégsem került publikálásra, mert az alkotók akkor úgy érezték, hogy ennél mélyebbre kell ásniuk, ha választ akarnak kapni a feltett kérdéseikre.

2011. január 1-jén már nem egy kérdéssel, hanem egy határozott állítással kezdődött a munka: a vers vagány. Kortárs költőket kerestek föl, jellemzően az otthonaikban, hogy a vers helyéről és lehetőségeiről beszélgessenek velük. Mivel nem állt mögöttük semmilyen médium, pályázat, platform, az alkotók  függetlenek voltak, ezért nagyon sok olyan költővel beszélgethettek, akik évek óta nem nyilatkoztak semmilyen médiumnak.

Közel három hónap alatt bejárták a fél országot (Szeged, Szajla, Budapest, Győr, Pécs, Sopron), 44 kortárs magyar költővel készítettek interjút, aminek eredményeként 50 órányi  felvett anyag került a vágóasztalra. Ebből az anyagból versmob 0411 címmel egy 44 perces dokumentumfilm készült el 2011. április 11-re, a költészet napjára és került föl az internetre, a versmob.hu oldalra, ahol bárki számára bármikor letölthető és megtekinthető. A dokumentumfilmre egy hét alatt eddig több, mint 4000 néző volt kíváncsi.

Egy ilyen antológia mindig lehet még bővebb, színesebb és árnyaltabb, azonban a válogatás hiányai leginkább egy generációs felhívás keringőre: tessék az anyaggal foglalkozni, tessék folytatni, a filmben szereplő és nem szereplő költők verseit egyaránt olvasni!

Az ötven órás nyersanyag hatalmas közkincs, aminek története értelemszerűen még ennyivel sem állhat meg. A dokumentumfilmnek elkészült egy 100 perces, bővített és mélyebb verziója is, ami remélhetőleg teret talál magának a közeli hónapokban egy erre nyitott televízió műsorán. Az interneten persze lenne hely ennek a 100 percnek is, csakúgy, mint az 50 órának - ennek ömlesztése, sűrítésmentes tálalása azonban pont a műfajjal, a webes tartalommal szembeni értetlenkedésről tanúskodna.

Gyűjtögetve az anyagokat a dokumentumfilmhez, az alkotókat érő impulzusok hatására megszületett az ötlet: el kell mondani a költészetről azt is, amit a dokumentumfilm műfaji kereteiből kifolyólag nem tud elmondani. Szükségesnek érezték egy rövid, fikciós filmmel szimbiózisba hozni a dokumentumokat, hogy a generáció azon fele, akiket elrettentettek a versektől valahogy ismét fogást találjon a témán. Így született meg a versmob 0411 - a virrasztás című kisjátékfilm forgatókönyve. Olyan színészeket kerestek föl a projekthez, akikről tudták, hogy olyan viszonyban vannak a saját nyelvükkel, hogy érzik egy ilyen ügynek a tétjét. Trill Zsolt, Petrik Andrea és Kovács Krisztián főszereplésével, és rengeteg kíváló színész közreműködésével a költészetbe vetett hitből és lendületből született meg a kisjátékfilm.

A fikciós kisfilm forgatása magánmecenatúra segítségével március 14-én kezdődött. Az, hogy ennek a filmnek az esetében sem élveztek semmilyen állami, pályázati támogatást, viszont magánkézről a tartalomba vetett hit láttán a technikai feltételek lehetővé váltak, elképesztő energiákat szabadított fel a művészeti szabadság terén, mindenki részéről. Az elkészült 11 perces kisfilm szintén a versmob.hu oldalról érhető el. A fikciós film ott kezdődik, ahol a dokumentumfilm véget ér, vagy éppen a dokumentumfilm kezdődik ott, ahol a fikciós filmnek vége van - ez már azon múlik, ki melyiket találja meg előbb.

Mindkét film a közönség számára teljesen ingyen, szabadon, bárhol és bármikor elérhető. A versmob történetének tétje, hogy jelenlegi és jövőbeli közönségéből képes lesz-e hoszabb távon közösséget teremteni: azt a közösséget, ami a 202. évtizedben végre újra helyére tudja tenni magában az alkotás, a befogadás arányait, azt a generációt, aki majd újra a méltó helyén tudja kezelni a kultúrát.
Folytatás...

2011. április 20.

Pittacus Lore - A negyedik (Lorieni Krónikák 1)

2 megjegyzés

Fülszöveg
Régóta tudjuk, hogy az idegenek köztünk járnak, és különböző típusú találkákat szerveznek a földlakókkal. Olyan regénnyel is találkoztunk már, amelyben ezek az idegenek megtévesztésig hasonlítanak az emberekhez, és csak bizonyos szélsőséges helyzetekben derül ki másságuk. Azzal az ötlettel sem ez a regény játszik el először, hogy a földönkívüliek nem feltétlenül egyfélék, ugyanúgy lehetnek köztük barátságosak, mint ellenségesek. A Negyedik egyediségét ezeknek az elemeknek az ideális kombinációja adja.
A Negyedik egyike a Lorien nevű bolygóról elmenekült kilenc túlélőnek, akik mentoraikkal együtt a Földön kerestek menedéket. A Lorient elpusztító mogadoriak azonban nem szeretnek félmunkát végezni, mind egy szálig végezni akarnak a lorinokkal, ezért követik őket, és hajtóvadászatot indítanak utánuk.







Egy könyv egy fiúról, aki egy 9 Védőből, és 9 Őrzőből álló csapattal érkezett a Földre 10 évvel ezelőtt. Hármat megöltek, most jön ő, a Negyedik.
John Smith a 15 éves fiú, aki városról városra költözik Henrivel, az Őrzőjével. John, vagyis Negyedik Védőnek született. Arra rendeltetett, hogy bolygóját, Lorient védelmezze a különleges képességeivel. Azonban távol csöppent az otthonától, amit feldúltak a csúf mogadorianok, leigázva a lorienieket.
Miután meghal Harmadik, John tovább költözik, egyenesen Paradise -ba, ahol új névvel, új személyazonossággal kezd új életet Henrivel.
Azonban nem megy minden úgy, ahogy szeretnék. Johnra irányul az új iskolájában a legmenőbb fiúnak a figyelme, aki aztán úton útfélen beleköt a földönkívüli srácba. John megtapasztalja az első szerelmet, megtanul harcolni Henri kiképzései által, barátságot köt egy fura fiúval, aki rajong az ufókért, azonban nem mehet mindez a végtelenségig, mert Johnt üldözik.
Annyi szépet és jót hallottam a filmről, a könyvről, hogy gondoltam, ha mindenki csak jót mond róla, biztosan tetszeni fog.
Ahogy elkezdtem már feltűnt a legalapvetőbb hibája, ami az utolsó sorok lezárásáig szúrta a szememet: a csapnivaló, ingadozó stílus. Leszögezném: nem vártam túl sokat a könyvtől, de azért egy minimális szintet nem ártott volna elérnie akkor sem, ha a "tiniknek" kategóriába sorolják be.
A stílusa azért érdemli ki nálam a "csapnivaló" jelzőt, mert elsőnek a legrészletesebb leírást egy beagle kutyáról kapunk (30 oldal után, mikor már ismerjük a főbb szereplőket), mindenki másnál csak a ruha, vagy a frizura "hogyan hordja" bemutatása van meg. A végén (tényleg a nagyon végén) végre bemutatja Saraht, amit már jóval előbb is be lehetett volna szúrni bármilyen úton-módon, ugyanakkor senki másról nem tudjuk meg, hogy néz ki.
A másik, hogy minden egyébnél (környezet, épületek stb...) néha túl precízen akarja vázolni (teszem azt, sok helyiségnél megjegyzi, hogy négyzet alapú, holott szerintem ez a tény egyszer még elmegy, de valójában elhanyagolható), esetleg elveszik a részletekben, ugyanakkor néha viszont felületes a bemutatás.
Éppen ezért néhány helyszínt nem tudtam elképzelni, hogy festhet, továbbá a személyeket egyáltalán sehogy sem lehet elképzelni, mert attól, hogy valakinek felzselézett a haja, és állandóan az iskola címerével ellátott dzsekiben flangál, attól még nem derül ki, valójában hogy néz ki.
A stílus másik nagy hibája a vontatottság, ami annak az eredménye, hogy telepakolta tőmondatokkal az egész könyvet, itt-ott megejtve néhány hosszabb lélegzetvételű, kifejtőbb mondatot. Az átvezetések, és az időkezelés szintén nem a legjobb: ugrál ide-oda, 10 perce még nappal volt, aztán meg hirtelen éjszaka és sötétség (megjegyzés: félreértés ne essék, ezt nem a végén tapasztaltam).
A vérszegény leírások mellé egyéb durva bakik is belekerültek a könyvbe, mint például egy gondolatot a kötet végéig folyamatosan ismételgetett. Mikor megláttam azokat a szavakat, hogy "Mély lélegzetet vettem", már kezdtem unni, hogy egyfolytában légzési nehézségekkel küzd, vagy lélegezni tanul a főhősünk (volt, amikor más is, nem csak ő), vagy nem is tudom... Egyszer-kétszer még elfért, a továbbiakban meg lehetett volna árnyalni valahogy máshogy, mert így snassz volt, akárcsak a John-Sarah szerelmi szál. Amikor épp nem sétáltak, akkor csókolóztak és fordítva. Túlzásba vitte a csöpögést, és a szerelmi szál alapvetően nem egy nagy durranás a könyvben. Itt is megtalálható a "szerelem első látásra" dolog, bár itt nyújtja az elejét, de nem viszi túlzásba, éppen ezért egyáltalán nem éreztem benne a "romantikát". A végén, hogy Sarah mindenért sikítozott már meg sem lepődtem (tipikus filmes vonás, hogy a lányoknak mindig sikítani kell).
A könyv elejétől kezdve néha előtűnik az általam sokat emlegetett "Bianca-effekt", mikor egy adott helyzetben épp csak nem szól ki a főhős a könyvből, hogy "és említettem, hogy ez van?".
Mivel John E/1 -ben meséli el a történetét, az olvasó mindent lát/hall, ami a srác környezetében elhangzik. Az író(k) itt is beleestek abba a hibába, hogy bizonyos információk nem hangzanak el a könyvben, és mikor a csávó visszaemlékezik (nem a Lorienre történő visszaemlékezésekre gondolok) pl. egy a könyv elején történt eseményre, akkor azt megmásítják, hozzáadnak, belemagyaráznak dolgokat, amiket akkor és ott viszont egyáltalán nem osztott(ak) meg az olvasóval, esetleg ilyen rész nem is volt a könyvben, és új elemként került bele, hogy "ja, egyébként ilyen is volt ám" (csak erről már az olvasó lemarad).
A tárgymozgatós és "helyváltoztatós" dolgok is eléggé alap hibák, amik (vagy ezért, vagy sem) itt is előfordulnak, akárcsak az, hogy ha egy ember keze világít, azt senki nem veszi észre. Ez szerintem képtelenség. És mikor előveszi, és meg is fogják a világító kezét, és még így sem látják... NC.
Még egy alapvető baki, hogy a srác néha olyan, mint aki gondolatolvasót is játszott, és ilyen képességéről nem tudok, hogy lett volna. Ha az ember egy pillantást vet valamire, nem feltétlenül azért teszi, hogy megjegyezze, mi van ott/rajta.
Volt egy rész, amit kifejezetten nem értettem, minek kellett bele egy-két extra mondat, amivel aztán szétbombázta az egész képet/jelenetet (pedig sablonossága ellenére egész jól építette fel). Ez egy tipikus, kajacsatás rész, aminek a végén megjelenik a felügyelő tanár, aki látta, ki mit kezdett, ki mit tett. Miért nem lépett közbe előbb? Miért nem ment be és mondta el az igazgatónak is, vagy éppen miért nem állította le a srácokat? Mikor bejelenti, hogy mindent látott, teljesen szétcsúszik az egész addig felépített jelenet, logikátlanná válik.
Följebb említettem a képességeket. A srácról már a legelején megtudjuk azt, amit Clark Kent óta minden ufóról tudunk: jó a hallása, a látása, fizikai ereje jóval meghaladja az emberét + nagyobb az intelligenciájuk. Ez itt is elhangzik, de mi az igaz belőle? A jó hallás és látás nekem nem tűnt fel. Ha valaki telefonon beszél valakivel, és oda kell dugnunk a fülünket, hogy mi is halljuk, akkor azt nem nevezném jó hallásnak. Vagy ha zajongás közepette valaki hozzánk szól, és extra érzékeny a hallásunk, elég ciki, ha nem halljuk, amit kéne. Az emberek nem látnak a sötétbe, de azért egy jó látású ufótól az ember elvárná, nem? Fizikai erő: senkinek nem tűnik fel, hogy a csávó a sportpályán 110 km/h -val rohan? (Azt mondta, hogy a sportpályán teljes sebességgel tett meg 1 kört. Később említi, hogy a leggyorsabb tempója úgy 110-130 körül van) Hol az igazság?
Intelligencia: a kutyák nem örömükben dugják ki a nyelvüket, hanem azért, mert melegük van. Az öröm kifejezésére használják a farkukat... Úgyhogy az intelligenciáról ennyit...
Ezek után most elmondanám, hogy azért volt, ami tetszett. Noha a stílusa olyan volt, mint egy szinusz görbe, a +1 -es részeinél egészen tetszett. Ilyenek voltak a Henrivel gyakorlós részek, vagy a végén, mikor a csatába léptek (és felbukkant egy új szereplő). John szemtől szembe harca egy mogadoriannal szintén élmény volt, de ott az elesett srácból csettintésre menőző, beszólogató csávóba fordulása szintén nem nyerte el a tetszésemet.
Továbbá azok a részek, ahol Sam is volt, azokat jobban szerettem, úgyhogy azért akadtak a közepén is részek, amik azért bejöttek, meg a végén is.
Összességében nézve én nem dobtam hátast a könyvtől, ennél azért többet vártam volna, mint amit nyújtott, pedig nem nagy igényekkel ültem le mellé olvasni. Egyszer nekem most bőven elég volt. A második résztől csak azért tartok, mert a kötet végén felmerült néhány érdekes kérdés, és félek, hogy a válasz megint valami logikátlan, snassz, vagy érthetetlen, unalmas lesz majd. De ahogy ikrem mondja mindig: próba cseresznye...

Folytatás...

2011. április 18.

Dan Millman - A békés harcos útja

0 megjegyzés

Fülszöveg
A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát. Dan egy Szokratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.











Azzal kezdeném, hogy jutottam el ehhez a könyvhöz, mikor sem a témája, sem a műfaja nem áll hozzám közel. Először a filmet láttam, nem tudtam, hogy könyvből készült, de amint tudomásomra jutott, elkezdtem nyomozni az írott verzió után. Sajnos sehol sem találtam semmilyen formában, de amikor A negyedik című kötetért beléptem, ez is szembe jött, úgyhogy sok hónapos keresés után ezt az egy kötetet már nem hagyhattam ott.
Eléggé sokfajta besorolást kapott, kezdve a spiritizmussal, ezotériával, misztikussal stb... Magam sem tudom, hova sorolnám, ezt már így a legelején leszögezném.
Történetünk középpontjában Danny áll, a tornász, aki a valóságban is él, vagyis létező személy. Már rögtön a könyv elején leszögezi, hogy ez élete egy megtörtént szakaszát mutatja be, és hogy Szókratész is valóban élt, létezett. Dan Millman, tornász. Iskola évei alatt a legjobb tornászok közé tartozott, rengeteget edzett, az iskolában is a jó tanulók közé tartozott, látszólag mindene készen állt, hogy az élete tökéletes legyen.
Egyik este elkeveredik egy benzinkúthoz, ahol megismerkedik egy furcsa öregemberrel, aki néhány másodperc alatt képes felugrani a benzinkút tetejére, azt állítja, hogy már elmúlt kilencven éves is, és hogy tanítványává fogadja Dant.
Danny úgy érzi, az öreg legtöbbször gúnyolódik rajta, miközben a férfi tanítóvá válik, Dan pedig tanoncá. Mindenféle módszerekkel igyekszik képezni Dant (történeteket mesélve, edzéseket eszközölve, különböző feladatokat kiagyalva), hogy megtalálja az utat az igazi, boldog élethez...
A történet a maga egyszerűségével, és életszerűségével megfogott, ahogy a megfogalmazás is. Sok helyütt valóban elgondolkoztató, és az embernek eszébe jut, hogy mindenki mellé jó lenne egy "Szókratész", egy tanító, aki "fogja az ember kezét" és megmutatja neki, mi a boldog élet titka, mit tegyen, vagy mit kéne tennie ahhoz, hogy ezt vagy azt a célt elérje...
Egyes részeknél eléggé szkeptikusan álltam hozzá (pl. az említett tetőre ugrálós részeknél), valahogy mégis illeszkedtek a történethez, a könyv olykor komoly, olykor könnyedebb hangulatához.
Spirituális regényként azt hiszem, megtette a hatását, tényleg van mit tanulni belőle. Megfogalmazza az örök érvényű szabályokat, mint például, hogy a rengeteg gyakorlás kifizetődik, és olyan dolgokat is fölvet, amikkel az ember nem akar szembenézni (az érzelmek, az azokon való uralkodás, a halál tényének elfogadása stb...)
Attól függetlenül, hogy ez az első misztikus könyvem, nagyon is tetszett, amibe nem csak az író stílusa játszott közre, hanem maga a történet is, hogy bepillantást enged az életébe, a világába, hogyan küzd meg bizonyos helyzetekkel (vagy éppen a belső démonaival), hogyan dolgozza fel például a halál tényét, vagy egy olyan balesetet, amiből kemény küzdelem árán tud csak kilábalni. Dan mindvégig kitartó, nem adja fel, mindegy, mi az, ami el akarja terelni a célhoz vezető útról. Néha ugyan keveredik hullámvölgyekbe, mikor azt hinné az olvasó, hogy vége, nem csinálja tovább, aztán felkapaszkodik a magaslatokig, és tökéletesen átjön a hangulat, átérezhető az egész.
Az ember elgondolkodhat rajta, hogy "jé, ugyanez velem is megtörténhet", és tényleg... Ez az, ami igazán elvarázsolt olvasás közben, illetve a felmerülő, tanulságos történetek, és ahogy a végén összefoglalják magyarázatba, hogy mi miért van, miből mit lehet megtanulni, min érdemes változtatni ezután, tehát ahogy leszűrik a tanulságokat.
Továbbá tetszett, hogy minden érzelmet megragadott. Egyes helyeken humort csempészett bele, másutt szomorúságot, aztán könnyedséget, feszültséget, kíváncsiságot stb... Az érzelmek sokszínű skálájának bemutatása közben pedig felsorakoznak az élethelyzetek is, mintegy "útmutatóul" szolgálva, hogyan, mi és hova vezet, melyik döntésünk mit eredményezhet.
És ha már említést tettem a film változatról elmondom, hogy nem is rossz, és annak ellenére élvezhetőnek találom, hogy a könyvtől sokban eltér, de ahogy lenni szokott, meg sem közelíti azt az élményt, amit a könyv nyújt.
Összességében nézve tanulságos, érdekes olvasmány, ami tényleg gyorsan kiolvasható, tele szép gondolatokkal, tanulságos történetekkel, és olyan dolgokkal, amik tényleg megváltoztathatják a befogadó ember gondolkodását, belső lelki világát...
Folytatás...

2011. április 8.

Holdvilág hírek - lapozz bele te is!

4 megjegyzés

Kedves Olvasók!

Gondolom már sokan kíváncsiak rá, hogy vajon a kezdeményezés, mellyel azt akarjuk elérni, hogy a Holdvilág kiadásra kerüljön, milyen irányba mozdult, milyen eredményeket értünk el eddig, történt-e előrehaladás?

Mióta elkezdtük terjeszteni az Éjvilág hírét, a könyves társadalom - az Éjvilág rajongóinak legnagyobb örömére - egyként mozdult meg, hogy segítsenek egy remeknek ígérkező sorozatot megmenteni attól, hogy eltűnjön.
Bloggerek, és más könyv fanok is csatlakoztak a hír szétküldéséhez, ami azt eredményezte, hogy az Éjvilág sokak könyvespolcára költözött be, esélyt adva a Leandros testvérpárnak, hogy bepillantást engedjenek történetükbe és világukba a magyar olvasóknak.

Az első négy napban körülbelül 50 kötet talált gazdára, és azóta ez a szám folyamatosan növekszik, ennyivel is közelebb kerülve hozzá, hogy a sorozat második kötete kiadásra kerüljön, ami csakis NEKTEK köszönhető!

Felvettük a kapcsolatot a Tuan kiadóval, akik készségesen küldtek egy kis ízelítőt a Holdvilág -ból, hogy beleolvashassatok. Ez a Holdvilág első fejezete, ami még egy nyers fordítás, nincs lektorálva, így nézzétek el a benne felejtett elírásokat, helyesírási hibákat.

Bízom benne, hogy meghoztuk a kedveteket, hogy beszerezzétek, és elolvassátok az első kötetet!

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki eddig segített, és azoknak, akik ezután is fognak.

Tegyünk ellene, hogy a Cal és Niko Leandros sorozat a feledés homályába süllyedjen! Légy részese és segíts Te is, hogy az Éjvilág egén feltündökölhessen a Holdvilág!
Folytatás...

2011. április 4.

Rachel Cain - Az Üvegház (A morganville-i vámpírok 1)

2 megjegyzés

Fülszöveg (SPOILER -t tartalmaz)
Claire Denvers nagy reményekkel kezdi meg tanulmányait a poros kisváros, Morganville egyetemén, de reményei hamarosan rémálommá változnak, amikor összetűzésbe kerül a helyi lányokkal, akik gyorsan megtanítják neki, hogy hol is a helye az iskolai rangsorban. Valahol a sor legvégén. Miután súlyosan megfenyegetik, Claire kénytelen menekülni a kollégiumból, és szűkös anyagi lehetőségeihez képest elfogadható albérlet után nézni a városban. Így kerül az Üvegházba, és így szerez új barátokat és lakótársakat a különc Eve, a lázadó Shane és a titokzatos Michael személyében, aki valamilyen furcsa oknál fogva sosem mutatkozik nappal a többiek előtt. Nemcsak az Üvegház, hanem egész Morganville hemzseg a titkoktól. Azt mondják, a kisvárost valójában a vámpírok irányítják, és nem ajánlatos ujjat húzni velük. Claire érkezésével felborítja a fennálló rendet, és ahogy egymás után bukkannak elő az ősi titkok, úgy kerülnek Claire és barátai egyre nagyobb veszélybe. A házuk előtt pedig már kezdenek felsorakozni a vérszomjas élőhalottak.


Történetünk középpontjában a 16 éves Claire Denvers áll, aki zsenge kora ellenére egyetemre (hurrá, végre egy egyetemista!) jár Morganville városába. A lány nagyon okos, és alacsony, a lánykollégiumban folyton megverik, bántalmazzák, elveszik a cuccait, és mindenféléket csinálnak vele.
A lány ezért a költözés mellett dönt. Átnézi az apróhirdetéseket, és rá is akad egy házra, amit aztán elmegy megnézni, és ahol végül három furcsa fiatal fogadja be: Eve, a gót lány, Shane, a léhűtő/laza srác és Michael, az Üvegház tulajdonosa (így nevezik Michael lakását, egyébként semmi köze az üvegházakhoz), aki valamiért nap közben  folyton alszik - mindenesetre sosem mutatkozik nappal. Claire -nek rá kell jönnie, hogy Morgenville -ben semmi sem az, aminek látszik, és hogy megvédhesse magát, kapcsolatokkal kell rendelkeznie, és olykor felajánlásokat kell tennie, és alkudozni...

Már a könyv elején is láttam, ami sajnos a végéig átszövi, hogy a lényegtelen dolgokat az író meglehetősen sokáig boncolgatja, ami pedig igazán számítana, az kissé elsikkad. Gondolok itt arra, hogy túlzásnak tartottam a bántalmazásról szóló részeket, ugyanakkor szívesen olvastam volna arról, hogy mi a vámpírok háttere, miért épp ők uralkodnak a városban, vagy mióta, vagy bárminemű hátteret, hogy miért alakult ki a városban ez a helyzet. Néhol a leírást kissé tárgyilagosnak találtam, ugyanakkor néha erőltetettnek is, mikor az író egy-egy "ki-mi hol helyezkedik" magyarázatnál túlontúl részletes, és aprólékos próbált lenni, fölöslegesen.

A karakterek közül a főhőst körbevevő hármast (Michael-Shane-Eve) megkedveltem. Számomra teljesen hétköznapinak hatott, ahogy húzták egymást, ahogy viccelődtek egymással. Azok a jelenetek kissé elcsépeltnek hatottak, mikor az "egymás bordáit böködték a könyökükkel, miközben videojátékoztak" leírásokra került a sor, ennek ellenére mindig kíváncsian vártam, mi lesz a szereplők következő megmozdulása, ők szolgáltatták a kötetben a legtöbb humort, és humoros részt annak ellenére, hogy mindegyiknek volt valami "keserű pirula" a múltjában.
A főhősnő, a törékeny kislány, aki tényleg az: verik, sír, verik, sír, néha zöldül, vagy egyéb színt vált...

Magával a történettel sem lettek volna problémáim, ha nem érezném kidolgozatlannak többek között amiatt, hogy nem kapunk magyarázatot, miért, mikor, hogyan alakult ki az a helyzet, amibe főhősnőnk belecsöppen (gondolok itt a vámpírvilágra) és ezek mellett néhol ellentmondásokba ütközünk. Sokszor hangoztatják a vámpírok hierarchiáját is, de ez sincs jobban kifejtve (mivel tartoznak az alacsonyabb rendű vámpírok a magasabb rendűeknek stb...)
Az iskolai erőszak (vámpírok ide vagy oda) formáinak bemutatásában is rengeteg túlzást lehet érezni, elvégre a diákok biztos nem ölik meg egymást egy ostoba beszólás miatt, meg nem öntik le a másikat sósavval stb...
Többször eszembe jutottak a régi maffiafilmek, ahol elkapják a főhőst két oldalról, míg a harmadik (aki többnyire a főnök) nekiállja verni... És a lezárásnál is ugyanez volt a helyzet, mikor megjelentek az Üvegház utolsó látogatói.

A lezárás... Az írónő gondolom egy borzasztó függő véget akart, én valahogy mégsem érzem azt, hogy az ujjaimat kéne tördelnem, hogy "hú, mi lesz most"... Ez a lezárás valahogy nem ütött akkorát.

Összességében nézve nem volt rossz könyv, de nem is egy túlontúl kiemelkedő darab, inkább olyan átlagos. Van benne némi pörgés, és akciózás, a nyomozós részeket nem viszik túlzásba, ellenben a humoros részek valóban kárpótolnak mindenért.
Kíváncsian várom a folytatást, hogy ezek után mit lehet még kihozni a történetből, fog e még javulni a sorozat vagy sem. Én bízom benne, hogy fog, és erre látok nagyobb esélyt, de majd kiderül... hamarosan...

u.i.: A könyvet köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak!
Folytatás...

2011. április 1.

Segíts, hogy az Éjvilág egén feltündökölhessen a Holdvilág!

20 megjegyzés


Kedves Olvasó!

Rob Thurman - Cal és Niko Leandros sorozatának első kötete, az Éjvilág kis hazánkban nem váltott ki nagy visszhangot… Sajnálatos módon a Twilight-saga és Edward Cullen „gyémántfényű ragyogása” elvakította az embereket, így a testvérek izgalmas és magával ragadó története az éjszaka sötétjében maradt… Pedig Ők is megérdemelnék a kitüntetett figyelmet, mert egy igazán rendkívüli urban-fantasy könyvről van szó!

Az érdeklődés hiánya miatt a Tuan kiadó gondozásában megjelent Éjvilág könyv folytatásának kiadása – a sorozat rajongóinak legnagyobb sajnálatára – veszélybe került.

Mivel nem szeretnénk, ha a feledés homályába merülne a testvérpár története, ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy a figyelmedbe ajánljam a kötetet, hogy Te is részese lehess a csodának:

Az Éjvilág egy testvérpár hihetetlen harcát mutatja be a világ ellen, ahol csak egymásra számíthatnak, miközben szörnyek üldözik őket, hogy elkapják Calibant, aki félig ember, félig szörny. Emellett Thurman virtuóz módon keveri bele a mitológiákat és azok lényeit az urban-fantasy világába...

Hogy juthatsz Éjvilág-hoz?
Könyvesboltban: 2.690 Ft
A Tuan Kiadó honlapján (önálló kötetként: 1.345 Ft + szállítási ktg., horror csomagban: 2.490 Ft + szállítási ktg.)
Moly-bolt 2.286 Ft (+ szállítási ktg., vagy személyes átvétel)
Alexandra Online 2.287 Ft (+ szállítási ktg)
Libri 2.556 Ft (+ szállítási ktg)
Bookline 2.287 Ft (+ szállítási ktg)
Szellemlovas 2.287 Ft (+ szállítási ktg)
Vevőpont 1.063 Ft (+ posta, vagy futár ktg.)
Könyvudvar 590 Ft

Egyéb vélemények a könyvről:
Keményfedél (Nimablogja)
Kelly blogja
Kellyolvas blog

Olvasói vélemény Timus -tól (aki nagyon-nagyon-nagyon sokat segített, és ezúton is megköszönném neki a segítségét, és a közbenjárásokat és mindent, amit tett!), amely e-mailben érkezett:

"A szereplőket egyáltalán nem szerettem meg, azt sem tudom, hogy pontosan miről szólt a történet, a beszólásokat sem találtam viccesnek, továbbá a szomorú részek sem csaltak könnyet a szemembe.
Ugyanis
- ennél a könyvnél nem lehet olyan magasra tenni azt a hülye lécet, amit simán át ne vinne...
- azért nem szerettem meg a szereplőket, mert egyenesen imádom őket...
- azért nem tudom, hogy miről szól a történet, mert sokszor a vihogástól könnyes szemeimmel nem tudtam kibetűzni a szöveget...
- azért nem találtam “viccesnek” a poénokat, mert ezekre az oltári nagy beszólásokra már nem találtam szavakat...
- miután teleírtam egy A4-es oldalt azoknak az oldalaknak a számával, amit imádtam, inkább feladtam...
- a szomorú részeket azért nem könnyeztem meg, mert hittem Cal-ban és Niko-ban és el voltam foglalva a darabokra szakított szívem összerakásával..."
Folytatás...

Márciusi áttekintő

0 megjegyzés

 A március hónap is elment, de sajnos kevesebb időm maradt sajnos az olvasásra.Az első dolog, ami a legszembetűnőbb, hogy megváltozott a blog külseje, jobban, mint eddig bármikor.

A hónapom beszerzései:


Néha nem lehet ellenállni egy-egy remek lehetőségnek, így került hozzám egy akció során 4 kötet, majd még több, kisebb leárazás után a többi kötet.


Azok, amiket ebben a hónapban olvastam és fel is kerültek, nem voltak túlontúl sokan.

Tonya Hurley - Szellemlány: Egy aranyos könyvecske, amit köszönök Lena91 -nek.

Szergej Lukjanyenko - Éjszakai őrség: Egy könyv, amit sokan ajánlottak, és nekem is tetszett.

Neil Gaiman - Törékeny holmik: Egy novelláskötet, amit szintén  Lena91 -nek köszönhetek!

Richelle Mead - Örök kötelék (VA 5):  Ezúton is köszönöm az Agave kiadónak és Lobo -nak!


Továbbá olvastam, de nem került/kerül fel róla részletes írás a blogra:

William Shakespeare - Szentivánéji álom
Fülszöveg:
A Szentivánéji álom, Shakespeare korai komédiája feltehetőleg 1594–1596 táján íródott; 1598-ban már ismert színdarabként utal rá a drámaíró egyik kortárs. 1600-ban nyomtatták ki először. Valószínűleg egy főúri esküvő alkalmára készült, s – korabeli szokás szerint – a lakodalmi ünnepség során mutatták be, a darab előadása a mulatság része volt. Témája és cselekménye ehhez az alkalomhoz igazodik: szerelemről és házasságról szól, a szerelem útjában álló akadályok legyőzéséről, a viszálykodó szerelmesek megbékéléséről, a szerelmet korlátozó tilalmak és a beteljesülésre fenekedő veszélyek elhárításáról. De a daraba kerete is első előadásának a körülményeit jeleníti meg, mégpedig játékosan és önirónikusan: miközben Shakespeare társulata eljátssza a Szentivánéji álom című darabot az alkalmul szolgáló főúru esküvőn, a szentivánéji álomban zajló királyi mennyegzőn Theseus, Hippolyta és a többiek mulattatására az athéni mesteremberek alkalmi színésztruppja is színre visz egy színdarabot,a Pyramus és Thisbe című – Vackor, az egiyk műkedvelő szereplő szavával – „igen siralma skomédiát”, amely egyébként szintén a szerelemről és annak veszélyeiről szól.

Pár szóval úgy jellemezném, hogy tetszett benne a szerelmi sokszög, de nem ez a kedvenc művem Shakespearetől...

Ne feledkezzünk meg Lena91 -ről sem, akinek az a piszkosul-sokkk könyv köszönhető ott felül, a borítóknál: Lena hózárása

Mindenkinek jó olvasást április hónapban is!


      Folytatás...

       

      Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
      Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger