Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2011. június 28.

John Caldwell és másokl - A klónok tántorgása /Stárt wársz? 5/

0 megjegyzés


Fülszöveg

Nyugtalanság izeg-mozog a Bürokratúra Szenilátásuban. D' Okkult báró és vuduhívő szerpentinistái összevissza tekeregnek a galaxisban, és megszaggatják a konfettinistákat. Súlyos polgárháború fenyeget. Ám a Yeti Tanácsot még egy ennél is jelentősebb probléma mozgatja… A Nabumm közismert szenilátornője, Padló Amidili állapotos lett, és mivel a biológiai apa személye ismeretlen, az ügyben jelentősen érintett Yetik elsőrendű feladatuknak tekintik, hogy pótapát találjanak a születendő ikreknek. A cél érdekében Amidili leoldja – kissé megkésve felcsatolt – páncélozott erényövét, és az apaszerzés reményében kezdetét veszi a „Nincs pajzs a résen” akció… Az ifjú szenilátornő testének őrzésére OB-van Ken-OB-t és Ody Szállfokkert jelölik ki, s így a bajba jutott hölgy mester és tanítvány kettőséből választhat apát gyermekeinek… No persze, ismerve a Yetik fafejűségét, ez nem megy túl könnyen.

*****
John Caldwell, Jeffrey Stone, és Benjamin Rascal paródiasorozatának 5. kötetéről lesz ezúttal szó, ahogy a cím is mutatja, mely valójában azt a címet viseli, hogy "A klónok tántorgása Avagy a Pajzs a résen akció!" csak hát ezt kiírni kicsit hosszú lett volna.
Miért is emelem ki ezt így? Csupán azért, mert a könyvnél már itt elkövették az első, kisebb hibát, ugyanis a könyvben nem az az akció neve, hogy "Pajzs a résen", hanem "Nincs pajzs a résen", és ennek a könyv ismeretében is több értelme van, mivel ez az akció áll némiképpen a középpontban.

A történet röviden arról szól, hogy Padló Amidili szenillátornő terhes, azonban az apa személye ismeretlen. Ez viszont nem jó így, úgyhogy keresni kell egy férjet. A tanácskozásban résztvevő Yetik persze jelölteket sorakoztatnak fel, de Amidilinek senki sem tetszik, ráadásul a nőt meg is akarja valaki ölni, úgyhogy védelemre szorul. Így kerül melléje Odakynn Szálljfokker (vagyis Ody) és mestere, OB-van Ken-OB, akik testőrei lesznek, ugyanakkor remélik, hogy valamelyikük végül betöltheti az apuka szerepét is. Persze nem lehet a mesteré ez a szerep, úgyhogy Ody elkezdi befűzni a lányt, aki viszont folyton úgy viselkedik vele, mint egy kisfiúval.
Közben a Turbó Sötét oldalán is mozgolódás támad. Egy bérgyilkos rátámad a kis csapatra, de hátra hagy egy nyomot, amin a mester elindul, miközben tanítványa vigyáz a szenillátornőre...

Emlékeztek még a Vérvonal sorozatra, amiről már korábban írtam? Devlin Haynes nem más, mint John Caldwell, vagy más nevén Jeffrey Stone. Mikor megláttam Caldwell ezen könyvét az antikváriumban azonnal lecsaptam rá mondván, hogy Caldwellhez biztos, hogy nem tini-fantasy regények állnak közel, ezért lett olyan, amilyen az a sorozata, lássuk, mit alkot egy sci-fi paródiában...

De végre lássuk, mi van a borító alatt. Ugye ez egy paródia kötetnek készült alkotás, úgyhogy nehezen lehet komolyan beszélni (írni) róla. Az már a borító láttán leesik az embernek, hogy "már megint egy Star Wars paródiáról" van szó, ami ezúttal a második részt (forgatás szerint az 5. filmet) humorizálja ki.
A történet bizonyos pontokon érinti ugyan a film eseményeit (kiváltképpen a közepén és a végén), de jónak találtam, hogy nem akarja görcsösen erőltetni, hogy a film minden egyes jelenetét beleveszi, és ír belőle valami humoros maszlagot. A filmből átvett jelenetek aránya pont el van találva, és a nevek átalakítása, és az azokhoz kapcsolt szóviccek is bejöttek.
Írtam már följebb, hogy ez egy paródia, úgyhogy nehezen lehet olyasmikről beszélni, hogy logikai felépítés, meg karakterizálás stb. azonban az kissé zavart, hogy Padló a könyv 3/4 -ében tök komoly, mindenkit leoszt, és vannak részek, ahol meg a tipikus nyávogó szereplő. Ezek a váltások számomra meg-megtörték a történetet, a lendületet olvasás közben, akárcsak logikai téren zavart, hogy a könyv elején világosan kifejtik, hogy Padló ikerterhes, és a könyv végére az érződik, hogy erről elfeledkeztek, és hogy ő nem is várandós...

No, de! A humoros könyvek ugye azért íródnak, hogy megnevettessék az embert, nem pedig véresen komoly, tanító szándék miatt.
Ez a kötet bővelkedik humorban, mindenféle formában. Van benne morbid, kaszabolós humor, mikor szereplők darabokra esnek/feldarabolják őket, és akkor bizonyos tagjaikkal írnak jeleneteket. Ezekkel még nem is akad semmi gondom, annál több viszont a túlspilázott erotikus utalásokkal tűzdelt humorral. Néhol ezek is tényleg frappánsak lettek, viszont ebből sajnos olyan helyre is került (ez volt a többség), ahol inkább erőltetettnek, unalmasnak hatott, mint viccesnek. Nem hiszem el, hogy néhol ezt nem lehetett volna mellőzni, vagy valami szóviccel, esetleg mással áthidalni. Előfordulnak még az általános humor elemei is, mikor egy-egy szituáció önmagában elképzelve a leírás után tényleg viccesen fest.
Éppen ezen elemek miatt az első 240 oldalon egész jól szórakoztam, még azokon is jót mulattam, mikor itt-ott becsúszott "Anakin" vagy "Padmé" neve.

Azonban ezek után olyan merényletet követnek el a könyvben, hogy csak pislogtam, és a szememben teljesen taccsra vágta az egész könyvet. Ami addig szórakoztató volt, és olvasható, egyik oldalról a másikra nyögvenyelősbe ment át. Ez az elem pedig a totális fantáziátlanság volt, ami a Dumb és Dumber filmből egy teljes jelenet papírra vitelével kezdődött. A filmből az a jelenet lett kiemelve, mikor a kutya formájú kocsit megállítja a rendőr. Aki látta a filmet az tudja, hogy mi történt azon az igazoltatáson, és ezt egy az egyben visszakapjuk pár oldalon. Kérdem én: ez miért kellett bele? Nem lehetett volna valamit kitalálni az átvezetésnek? Miért kell filmekből ilyen mértékben koppintani? A nevek elváltoztatásával sem fáradoztak túl sokat ennél a jelenetnél, pedig egészen eddig a pontig a nevek kifricskázása sikerült az egyik legjobban.

Ez után a következő sokk a Jurassic Parkos megjegyzés volt, és itt valamiért azt éreztem, hogy már kezd kifogyni a sztori a szuszból, hogy elfogyott az ihlet, mert eléggé szegényesre sikeredett, amire rátett egy lapáttal az a "szőke nős" megjegyzés. Nincs gondom a szőke nős viccekkel, ha jók, ha lehet rajtuk nevetni, de ez csak elrettentett. Egyébként a följebb említett Padlós "okos vagyok, de néha ostoba" váltakozásaihoz köthető, túlerőltetett jelenet volt.

Mikor felbukkant a Kozsó hajtincsére tett utalás, bevágódott nálam a kapu, és ez már végérvényesen arra sarkallt volna, hogy tegyem félre, mert ennek nem lesz így jó vége, és ezek után még jött A három testőr -ből egy az egyben átvett, jól ismert jelmondat: "Egy mindenkiért, mindenki egyért", ami meg egy tökéletes paródialehetőség lett volna, de kiaknázatlan maradt. De, akkor minek került bele?
 
És amikor már végérvényesen lemondtam a kötetről, akkor egy "Legyen ön is milliomos!" paródiával azért mégis mentették a végét, ami tényleg tréfásra sikerült, de ez az utolsó, humoros megmozdulás benne, körülbelül 2 oldalt tesz ki, de nem sikerült feledtetnie velem az előtte és az utána következő gyenge részeket.
Sajnáltam, hogy a könyvre az utolsó pár oldalon kellett azt mondanom, hogy menten félreteszem, nem olvasom tovább, mert zavaró ez a szemkiszúrósan plagizált jelenetsorozat, a gyenge poénok, amiken még mosolyogni sem tudtam, mint ahogy a kötet első 50 oldalán, ami nehezen indult, de ott legalább egyszer-egyszer megesett, hogy elhúztam a szám szélét.

Összességében nézve nálam a könyv a sokszor túlerőltetett "akkor is benne kell lennie!" típusú erotikus humor (megjegyzés: többször eszembe jutott Stanley Steel, akinek még az erotikus humorra sem volt szüksége, hogy megmosolyogtató SW paródiakötetet írjon), a filmekből átvett jelenetek, a gyenge beszólások, és az ötletszegény vég miatt úszott el. Az addig egészen élvezhető humorkönyv olyanná alakult, mintha azt próbálná bemutatni, mennyi filmet lehet belenyomorgatni egy irományba, de ez valahogy itt nem jött be, inkább fantáziátlanná, ötlettelenné, savanyúvá vált. Kár érte...
Folytatás...

2011. június 27.

Vigyázz, kész, ÍRJ!

4 megjegyzés


Kedves Mindenki!

A vízcsapból is az folyik, hogy nincsenek igazán jó, hazai íróink manapság, illetve a kiadók sem mernek kockáztatni, hogy egy no-name író könyvével megjelenjenek a könyves piacon, tartva attól, hogy milyen lenne a fogadtatás.

Délután Ta-mia Sansa és én, FFG ezt a témát tárgyaltuk, és szó szót követett, gondoltunk egyet: ezen a helyzeten változtatni kell!

Hogyan? Létrehoztunk egy honlapot, ahova várjuk egyrészt a kezdő írókat, akik szeretnék kiadni a munkáikat, másrészt pedig olyan bloggerek jelentkezését, akik szívesen írnának recenziókat!

A HONLAPÉRT ÉS A RÉSZLETEKÉRT KATTINTS IDE!

Bátraké a szerencse, jelentkezz írónak vagy olvasónak te is!
Folytatás...

2011. június 26.

Holdvilág kiadási hírek!

0 megjegyzés

  
Kedves Idetévedők, Olvasók, Bloggerek, és Mindenki!

Végre híreket kaptunk Rob Thurman Holdvilág könyvének kiadásával kapcsolatban, melynek ügyében néhány hónapja kampányt kezdeményeztünk.

Rengeteg lelkes olvasó, moly, blogger, és nem blogger  beszállt, hogy támogassa a kezdeményezést egy vagy több kötet megvásárlásával, hogy ezzel is közelebb kerüljünk hozzá, hogy a Tuan kiadó raktárából kitakarítsuk a megmaradt példányokat.

A múlt hónap végén ugyan nem tudtuk meg technikai okok miatt, hogy mennyivel jutottunk közelebb a kiadáshoz, de ezúton osztanám meg veletek az értesüléseimet.

Ezen pár hónap alatt 139 példány fogyott el, ami sajnos nem elég ahhoz, hogy a Holdvilág megjelenjen papíralapon, azonban még nincs vége.

 A kiadó levele szerint ez csak a "közeljövőben" nem lehetséges, ami azt jelenti, hogy ha elfogyna még jó néhány példány, esélyünk nyílna arra, hogy olvashassuk a folytatást!

Ehhez azonban még szükség lenne rá, hogy minél több Éjvilág találjon gazdát, és akkor lehetséges lenne, hogy a Holdvilág is mellé kerülhessen a polcokon.


Hogy honnan szerzitek be, az még mindig teljesen mindegy, akár könyvesboltból, akár valamelyik webshopból, avagy magától a kiadótól, a lényeg, hogy elfogyjanak. Némi segítséggel szolgálhat a kampány első cikkje, melyben fel van sorolva néhány lehetőség.


Ne hagyjuk, hogy egy remek sorozat a süllyesztőbe kerüljön! Szerezz be egy Éjvilág -ot te is!
Folytatás...

2011. június 21.

Változások

0 megjegyzés

Kedves Ide-tévedők és Olvasók!

Mint láthatjátok, az oldal kisebb átalakuláson esett át, és noha született róla már egy kisebb poszt (jobban mondva egy kis történet) amiben kiemeltük a legnagyobb változást úgy gondoltam, azért összeszedném, mi is történt az elmúlt 5 napban, míg a blog láthatatlan volt.

Először is: ami a legszembetűnőbb az szerintem a külső megjelenés. Eddig is megszokhattátok, hogy folyton máshogy nézett ki a blog, azonban most már megérett arra, hogy egy amolyan "semleges" külsőt kapjon, és berendezkedhessen "három szereplős modellre".

Másodszor ami még változás, igaz nem olyan nagy, hogy némileg bővült. Eddig főként fantasy könyvekről kerültek fel mindenféle irományok, a hózárásokban pedig meg volt említve az "egyéb" könyv, hogy el lettek olvasva, ám hosszabb véleményezés nem került fel róluk. Ez most még egyenlőre nem látszik, de a jövőben több féle-fajta műfajba szeretnék "belekóstolni", amihez azt hiszem, jó úton haladok.

És most essék szó a legnagyobb változtatásról, ami nem más, mint a szerkesztők megemelkedett létszáma.
Timus, mint "vendég" beköltözött a blogra, hogy megoszthassa veletek az olvasási élményeit. Kérésének megfelelően csak írók szerinti rendezést kapott, és alul a teljes jobb oldali oszlopot, ott találhatjátok meg az általa olvasott és publikált könyvekről az értékeléseket, illetve egyéb irományaival kapcsolatos dolgait.
Aki még némileg új lehet az oldalon az nem más, mint Tiro, aki havonta kap két napot, mikor egy-egy kisebb novellával fog megjelenni a könyvekkel kapcsolatos bejegyzések között.

Amiben volt még némi változtatás, azok hónapzárások és a posztok. Az első 100 könyvértékelésős bejegyzésnél ki lettek javítva bizonyos technikai hibák, mint a dupla képi megjelenés, az összecsúszott sorok (+ egy-két betűcsere és helyesírási hiba), továbbá a hónapzárások ezentúl nem a megszokott formában fognak megjelenni (erről majd hónap végén ;))

Ami nem változott, hogy rendületlenül létezik a blog, hogy még mindig könyvekkel foglalkozunk, és még mindig szeretettel várjuk észrevételeiteket, hozzászólásaitokat, leveleiteket!

Bízunk benne, hogy mindenkinek elnyeri tetszését ez a csöppnyi megváltozás.

Mindenkinek jó böngészést és olvasást kívánunk!

FFG
Folytatás...

2011. június 20.

Tiro Notes: Puli és Fifi, avagy „fűzzük meg Titit!”

0 megjegyzés

Úgy rohant keresztül a városon, mintha üldözték volna, egészen a könyvtár előtt elterülő térig. Fifi tudta, amit Puli ekkor még csak sejthetett: Fifi már megint elkésik, mint mindig. Pedig fontos napra virradt, mert a két barátnő végső elhatározásra szánta el magát: behatolnak Titi területére, hogy meggyőzzék, forgassanak tollat közösen, hármasban. Tudták, ez a vállalkozás nem lesz egyszerű, mert Titi nem könnyű eset: nehezebb megtalálni, mint egy tűt a szénakazalban, olyannyira vigyáz rá, hogy senki se ismerje fel őt, hogy a legtöbben paranoiásnak nézik. Fifinek eszébe sem jutott volna magától, hogy Titihez forduljanak, de Puli SMS–ét nem hagyhatta figyelmen kívül. Sosem hagyná egyedül olyan területre tévedni Pulit, a naiv lányt, ahol védtelen. Hisz Fifi az egyetlen, akinek „fegyver” volt a kezében arra az esetre, ha Titivel bármi probléma adódna.
Ahogy meglátta Pulit a könyvtár lépcsőjén ücsörögni, lassított és elmosolyodva sétált át a téren. Eltűnődött, mit mondhatna. Mentegetőzhetne a késése miatt, vagy esetleg füllenthetne valamit, hogyufók rabolták el, vagy eltévedt egy olyan városban, amit egyébként jobban ismert, mint a tenyerét… Ahogy azonban odaért, Puli eléje sietett és az arcán látszódó izgatott mosoly Fifibe fagyasztotta a szót.
- Készen állsz? – kérdezte Puli, amitől Fifinek minden addigi gondolata mintegy gombnyomásra törlődött, és indokokat keresett, mivel tudná távol tartani barátosnéjátTititől.
- Öhm… - hagyta el Fifi száját, és a néhány nappal korábbi beszélgetés jutott az eszébe. Ő vetette fel Pulinak, mi lenne, ha közös blogot nyitnának valami nem hétköznapi külsővel, érdekes témákkal, könyvekkel kapcsolatos hírekkel, eseményekkel és ajánlókkal, amikhez hozzájönnének Puli könyvélményei, Fifi technikai tudása, no meg a kevéske írástudománya, amivel szintén könyvek bemutatására vetemedne. Egy furcsa elszólás után azon gondolatuk támadt, mi lenne, ha meggyőznék Titit, a rejtőzködőt, hogy írjon néhány történetet a blog számára. Fifi tiltakozott, mert ismeri Titit, Puli viszont nem.
- De értsd meg. Titi nem szeretné, ha felfednék a személyét, mert attól tart, hogy a munkái nem elég jók ahhoz, hogy nyilvánosságra hozza őket. Ő csak… csak így van, a saját kis elképzelt világában, ahova senki sem hatolhat be, mert…
- Nekem így is jó – szakította félbe Puli. Te ismered őt, ha más nem is. Másnak nem is kell őt ismerni. Védhetnénk ketten is a titkát, hogy ki ő és közben egy kitalált név alatt feltehetnénk a munkáját. Ugyanúgy válhatna ő is akárkivé, mint ahogy te váltál FFG-vé, vagy én Timussá…
Puli csettintgetett Fifi szeme előtt, mire a lány zavartan tért vissza az emlékeiből a valóságba.
- Mehetünk? – tette fel a kérdést Puli immáron sokadszor, mire Fifi csak bólintott. Alig léptek rá az első lépcsőfokra, egy alak nézett le rájuk a legfelső fokról. Egy alacsony lányka, két copfba fogott hajával, kerek arcocskájával, és egyrészes, elől két zsebes farmerszoknyájával olyannak látszott, mint egy tipikus kisgyermek, aki idősebbnek próbál látszani, mint amennyi.
- Fifi? – pislogott párat hitetlenkedve. – Te meg ki a franccal lófrálsz mostanában? – bökött fejével Puli felé.
- A nevem Pulipinty, a Hetedik - mutatkozott be ösztönösen, és kissé hetykén a lány, és ugyanezzel a lendülettel már arra készült, hogy jól megmondja a magáét a lánykának, de Fifi megelőzte.
- Szükségünk van a történeteidre – vágta be kerek-perec. – A bloghoz kellene, hogy valamivel feldobjuk.
A kislány, akiről Puli eztán már sejtette, csak Titi lehet, gyanúsan méregette a két, kissé furcsán bámuló bloggert, akik megkérték őt, hogy legyen a történetgyárosuk.
- Mit kértek pontosan? – vetette oda hanyagul a párosnak, és Pulipinty szerint épp csak egy szál szalma, vagy cigaretta hiányzott a szájából, hogy elmehessen valami vadnyugatos filmbe ezzel az „elbűvölő” modorral.
- Hetente egy történetet. Mondjuk vasárnaponként publikálnánk – vetette fel Fifi.
- Persze, majd pont… főiskola mellett ilyen badarságokra lesz időm… - bólogatott szarkasztikusan Titi és lezseren a falnak támaszkodott, amitől elvesztette a maradék kislányos báját, amit kezdetben csak a beszédstílusa rombolt. Puli fejében megfordult a gondolat, hogy:
„Ez most komoly? Már az ilyen kis dugókat is felveszik főiskolára?”
… de persze hangosan csak ennyit mondott:
- Akkor havonta két sztori, mondjuk minden hónap 10. és 20. napján egy-egy rövid írás, vagy novella – finomított a Fifi-féle terven.
- Nekem ez miért lenne jó? – és előhúzott a szoknyája egyik zsebecskéjéből egy fémöngyújtót, amit meggyújtott, majd a tetejét rácsapva eloltott, hogy újra és újra lángot csaljon ki a szerkezetből, amit aztán ugyanilyen lendülettel elolthat.
- Névtelenséget ígérünk. Egy fantom leszel – mondta titokzatos hangon Fifi.
- Rendben, egy szellem, egy nem éppen szellemes e-mail címmel, hátha visszajeleznek, hogy jó-e az, amit csinálok – húzott elő szoknyája másik zsebéből egy szál cigarettát. – Így még nekem is megéri a dolog. Ti kaptok az agyszüleményeimből, én meg remélhetőleg kapok kritikát.
- Ácsi, mióta érdekel, hogy másoknak tetszik-e, ahogy és amiket írsz? – esett le Fifi álla.
- Mióta felajánlottad ezt a kihagyható ajánlatot – gyújtott rá. – De nem akarok noname lenni. Hívjanak egyszerűen csak „Tiro”–nak. Most pedig menjetek könyvmolyt játszani, engem meg hagyjatok, hogy ne csak a cigivel, de az ostoba ötletetekkel is szívjak, hogy olyant írjak, ami… -halkította le a hangját és kifújt egy füstkarikát – rajtam kívül talán másokat is érdekel…
Folytatás...

2011. június 18.

Timus 2011. június 20-ig elolvasott könyveinek értékelése

0 megjegyzés

Alyson Noël: Evermore sorozat:
Alyson Noël: Evermore – Mindörökké 3 pont
Alyson Noël: Blue Moon – Kék Hold 3 pont
Alyson Noël: Shadowland – Árnyvidék 2,5 pont

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt 4 pont

Benina: Bíborhajú trilógia:
Benina: A boszorka fénye 4,5 pont

Cassandra Clare: A végzet ereklyéi sorozat: (K)
Cassandra Clare: Csontváros 5 pont
Cassandra Clare: Hamuváros 5 pont
Cassandra Clare: Üvegváros 5 pont

Claudia Gray: Evernight sorozat:
Claudia Gray: Evernight – Örökéj 4 pont
Claudia Gray: Stargazer – Nézz az égre! 3 pont
Claudia Gray: Hourglass – Homokóra 2,5 pont

David Safier: Jézus szeret engem 4,5 pont
David Safier: Pocsék karma 5 pont (K)

J. Goldenlane: Farkastestvér 4,5 pont

J. K. Rowling: Harry Potter sorozat:
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg 5 pont
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi 5 pont

J. R. Ward: Fekete Tőr Testvériség sorozat: (K)
J. R. Ward: Éjsötét szerető 4,5 pont
J. R. Ward: Síron túli szerető 5 pont
J. R. Ward: Megsebzett szerető 5 pont
J. R. Ward: Életre keltett szerető 4,5 pont
J. R. Ward: Feloldozott szerető 5 pont
J. R. Ward: Megváltott szerető 4 pont
J. R. Ward: Beavatás 5 pont

Jay Asher: Tizenhárom okom volt… 4 pont

Jeaniene Frost: Cat és Bones Vámpírvadász sorozat: (K)
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz 5 pont
Jeaniene Frost: Karó és sírhant 5 pont
Jeaniene Frost: Síri csendben 5 pont

Kelley Armstrong: Sötét erő trilógia:
Kelley Armstrong: A szellemidéző 4,5 pont

Maggie Stiefvater: Shiver – Borzongás 4,5 pont
Maggie Stiefvater: Linger – Várunk 4 pont

Nalini Singh: Angyali vadász sorozat: (K)
Nalini Singh: Angyalvér – Angyali vadász 1. 5 pont
Nalini Singh: Angyalcsók – Angyali vadász 2. 5 pont

Nalini Singh: Egy világ – két faj – állandó küzdelem sorozat: (K)
Nalini Singh: Vonzódás 5 pont

Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat: (K)
Richelle Mead: Vámpírakadémia 5 pont
Richelle Mead: Dermesztő ölelés 5 pont
Richelle Mead: A halál csókja 5 pont
Richelle Mead: Véreskü 5 pont
Richelle Mead: Örök kötelék 5 pont

Rob Thurman: Cal&Niko Leandros sorozat: (K)
Rob Thurman: Éjvilág 5 pont

Stephenie Meyer: Twilight saga:
Stephenie Meyer: Twilight – Alkonyat 4 pont
Stephenie Meyer: New Moon – Újhold 4 pont
Stephenie Meyer: Eclipse – Napfogyatkozás 4,5 pont
Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás 4 pont
Stephenie Meyer: Bree Tanner rövid második élete 4,5 pont

Jelmagyarázat:
(Pontozás: 1-5 pontig)
(K = kedvenc)
Folytatás...

2011. június 17.

Timus élménybeszámolója: Rob Thurman: Éjvilág

0 megjegyzés


FFG ajánlotta nekem ezt a könyvet, de lehet, hogy túl magasra tettem a lécet azok után, hogy mennyit áradozott róla, meg hogy a kedvencének hívta…

A szereplőket egyáltalán nem szerettem meg, azt sem tudom, hogy pontosan miről szólt a történet, a beszólásokat sem találtam viccesnek, továbbá a szomorú részek sem csaltak könnyet a szemembe.

Ugyanis
– ennél a könyvnél nem lehet olyan magasra tenni azt a hülye lécet, amit simán át ne vinne…
– azért nem szerettem meg a szereplőket, mert egyenesen imádom őket…
– azért nem tudom, hogy miről szól a történet, mert sokszor a vihogástól könnyes szemeimmel nem tudtam kibetűzni a szöveget…
– azért nem találtam “viccesnek” a poénokat, mert ezekre az oltári nagy beszólásokra már nem találtam szavakat…
– miután teleírtam egy A4-es oldalt azoknak az oldalaknak a számával, amit imádtam, inkább feladtam…
– a szomorú részeket azért nem könnyeztem meg, mert hittem Cal-ban és Niko-ban és el voltam foglalva a darabokra szakított szívem összerakásával…

Ezek után mit is mondhatnék még? Köszönöm FFG!
Folytatás...

2011. június 16.

Ta-mia Sansa - Sötét Hórusz (Gender Krónikák 11)

0 megjegyzés


Fülszöveg:
Az öt bolygót felölelő liberális szellemiségű Bubastis és a hagyományos, patriarchális berendezkedésű Terrai Császárság alkotta kétpólusú univerzum megrendülni látszik. A harc kereszttüzében egy különös, múltbeli sérelmeit magában mélyen elfojtó,önnön lidérceivel küzdő albínó nő, Nekhti áll… A sci-fi klasszikus Asimov nyomdokain haladó Sötét Hórusz egy politikai és társadalmi mondanivalóval megtűzdelt izgalmas, meglepetésekkel teli, fordulatokban gazdag kalandos történet, melynek átélése során az olvasó elgondolkodhat arról, mi a valódi szabadság, hol húzódik a határ lehetőség és kötelesség között, és mit is jelent áldozatot hozni egy magasabb rendű cél érdekében…

*****

Ismét egy magyar író könyve akadt a kezembe, és ezúttal is egy első könyves alkotásról mesélek.
A könyv története röviden arról szól, hogy van egy lány, Nekhti, akinek cseppet sem embernek való gyerekkor áll a háta mögött, és akit Ma'at főkormányzó(nő) megment a további szenvedésektől. Ma'at múltja is rejteget szomorú foltokat, ugyanis bátyja helyett vált főkormányzóvá, aki a szüleik halála után elmenekült a múltja elől.
De nem csak a kis csapatnál akadnak problémák. A legfőbb uralkodó haldoklik, az alatta levő urak pedig mind maguknak akarják a hatalmat, ki ilyen, ki olyan eszközökkel. Közben a bubastisi kormányzó mögött álló lonecatek között is különös események történnek, lázadoznak vezetőjük, a Firstcat ellen, akinek azonban szintén hamarosan leáldozik, így örököst kell találnia. A pokol akkor szabadul el, mikor a viszonyok elmérgesednek, a hatalom olyan emberhez kerül, aki döntéseivel komolyan befolyásolja nem csak saját környezetének, de több százaknak a sorsát, és a külön futó szálak végül összeérnek...
A könyv elején bevallom, nagyon megijedtem. Nem egy írótól láttam már hasonlót, mint ami itt is megvalósult. Hirtelen, egyik oldalról a másikra rengeteg szereplő sorakozik fel az olvasó előtt, a nevek kavarognak, az ember megpróbálja őket rakni valahova, de mivel nem tudunk róluk sokat (jobban mondva semmit) eleinte, ezért azt sem tudjuk, kire vagy mire kell igazán figyelni. Azonban ez a kezdeti zűrzavar pusztán átmeneti, a kép elkezd tisztulni, és mindenki a helyére kerül: hogy ki hova tartozik rangban, vagy az adott világon belül hol a helye.
Számomra itt mutatkozott meg először egyfajta bravúros húzás, mert eddig az ilyen olvasmányaimnál rend szerint ha nem vezettem családfát, elvesztem a nevek, a rangok, a világok között, de itt nem ez történt: sodródtam az árral, és miután minden szereplő felkerült a porondra, mindenki beállítva a maga helyére, kezdődhetett a mozgatásuk, és a szereplők száma és megnevezése ellenére cseppet sem kavarogtam, nem kellett visszalapoznom stb... Itt van a regény másik nagy pozitívuma: a karakterek, amik meglehetősen valósnak hatottak, tényleg emberek voltak, jó és rossz tulajdonságokkal, mindegyiknek voltak érzései, nem csak bábokként mozogtak.
Az, aki a legjobban megfogott, az nem más, mint a főhősnő, Nekhti és Ma'at bátyja, Kemt volt, de mind a kettő másért.
Nekhti egyfajta erős, női karakter, aki próbál "érinthetetlen" maradni, akit megkínzott az élet, és éppen ezért igyekszik mindenkit távol tartani magától, még a mindig nyomuló Kemtet is. A férfi, aki elmenekült a múltja elől, és aki éppen ezért tud jó tanácsokkal szolgálni annak ellenére, hogy legtöbbször nem éppen a bölcselkedő szerepében látjuk, éppen ellenkezőleg: kártyázik, iszik, rászokik a bagóra, és néhány megmozdulásánál valahogy nem nézné ki belőle az ember, hogy "komolyság" is lakozik benne.
Aztán Nekhti karaktere elkezd változni, fejlődni, ugyanakkor körülötte mindenki máson is megfigyelhető a változás, így például Kemten is (a könyv első felében levő énjéhez képest komolyodik, ahogy egyre több dolog nyomja a vállát).
Az egyetlen, ami fölött nem térek napirendre, az Beht viselkedése a végén. Valahogy nem nézném ki egyetlen kisgyerekből se, hogy így reagál le egy ilyen helyzetet.
Az alaptörténet tetszett, akárcsak a világ kidolgozása/felépítése, ahogy az írónő bemutatja a politikai és egyéb viszonyokat, a különböző rendszereket, az azok nézetei között tátongó "szakadékot".
Ezek után a legnagyobb gondot a vége/a történet lezárása jelentette. A kötet eleje mintegy felkészíti az olvasót, bemutatja ugye a világot, a szereplőket, az alapállást, majd az események a könyv közepén hirtelen beindulnak, és a vége olyan nyugodt lezárás, amivel tényleg nem lenne bajom, de mégis van. Hogy miért? Képbe kerül egy szereplő, akiről addig többnyire csak pillanatképeket láttunk, egy-egy kisebb párbeszédet, vagy csak az említés szintjén volt jelen, és ott jönne az ő nagy pillanata, következnének az ő jelenetei, végre jobban megismerhetnénk, de... vége a könyvnek.
Összességében nézve azt hiszem, a könyv legnagyobb hibája, hogy még nincs meg a folytatása, mert olvastatja magát, és így nem nehéz túl hamar a végére érni...

A könyvet köszönöm a Főnix könyvműhelynek és Bridge -nek!
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger