Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2013. január 31.

Barney Stinson, Matt Kuhn - A Tesó kódex

0 megjegyzés

Barney Stinson az Így jártam anyátokkal legnagyobb arca. Nőcsábász, akinek mindenre van valami szabálya.
Ezek közül a Tesóság szabályainak gyűjtőhelye ez a kötet, melyben Barney minden szabályra kitér, mi kell hozzá, hogy egyik ember a másiknak a tesója legyen.

Miközben olvastam, az egész iromány valahogy Barney magyar hangján, és gesztusaival jött át. Az egész könyv tipikusan Barneys. Barney, mint a legnagyobb nőcsábász, a legmenőbb pasi, a tökéletes ideál... legalábbis maga szerint.

Maga a könyv egyébként meglehetősen humoros, ahogy összefoglalja a Tesóság minden elemét. A humoros stílus mellett a "Tesó" szó több helyen való beletoldása (Teskő-papír-olló és társai) is extra szóviccel toldotta meg.

A sokból egy ábra a könyvből...
Egy másik dolog, ami szintén humorforrás, azok nem mások, mint az ábrák. Hogy derítsd ki, hogy mit csináltál az este? Hogy találj olyan munkát, amitől a csajok beindulnak? A csaj mennyire szexy? Mennyi esély van a szexre?





Néhány (kedvenc) törvény a könyvből:

"22. TÖRVÉNY Nincs olyan szabály, amely előírná, hogy nő
nem lehet tesó. "

"40. TÖRVÉNY

Ha egy tesó bejelenti az eljegyzését, tesóinak kötelességük egy közbelépést rendezni, hogy megpróbálják meggyógyítani. Ezt szélesebb körben “legénybúcsú” néven ismerik. "

"41. TÖRVÉNY

Egy tesó sohasem sír.
KIVÉTELEK: a Baseball álmok, vagy az ET nézése, valamint egy sportlegenda visszavonulásának bejelentése*."

"71. TÖRVÉNY

Hogy tekintettel legyen a világ tesóira, egy tesó soha nem visz magával kettőnél több tesót egy buliba.
(Nem is önmagában a törvény tetszett, hanem maguk az alatta levő magyarázatok...)

"72. TÖRVÉNY

Egy tesó soha nem végez helyesírás-ellenőrzést."

"130. TÖRVÉNY

Ha egy tesónak tudomására jut, hogy egy másik tesó autóbalesetet szenvedett, először azt kérdezi meg, hogy milyen autóval karam- bolozott és hogy az mennyire tört össze, csak azt követően érdeklődik a tesó állapota felől." 


Ezekhez hasonló törvények foglalnak helyet tehát a könyvben, néhány fejtörővel egyetemben, illetőleg függelékkel, és tesszótárral.

Szóval Tesók, ne szegjétek meg a Tesó kódex szabályait (amiket megismerhettek, ha elolvassátok a könyvet), vagy Barney bácsi lesz az ítélő bíró, aki kiszabja a büntetést...

Folytatás...

2013. január 30.

Boldog szülinapot!

3 megjegyzés

Legkedvencebb FFG-m! ♥
Ma ismét egy évvel fiatalabb lettél! ;)
Ezúton kívánom, hogy legyen nagyon-nagyon boldog a mai napod, halmozzanak el fantasztikus könyvekkel és lepjenek meg sok szép ajándékkal!
Ha nem gond, a tortádat megeszem... ...a gyertyákkal együtt. :P
Puszi: Timus
Folytatás...

2013. január 29.

Anthony Sheenard - Földfaló

0 megjegyzés

Szélesi Sándor, vagyis Anthony Sheenard számomra egy olyan író, akinek a neve általában valami érdekfeszítő olvasmányt ígér, izgalmas történettel, meglepő fordulattal a végén, valami remek csattanóval. Először a Parázs-varázs -t olvastam tőle, ami megnevettetett, és innentől fogva minden évben kezembe akadt egy-egy kötet az írótól, és mindegyik műve elvarázsolt. A Földfaló az első olyan Sheenard mű, ami belepiszkít ebbe a képbe.

A történet lényegében egy félszigeten játszódik egy táborban, ahova az emberek mehetnek kikapcsolódni, pihenni. A táborba érkezik három fiú, egy apa a lányával, és három pár is, akik ki akarnak egy kicsit szakadni a munkás emberek világából. A félszigeten van még a tulajdonos, annak felesége, a lánya, és egy Agnes nevű lány is, akire elvileg vigyáznia kellene.

Az események különös fordulatot vesznek, mikor a kislánynak eltűnik az édesapja. Elmennek ugyan az erdőbe, hogy megkeressék, de nem találják, mintha a föld nyelte volna el. Közben a három fiú közül az egyik tébolyult állapotban, meztelenül, koszosan beront az egyik házba, és csak hebeg-habog. A villany elmegy egy időre, a telefon süket - mint valami horrorfilmben. Pár napot ölel fel a regény, és közben egyre-másra tűnnek el az emberek, ki tudja, hova, vagy hogyan, vagy egyáltalán miért.

A borító alatt van egy ajánlás Jeffrey Stonetól, mely szerint "Észbontó és félelmetesen izgalmas mű!" Ennek megfelelően vártam, hogy kapjak egy olyan thrillert, amitől borzongni lehet, de ez valamiért elmaradt. A gyenge stílus (amit a szórendiség hiányara, és a rengeteg indokolatlan szóismétlésre fogtam), és a darabos írásmód (rengeteg tőmondat) mellett hiányzik az, amivel más munkáiban fenntartja az érdeklődést. Míg például A láthatatlan város című novelláskötetében tövig rágtam a körmöm azon morfondírozva, ki vagy mi az ismeretlen szomszéd (tette ezt pár oldalon), addig itt meglehetősen nevetséges eszközök kerültek terítékre, hogy kiváltsák ugyanezt a hatást - ami azonban elmaradt.

A személyek reakcióin és a nevetséges szituációkon a végén már csak a fejemet fogtam. Példának okáért, ha két ember elindult valahova, majd az egyik nem válaszolt a másik hívására, akkor a szólongató első gondolata: hú, de rossz poén ez a másik részéről, hogy most akarja megviccelni. Meglehetősen mesterkélt a legtöbb megmozdulás, és sok helyen a párbeszédek sem illeszkednek egymáshoz.

A vége... az pedig semmilyen. Vártam volna a csodát, hogy megmenti a helyzetet a lezárás, de egy maszlagot kapunk, amit el kell hinnünk, hogy úgy van, és kész. Semmi csattanó, elmarad a szokásos varázs...

Azt hiszem, a jövőben maradok a sci-fi és fantasy irományoknál, ha Szélesi Sándorról van szó, mert magyarok közt eme két műfajban bizonyított, hogy a legjobbak között van...
Folytatás...

2013. január 27.

Diana Wynne Jones - A másik palota (Palota sorozat 3.)

3 megjegyzés

A másik palota tulajdonképpen egy sorozat 3. kötete. Sosem garancia, hogy sikerül egy-egy sorozatot sorba olvasnom, és ennél is így sikerült, mivel Era jóvoltából éppen a Palota sorozat zárását sikerült kézhez vennem.

Ezúton is köszönöm a könyvet! Mindenki szívében kell, hogy legyen egy gyermek. Az ehhez hasonló könyvek pedig segítenek előcsalni azt...

Nem ismerem a sorozat első két elemét, de ígyis elmondható róla, hogy önmagában is érthető a mű. A történet alapja az, hogy Norland varázslója megbetegszik, és semmilyen gyógymód nem használ nála. Így hát az elfek sietnek a segítségére, viszont addig is valakire szüksége van, hogy vigyázzon a házára, és etesse a kutyáját.

Így kerül a ház falai közé Charmain (Charming), a fiatal lány, aki a könyvek megszállottja, és legszívesebben egész nap csak ücsörögne, és olvasna. Anyja távol tartotta a mosás, a mosogatás és a főzés rejtelmeitől is, így a lánynak jóformán még arról sincs fogalma, hogy kell megfogni egy seprűt.

Mindezek mellett nyakába szakad egy Lelenc névre hallgató kutyus is, aki mindenhova követi a lányt, akit ez kezdetben meglehetősen bosszant, végül pedig kénytelen belenyugodni.

Mikor váratlanul felbukkan a háznál Peter, a fiú, aki szeretne varázsló lenni, és akit Norland varázsló tanoncává fogadott, Charmain "megmenekül" a házimunkák alól, ugyanis a fiú mindenből kiveszi a részét. Közben a lány levelet kap magától a királytól, aki elfogadja a lány felajánlott segítségét, így Peterre marad a ház.

Ezek után a két gyerek különböző kalandokba keveredik - külön-külön, és együtt is. Peternek meg kell küzdenie a főzés nehézségeivel, a mosással, a mosogatással, és egy árvízzel is, míg Charmain feladata a királyi könyvtárban a szortírozás, jegyzetelés, és még egy titkos feladatot is kap egy Sophie nevű nőtől, aki vendég a palotában.

A lezárás pedig egészen elképesztő. Rengeteg titok lepleződik le, és kiderül, hogy senki és semmi sem az, aminek első pillantásra látszik - ezzel víve rengeteg fordulatot a történések közé.

Hogy még nehezebb legyen az életük, a koboldok ellenszenvét is sikerül kivívniuk, és egy lubok is ólálkodik a mezőn. Az igen veszélyes lény jelenléte pedig semmi jót nem jelent...

Egy egyedi könyvjelző érkezett a könyvben, karöltve egy kis kártyával...

Először az lepett meg, hogy a postaládában találtam a könyvet, utána meg az, hogy mennyire tetszett. Egy olyan mese lapul a borító alatt, ami gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szórakoztató kikapcsolódást nyújthat.
Norland varázsló házában semmi sem mentes a mágiától. A különböző napszakokban különböző ételeket ad, egyre növekszik benne a szennyes mértéke, lakója egy bűbájos kutya, képes visszavinni az időben, és egy komplett labirintus rejlik benne, amiken át rengeteg helyre eljuthat az ember.
Éppen ezért a gyerekeknek néha még térképpel is nehézséget okozott a közlekedés, mely szintén egy varázslatnak köszönhető.

Nem csak a helyek, de a szereplők is nagyban hozzájárulnak az elvarázsláshoz. Több karaktert sikerült megkedvelnem, kezdve Lelenccel, a kutyussal. Akik nem szerepeltek annyit, de mégis megnyertek: Angelus és Calcifer. Visszatérő szereplők, akik elérték, hogy az előzőeket is el akarjam olvasni.

A kedvenc jelenetem az volt, mikor kiderült, hogy mi is valójában az "elf adomány", amit mindenki keres, és amire mindenki kíváncsi. Egy meglehetősen mozgalmas, jól koreografált jelenet, melyben több fordulat van, és szinte minden szál eköré a jelenet köré épül.

Összességében nézve A másik palota egy olyan tündérmese, ahol megjelenik egy vándorló kastély, egy labirintussal teletűzdelt ház, sok különös lény, néhány tucat mogorva kobold, némi időutazás, rengeteg varázslat, amikben nem csak hőseinknek, de az olvasónak is része lesz olvasás közben...

A könyv trailere:


Folytatás...

2013. január 25.

Egyszer majd...

0 megjegyzés

Legutóbbi pesti utam alkalmával hova máshova is vethetett első nap a balsors, mint könyvesboltok garmadájába.

Ahogy szétnéztem a sok száz könyv között, megintcsak az az érzésem támadt, hogy túl sok jó (-nak tűnő) könyv és túl kevés idő, hogy mindet beszerezzem és elolvassam. Az olvasás mellett a másik, számomra kedves elfoglaltság a könyvek gyűjtése.

Szerintem...
- jól néz ki egymás mellett egy adott írótól minden mű.
- jól néz ki egymás mellett egy sorozat minden darabja.
- az egymás mellett álló könyveken végignézve mindenki elcsodálkozik, és megjegyzi, hogy "Mennyi könyv..." - és néhányan teszik ezt úgy, hogy nem is szeretnek olvasni.
- jó gyönyörködni a könyvekkel tömött polcokban.

Egyszer majd...
- meg lesz Terry Pratchett minden könyve.
- beszerzem Anthony Sheenard összes művét függetlenül attól, milyen néven írta.
- hozzájutok minden olyan író minden könyvéhez, akitől akárcsak egyszer is olvastam valamit.
- mind a 6 polcom két sorosan tömve lesz könyvekkel, amiket olvastam.
- minden sorozatomnak, amit elkezdtem, meglesz minden része (ha máshogy nem, hát angolul).
- ha saját lakásom lesz, külön "gyerekszobát" kapnak a könyvek.
- ha módomban állna, megnyitnám a világ legcsodálatosabb antikváriumát (egy álmodozó egyszer azt mondta nekem: "Szeretek könyvet olvasni. Evidens volt, hogy nyitok egy antikváriumot. És tessék, most tele vagyok könyvekkel."
- kijutok úgy a budapesti könyvhétre, hogy a kezdetektől a végéig kint leszek.
- szeretnék új járni, mint a lányok a Read or Die animében (ajtónyitáskor könyvlavina).
- talán (egysokszázezredikéletben) a fentebb felsorolt összes pontot sikerül betartanom... vagy nem.

Amíg elválik, hogy mi sikerül, és mi nem, addig marad az álmodozás ;)
Folytatás...

2013. január 21.

Robert J. Sawyer - Világtalan (WWW1.)

0 megjegyzés

Robert J. Sawyer neve ismerős lehet a Flashforward kedvelőinek, a tv sorozathoz kapcsolódó regény ugyanis az ő nevéhez köthető. 
Ezúttal mégsem a jövő apró szeleteivel találkozunk, hanem egy kissé más irányba, a web világába tehetünk utazást. Caitlin majdnem szokványos 15 és fél éves lány. Matekzseni, remekül ért az informatikához, blogot vezet, és... mindennek tetejében vaknak született. Egy japán orvos, dr. Kuroda küld neki egy üzenetet, hogy talán tud valamit kezdeni a vakságával, viszont ehhez át kell utaznia Japánba, Tokióba.

Míg Caitlin a szemével van elfoglalva, addig Kínában egy mutálódott madárinfluenza vírus bontogatja szárnyait. Jellegzetessége, hogy nem csak állatról állatra, illetve állatról emberre terjed, hanem az emberek egymásnak is átadhatják. Hogy megszüntessék a járványt, a kínai kormány drasztikus lépésre szánja el magát. Hogy ennek ne terjedjen tovább a híre, elzárják a Kínán túli internethez való kapcsolódást.
Az emberek értetlenül állnak a dolgok előtt, és néhányan megpróbálnak a maguk rendelkezésre álló eszközeivel fellépni a dolgok ellen.

Egy laboratóriumban őriznek egy Hobo nevű majmot. Az állat meglehetősen értelmes, és képes kommunikálni jelbeszédek segítségével az emberekkel. De nem csak az emberekkel kommunikál, hanem webes kapcsolaton keresztül egy jópárszáz kilométerre levő "faj" társával is. Közben Hobonak még több tehetségét fedezik fel.
/Forrás: Google/

Hogy kapcsolódnak egymáshoz ezek a történetek? Valójában ebből a kötetből nem derül ki. Néhol találkozhatunk azzal, hogy Caitlin olvas híreket, ahol felbukkan Hobo neve is illetve, hogy Kínát elzárták valamiért a külvilág elől, viszont ezen apró csatlakozási pontokon túl nem érintkeznek.

Így kapunk három teljesen különálló szálat, három teljesen különálló történetet, ami három lény (két ember és egy állat) életét, különlegességét, és küzdelmeit mutatja be.
A fő szál természetesen Caitliné, a vak lányé, aki egy különleges szerkezet hatására látni kezd, csak nem éppen azt, amit szeretett volna. A Webet látja a való világ helyett, ami meglehetősen megtetszik neki. Viszont ez azzal jár, hogy valami születőben van. Valami más, valami idegen, ami eddig nem volt, és ami elkezd értelmesen gondolkozni, és idővel cselekedni is.

A regény meglehetősen gondolatébresztő. Precízen megszerkesztett darab, ugyanis az író még arra is gondol, hogy ha egy vak látóvá válik, vajon hogy dolgozhatja fel ezt a dolgot, mikkel kell megbirkóznia, hogy "normális" legyen. Ami még szintén piros pontos, hogy nem légből kapott adatokkal dobálózik, hanem az író rengeteg dolognak járt utána, és valós tudással dolgozott.

Az írásmódban egyetlen olyan momentum volt, ami kissé gyermeteggé tette az egyébként feszültséggel átitatott, néhol humorral oldott pillanatokat: mikor Caitlin szüleit csak úgy nevesíti, hogy Caitlin apja, Caitlin anyja. Nem nevesíti meg őket, amitől olyan hatást kelt, mintha egy gyerekmesében a tv képernyője előtt ülő gyerekeknek magyaráznák, hogy ez a szereplő egyébként az, aki.

Annak ellenére viszont, hogy főhősünk ilyen fiatal, bármely korosztály számára kíváló szórakozást nyújthat, és nem csak a sci-fi kedvelőinek. Nem egy hardcore sci-fi, viszont szórakoztató, és érdekfeszítő.

Összességében nézve tetszett az alapötlet, a kivitelezés, és az egyetlen dolog, amiért pontot tudtam levonni, hogy meglehetősen látszik rajta, hogy nyitó kötet.
Folytatás...

2013. január 14.

Yann Martel - Pi élete

0 megjegyzés


Mióta láttam a mozifilm előzetesét, azóta meg voltam győződve róla, hogy ez valami szenzációsan jó könyvből kellett, hogy készüljön. Egy barátom elővette egy vonatút alkalmával, és azt mondta, hogy egészen tetszik neki, de hozzátette "Az elején túl kell esni..."

Azt kell mondjam, enyhén fogalmazott, ugyanis, mikor Pi elkezdi mesélni a történetét, jópár oldalon keresztül mást sem látunk, csak azt, hogy ő egy vegetáriánus, állatkertben élő fiúcska, és olyannyira részletesen fejti ki, hogy az oroszlán hány óra hány perckor ásít egy nap először, hogy a makákó hányszor vakarózik egy nap, vagy hogy a lajhár két megmozdulás között 12 órát alszik, hogy a végén már majdnem rávettem magam, hogy átlapozzam ezeket a részeket. A túlzottan részletes leírások ezen a téren az elején meglehetősen unalmasak. Aztán jön a váltás, és áttér az állatkertről a vallásra, ami legalább ilyen hosszú részletezést kap, és kifejti, hogy ő mennyi féle vallásnak lett a hívője, milyen misékre és egyéb szertartásokra járt, imaszőnyeget kért születésnapjára és már megint elkezd terjengeni, és megint sikerült elérnie, hogy le akarjam tenni.

Végül belekezd abba, hogy tönkrement a vállalkozásuk, és el kell költöztetni az állatkertet. Hajóra szállnak, de az elsüllyed, és Pi az egyetlen túlélő - egy mentőcsónakban ragad jónéhány állat társaságában - köztük egy nem éppen puha kiscica jellegű nagymacskával, egy bengáli (király) tigrissel, akinek egészen humoros, hogy kapta a nevét (hogy lett ő Richard Parker).

Érdekesnek találtam azokat a részeket, amik a tengeren való hánykódásról szóltak, ahogy leírta, mit kezdett a hiénával, vagy éppen a tigrissel. Hogy érezte magát, mikor a zebrának "amputálták" a lábát, vagy amikor a majomnak torka szakadt. Hogy oldotta meg az élelem és az ivás kérdését, vagy hogyan birkózott meg a magánnyal, a meleggel, és minden egyéb útjába kerülő gonddal abban a majd egy esztendőben, míg a nyílt vízen tartózkodott.
Persze itt is előkerül valamelyest az állatkertes rész (hogyan viselkednek az állatok, hogyan célszerű bánni velük, viszonyulni hozzájuk...) és a vallás, de már nem kap annyira nagy hangsúlyt, és ekkora dózisban inkább egy odaillő elemnek találtam.

A vége elgondolkoztató, ahogy lezáródik a történet, és valóban hagy maga után rengeteg kérdőjelet, de ez teszi még misztikusabbá a majd egy évnyi vízen élés történetét. Vajon valóban így élte túl, vagy valami teljesen más története van Pinek, amit megmásított? Mit hallucinált, vagy mindaz, amit látott és tapasztalt, az a valóság?

Összességében nézve az eleje miatt csalódást okozott, viszont ezt az utolsó 1/3-a valamelyest kompenzálta az élménnyel, amit nyújtott. Próbál átadni az olvasónak egy komoly tanulságot, és valamelyest felnyitja a szemeket - amik esetleg az eleje miatt lecsukódtak.


A film trailere (angol):

Folytatás...

2013. január 10.

Alex Flinn - A kiss in time (Csók, pont jókor)

0 megjegyzés

Alex Flinntől a Beastly meglehetősen ötletes darab, amivel az írónő elérte, hogy a többi könyvét is a kezembe akarjam venni. Mikor megláttam, hogy kiadják A kiss in time -ot magyarul, és a fogadás a beszerzése útjába állt, kissé elkenődtem. Végül Greylupus példánya az én karmaim között kötött ki - átmenetileg.

Köszönöm a kölcsönadást Greylupusnak, és a türelmet Katának, akinek eredetileg érkezett a kötet.

Hol volt, hol nem volt, élt valahol a messzi Eufrázia birodalmában egy királylány, akit Taliának hívtak. Egy gonosz boszorka azonban átkot bocsátott rá, melynek értelmében a királykisasszony 16. születésnapja előtt megszúrja az ujját egy orsóval, és ettől meghal. Egy jóságos tündér azonban tompított az átkon, így elérve, ha a királylány megszúrja is az ujját, csupán álomra szenderül mindaddig, míg igaz szerelme csókja fel nem ébreszti.
A királylányt tehát a széltől is óvták, félvén az átok beteljesülésétől. Már azt hitték, hogy biztonságban vannak, mikor mégiscsak bekövetkezett a tragédia, és Eufrázia minden lakója mély álomra szenderült...

Jack mindennapi kamasz, akit a szülei befizetnek egy európai útra a sulival. A fiú azonban  elkalandozik egy barátjával a csoporttól, és rálelnek egy régi kastélyra, ahol mindenki alszik. Jack talál egy bűbájos szépségű leányt, és maga sem tudja miért, de megcsókolja.
Így találja magát Talia egy 300 évvel későbbi időpontban. Apja dühös rá engedetlenségéért, ezért menekülni kénytelen. Segítségre egyedül Jacktől számíthat, azonban a fiú meglehetősen kiszámíthatatlan.
Ennek ellenére mégiscsak eljutnak Amerikába, ahol meg kell küzdeniük a 21. század démonaival. Így az öltözködés és divat nyújtotta akadályokkal, a megélhetés nehézségével, és persze az aggodalmaskodó, gyerekük életébe beleszóló karrierista szülőkkel is.
Jack megmutatja Taliának a 21. századot, a fiatalok öltözködését, bulizási és étkezési szokásait, és persze belecsöppennek némi diplomáciával és beszélgetéssel elrendezhető kalamajkába.
A fiataloknak el kell fogadni egymás világát, minden furcsaságával és varázsával, miközben meg kell küzdeniük a mindennapok problémájával.

Maga az alapötlet, hogy vajon mit kezdene Csipkerózsika a 21. században meglehetősen frappáns, és ötletes, és a szituációk, amibe ez beleágyazódik szintén remekül vannak kitalálva. Ötletes az elején a menekülés, hisz Talia elkerül a királyságból, apja köröztetni kezdi, és közben rájönnek mindketten, hogy hibáztak - és itt felvetődik a kérdés, hogy vajon nincs-e túl késő a felismeréshez? Amikor pedig Jack megy vissza Eufráziába, akkor az ő tanulságával szembesülünk. Mind a két gyerek valamilyen szinten el van nyomva a szülei által, vagy van róla egyfajta elképzelésük, hogy a szüleik vajon miket gondolhatnak.

Talia eleinte elég komikus, ahogy kezdi megismerni a modern világot, később viszont látjuk, hogy valamelyest a saját világát is beleviszi a modern világi szabályok közé, és mind a két főhős (akik felváltva mesélik a történetet) elkezd fejlődni, kezdenek felnőni, szembesülnek azzal, hogy tetteiknek következményei vannak, és hogy néha bizony nekik is van választásuk.

Tetszett a könyv a maga humorával, a történetével, az összeütköztetett világaival, amik eleinte nagyon szétválnak, majd valahogy mégis összefonódnak. A kedvenc jelenetem az volt, mikor Jack elindult fel a hegyen, és Malvolia, a boszorkány "akadályokat" állított elé, mintegy próbára téve a fiút. Itt hangzanak el a könyv legnagyobb tanulságai, mégis olyan köntöst kapnak, amitől az ember nem azt érzi, hogy valamit a fejébe akarnak tuszkolni egy tölcséren át.

Előfordulnak természetesen a szokásos sablonok, mint például a partiban a fiú erőszakoskodik a lánnyal, vagy az, hogy a főhős fiú rájön, hogy a lány, akivel jár nem élete szerelme, és ejti a nagyközönség előtt. Ilyen, és ezekhez hasonló dolgok voltak azok, amiért levontam tőle egyetlen pontot. Ez a néhol megjelenő, túlzottan amerikaias megmozdulás belerondított az összképbe. Ilyen jelenet például az is, mikor Jack csak úgy elviszi Taliát egy ügynökséghez, hogy modell lehessen a lányból - mondván, hogy kell a megélhetés. Egyrészt, mintha más formája nem lehetne a megélhetésnek, csak a modellkedés. Másrészt ez azért sem illett a történetbe, mert a szüleinek azt hazudta, hogy csak pár napig marad Talia. És pár nap után hova teszi? A gardróbba? Aki dolgozik, annak azért be kell járnia, de alapvetően látszik, hogy nem lesz hosszútávú Talia berendezkedése. Egy másik dolog, hogy pár nap alatt nem hiszem, hogy szed össze annyi pénzt, hogy akárcsak egy hotelban is ellakhasson. Úgyhogy ezt kissé halott szálnak találtam, ami mintha csak azért íródott volna bele, hogy Meryl (Jack kishúga) is kapjon egy kis "reflektor fényt".

Összességében nézve humoros, tanulságos, és igazán meseszerű tündérekkel, boszorkányokkal, szerelmes hősökkel és persze sárkánnyal, amivel meg kell birkózni - nem csak főhősünknek...
Folytatás...

2013. január 9.

Jeff Kinney - Egy ropi naplója (Egy ropi naplója 1.)

0 megjegyzés

Ez a kötet akkor keltette fel a figyelmemet, mikor végignéztem a belőle készült első filmet, majd a második filmet, végül a harmadikat is. Aztán láttam, hogy a sorozat kötetei egyre-másra látnak napvilágot magyar nyelven is, és egy könyvesboltban beleolvasva egészen megtetszett.

Sajnos magyarul nem tudtam beszerezni, úgyhogy angolul álltam neki, és olvastam végig az első kötetet, mely rögtön azzal kezdődik, hogy adott nekünk főhősünk, akinek az édesanyja a kezébe nyom egy kis könyvecskét, amire rá van nyomva a "Napló" felirat. Greg azonnal leszögezi, hogy nem fog olyan kezdéseket beleírni, hogy "Kedves Naplóm!" és hogy amit írni készül, az nem napló lesz. Ennek ellenére az egész iromány átláthatóan hónapokra, azokon belül pedig napokra van osztva.

Három részre tudnám tagolni az egész könyvet: az első részben megismerjük a szabályokat, a főbb szereplőket; a másodikban felmerülnek a kisebb-nagyobb problémák, majd végül lezárásnak minden megoldódik... ahogy megoldódik.

Az "első rész":
1. szabály: Soha ne érj a Sajthoz! Az iskolában van egy mítosz, mely a Cheese Touchhoz (a filmben a "sajtos tapi" elnevezést kapta, a könyvben nem tudom, hogyan fordították) kapcsolódik. Aki hozzáér a kosárpályán szinte már mászó sajthoz, az elől onnantól fogva menekülnek a diákok. Valaki régen elkapta a CT-t, majd utána nem sokkal eltűnt.

2. szabály: A népszerűség megszerzése nem utolsó dolog. Hogy vívhatod ki? Légy a suliújságban vicces képregényrajzoló. Próbáld meg elnyerni az osztály bohóca címet. Légy izmos, és akkor a csajok tapadnak majd rád! Hallgass rockzenét, amit lehetőleg a bátyádtól nyúlj le! Ha beraknak egy iskolai darabba, mint éneklő fát, válaszd a passzív ellenállást! Az sem árt, ha esetleg a műgyümölcseiddel megdobálod a darab többi szereplőjét. Tanítsd meg az öcsédet, hogyan tehet szert kevesebb ajándékra. Hozd ki a legtöbbet egy olyan karácsonyi meglepetésből, amire soha életedben nem vágytál! Ha az az élet triciklit ad, dobd le róla a legjobb barátodat. A törött kar szintén menővé teszi az embert, hisz a gipszre lehet írni részvét üzeneteket. De ha mindez kudarcot vallana, üldözz nálad kisebbeket gilisztával.

Gregnek azonban minden fordítva sül el, mint ahogy eltervezi. Így lehet az, hogy Manny (a kisöccse) sokkal több ajándékot kap, mint ő; tanárok kedvencének kiáltják ki a képregénye miatt; kamaszok veszik üldözőbe halloweenkor; Manny miatt folyton büntetésbe kerül, és Rodrick (a bátyja) egyfolytában szívatja a legkülönbözőbb praktikákat bevetve.

A "második rész":
Onnantól venném, hogy féltékeny lesz legjobb barátjára, Rowleyra. Rowley, az egyébként esetlen fiúcska, sokszor hozza kínos helyzetbe Greget, és mikor Gregnek minden a népszerűség elérésére tett kísérlete kudarcot vall, még egy dolgot elveszít grátiszba: Rowley barátságát.

Így hát következhet a "harmadik rész": ha már egyetlen barátja sincs, vissza kell szereznie azt az egyet, aki volt: Rowleyt.

A napló első kötete egy teljes tanévet ölel fel, így év végéig mutatja be, hogy vészeli át Greg, a ropi az iskola viszontagságait, amit kiegészítenek a családdal folytatott "harcok" is. Közben Greg rengeteg dologba belevág, amikből néhol meglehetősen humoros események adódnak, és az olvasónak ezáltal könnyed, mulattató pillanatokat szerez. Greg botlásaiból pedig levonható a tanulság, hogy néhány dolog nem éri meg a bele fektetett erőt, mert lehet, hogy általa elvesztünk valami fontosabbat, mint amit alapvetően el akarnánk érni.

S teszi mindezt úgy, hogy nem akar laza, mesterkélten agyonszlengezett szövegeket a szemünk elé erőltetni. Az egészhez olyan szereplők társulnak, akik valóban a történet részei, illenek bele.
Nem tudom, hogy a film miatt van-e, de Rodrick a maga taplóságával az a szereplő, aki ugyan nem szerepel túl sokat, de ahol feltűnik, ott a szemem nem maradt teljesen szárazon.

Összességében nézve nem bántam meg, hogy elolvastam a könyvet, melyben helyenként képregényekkel is találkozhatunk, amik illusztrációval támasztják alá az adott helyzetet, és még több színt, és poént visznek a történetbe. Remélem, hamarosan olvashatom a következő kötetet is.


ui.: "Zoo-Wee Mama!!!"

A film trailere (angol):

Folytatás...

2013. január 6.

Svetlana Chmakova - Dramacon 1-3

5 megjegyzés

A Dramacon egy meglehetősen rövidke manga sorozat, mindösszesen 3 füzetecskéből áll. Maga az alaptörténet annyi, hogy van egy fiatal, amatőr író, Christie, aki elmegy a Conra. A sorozat 3 Con eseményeit sűríti magába, egymás után három éven keresztül. 
Az első Conon Christie, az író, és a barátja elmennek a Conra. Van egy saját kis standjuk, ahol rajzokat árusítanak. A lány naphosszat ott ücsörög, míg a párja el-elmászkál. Itt ismerhetjük meg a Christiék szomszédságában standoló vicces hármast is, akik feldobják a történéseket. A lány azonban egyáltalán nem arra vágyik, hogy lemaradjon a látnivalókról, elvégre egy con nem szól másról, mint a mangákról, animékről, cosplayről (beöltözni egy manga vagy anime szereplőjének) és mindenről, ami a japán kultúráról.
Itt ismerkedik meg Mattel, a titokzatos, örökké napszemüveget viselő fiúval, akit a lány megkedvel annak ellenére, hogy Matt egy igazi bunkó.
Viszont a fiú mellette áll, mikor a lánynak a legnagyobb szüksége van rá, de végül mégis elvállnak az útjaik, és Christie csak remélheti, hogy újra összefonódnak az útjaik.
(És persze az is kiderül, mit rejteget Matt a szemüvege alatt.)

A második conra Christie már szingliként érkezik - az előző kötetben történtek miatt, amit nem spoilereznék el -, ezúttal egy másik lány, Beth társaságában, aki igazán nagy rajztehetség. Christie persze azonnal meg akarja keresni Mattet, viszont ezúttal egy lánnyal van. Nem is akárkivel, ugyanis a lányról kiderül, hogy Matt barátnője. 
Beth tehetségére felfigyelnek, és le is csapnak a lányra, méghozzá egy egyik legsikeresebb   mangarajzoló. A standnál történt kisebb incidens után Beth és Christie kihagyhatatlan meghívást kapnak, és Bethnek munkát ajánlanak.
Közben tovább bonyolódik Matt és Christie helyzete.

A 3. kötetben végre kiderül, Beth miért nem fogadja el a rajzos felkérést, megismerhetjük az édesanyját és rokonsága néhány tagját. Persze ezúttal is a conon vannak a lányok, ahol Christie egy egyszerű sms hatására (melyet Mattől kap) azonnal otthagy mindent, hogy megkeresse a fiút. Úgy tűnik, semmi sem állhat annak útjába, hogy a páros összejöjjön - vagy mégis? 
Ezúttal Matt modora, és Christie túlérzékenysége csap össze egymással. Közben felbukkan Matt ex-barátnője, amit Christie nem néz jó szemmel. Nem érti, miért kell a lánynak még mindig Matt körül legyeskednie.
Christie is összefut az ex-barátjával, akiről két megdöbbentő dolog derül ki rögtön.
Beth szörnyű hírt kap, és átél néhány zavart pillanatot is egy fiú miatt.

Végül csak véget ér ez a con is, és sajnos lezáródik az egész sorozat. Minden szál elvarrásra kerül, mégis egyfajta hiányérzetet hagy maga után - tekintve a lezárást.


•••••


Remek sorozatnak tartom a Dramacont még annak ellenére is, hogy a harmadik kötetben Christie kirohanásait nem mindig értettem, és a rajzolás egy-két helyen nem tetszett - három kötet esetében 1-2 hiba szerintem bőven belefér.

Az pedig, hogy a mangák és animék világára helyeződött a történet, szintén remek ötlet, illetve, hogy bekerül a cosplay is. Szeretem a japán kultúrát és nem csak az animék és mangák miatt. Az pedig, hogy olyanokat állít középpontba ez a manga, akik annak ellenére rajzolnak mangákat, hogy nem japánok, még érdekesebbé tette a történetet. Ez adja egyik oldalról a második kötetben a konfliktust is - hogy Beth nem japán, milyen alapon nevezi a rajzait mangáknak.

Összességében nézve remek sorozat, igényes kivitelezés, remekül összerakott történet, szarkasztikus humor, egy csipetnyi romantika, és néhány drámai elem egybesűrítéséből megalkotva.
Folytatás...

2013. január 4.

Lisa Lutz - Spellman nyomozóiroda (Spellman nyomozóiroda 1.)

0 megjegyzés

Lisa Lutz könyvével akkor találkoztam, mikor egy barátom a kezembe nyomta, és annyit tett hozzá, hogy "A tiéd." Arra hivatkozott, hogy ha tetszett Janet Evanovich A szingli fejvadász sorozata, akkor ez is fog. A fülszöveg olvasatán azonnal kezdtem felfedezni a hasonlóságokat: egy idősebb (értsd: nem kamasz), szingli lány, aki nyomozgat.

Olvasás közben egyre több hasonlóságot véltem felfedezni A szingli fejvadász és a Spellman nyomozóiroda között. Főhősünk a 28 éves Isabela Spellman (aki a történetet E/1-ben meséli el), egy Buick "boldog" tulajdonosa, amivel nyomozásokra és megfigyelésekre jár, és lehetetlen helyzeteket old meg - néha bénázással. Szüleivel egy fedél alatt él ugyan, de saját lakásban, amin nem osztozik senkivel. Szerencsétlen a pasikkal - szerelem terén. Van egy húga, Rae, aki totálisan őrült - megőrül a gabonapehelyért, a nyomozásokért, a cukros dolgokért, a családi "békéért", stb... -, egy bátyja, aki makulátlan ügyvéd, a családban az egyetlen normálisnak tűnő tag, aki már régóta nem lakik otthon. Egy anyuka, aki folyamatosan kémkedik a lánya után, egy apuka, aki támogatja ebben. Akad egy nagybácsi, aki szintén nyomoz.
Ebbe az extrém családba csöppenünk, ahol Isabel elkezdi bemutatni a családtagokat, az őrültségeiket, és egyre hihetetlenebb dolgokat tár elénk - mi mindent csinál a családja -, a saját helyzetét, megismerhetjük az expasijai listáját, és mindezt remek, szarkasztikus humorral fűszerezve adja elő. Közben néha bepillantást nyerünk egy kihallgatásba, ahol is Stone felügyelőnek mesél a lány különös dolgokat.

Az első 200-250 oldalon nem kerül különösebben elő a nyomozásos szál. Annyit látunk csupán, hogy nagy össze-visszaságban, látszólag mindenféle kronológia nélkül meséli Isabel, hogy milyen is a családja. Innen tudhatjuk meg, hogy nincs magánélete, mert a szülei mindenkit lenyomoznak - még a saját lányuk után is kémkednek -, hogy nagybácsikája, Ray folyamatosan el-eltünedezik néhány hétvégére, és mindig menni kell megkeresni, mielőtt bajba kerülne, hogy Raet - aki cukor- és megfigyelésfüggő - valaki elrabolta, és ezért vannak a kihallgatós részek - amiket össze-vissza vannak beszúrva a különböző mesélések közepébe -, hogy Isabel ki akar szállni a buliból, és normális életet szeretne.

Az össze-visszaságban van némi iránymutatás: az, hogy a címek alatt fejezetszámok is vannak, tehát többször kezdődik az egyes fejezettől újra és újra a regény attól függően , hogy épp melyik történet szála következik éppen.

Ami igazán tetszett a könyv folyamán, az nem a nyomozós részek (főhősünk a végén tényleg kap egy konkrét ügyet - egészen addig csak hébe-hóba látunk egy-egy megfigyelést, ott inkább a családon, nem a munkán van a hangsúly) hanem a humora, ahogy Isabel hadakozik a családjával, ahogy Rae Ray bácsival, ahogy elintézik a családtagok egymás közt az ügyeket - vagyis a híres-neves tárgyalós részek. A követések, és az azoknál használt praktikák is érdekesek, illetve az, hogy mi Isabel "végső" nyomozós esetének a kimenetele.

Összességében nézve Izzy megnyert magának, az egész őrült, hibbant családjával együtt. Az sem zavart, hogy nem kifejezetten a nyomozásokon van a hangsúly, hanem a család életén, mert ígyis gyorsan olvastatta magát, hogy csak úgy szálltak el a száz oldalak. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy vége lett, és hogy a sorozat folytatásai nem kerültek kiadásra magyarul...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger