Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2013. április 21.

Hino Matsuri - Vampire Knight 1-3.

2 megjegyzés


Amikor először találkoztam a Vampire Knight animével, 2 nap alatt megnéztem az első évadot, és a másodikhoz sem kellett sokkal több nap. Egy héten belül ledaráltam az összes részét, és a Vampire Knight Guilty (VK 2. évad) végén annyira függő véggel szakadt meg, hogy nem tudtam elfogadni, hogy csak ennyi. 
Egy barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy van még folytatás, csak az manga változatban. Mivel már alapvetően sok manga-sorozatot kezdtem el, úgy gondoltam, inkább nem fogok bele. Úgy hozta a sors, hogy nosza, mégis vágjunk bele...

Az alapja a történetnek ugye az, hogy van egy iskola, ahol vannak az estis és a nappalis diákok. A nappalisok nem tudják, hogy az esti tagozat tagjai vámpírok. A lányok mégis megőrülnek, mikor az esti tagozatosok a kollégiumtól az iskoláig vezető utat megteszik. Ezért kellenek a prefektusok (Yuki és Zero), akik visszatartják az őrjöngő tömeget.
Yuki az igazgató örökbefogadott lánya, akit kis korában megtámadott egy vámpír. Kaname, egy tiszta vérű vámpír menti meg, és viszi el az igazgatóhoz, aki befogadja.
Zero családját leigázta egy vámpír, ezért nem szereti őket - és kifejezetten nem szereti Kuran Kanamét sem, Yuki megmentőjét, az éjszakai tagozat vezetőjét.
A napjaik többnyire ugyanúgy telnek, és mikor éppen nem dolgozik a két prefektus, furcsábbnál furcsább dolgok esnek meg velük. Az első pár történet után kiderül Zeroról egy titok, megismerhetjük a múltjukat is, illetve az iskola alapításának történetét. Közben persze felbukkannak vámpírvadászok, bemutatásra kerül a vámpírok hierarchiája, és kiderül, miért olyan különleges Kaname, és a hozzá hasonlók.
A 3. kötet ott ér véget, hogy új diák érkezik az iskolába, aki meglehetősen különös - éppen ezért felkelti a gyanút a többiekben.

Akárcsak az anime esetében, itt is tetszett a rajzolás. Igaz, az animéhez képest más kronológiai sorrendben következnek az események, de ez nem von le sem az anime, sem a manga értékéből. A manga még annyival több, hogy vannak extra jelenetek, illetve oldalak, ahova "Véres vámpíroknak tilos a belépés."

Alig várom, hogy a folytatásokat is olvashassam, illetőleg hogy beérjem az animét, és túllépve rajta megtudjam, mi következett a Guilty után...
Folytatás...

2013. április 20.

Az utolsó 2 könyv a 250-ben

0 megjegyzés

Lezárult tehát a szavazás, és már megvan a 250 könyv, hogy mik lesznek. Ezek közül 2 még várat magára, hogy felkerüljön az oldalra, de az utóbbi napokban rajtatok állt a sor, hogy mi legyen az a kettő. Rengeteg szavazat érkezett, szoros volt a versengés az első helyekért. A 3. helyezett éppen csak egyetlen szavazattal maradt le arról, hogy a 250-be kerüljön.

Íme a szavazás lezárt állása:

Douglas Adams - Galaxis útikalauz stopposoknak328%
David Morrell - Testőr21%
Wolfgang és Heike Hohlbein - Sárkányvölgy 1.62%
Melissa Marr - Törékeny örökkévalóság82%
B.B.Vayk - A vízgömb113%
Jeaniene Frost - Sírig hű szerelmed164%
Anne Gracie - Tudorok103%
Anne Kelleher Bush - Children of Enchantment10%
Baráth Katalin - A türkizkék hegedű92%
Ben Mezrich - 21 Las Vegas ostroma21%
C.S.Lewis - A csendes bolygó62%
Caleb Carr - A sötétség angyala82%
Cecelia Ahern - Talált tárgyak országa205%
Christopher Priest - A tökéletes trükk205%
Esther Mars - A Rio Negro árnyai21%
Gaston Leroux - Az operaház fantomja133%
J.Goldenlane - A szélhámos és a varázsló51%
J.Goldenlane - Papírtigris51%
Jenny Nimmo - Midnight for Charlie Bones31%
Jamie Mcguire: Gyönyörű sorscsapás3810%
Jane Austen - Büszkeség és balítélet205%
Joe Hill - A szív alakú doboz92%
John Connolly - A fekete angyal51%
John Grisham - Az ítélet eladó41%
K.B.Rottring+Stanley Steel - Sört wársz? sorozat folyt.10%
Lilith Saintcrow - Az ördög szolgálatában31%
Lisa Scottoline - Végső fellebbezés10%
László Zoltán - Hiperballada21%
Margaret Mahy - Átváltozás62%
Mickey Zucker Reichert - Az istenölő21%
P.C.+Kristin Cast - Az éjszaka háza (sorozat folyt.)82%
Pat Walsh - Crowfield démona82%
Poul Anderson - Tomboló vihar21%
Richelle Mead - A szukkubusz dala215%
Rob Thurman - Chimera72%
Rory Clements - Mártír51%
Ruta Sepetys - Árnyalatnyi remény164%
Simone Elkeles - Perfect Chemistry (Tökéletes kémia)338%
Sturart Woods - A filmgyártó00%
Susan Salina - Lelkek kútja31%
Susanna Clarke - A hollókirály164%
T. Jefferson Parker - Véres hajsza00%
Tracy Chevalier - Ártatlanok72%
Vasas Judit - Mah-ree Nok31%


A lista eleje

A lista vége

Az utolsó két kötet, ami tehát bekerül a 250-be (és amikről a cikk publikálása után máris kezdődik a játék):
- Simone Ekeles - Tökéletes kémia
- Jamie McGuire - Gyönyörű sorscsapás


Hamarosan kezdetét veszi tehát a játék, és kiderül, ki és melyik könyvet viszi el a listáról...
Folytatás...

2013. április 19.

Kresley Cole - Vámpíréhség (Halhatatlanok alkonyat után 1.)

0 megjegyzés

Kresley Cole olyan író, akitől nem hittem, hogy valaha olvasok majd könyvet. Sem a cím, sem a borító, de még a fülszöveg sem fogott meg annyira, hogy késztetést érezzek rá. Mikor megkaptam ajándékba úgy gondoltam, adok neki egy esélyt - próba cseresznye.

Figyelem! +18-as tartalom!
Figyelem! SPOILER veszély!

Lachlain egy vérfarkas klán feje. Elkapják a vámpírok, fogságban tartják, de sikerül kiszabadulnia borzalmas börtönéből. Elindul, hogy megkeresse a társát, akivel majd leéli örök (és halhatatlan) életét. Meg is találja a lányt, akire mindig vágyott, viszont nem az, akinek hitte. A lány ugyanis nem fajtája-beli, hanem az ősellensége: egy vámpír. Ennek ellenére magával viszi, gondoskodik róla, és próbálja elérni, hogy a lány vele maradjon. Viszont nem ő az egyetlen, aki keresi a vámpírlányt...

Röviden ennyi lenne a történet, gyakorlatilag pedig még ennél is egyszerűbb. A könyv 320 oldal körül mozog, és két részre lehet bontani.
Az első 200-250 oldal kevesebb, mint egy hét eseményeit sűríti magába, és az alábbiakkal leírható:
- Lachlain kiszabadul, megkeresi a lányt, megtalálja, és egy szállodai szobába száműzi - napfényveszély miatt!
- Lachlain erekciótól szenved, magáévá akarja tenni a lányt, de az tiltakozik és nedvedzik is egyben (mert kívánja a farkast).
- Lachlain ránéz a lányra, aki rettegve néz vissza = Lachlainnak erekciója lesz.
- Lachlain meglátja a lány szemét, vagy egyéb részét = Lachlainnak erekciója lesz.
- A farkas hozzáér a lányhoz = Lachlainnak erekciója lesz.
- A csaj elájul = Lachlainnak erekciója lesz.
- A lány vezet = Lachlainnak erekciója lesz.
A csaj tök mindegy, mit csinál, a farkasnak rögtön feláll a farka és azonnal csóválja is, méghozzá brutális agresszióval próbálja betuszkolni a lány lábai közé, aki persze tiltakozik, mert igazi jó kislány, buja gondolatokkal - alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
A lány, Emma ugyanez, csak neki ázási (nedvesedési) gondjai vannak már attól is, ha a farkasra gondol.

Több mint 200 oldal megy el arra, hogy már majdnem eljutnak a kupakolásig, erre a csaj egyfolytában picsog, hogy ő nem akar lefeküdni a farkassal, mert őt ne kényszerítsék semmire, neki sosincs döntési lehetősége. Érdekes módon mikor van, akkor sem használja ki, akkor meg minek?

Sem Emma, sem Lachlain nem lopta be magát a szívembe.
Valkűr
(kép forrása:
 Shining Tears C.A.)
A két szereplő két ellentétes pólus. Emma diplomázott, modern kori lány, akire váratlanul tör rá a farkas. Gyenge, és esetlen, és nem tud beilleszkedni sehova, mert félig vámpír, félig valkűr. Eleinte úgy tűnik, hogy állandóan rettegő szereplő lesz, amint viszont nyilvánosság előtt mutatkozik a farkassal, mindjárt kinyílik a csipája. Ez a kettősség valahogy annyira elüt a lány karakterétől, hogy nehezen egyeztethető össze. Egyébként Edward-Cullen-Szindrómában szenved (több, mint 70 éves, de még szűz), és nem iszik élő áldozatból - vérbankból szerzi a napi adagot. Van rá oka, hogy ne igyon közvetlenül forrásból (hisz megkapja akkor az emlékeit), de kérdem én: a vérbankos vért honnan szerzik? Őzektől? A jetitől? Attól miért nem kap emlékeket, hisz elméletileg az is emberektől van, nem?
Még egy ilyen dolog a lány félvérsége. Sokszor fel van tüntetve, hogy a valkűrök imádják a csillogó csecsebecséket. Emmának van egy hitelkártyája, aminek a keretét nem bolygatja, és kihangsúlyozza, hogy neki aztán nem kell semmi. Nem költekezik, mert félre akar tenni jobb célokra. Felháborítja, mikor Lachlain megcsapolja a számláját, hisz mennyire vigyázott a kis vagyonkájára. A végén pedig igazándiból ő csapolja meg a farkast, ami úgy néz ki: saját zsebből nem fizet ki még egy zsemlét se, de ha más számlájáról kell leemelni, akkor azt addig, amíg van rajta. Önzővé válik, kihasználja, hogy Lachlain fülét-farkát behúzva próbálja magához édesgetni. Önként veszi a férfi a dolgokat, de a lány olyan mohón veti rá magát, mint gyerek az új játékszerre. Mindent Lachlain orra alá dörgöl, még azt is, ami nem is a férfi hibája.

Vérfarkas
(Kép forrása: Superpower Wiki)
A másik főhősünk Lachlain régimódi (hisz elzárták a külvilágból), egy dühöngő őrültként lép a képbe, hisz már jóideje kínozták a vámpírok azzal, hogy megsütötték, majd megvárták, hogy dolgozzon a halhatatlan genetikája, hogy aztán újra leégethessék a húst a csontjairól. Mindezt egyébként Párizs utcái alatt, ahol Emma sétálgatott. Mókás, hogy grillpartit tartanak Párizs alatt, és nem érezni belőle semmit. Lachlain, a vadállat tehát váratlanul tör rá Emmára, és minduntalan bántalmazza a lányt, és ezek után csodálkozik, vajon Emma miért retteg tőle annyira? Miért nem képes őt elfogadni? Lachlainról tudjuk, hogy valamivel több, mint száz éves. A nők akkor már küzdöttek a jogaikért, és elvileg a farkas látott már tévében dolgokat (mielőtt találkozna Emmával), és gyorsan tanul. Ezek szerint annyira mégsem, ha még mindig úgy kezeli a nőket, mint egy barbár: a nő nem jó másra, csak arra, hogy kielégítse bizonyos szükségleteit, a nőnek azt kell tennie, amit ő mond, és ha füttyent, ott kell teremnie.

Aztán a farkas folyamatosan kezdi visszafogni magát, és ezek a megnyilvánulások valóban passzolnak. Cole jól ábrázolja, hogyan válik az agresszív farkasból "Piroska bundás barátja", és ettől hogy lesz a lány magabiztos, hogy kezd valamelyest felnőni, és a jó-kilány álcát levetve elfogadni azt, ki is ő. Emma magabiztosabbá válik, kezd kiállni magáért, Lachlain pedig rájön, hogy a világ megváltozott, neki is változnia kellene, és hogy agresszív viselkedéssel nem feltétlenül érheti el, amit akar. Az utolsó 100-50 oldal, mikor már nem csak a szexen - ami még itt is meg-megjelenik - van a hangsúly, hanem tényleg mutat is valamit: hogy a szereplők képesek fejlődni.

A végén van egy kis akciózás is, ami szintén tetszett.... volna. Mivel végig a szexen volt a hangsúly, valahogy a nagy, harcolós jelenet elsikkad. Hol hisszük el, hogy egy 70 éves, esetlen félvámpír megöli a vámpírok közül a legerősebbet, a leghatalmasabbat? Ráadásul ezt lazán, csuklóból lerendezi... Ezt azért nem így kellett volna. Inkább szánalmas volt, mint hősies tett.

Összességében nézve Cole túl nagy hangsúlyt fektet az erotikára, ami miatt jószerével semmi sem történik, és egy idő után unalmas, és vontatott az, hogy a csaj csipog, hogy nem akar lefeküdni a fickóval, de ennek ellenére kívánja, a farkas érzi rajta, ez meg ajzószerként hat rá.
Nem tudom, fogok-e olvasni még Cole-tól, de ez a könyve nem győzött meg eléggé ahhoz, hogy folytassam a sorozatot...
Folytatás...

2013. április 16.

Janet Evanovich - Négy lövés (Szingli fejvadász 4.)

0 megjegyzés

Régóta vártam már, hogy olvashassam ezt a kötetet, de sajnos a fogadás miatt nem sikerült beszereznem, és így olvasnom sem. Végül Lena szánt meg annyira, hogy cseréljen velem egy kötetet, és végre olvashassam.

Stephanie ezúttal is kap egy komplikált ügyet, amiben több a bonyodalom, mint az eddigi ügyeiben. Az eset elsőre könnyűnek tűnik: van egy nő (Maxine), akit sokan szeretnek, és meglehetősen rendes, mindenki pozitív véleménnyel van róla. Viszont elkezd látszólag becsavarodni. Párja, egy Kuntz nevű férfi pénzt ajánl Stephnek, ha segít elkapni a barátnőjét néhány szerelmes levél visszaszerzése miatt.
Így tehát Steph nyomozni indul, elvégre a vérdíjon felül még extra juttatásra is számíthat a férfitől. Valaki bedob egy téglát egy üzenettel Kuntzhoz, amin egy nyom van. Az üzenetet a zavarodott elméjű Maxine küldte, és kódot rejtett el benne. Mivel Kuntz nem képes megfejteni, Stephre hárul ez a feladat is. Így ismerkedik össze egy transzvesztitával, Sally Sweettel, aki egy Cuki nevű férfival él együtt, és ha kedvük tartja, női ruhába bújnak - Sally gyakorlatilag mindig.
Hogy ne legyen egyszerű az ügy, Stephnek újabb és újabb kódokat kell megfejtetnie ahhoz, hogy közelebb kerüljön Maxinehez. Valaki megfenyegeti, hogy szálljon le a pasijáról, és Stephnek az egyetlen szóba jöhető személy ezen a téren nem más, mint Morelli - aki mondani sem kell, semmit sem tud az ügyről.
Steph végül kivégez egy CRX-et, hamu otthonává válik a lakása, így kénytelen mindent hátrahagyva B tervvel folytatni az életét - Rexszel, a hörcsöggel láböltve -, miközben fel kell göngyölítenie ezt az egyre inkább furcsává váló ügyet.
És ott van még Joyce is, akit Vinnie felvesz, és Maxine ügyére állítja őt is. Stephnek nem lenne ellene kifogása... csakhogy Joyce az, akivel a férjét rajtakapta a konyhaasztalon...

Janet Evanovich mindent belead. Legalábbis ez tűnik ki ebből a kötetből, hisz már rögtön az elején jön egy nagy, Stephanie féle balhé: hogy merte felvenni Vinnie Joycet??? Hogy is? Egyszerűen... Ha már egyszer felvett egy fehérneműket árusító lányt, miért ne bővítse az alkalmazottai listáját még pár hozzá hasonló alkalmazottal?
A történet a szokott módon folyik: gördülékenyen, felfedezősen, és nem utolsó sorban isteni humorral fűszerezve.
Ezúttal is találkozhatunk a régi, hóbortos gárdával, akik ismét könnyfakasztó dolgokat művelnek. Kezdve Mazur nagyi asztalon történő kiabálásával, és akciózásával, illetve a Marilyn Monroes törekvésével. Folytatva a sort Morellivel, és a "nem-viheted-el-a-kocsim-mert-nem-fogom-visszakapni" előítéleteivel. Persze ott van még Morelli különös családja is, ahol a nagymama egyetlen "jóslata" után minden rokon meglátogatja Stephet, hogy ételt vigyenek neki a gratuláció mellé - és a lány előbbit szívesebben fogadja, mint az utóbbit. Mikor Stephanie anyjához is elér a "jóslat" - de immáron tényként kezelve -, majdnem infarktust kap, továbbá apja is annyit beszél 1-2 oldalon, mint a sorozat első 3 kötetében együttvéve.
Nem hagyható ki Lula sem, aki be-becsatlakozik Steph mellé, és még azt is képes eljátszani, hogy jár a fejvadászlánnyal.
Ranger még mindig Ranger, és vagy belerántja a lányt a bajba, vagy ki onnan, miközben finom - ám annál humorosabb - utalásokat tesz.
A szereplőgárda bővül még egy őrült küllemű transzvesztitával, aki ha nem öltözékével, akkor  a kocsijával, vagy a szövegeivel hódít.

Mindnyájan belekerülnek egy meglehetősen bonyolult ügybe, és egy fergeteges történetbe, amire nem lehet mást mondani csak azt, hogy: kihagyhatatlan. Ismét van az első kötethez hasonló szemetes rész, kutyás utalás (hasonló kontextusban, mint a második kötetben), továbbá szerencsejáték, nyomok alapján fogócska (kincskeresés jellegű), vesztegetések, és a Nagy Kék Bálna is előkerül.
A kedvenc jelenetem az volt, mikor Sally, a transzvesztita Steph szüleinél kereste fel a lányt. Noha Mr. Plum ritkán nyitja ki a száját, de ha mégis megteszi, akkor üt. Mazur nagyi lelkesedését hozzáadva talán az egyik leghumorosabb jelenetre sikeredett, amire többször történik utalás a könyv során.
A másik kedvencem az volt, mikor Ranger elvitte főhősünket az egyik begyűjtésére, és Steph utána Morelli fodrásztehetségére lett bízva...

Összességében nézve jobban tetszett, mint a hármas kötet, és noha egyelőre még nem lehet tudni, mikor adják ki a következő kötetet, remélhetőleg hamarosan olvashatom már az ötöst, mert Stephanie ferge-most figyelj- teges!

••••••

(ui: Nem tudom, hogy miért, de azon kötetek tetszettek legjobban, amikben volt valamilyen kutyagumis jelenet...)
Folytatás...

2013. április 14.

Egy újabb sorozat bukása? - Steven Erikson

2 megjegyzés

Néhány napja szörföztem a könyvek világában, és egy meglehetősen érdekes hírrel találtam szembe magam Nima oldalán, ami egy Steven Erikson által írt sorozatra hívja fel a figyelmet. Döbbenetes módon ugyanazt az irányvonalat követi hazánkban, mint oly sok társa: a kiadó felfüggesztette a kiadását.

(Forrás: http://www.fantasyboger.com/)

Egy kissé szabadabb (keményebb) hangvételű cikket találtam a Profundus Librum blogon is, mely szintén a sorozat mellett érvel, és felhívja a figyelmet rá, hogy mindegy, milyen formában, de olvassuk el, mert nagyon jó, és sokat veszít az, aki kihagyja!

A Malazai bukottak regéje című Steven Erikson sorozat meglehetősen jó értékeléseket kapott a molyoktól, ennek fényében pedig érthetetlen, hogy az Alexandra kiadó miért függesztette fel a sorozat kiadását. A Profundus Librum (PL) blog által közölt cikkben ugyan van két levél a kiadótól, de igazi magyarázatot nem kapunk rá.

Noha nem olvastam még a sorozatot, de Nima annyi szépet és jót mondott róla, hogy kívánságlistára tettem a sorozat megjelent darabjai - és bízom benne, nem én leszek az egyedüli, aki így tesz, miután elolvasta az említett két blogon található cikkeket.

Engedjetek meg egy idézetet a PL blogon található cikkből: 
"+1. Akik nem olvasták a Malazai Bukottak Regéje címet viselő sorozatot és közben fantasy-rajongónak vélik és mondják magukat, sürgősen nézessék meg magukat egy dilidokival!!!"

Fogjunk össze, és mindenki, aki olvasó a talpán: Ne hagyjunk még egy remek sorozatot a süllyesztőben elveszni!

Olvasásra fel a jó ügy érdekében!



(ui.: Az Alexandra oldalán néhány kötet 50%-os akcióban is megtalálható!)
Folytatás...

2013. április 12.

Karen Marie Moning - Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.)

0 megjegyzés

Mikor elkezdtem a sorozatot, nem hittem volna, hogy lesz olyan író, mint Moning, akinél minden kötet ugyanúgy tetszik. Alig vártam, hogy olvashassam az utolsó, mindent lezáró kötet - és ettől sokat is vártam, hisz egy finálé legyen monumentális és grandiózus. Bevallom, mikor letettem, valahogy átértékeltem pár dolgot...

A történet tehát ott folytatódik, ahol az előző kötet megszakadt: Mac szembesül vele, hogy mit is tett - megölt egy olyan embert, aki számára fontos volt. Innentől fogva megkeményedik a szíve, és már nem érdekli más, csak hogy elvégezze a feladatát. Hogy visszakerüljön Dublinba, csatlakozik Darrochoz. Egyenesen a Fehér Palotába mennek, hogy megtalálják azt az Ezüstöt, ami kijuttathatja őket onnan.
Itt van az első olyan jelenet, ami meglehetősen tetszett: látjuk ugyanis az Unseelie király szeretőjét, akit halhatatlanná akart tenni. Elcsavarja Mac fejét, magával viszi - Darroc minden figyelmeztetése ellenére a csapdájába esik. Macnek feltűnik, hogy ismeri a palota minden zugát, pontosan tudja, hova fogja vinni a gyönyörű nő.
Mikor végre sikerül kiszabadulniuk, a városban zajlik az élet. Jayne és a csapata még mindig tündéreket gyilkolnak, de most már bevonják Danit is, aki a Karddal segít nekik. Rowena szervezkedik az apátságban, továbbá Jo (sidhe látó) dolgozik már a jóslatok fordításán.
Mindenkinek megvan hát a maga feladata így Macnek az jutott, hogy megtudja, hogyan vonhatná irányítása alá a Könyvet. Ehhez kell neki Darroc, akinek először meg kell bíznia a lányban. Mac mindent megtesz ennek érdekében, mikor váratlan esemény történik. Felbukkan egy rég nem látott ismerőse, akit egyébként ő nem is ismer, és ismét a "jó" fiúkhoz kerül Darroc kezei közül.
Hogy elkapják a könyvet, össze kell állnia tehát a végső csapatnak: kellenek a kövek, jönnek a druidák, Rowena és csapata, továbbá Barrons csapata. A dolgok viszont cseppet sem ilyen egyszerűek...

Az eleje a könyvnek tetszett. Ott volt Mac, némileg kiszolgáltatva, egyedül a Nagyúrral. Próbál rájönni az igazságra - mi köze neki a Fehér Palotához, mit érzett Darroc Alina iránt, hogy lehet elkapni a könyvet?
Aztán a csendes, nyugalmas szenvedését, melyet a gyilkosság okozott lejár, és beindul a hullámvasút lefele. Észvesztő sebességgel derül ki minden, hogy az olvasónak kapkodnia kell a fejét. Az egyik "alagútban" ez derül ki, a másikban az.
A történet érdekessége, hogy a narrátor Mac (legtöbb helyen), Dani (össze-vissza) és Barrons (1 fejezet). Az, hogy váltogatja a szemszögeket nem lenne probléma, ha nem úgy tenné, ahogy. Mindennemű figyelmeztetés nélkül előfordul, hogy elkezd egy fejezetet Mac, aztán van egy sorkihagyás, és máris Dani fejében vagyunk. Innen látszik elsősorban hogy ez a kötet kissé kapkodósabbra sikerült, mint az előzőek.
Másodsorban pedig a történet, és az utolsó 100-200 oldal az, ami meglehetősen más volt, mint az előző kötetek. Annyira sok csavart akar magába foglalni, hogy a végén kapunk egy rakat indokolatlanul értelmetlen megoldást, gyenge lábakon álló magyarázatokkal.
A leginkább emlékezetes ilyen szempontból Cruce és a Király csatája. Ugye Cruce (Háború) -ról sok dolog derül ki. Mac faggatózik utána, hogy ki ő, mi ő. Amikor végül egy semleges zónában reked a két tündér, a király lazából lerendezi. De! Akkor hogy lehet, hogy éveken keresztül nem tűnt fel neki, hogy megtéveszti Cruce? Hogy lehet, hogy nem jött rá a turpisságra? Ha ekkora hatalma van, tudnia kellett volna, kicsoda Cruce...
A másik, amihez elég gyenge a magyarázat, Mac hogy tud átmenni azon a bizonyos Ezüstön? Számomra valahogy nem volt ésszerű, hogy módjában áll, és erre igazi magyarázatot nem is kapunk...
Ehhez hasonló momentum volt az ősi, halhatatlan lények kérdése is. Képzeljük el, hogy vannak halhatatlan lények, amiknek elpusztítási módja ismeretlen. Felbukkannak a semmiből, és elkezdik üldözni a Könyvet, mely tartalmaz egy varázsigét - elvileg - mellyel meg lehet ölni őket. Meg szeretnék ezt kaparintani, mert más módon nem sikerült meghalniuk. Több ezer éve próbálkoznak.
Aztán jön Mac (amaga20-onpárévével), akinek hirtelen támad egy ötlete, bevetik, és működik. Nem hiszem el, hogy több ezer évig egyetlen varázslatot kerestek, és senkinek eszébe sem jutott az az alternatíva, ami Macnek.

Már a 4. kötetben is néhol előtérbe kerül a szex, és noha meglehetősen furcsa módon kerül bele, mégsem zavaró. Az 5. kötetről ez nem mondható el. A lehető legrosszabb időben besodródik egy-egy szexjelenet, vagy "pajzán gondolat", ami nem vall annyira Macre - akinek egyre többször kalandoznak el a gondolatai afelé, hogy le kellene feküdni.
Elvégre minden lány álma az - mikor van egy világméretű probléma, amikor szorít az idő, és ezek tetejében még az ember nyakát feltépik, és halálközeli élménye van -, hogy napokra eltűnjön egy végtelen szexmaraton kedvéért... Mac ennyire nem volt felelőtlen a korábbi kötetekben (lássuk csak a négyes kötet első 50-60 oldalát), erre tessék...

Mégis minden negatív észrevétel ellenére azt kell mondjam, szívesen olvasnék még Macről, Barronsról, és a többiekről, mert szerethető karakterek, akiknek a világában az ember valahogy nem unatkozik. Sajnálom, hogy vége van, és örülnék egy spin-off sorozatnak, vagy csak néhány kiegészítő novellának.

Az írónő elég magasra tette a lécet, viszont bízom benne, hogy láthatunk tőle valami hasonlóan érdekes, izgalmas, kalandos sorozatot a jövőben. Moning bebizonyította, hogy tud írni, és az első egy-két könyv nem a vak szerencsén múlott. Remekül játszik az érzelmekkel, vezeti az olvasót a világán, a történéseken keresztül. Úgy vigyáz a látogatóira, mint Barrons Macre, hogy a lényei rá ne támadjanak az olvasóra. Hisz senki és semmi sem az, aminek látszik: Moningnál sose lehet tudni, mi az igazság, csak ha már letetted a könyvet... vagy még akkor sem.
Folytatás...

2013. április 11.

Készül a 250-es lista...

0 megjegyzés

Már csak 2 könyvre vagyunk attól, hogy meglegyen a 250 könyvet tartalmazó lista, és jön a legnehezebb kérdés: melyik legyen az az 1, amit szeretnétek róla elvinni. Jelenleg 245 kötet van a listán, melyhez hozzájön Kresley Cole - Vámpíréhség című könyve (246), Karen Marie Moning - Új nap virrad (247), illetve Janet Evanovich - Szingli fejvadász 4. (248).

Az utolsó két kötet azonban még kérdéses, hogy mi lesz az. Ezt ismételten rátok bíznám, mit szeretnétek szívesen a polcotokon látni?


Ezen már csak az alábbi kritériumoknak megfelelő könyvek találhatóak:
- Sorozat első, vagy számomra soron következő része
- Egyedüli (nem sorozat) kötet
- Angol vagy magyar nyelvű

Így lehetséges az, hogy sorozatból, aminek első és második része is megvan, vagy negyedik és ötödik kötete, nem került fel párosával egy sorozatból azért, hogy sorjában következzenek a blogon is.

Tehát, szavazásra fel! Annyi könyv jelölhető, amennyi tetszik, és a végén remélhetőleg fent marad 2 könyv, mely kiemelkedik a többi közül. Ez lesz az a két könyv, amely felkerül majd a listára a többiek közé.

Mikor záródik le a szavazás? Mikor a fentebb említett 3 könyvről felkerül az értékelés.

Mindenkinek jó válogatást!
Folytatás...

2013. április 10.

Nosztalgia - avagy Thurman magyarul... angolul...

0 megjegyzés

Emlékszem a napra, mikor kis diákként a városban tengődtem, és betévedtem abba a bizonyos könyvesboltba, amely azóta már bezárt. Az eladók látásból már nagyjából ismertek, és meglehetősen kedvesen fogadtak. Kérdezték, mit keresek, és csak annyit tudtam felelni, hogy fogalmam sincs.

A fantasy részleget kezdtem átbogarászni, miközben a buszomat vártam. Úgy gondoltam, rengeteg időm van, viszont még a polc feléig sem jutottam, mikor rájöttem, hogy azonnal indul a járatom és még nem választottam semmit, pedig valamit nagyon szerettem volna olvasni. Aztán megláttam a kék gerincet, és csak találomra lekaptam a polcról. Rohantam fizetni azért, hogy elérjem a buszt.

A járaton többször felkacagtam, és alig bírtam letenni a kezemből a kötetet. Még azon a napon kiolvastam és utánanéztem, hogy mégis ki is ez az író, aki képes volt csodát művelni.

Elkezdtem rendszeres lenni a Tuan kiadó oldalán. Akkor úgy volt még kiírva, hogy negyed évente megjelenik egy-egy kötet. Mikor ez elmaradt, többen kérdezgették, mikor lesz már folytatás, de ez csak húzódott. Két-három év után már teljesen feladtam a reményt is.

Ekkor indult el a Holdvilág könyvért a kampány, és 3 hónappal később érkezett a bejelentés: ősszel megjelenik a második rész.

Alig jött ki, máris többen kérdezték, hogy mi van a harmadik résszel, mikor jön ki? Akkor csak annyit tudtam mondani, hogy a fordítás már készült. Fórumon még azzal folytak tréfák, mi legyen a Madhouse magyar címe, olyannyira várták, hogy kikerüljön végre a magyar polcokra is.

Felröppent olyan ígéret is, hogy nyár elején (talán a könyvfesztiválra? talán a könyvhétre?) kijön. 

Legutóbbi információink szerint azonban annyit mondhatunk csupán, hogy a kiadás bizonytalan ideig szünetel Cal és Niko Leandros sorozat téren. A harmadik kötet nem tudni tehát, hogy mikor jelenik meg.

Viszont reménykedem, hogy egyszer majd arról számolhatok be, hogy "... és akkor bementem azon a vidám nyári napon, mikor sütött a nap, és a könyvesbolt polcán ott sorakozott egymás mellett a sorozat első három kötete..." 

Ez egyelőre egy szép kis álom... no meg a jövő zenéje...
Folytatás...

2013. április 9.

Szavazás - Az utolsó öt között

0 megjegyzés

Ismét lezárult egy szavazás, melynek témája ezúttal: Kalandra fel!
Olyan kötetek versengtek, amelyek egy-egy sorozatot megnyitnak.

Íme a szavazás eredménye:

Douglas Adams - Galaxis utikalaus stopposoknak 29%10 
Wolfgang és Heike Hohlbein - A felfedezes 6%
B.B.Vayk - A vizgomb 18%
Kresley Cole - Vampirehseg 47%16 
Rory Clements - Martir 0%0


Tehát az utolsó 5 könyv között szerepelni fog a Vámpíréhségről egy bejegyzés a blogon.

Mint láthattátok, mostanában más könyveket is olvastam. Az utolsó 4 könyv között (rendkívüli okból kifolyólag) az alábbiak fognak még szerepelni:
  • Janet Evanovich - A szingli fejvadász 4.
  • Karen Marie Moning - Új nap virrad
Mivel ezen két kötetet egy véletlen ok miatt kerül fel a blogra, ezen okból kifolyólag az utolsó két könyv rendkívüli módon kerül majd fel a 250 könyv közé, melyben szintén a ti segítségeteket fogom kérni.
A szabályok egyszerűek lesznek, de kissé módosítva, úgyhogy, ha még nem került be a kedvencetek a listáról, lesz rá módotok, hogy esetlegesen bekerüljön a 250-be.

Erről részletek: hamarosan... csak itt, az ffgbookon...
Folytatás...

2013. április 8.

Kerstin Gier - Rubinvörös (Időtlen szerelem 1.)

0 megjegyzés

Már akkor felkeltette érdeklődésemet a regény, mikor először hallottam róla. Az időutazás, mint téma, Marty McFly óta olyan, amiről szívesen olvasok, vagy amivel kapcsolatosan szívesen nézek filmet is - köszönhetően annak, hogy rengeteg extrém világot lehet kreálni, mindenütt más szabályok érvényesek az időutazókra, pár dolog azonban mégis mindig megegyezik - a kontinuum.

A könyvet ezúton is köszönöm Lilinek, aki egy gyönyörű, karácsonyi könyvjelző és egy levélpapír társaságában lepett meg vele!

Gwendolyn szürke kisegérré avanzsálódik a családjában, nem figyelnek rá, hisz fontos esemény bekövetkezése van kilátásban. Charlotte (Gwen vele egyidős rokona) ugyanis élete első temporálására készül - vagyis, mivel betöltötte a 16. életévét, hamarosan képes lesz rá, hogy visszautazzon az időben. Hisz kiszámolták, hogy a családban ő lesz az időutazó, úgyhogy egész életében erre készítik fel.

Mikor adott napon Gwen 3. alkalommal tűnik el a múltban kiderül, hogy valaki valamit elszámolt, és az időutazó gént nem Charlotte örökölte, hanem Gwen. Az első érthetetlen momentum itt ütközik ki: mikor először tűnik el, miért nem szól rögtön valakinek, hogy "figyeljetek, visszaruccantam az időben..." Nem, ehelyett rákényszerítik, hogy elmondja az anyjának, pedig eléggé be van rezelve, mikor visszaugrik az időben, hogy mit kellene csinálnia. Ergo: ha előbb felfedi az igazat, gyorsabban reagálhatnának a felnőttek... a regény folytatásában azonban rögtön kiderül, hogy ez sem egyszerű eset.

Összefutnak az Őrzők tagjai a hír hallatán, és nem értik, hogy lehetséges ez. Gwen anyját azonnal szabotázzsal vádolják, és titkos terveket sejtenek a nő indítékai mögött, miközben Gwen küzd az időutazással kapcsolatos problémáival.
Nem készítették fel rá, hogy ő fogja örökölni az időutazásért felelős gént, úgyhogy lövése sincs, hogy mit kell tennie, ha random temporálás áldozatává válik, ugyanis ezeket az utakat nem ő irányítja.


Itt követik el a felnőttek a legostobább hibát. Mivel tudják, hogy ez egy örökletes dolog - azt csak sejtik, hogy a vérnek valami köze lehet hozzá -, érthetetlen, miért vádolják azzal Gwendolynt, hogy "elorozta" a dicsőséget Charlottetól. Teljesen úgy bánnak a lánnyal, mintha ellopta (ellophatta) volna a képességet, holott nem tehet róla - egyszerűen így sikerült. Senki sem tehet arról, milyen génekkel születik. Az pedig, hogy vagy 50 oldalon keresztül azon megy a huzavona, miért Gwen utazgat, miért nem Charlotte, és hogy ezért miért Gwent és az anyját hibáztatják, egyszerűen nevetséges.

Ezután jön az, hogy a kör tagjai be vannak avatva, hogy működnek az időutazós dolgok. Az időutazókat fel kell készíteni mindenre, ami a múltban történhet. Charlotte ezért is vett példának okáért vívóleckéket, elvégre be kell illeszkedni a régi környezetbe, hogy ne legyen feltűnő az, hogy visszaruccant a jövőből. Mikor kiderül, hogy Gwen az időutazó, ugyan többször terítékre kerül, hogy a lány nem eléggé felkészült, viszont szerencsétlen hiába tesz fel kérdéseket, válaszokat egyáltalán nem kap. Érthetetlen, hogy miért titkolóznak előtte, ha egyszer már bőven elkéstek, hogy felkészítsék...

- Anya, miért nem szeretnéd, hogy találkozzam a gróffal?
- Csak úgy.
- Na, de mégis...
- Mert veszélyes.
- Miért veszélyes?
- Csak úgy...

Kissé lebutítva, de ehhez hasonló párbeszédek folynak le "információcsere" gyanánt, amiből igazándiból nem derül ki semmi más, csak hogy Gwen jó kérdéseket tud feltenni, tehát nem egy buta Barbie baba. Az első 150 oldalon tehát megy a vergődés, a lányt ide-oda dobálják, pedig semmiről sem tehet - úgyhogy Gwen kénytelen sötétben tapogatózni azt illetően, hogy vajon Charlotte mit tett volna, ha visszatér a múltba, hogy mit követett el Lucy (Gwen rokona), miért olyan veszélyes a gróf stb. Persze a regény második felében kiderül, de a sötétben tartás ezen módja meglehetősen gyerekes és zavaró, mintha a felnőtteket próbálnák lebutítani a gyermeki szintre.

Aztán megismerkedünk a páros másik tagjával, akit már a fülszövegben is emlegetnek: Gideonnal. Amint a képbe jön a fiú, Gwen elkezd idegesítően viselkedni - és ezt megismétli minden jelenetben, ahol felbukkan Gideon. Mikor a fiú (arrogánsan) felveti, hogy megcsinálja egyedül a küldetést, akkor a lány fel van háborodva. Kérdem én: mit tudna csinálni Gwen, hogy segítségére legyen Gideonnak, ha nem jártas a nyelvek és a történelem területén, és lövése sincs róla mi a helyzet, mi a küldetés? Teljesen holtteher lenne, de ez a kislánynak fel sem tűnik. Folyton bunkónak titulálja Gideont, pedig nem is akkora gennyláda, mint amilyennek beállítja - nem támasztják alá sem a tettei, és legtöbbször a szövegei sem.

Az meg egyszerűen felháborító az első 50-100 oldal ismeretében, hogy Gwen Gideon szemére veti, hogy ő nem olyan, mint amilyennek Gideon őt gondolja. Ő nem olyan lány, aki rajong a filmekért, a ruhákért, és a többi csecsebecséért, amikért a vele hasonló korú lányok szoktak. 
Érdekes módon a fejében mégis mindent filmsztárokhoz és filmjelenetekhez hasonlít, a ruhák láttán meg egyszerűen elolvad - és ezek után még Gideon a bunkó, aki kislánynak meri nézni...

Nem tudom, hogy ezek miatt, vagy sem, de Gwent nem tudtam megszeretni, és a regény másik felét Gideon jelenléte menti meg. Onnantól fogva, hogy küldetésre indulnak, meglehetősen élvezhető darabbá válik, és eltűnik a tétovázás. Elkezdődnek az izgalmas akciójelenetek, és tényleg tűkön ülve lehet várni, hogy vajon ha visszamennek, hol érkeznek meg, hogy jutnak vissza, és mivel találkoznak közben.

Nagy nehézségek árán megtudjuk a regény elején levő nagy kérdésekre a válaszokat, és elkezd tisztulni a kép, hogy mi a küldetés: megtalálni a 12 kőhöz illő személyeket, és kell szerezni a vérükből.
A végén van egy kisebb csavar, ami meglehetősen ötletes, akárcsak maga az időutazás kidolgozása, és a szabályok, amiket felállítottak az időutazók részére.
Ami szintén tetszett, azok a "varázserők" jelenléte. Minden időutazónak van valami képesség rendelve az időutazás mellé, és egy kis versikébe is belefoglalták a 12 ékkövet, és a 12 tulajdonságot. Hogy Gwen mi hasznát fogja még venni a saját erejének, szintén egy érdekes kérdés, viszont rengeteget ki lehet hozni belőle.

A könyvben minden fejezet előtt van egy ábra, vagy egy kisebb szöveg valamelyik Őrzőtől, ami szintén frappáns megoldása annak, hogy mélyítse az olvasó ismereteit a könyvbeli világról.

Az idei évben a könyvből film is készült, amiből még csak a trailert és a képeket láttam, és azok alapján azt mondanám, eltalálták a szereplőket.

Összességében nézve egy könnyed, laza ifjúsági regény, amit nem szabad nagy elvárásokkal olvasni, különben az ember csalódni fog. Amint belerázkódunk a világába, és elkezdenek felpörögni az események, egészen élvezhetővé válik. Várom a következő kötetet...

•••••

A film trailere (német):

Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger