Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2013. november 30.

Philip Pullman - Jack és a Madárijesztő

0 megjegyzés

Réges régen hallottam egy mesét, melyben életre kelt egy báb, és jó barátja lett egy fiúnak. Arra emlékeztetett ennek a könyvnek a fülszövege első olvasatra.

Philip Pullmant olyan írónak tartom, aki a meséit úgy meséli, mint aki ott ül a gyerekek ágya mellett. Néha viszont hajlamos elszaladni a fantáziában, akárcsak Lord Mardárijesztő...

Történetünk egy életre kelt madárijesztőről szól, akit egyik ember ellop a másiktól, majd még tovább, mígnem jó messze kerül az otthonától. Életre kel, és találkozik egy Jack nevű fiúcskával, akivel útra kelnek, hogy megtalálják Tavaszvölgyet.

Közben persze mindenféle kalandokba keverednek, így megtréfálnak és elűznek banditákat a rejtekhelyükről, a madárijesztő többször végtagokat, és tömést cserél, madarakat ment meg, beáll katonának, ellop egy esernyőt, beleszeret egy seprűbe, hajótörést is szenved, és még megannyi dolog esik meg vele, és kis útitársával (titkárával).

Maga az elképzelés, még nem is rossz: életre kel egy Madárijesztő, hogy megtalálja egykori otthonát (kicsit olyan Lassie hazatér jelleggel). Az is ironikus, hogy a madarak rengeteget segítenek neki az útja során, és ő is a madaraknak (holott elvileg el kellene űznie őket). Egy helyen kapnak olyan munkát, hogy egy gyümölcsösből kergessék el a madarakat (elvégre valamiből élni is kell), de nem az a jellemző, hogy háborgatják a szárnyasokat.

Közben persze mindenféle rosszon mennek keresztül, és a Madárijesztő, aki egy meglehetősen elvarázsolt, álmodozó figura, észre sem veszi, hogy mekkora pácban vannak. Ezért is van mellette Jack, a józan ész (főként, miután a madárijesztő agyát lenyeli egy madár). De még ez sem tudja őket kihúzni a végkifejletnél.
(Forrás: Princess Phoenix Devianart)

Minden fejezet végén megjelenik egy mellékszál, hogy egy ügyvéd keresi a Madárijesztőt. Eleinte nem értjük, miért, de a végén persze kiderül. És sajnos ez volt az, ami nekem teljesen elrontotta az élményt. Hogy lehet ugyanis egy "komoly" bírósági tárgyalással, és tulajdonlási perrel lezárni egy mesét? Kicsit olyan, mintha felépítene egy csinos homokkastélyt, majd ráküldene egy cunamit... Majd betesz egy kis ármánykodást, hogy biztosan írmagja se maradjon...

Felnőtteknek nem nyújt valami nagy élményt a mese, ezért is gondoltam, hogy gyerekeknek íródott, viszont erőltetetten akarja megmutatni, hogy milyen dolgok történhetnek, és mi minden lehet "gonosz dolog" az életben. Jack szemén át mutatja be ezt főként, talán ezért is ő a józanabb kettejük közül. Éles ellentétben állnak egymással a Madárijesztővel: a reális és az álmodozó. Érthető, hogy azt akarja bebizonyítani, hogy az álmodozók jó darabig képesek eljutni csak a szerencsére bízva magukat, de a végén mindig szükség van a naivságuk miatt valakire, akinek van sütnivalója, mert anélkül elbuknának. Legalábbis a végén ez a tanulság vonható le a történetből: ne álmodozz, mert akkor kudarc a vége, és akár a halálodat is okozhatja...

Remekül kifejezi mindezt a könyvnek a borítója is, amin a rémült gyerek követi a gondtalanul hadonászó Madárijesztőt, akit az sem érdekel, hogy teljesen átalakul a teste a mű végére. Csupán jól érzi magát, és nem kell neki senki és semmi hozzá, hogy ez így legyen, csak az álmai.

Összességében mindössze a vége miatt mondom azt, hogy nemigazán jött össze a végére a mese jelleg, és teljesen ellentmond az addig képviselt stílusnak és történetnek, mintha ki akarná rúgni az olvasót a meséből a rideg valóságba... Pedig úgy maradtam volna még a mesében...
Folytatás...

2013. november 24.

Témahét - 4. témajelölés

0 megjegyzés

Ezen a héten "Az én történetem" témahét volt. Ennek keretein belül felkerült Jasper Fforde-tól az Egy regény rabjai című könyv, ahol Thursday Next osztotta meg a világgal az élményeit. És mások élményeit... És mindenki élményeit...

Azért is kerülhetett fel mellé egy kis cikkecske az egyes szám első személyben írt könyvekkel kapcsolatosan... egy kis memoár.

Illetve Katniss történetéről írtam, mely szintén ebben a szemszögben íródott Suzanne Collins tollából. (Az éhezők viadala - futótűz)


A következő hét témája: Trükkös fiúk
Olyan szereplőkkel ismerkedhettek meg a héten, akik meglehetősen agyafurtak, és rafináltak... Mindig előhúznak valami trükköt a cilinderből... a kérdés már csak az, kik lesznek ők, és mit tudnak, amit esetleg más nem ;)



Folytatás...

2013. november 22.

Filmszemle: Az éhezők viadala - Futótűz

0 megjegyzés

Egy spontán akció azt eredményezte, hogy eljutottam a moziba, és megnézhettem a filmet. Eléggé vegyes volt az, amit a film megelőzött. Sokan írták, hogy nagyon jó lett, és ehhez mérten azonnal úgy gondoltam, hogy valami hasonló lesz majd, mint a Harry Potter 1. esetében: hogy követni fogja pontosan a könyv vonalát.

Ezzel szemben nem ezt kaptuk. Az elejét kissé összecsapottnak éreztem. Olyan lényegi dolgokat hagytak ki belőle, ami a 3. részt figyelembe véve fontos lenne (Peeta és Katniss beszélgetése azt követően, hogy a csaj beszélt Galelel stb...). Látszott, hogy erősen a végére koncentrálnak mindent.

Aztán jött a következő csapás: az új felügyelő. A drótkerítéses áramos részt hiányoltam ott csak egyedül, minden más egészen jól átjön. A kegyetlenkedés, ahogy felszámolják a fekete piacot, a Gale-incidens mind olyan, amit megtalálunk.

A KÖNYVRE NÉZVE SPOILERT TARTALMAZ!

Majd a film felveszi valamelyest a könyv ritmusát, és elkezdünk sodródni az eseményekkel, ami nekem kifejezetten tetszett. Idő közben azért itt-ott akad megmagyarázatlan szál (pl.: Miért vetkőzik le Johanna Mason? Nem derül ki, hogy Katniss a végén a tűvel miért azt támadja meg a szobában levő 3 ember közül, akit... Nem hangzik el Haymitch nagy mondata az ellenséggel kapcsolatosan sem, ami lényeges lett volna abból a szempontból, hogy kiderüljön, miért nem lőtte fejbe gondolkodás nélkül Finnicket a lány). Ezeket egy-egy extra mondattal be lehetett volna tenni a filmbe, de mégis kimaradt, és hiányérzetet hagyott maga után...

Ami viszont hihetetlen látvány volt a vásznon, az a viadal arénája. Hihetetlenül pontosan dolgozták ki, és eszméletlenül látványos lett az egész. A kihívások, amiket az aréna rejtett egyszerűen szenzációsan voltak kivitelezve.
A viadal alatt is megestek kisebb elcsúszások (pl. nem derül ki, Mags miért vész a ködbe), de ettől függetlenül ezt a részét élveztem a leginkább.

Azt sajnáltam, hogy a karakterek meglehetősen háttérbe szorulnak, és annyira Katniss van az előtérben, hogy mindenki más elsikkad. Például Finnicket itt egyáltalán esélyem sem volt megszeretni (a könyvben nagy kedvencem volt); Peeta olyan, mintha nem is számítana, hogy bent van-e vagy sem (pedig azért eléggé nagy szerepe van), Beete-ről nem derül ki, hogy miért éppen drótozós ember, pedig ez szintén egy apró, ám fontos elem. Mint említettem, Mags szerepe sem derül ki. A 11 körzetbeli játékosok a könyvben nagyobb hangsúlyt kapnak, hisz kiderül, hogy Haymitchnek nagyon jó barátai. Ennek ellenére a filmben egyetlen jelenet erejéig találkozunk velük, majd már csak akkor, amikor elbúcsúznak az arénától. 

Az a jelenet, amit pedig a legjobban kidolgoztak, és valami hihetetlen volt - még a libabőröm is gágogott tőle - nem más, mint az íjász-bemutató a gyakorlásnál. A vásznon ezt legalább viszont láthattuk, és a kivitelezése... zseniális.

Mindent egybevetve tetszett a film, nem bántam meg, hogy megnéztem, de az apróbb-nagyobb hiányosságok azért hagytak némi űrt maguk után. Úgy vélem, sok kérdésem lett volna, ha nem olvastam volna a könyvet még a film előtt...
Folytatás...

2013. november 21.

Így írom: "ÉN"

0 megjegyzés

Képzeld, ez vagyok én. Gyere velem, fogd meg a kezem, és elvezetlek a világomba. Megmutatom, én hogy látom a dolgokat. Hozzátenném lehet, hogy vágyódsz majd utána, hogy jobban megismerd, de akkor fel kell kérned mást is...

Régen nem volt ekkora divat, de manapság már egyre több könyv íródik meg úgy, hogy egy adott karakter E/1-es mesélésén át ismerjük meg a történetet.

Egyes írók azt vallják, így jobban át lehet adni az élményt, az olvasó is jobban bele tudja magát képzelni a helyzetbe, nagyobb az átélés. 

Más írók arra hivatkoznak, azért használják ezt a formulát, mert sokkal könnyebb nekik beleélni magukat a helyzetbe, és ezáltal könnyebb megírni a könyvet.

Nem csináltam kutatást ezzel kapcsolatosan (pedig lehet, hogy megérne pár mélyinterjút), de írókkal készült interjúk során ezekkel találkoztam a netszörfözés közben.

Már korábbi írásaimban is emlegettem, hogy mi a legnagyobb hátránya az E/1 nézőpontnak - az, hogy olyanná teszi az olvasót, mint egy szemellenzős lovat: csakis előre nézhet, máshova nem. Kötelező azt látnia, amit maga a mesélő, hiszen ő lesz a vezető. Igaz, hogy bónuszként megkapjuk mellé a személyes gondolatait is, viszont nem tudjuk, hogy amíg ő "A" helyen van, mi folyik a "B" helyen más szereplőkkel. Meglehetősen lekorlátozza tehát a mozgásteret ez a szemszög.

Erre találták ki sokan azt, hogy egy könyvön belül váltogatják azt a karaktert, akinek a szemszögéből írnak. Ilyen például Maggie Stiefvater Mercy Falls sorozata is, ahol hol egyik, hol másik szereplő E/1-es mesélésével találkozunk. Ez nem csak azért jó, mert jobban belelátunk a másik karakterbe is, hanem azért is, mert kezd tágulni az olvasónak a könyvbeli világ.

Nézőpont tekintetében az is szélesítheti a spektrumot, ha a nézőpontváltásnál E/3-ba csatol át az író. Monica Feth Az eperszedő című könyvében alkalmazta ezt a módszert. Kiválasztott egy adott szereplőt, és amikor az ő jelenete következett, az E/3-as mesélésből (a karakter mögül szemlélődésből) átváltott E/1-re (bebújt a szereplő bőrébe). Egy jól kivitelezett írásnál ez nagyszerű eszköz arra, hogy az érzelmek pontos átadása mellett jobban megismerjük a körülményeket, a többiek viselkedését, szokásait. Sokkal kidolgozottabbá lehet vele tenni az egyes szereplőket is, és nem csak azt a karaktert, akinek a szemén át éppen szemlélődünk.

Az E/1-es szemszög hátrányát képezheti az is, ha egy unszimpatikus főhős az, aki mesél. Ez nagyban el tudja rontani az élményt. Mivel E/1-ről beszélünk, kötelező jelleggel látjuk a főhős gondolatait, érzéseit, amik egy számunkra nem elfogadható főhős esetében azt eredményezhetik, hogy szenvedéssé válik az olvasás.
Persze az írásmód is sokban befolyásolhatja az élményt. Bizonyos esetekben (még ha negatív is a főhős) tényleg olyanná válhat a könyvbeli karakter, aki ott van velünk, és közvetlenül nekünk mesél. Az olvasó együtt éli át a fő-karakterrel a viszontagságokat, a kalandokat stb., együtt sétálnak végig az ösvényen.

Legutóbb Thursday Nexttel sétáltam végig a történetén, aki egy szenzációs világot tárt fel előttem az utazásunk során.

Mondd csak, te kivel utaztál el legutóbb?
Folytatás...

2013. november 19.

Jasper Fforde - Egy regény rabjai (Thursday Next könyvek 2.)

0 megjegyzés

Emlékszem, 2009-ből átolvastam magam 2010-be. Akkor Jasper Fforde első könyvét szorongattam, és alig bírtam letenni. Aztán teltek-múltak az évek, és a sorozat folytatása csak nem akart kijönni.
Ezért is örültem neki annyira, mikor jött a Cor Leonis kiadó, hogy kiadják a folytatást - méghozzá nem is akárhogyan: az első kötettel együtt! S tették mindezt azért, hogy ne két eltérő stílusú borítóval jöjjön ki ez a sorozat.
A dologhoz hozzátartozik, hogy nekem az új borítók jobban tetszenek, és szimpatikus volt az is, hogy a kiadó megszavaztatta, hogy a borítón milyen cím szerepeljen a második kötet esetében. Így lett a Lost in a good book cím magyarul: Egy regény rabjai.

Köszönöm a könyvet Timusnak, illetve az ajánlást Grettynek, akinek hála a könyvhétről hazajött velem egy példány! Ahogy mondani szokás: Vesszünk el egy jó könyvben!

Neve: Thursday Next. Rang: Külszol, Irodet. Tevékenysége: kéziratok keresése, hitelességüknek megállapítása és... PR munka...
Thursday Next, miután bement a Jane Eyre című könyvbe, amelynek sikerült átírnia a végét, belekerül egy bizarr világba. Tévés szereplések, interjúk hada fogadja. Mindenki arra kíváncsi, hogy akkor és ott mi történt a Jane Eyre-ben. Néhányakat az is érdekelne, mi lett Hadesszel, a gonosz bűnözővel. Thursday keze (szája) azonban meg van kötve, ugyanis a Góliát nem akarja, hogy kiteregessék a szennyest. Éppen ezért mindent latba vetnek annak érdekében, hogy az ügynök hallgasson.
Mindenki a lányra szenteli a figyelmét, de mindenki másért. A Góliát a titkok megtartása mellett vissza akarja kapni Backert, akit a Hollóba száműztek. Ennek érdekében kiiktatják Tedet, és addig nem hajlandóak visszavonni az eradikálást, míg Thurs nem hozza nekik vissza Backert. Egy könyvbe beugrani viszont nem egyszerű - főleg úgy, hogy eltűnik a lány nagybácsija, Mycroft, a műbejáró feltalálója, és minden kütyüjét magával viszi...
Mivel Hades valószínűleg meghalt - bár ez nem bizonyítható -, valaki bosszúból rászáll Thursdayre, és minden eszközt megragadva meg akarja őt ölni.
Ha ez még nem lenne elég, a világ sorsa is Thurstől függ, ugyanis az apja felhívja rá a figyelmét, hogy a normál életet nem más váltja fel rövid időn belül, mint a mindent elárasztó rózsaszín zselészerű anyag.
Thursday életében felbukkan a Juriszfikció, mely egy csapat, akik a könyveken belüli rendőrségnek is lehetne nevezni. A lány beáll közéjük, és megtanulja, hogyan ugorhat bele egyedül könyvekbe, és hogyan használhatja ki ezt a képességét.
Vigyáznia kell még meg nem született gyermekére is, illetve Pickwickre, a dodójára (és annak tojására), akit egy goromba főbérlő mindenáron meg akar kaparintani...

Fforde ezzel a regénnyel felülmúlta önmagát. Ha az első könyve még csak jó volt, akkor ez egyszerűen már a "szenzációsan jó" kategóriába sorolható.
Noha az első könyvben már megismerhetjük a világát, annak a felépítését, és a furcsaságait, itt még jobban belemélyedünk, és sokkal többször használhatjuk az eszközeit. Utazunk a Gravírexpresszen, megismerhetjük a Neander-völgyieket, részt vehetünk Juriszfikciós küldetésekben, utazunk az időben, és őrült találmányokkal ismerkedhetünk meg, miközben egyre több, és furcsább képességű ember között találhatjuk magunkat.

A régi szereplőgárda mellett jönnek újabb, talán még hóbortosabb alakok, mint eddig. Mindjárt ott van Havisham, a Szép remények szereplője, aki szárnyai alá veszi Thursdayt. Egy férfigyűlölő, őrülten vezető nőszemély, aki meglehetősen markáns jellemével, és furcsa szemléletmódjával néha mosolygásra készteti az embert. A Szív Királynő (Alice Csodaországban) a legnagyobb vetélytársa. Amikor ez a két szereplő egy légtérbe kerül, ott kő-kövön nem marad. Az egyik legkedvesebb jelenetem is hozzájuk kapcsolódik, mikor egy könyvesbolti "túrán" egy adott díszdobozos sorozatért háborúzik egymással a két nő. Úgy zajlik az egész, mint egy élet-halál harc két boltkóros között. El tudjuk képzelni, hogy embereken gázolnak át, hősi sérüléseket szenvednek, miközben egyetlen cél lebeg a szemük előtt...

Dodó: egy háziállat, amit elfogadnék
(Forrás: BlueSkyResumes)
Aki még újdonságot hoz annak ellenére, hogy régi karakter, az nem más, mint Bökő, a vámpírok és mindenféle lények megregulázója. Ezúttal zombikkal és szellemekkel vívott harcában kéri Thursday segítségét, majd még valamiben... Szerelmének ugyanis nem meri bevallani, mivel foglalkozik. Bökő olyan színt visz ezzel a közös jeleneteikbe, ami miatt nem lehet mosolygás nélkül hagyni... Bökő, a máskor magabiztos vámpírgyilkos és "szörnyszelídítő" tanácstalan, és esetlen a nőügyekben...

Thursday ellenségeinek a száma is növekszik. Az egyik Hades miatt. Valaki meglehetősen trükkösen próbál végezni a lánnyal, amire sokáig nem jön rá. Az író sok helyen rejt el nyomokat az olvasónak, és a regény végén rájövünk, hogy "ó, tényleg, hisz az akkor és ott tényleg úgy volt..." Maga Thursday ugyanúgy megfeledkezik ezekről az apróságokról, mint ahogy az olvasó is csak egy leírásnak veszi (és éppen ezért nem tartja lényegesnek).

A másik Backer rokona, aki Teddel zsarolja Thursdayt. Két dolgot hagy meg csupán a lánynak: Ted gyerekét, és emlékeket a férfiról. Next azonban mindent megtenne azért, hogy Tedet visszakapja, viszont ez korántsem annyira egyszerű... A Góliát nemigazán könnyíti meg a lány dolgát, mint ahogy a Külszol. sem.

Az események pedig több szálon futnak, és noha nem minden szál ér össze, és néha csak Thursday a kapocs köztük, a zseniális megoldások miatt Fforde igazán egyedit alkotott. Ami a remek stíluson kívül nem változott az első kötethez képest az az, hogy ezúttal is találunk cikkeket, naplójegyzeteket stb. a fejezetek elején, ismét van könyvekben járkálás (bár itt több), és még mindig megtalálhatóak a dodók.

Ami még nagy ötlet volt, hogy Fforde ezúttal behoz egy párhuzamos világot. Felfedi előttünk, hogy nem csak az időben, de a térben is lehet utazni. Megmutatja Thursdaynek, hogy létezik egy másik világ, ahol ugyanúgy élhetne, mint eddig, bizonyos dolgokat elfeledve. Ebben a felvázolásban a mai valós világunkat írja le Thursdaynek - aki kissé hitetlen a tekintetben, hogy tényleg létezik-e ilyen világ, vagy ez csak valami fikció.

A kedvenc újításom a lábjegyfon volt, mikor lábjegyzetekkel kommunikáltak egymással a szereplők. Thurs először azt hiszi, hogy megbolondult, de ahogy egyre mélyebben kerül bele Juriszfikció világába, annál több dolog nyer értelmet. Ilyen az is, mikor van egy párbeszéd, és látszólag indokolatlanul jelennek meg lábjegyzetek, mintha valami független mondatfecsérlés lenne a könyv alján. Aztán rájön, hogy így is lehet üzenetet küldeni másoknak. Zseniális megoldás!

Összességében nézve Fforde mindig meg tud lepni, nagyszerűen építi fel ezt a világot, és olyan otthonosan mozog benne, mintha önmaga is ott élne, és a könyvből kilépő elképzelt alakok tényleg minden nap beugranának hozzá egyet mesélni egy jó tea mellett...
Folytatás...

2013. november 18.

Megjelenés és könyvbemutató

0 megjegyzés

Hamarosan megjelenik Ta-mia Sansa - A döntés joga (Gender krónikák 2.) című könyve a Delta Vision kiadónál.

A könyv a kiadó oldalán már az előrendelhető státuszban várja, hogy minél többen a kosarukba tegyék.

Szeretnéd, ha dedikálás is lenne benne?
Akkor november 29-én ott a helyed a könyv hivatalos bemutatóján, Budapesten, a Ferenc körút 40. szám alatt található Sárkánytűz szaküzlet klubhelyiségében!

Részletek találhatóak a könyvbemutató kapcsán indított facebook eseménynél is (térkép, időpontok, stb.)

Folytatódjon egy egyedi világ egyedi küzdelme!


Folytatás...

2013. november 17.

Témahét - 3. témajelölés

0 megjegyzés

Ezen a héten két manga-sorozat néhány kötetével ismerkedhettetek meg a blogon.

Sang-Sun Park - Tarot café 1-4. kötete azért kerülhetett fel. A sorozat érdekessége, hogy nem hagyományos értelemben vett mangáról van szó, a Tarot Café ugyanis manhwa sorozat, amit balról jobbra kell olvasni. A szálak Nagy-Britanniában futnak össze Pamelánál.
Jelenleg hazánkban a 7. kötetig lehet megvásárolni a sorozatot.

A másik sorozat mindössze két kötetes volt. Okamura Tensai - Darker Than Black (A fekete kaszás) című munkája meglehetősen rövidke. A második kötet nem rég látott napvilágot magyar nyelven. A Darker Than Blackből készült anime is (a manga mozgóképes változata - "rajzfilm" adaptáció). Az első sorozat 25 epizódot tartalmaz. Készült belőle egy 4 részes OVA (epizódok, amik kapcsolódnak a sorozathoz, mint ahogy regénysorozathoz a spin-off -ok) Darker Than Black - Kuro no Keiyakusha Gaiden címmel, egy special (különleges epizód), amit 26. résznek is tekinthetünk, illetve volt egy 12 epizódot magába foglaló folytatása is, a Darker Than Black - Ryuusei no Gemini.

Ezzel tehát a Manga hét lezárult. A következő hétre kicsit több érdekességgel készültem. De lássuk, mi is lesz a következő héten...

A hét témája: Az én történetem
Ki mesél? Mit mesél? Nem árulnék el róla túl sokat. Inkább látogassatok meg a héten, és kiderül, hogy ezúttal kik lesznek az oldal vendégei :)

Hallgassuk meg tehát az első történetet, amit megoszt velünk nem más, mint...
Folytatás...

2013. november 14.

Okamura Tensai - Darker than Black 1-2

0 megjegyzés

 Mikor először találkoztam a sorozattal, a borító volt az első, ami azonnal megfogott, utána pedig a hátulján a fülszöveg.
Egy olyan világot tár elénk ugyanis ez a manga, amiben különös lények, úgynevezett Kontraktorok élnek. Érzelmek nélküli lények, akiknek nem esik nehezére a hideg vérrel való gyilkolás. Mindegyik megfizet valamivel a különleges képessége használatáért (valakinek az ujjait kell eltörnie, miután használja a képességét stb...).

Viszont Hei, a legkeresettebb Kontraktor éppen azért, mert célja az, hogy megállítsa a társait. Ő a Fekete Kaszás, akit nem érdekel, hogy a saját fajtáját írtja.
Egy szép napon megment egy lányt, aki apja halála után kezd nyomozásba, és így keveredik bele ebbe az egészbe. Kiderül ugyanis, hogy az apja is egy volt a Kontraktorok közül.
A lány Hei védelme alatt áll, és nem tudni, hogy miért védi meg egy lelketlen gyilkos a többi lelketlen gyilkostól, és senki sem tudja, hogy ez meddig mehet így...

A folytatásban viszont már villámsebességgel folynak az események. Új szereplők garmadája bukkan fel, előjönnek a rossz fiúk, és csapdába akarják csalni Heit. Hei Musikot keresi (nem tudni, miért), miközben újrakezdik a Wiegenlied projektet is. Újra előkeveredik November 11, felbukkan Klang, és jönnek a monumentális csaták...

Mit mondhatnék? Az első kötetben letisztult képi és történeti világot kapunk. Egy remek, masszív alapot, jó szereplőket, érdekes világgal, és lényekkel (Kontraktorok). Majd jön a második kötet, ami mindent összeborít, amit az első olyan szépen kidolgozott, és felépített. Olyan a második rész, mint a szépen kivitelezett homokvárat összerugdosó gyerek.

Olyan gyors egymásutánban követik egymást az események, hogy követhetetlenné válik, hogy ki kivel van, ki kitől mit akar, és ha nem olvastam volna a fülszöveget, talán azt sem tudtam volna meg, Hei miért keresi Musikot...

Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért kellett így összecsapni ezt a sorozatot? Érthető, hogy a második egy záró kötet, nagyot kellett volna villantani, monumentális csatákkal stb., de ez így nem egy finálé volt, hanem egy totális katyvasz...

A második rész csalódást okozott, mert az első része sokat ígér, a folytatás viszont kevesebbet ad. Mindezek mellett a rajzolása volt az, amivel nem akadt problémám...
Az első kötet többször, a második csak egyszer olvasós darabbá vált...

••••••

Az első kötet után elkezdtem nézni az anime változatot, de mivel a első kötet cselekménye és története sokkal logikusabb volt, mint maga az anime, egyáltalán nem tetszett az anime változat... A második mangakötet ismeretében azonban azt hiszem, újra nekirugaszkodom, mert nem hiszem el, hogy ennyivel kell lezárni ezt a sorozatot, és így kell elsnittelni az egészet...

Ezek után az is jobb lett volna, ha még szentelnek neki pár kötetet, és legalább kibontják. Simán el tudnám képzelni egy 3-5 részes sorozatként a mangákat - és nem hiszem el, hogy nem lett volna rá igény...

Mindenesetre örültem, hogy kijött magyarul a második (és egyben befejező) kötete is...
Folytatás...

2013. november 12.

Sang-Sun Park - Tarot Café 1-4

0 megjegyzés

1.rész borítója
Emlékszem, mikor kicsi voltam, egyik farsang alkalmával jósnőnek öltöztem. Akkoriban érdekelt a jóslás, és minden, ami ezzel jár. Aztán persze felnőttem, és rájöttem, a jövő nincs kőbe vésve...

 Ez igaz a Tarot Café szereplőire is. Az ő jövőjük is folyton változik. Pamela nagyon tehetséges a jósolás területén, így sokan látogatják meg a természetfeletti lények közül, hogy jósoljon nekik. Vérfarkasok, sárkányok, szellemek... mindenféle lények előkerülnek a történetek során. A legtöbb történet valamilyen romantikus vonást hordoz magával, és valamennyi tragédiát mesél el.

2.rész borítója
Miközben Pamela feltárja a kuncsaftjainak, milyen múlt után milyen jövő következik, a jósnőről is kiderül egy s más. Idővel az olvasó elkezdi összerakni a darabkákat.

Nem olvastam a teljes sorozatot, egyelőre az 1-4 kötetig jutottam benne. Úgy találkoztunk, hogy Liliane_Evans bemutatott minket egymásnak. Túlzás lenne azt állítani, hogy beleszerettem a sorozatba.
Az elején többször vesztettem el a fonalat, mert nekem a jövendőmondás egyelő volt azzal, hogy elárulják valakinek a jövőjét. Kiderült, hogy Pamela először feltárja az olvasónak, mi vezette el hozzá az adott karaktert. Milyen múlt áll mögötte, majd megszakadnak a szálak. A jövőről jócskán kevesebb szó esik.
Az első kötet után a második, a harmadik, és a negyedik is kissé egysíkú, mert mindig valami romantikus indíttatásból történik valami katasztrófa, amit azzal próbálnak meg orvosolni, hogy a végén Pamelánál kötnek ki.

3. rész borítója
Ezek után igazi felüdülés volt, mikor Pamela múltját ismerhetjük meg. Ritkásan ugyan, de előkerül ez is, és elkezd kiderülni róla, hogy honnan érkezett, mit csinált, vagy mit nem csinált, miért halhatatlan, milyen viszontagságokon ment keresztül.

Több érdekes figura veszi körül. Ott van mindjárt egy vérfarkas, aki még a történet kezdetén csatlakozik a csapatához. Eléggé hóbortos figura: jósoltatni megy, de végül a kávézóban köt ki.
4. rész borítója
Belus, a titokzatos karakter, akiről nem sok derül ki a 4. kötet végéig. Pamela mellett áll már a kezdetektől, annyit tudunk, hogy megmentette a lányt (vagy nem... ez vitatható). Eléggé védelmezi Pamelát, nem tudni, hogy valójában miért. Nem támogatja a vérfarkas felvételét sem a kávézóba. Pimasz karakter, aki néha el-eltűnik, nem tudni hova, vagy miért. Talán ez a titokzatossága, vagy a fellengzős stílusa teszi, de ő fogott meg leginkább.

Ami még grátisz, hogy megismerhetjük a tarot lapok jelentéseit (milyen állapotban mit jelentenek a kártyák), így kicsit az olvasót is jóssá teszi az alkotó, ami szerintem meglehetősen pozitív vonása a sorozatnak.

Már alig várom, hogy olvashassam a folytatásokat. A lehető legrosszabb, hogy vannak olyan történetek (az utolsók), amik félbe vannak vágva, és a következő kötetben folytatják őket.
Folytatás...

2013. november 11.

Amazon - új dimenzió olvasásnál

0 megjegyzés

Mikor még e-kölyök* voltam hajdanán, elképzelni sem tudtam, hogy milyen az, mikor olyan dolgokat használok, mint a .prc.
Kindle tulajdonosokat zaklattam sóvárogva, hogy osszák meg a tapasztalataikat. Tucatnyinál több történetet kaptam, hogy a Kindle ilyen jó, meg olyan király, és hogy képzeljem, még ezt is tudja, meg azt is... Mikor életemben először találkoztam élőben ilyen kütyüvel, úgy fogtam kézbe ámuldozva, mint ahogy egy csecsemőt fog olyan ember, aki még életében nem csinált ilyent: félve vettem át a tulajdonosától, hátha elporlad az ujjaim között. Aztán jobban bemutatkoztunk egymásnak: ő megmutatta, mit tud, én meg megmutattam, hogy tudok még jobban áhítozni egy ilyen kütyüre.

Most már azért több hónapot lehúztunk egymással az olvasásra használt kicsikémmel, de olyan dolgot találtam, ami merőben megváltoztatta a kapcsolatunkat.
Pici laptopom már megismertetett egy programmal, aminek a neve "Kindle". Tudok rajta olyan formátumot olvasni, mint amilyen az igazi Kindle készülékeken fut, de ez nem volt elég. Felfedeztem, hogy androidra is adják ezt a programot. Majd felhívták rá szíves figyelmemet, hogy az Amazon.com -on vannak ingyenesen leszedhető e-könyvek, méghozzá nem is akármik.
Így hát leporoltam az amazonomat, elűztem a pókokat, lehálóztam, és bevackoltam magam a gép elé, hogy felfedezzem a varázst.
Azonnal a fantasy részt rohantam meg, és este már az ágyban böngésztem az Alice Csodaországban elektronikus változatát...
Remek dolognak tartom, hogy rengeteg kötet elérhető ingyenesen az oldalon, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy bestsellerek is! Igaz, az angol tudás előny - amiből nekem még nincs sok -, de remélem, idővel belejövök majd az angolul olvasásba, és átrágom magam azokon a műveken, amik a "kosaramban" landoltak.

Mi még az előnye az Amazonnak? A Cloud... vagyis a Felhő, ami azt jelenti, hogy leszedsz egy könyvet (vagy több tucatnyit), és bekerül egy online tárolóba, ahonnan rögtön olvashatod - így nem kell letöltened a készülékedre. Ha van Wifi valahol, csak felcsatlakozol rá, átugrasz a Cloudba, és nem kell a kütyüdön levő helyet arra pazarolnod, hogy tudd olvasni a kiválasztottadat.
Ha félsz, hogy adott helyen nem lesz Wifi, ahova mész éppen, akkor a felhőből le tudod szedni egyetlen kattintással az olvasódra a könyvet (ott marad, de rámásolódik a tárolódra is, ahonnan ugyanilyen könnyű eltávolítanod, és ha legközelebb is kellene, ugyanúgy le tudod szedni a Cloudból).

Az Amazonnál egyértelmű, hogy a Kindle készülékekhez hozzá lehet csatolni a fiókot, de nem kell hozzá feltétlen e-book reader, hogy ez a dolog működjön. Már van az Androidos és egyéb rendszerű kütyükhöz is egy Kindle nevű szoftver, ami ugyanúgy képes összekapcsolódni az Amazonos regisztrációval, és nagyjából ugyanazokat a funkciókat tudja, mintha olvasóval lenne összekötve.

Számomra egy teljesen új dimenziót nyitott meg, szélesítve a látókörömet. Igaz, hogy nálam Alice a kezdés, aki azóta is a nyúlüregben keresi a kerthez vezető utat - kicsit lecövekelt -, de bízom benne, hogy némi nyelvlecke elég lesz hozzá, hogy az összes angol nyelvű kötetecskén átrágjam magam előbb-utóbb... Ezekért az élményekért remélhetőleg megéri megtanulni idegenül...

*******

* PC-n olvasó, aki egyszerű formátumokat olvas hordozható, vagy nem éppen hordozható gépén.
Folytatás...

2013. november 10.

Témahét - 2. témajelölés

0 megjegyzés

Ezen a héten az állatok kapták a főszerepet a blogon. 
Mely könyvek kerültek fel ennek keretén belül?

Először ott volt Jan Fennel, a "kutyasuttogó" könyve, aki hasznos tippekkel látja el könyvében az új kutyatulajdonosokat. A kutya az ember legjobb barátjának van ugyan kikiáltva, de ha ember és kutyája nem tud együtt élni, megkeseríthetik egymás életét. Ezért is fontos, hogy megtanuljunk valamelyest kutyául. Ebben nyújt segítséget Jan Fennel - ezért is kerülhetett be az állatos hétbe...

Ezt követte Gerald Durrell - Vadak a vadonban című útikönyve, melyben az állatok szokásairól, élőhelyeikről, és mindenről, ami állatság, megoszt egy-két mesét az olvasóival. Úti beszámolói meglehetősen hasznosak az avatatlan szemű utazóknak, hogy mit kell figyelni a vadonban, ezért is kerülhetett be az állatos hétbe...

Hogy mi lesz ezen a héten? Lássuk csak...

A hét témája: Mangák mindenek előtt!
Az utóbbi időben leszoktam róla, hogy manga sorozatokról osszak meg írásokat - dacára annak, hogy több mangát olvasok, mint egy éve ilyenkor. Éppen ezért ezúttal a mangák szerelmeseinek szeretnék egy kis ajánlóhetet csinálni.

Hogy mely sorozatok kerülnek terítékre, egyelőre nem mondanám meg, az legyen meglepetés :)

Manga fanságra fel!

Folytatás...

2013. november 8.

Gerald Durrell - Vadak a vadonban

0 megjegyzés


Régen, mikor még az angol nyelvvel ismerkedtem, akkor ajánlották nekem ezt a könyvet (természetesen magyar nyelven) az akkori tanárom.
Akkor elolvasva tetszett Durrell, mert néhol kissé lazának tartottam, a legtöbb helyen meg érdekesnek. Aztán el is feledkeztem erről az aprócska könyvecskéről. 
Aztán a sors ismét összehozott ezzel az aranyos kis könyvecskével, és az emlékek kicsit megfakultak az új élmény hatására.

Tulajdonképpen miről is van itt szó? Hogy ez egy olyan könyv, mely az írója kalandozásait örökíti meg - írott formában. Egy úti élményekkel foglalkozó darab, melynél az állatok, és a táj megfigyelése a lényeg.

Milyen saját környezetében a nanduk? Milyen "harcokat" vívnak egymással az állatok? Hogy állnak a bennszülöttekkel? Rengeteg érdekességgel lehet találkozni benne. Olyan lényeket ismerhetünk meg belőle, amikkel nem biztos, hogy valaha is találkozunk, vagy nem is gondolnánk, hogy ott találkozhatunk velük, ahol.

Durrell bebizonyítja az olvasóinak, hogy ott, ahol első pillantásra nincs élet, igenis rengeteg minden leledzik. A legkülönlegesebb állatfajokkal lehet találkozni ott is, ahol nem is gondolnánk... 

Bevallom, mikor anno találkoztam vele, valahogy elvarázsolt, hogy mennyire nem is gondoltam volna mindarra, amit leír. Így, komolyabb fejjel viszont annyira nem nyújtott kimagasló élményt, mint amennyire vártam. A hatás, azt kell mondjam, elmaradt. Most csak egy sima útikönyvet láttam benne, semmi mást.
Ami azért meg adott hozzá valamit, azok az elmeselesek mellé parosított képek voltak. Egyszerű kis rajzocskák arról, amit olvashattunk.

Összesegeben nézve a leírások meglehetősen jók, a képek aranyosak, de igazándiból semmi több...
Folytatás...

2013. november 7.

Jan Fennel - Hallgassunk a kölyökre

0 megjegyzés

Kislányként folyton rágtam a szüleim fülét, hogy szeretnék egy kutyát. Akkoriban valamiért nehezen voltak elérhetőek Jan Fennel könyvei. Heteket vártam, mire a Kutyapszichológia című írása végre rendelés után megérkezett a könyvesboltba. 
Jan Fennelt úgy emlegetik, mint a kutyasuttogót (a lósuttogó után szabadon, ugyanis Monty Roberts lovakkal kapcsolatos "tudományát" építi be Fennel a kutyákkal folytatott munkája során). Jan Fennel világszerte hirdeti, hogy a kutya egy olyan lény, aki csak nem érti, mit szeretnénk tőle. Azzal példázódik a Kutyapszichológia című művében, hogy képzeljük el azt a helyzetet, mikor elmegyünk egy olyan országba, ahol nem ismerjük a szokásokat és a nyelvet. Nekünk is meg kell tanulni, hogyan alkalmazkodjunk ember létünkre az adott szituációhoz. A kutyának is ilyen, mikor a gazdihoz kerül. Meg kell ismertetni az emberi világgal, meg kell tanítani neki azt, hogy ha az ember ezt vagy azt teszi/mondja, azzal valójában azt akarja, hogy...

Ez mind szép és jó, de vajon hogy lehet ezt elérni egy kölyökkutyánál, aki minden bizonnyal fogzik, szeretne felfedezni, akinek minden új, és érthetetlen. Akinek nem csak azt kell megmutatni, hogyan használja a dolgokat, de azt is meg kell vele ismertetni, mit szabad, és mit nem...

A könyv meglehetősen részletesen kitér mindenre, amire egy jövendőbeli gazdinak szüksége lehet: hogyan válasszuk ki a kutyust? Mire/mikre figyeljünk körültekintően oda? Mik azok a kérdések, amiket meg kell válaszolnunk, mielőtt kutyatartásba fognánk, vagy mit kell kérdeznünk attól, akitől a kutyát kapjuk/vesszük?
Milyen betegségekkel nézhet szembe egy kutyus, hogy védhető ki/hogy ismerhető fel? Milyen táplálékra van szüksége? Milyen testtartással mit szeretne kifejezni? Hogyan játszunk és viselkedjünk vele, hogy elhiggye, mi vagyunk a falkában a vezetők? stb...

A könyv rengeteg hasznos információval látja el az olvasót, és rengeteg olyan dolgot mutatott, amikre nem is gondoltam volna annak ellenére, hogy már jóideje kutyatulajdonosnak nevezhetem magam. Példának okáért, hogy a kutya étrendjében pontosan milyen szerepet tölt be pontosan a csont, hogy vannak olyanok, akik nyers hússal etetik a kutyát egy speciális étrend előírásai szerint, hogy a kutya minél közelebb legyen ahhoz, ami eredetileg a sajátja (farkas ősök).
Ezek mellett viszont van egy borzasztóan nagy hiba az egész írásban. Nevezetesen az, hogy legtöbb esetben a szobában tartott kutyákkal találkozunk. Próbáltam keresni olyan momentumot, amiben leírja, hogy például, ha egy udvarban tartott kutyát szeretnék kizárni a virágoskert közeléből, hogyan tanítsam meg neki (állandósult kerítés felállítása nélkül), hogy ne gázoljon át a szépen elültetett (teszem azt) tulipánon, hogy gátoljam meg, hogy széjjel rágja, ha nem vagyok otthon, vagy hogyan taníthatnám meg neki azt, hogy "kedves kölyökkutyusom, kérlek ne segíts a kertészkedésnél azzal, hogy kiásol nekem mindenhova lyukakat az udvar egész területén jelezve, hova ültessem a következő növényt, amit te kirághatsz a helyéről..."

Főként azzal találkozunk, hogy lakásban tartott kutyát hogyan tudunk arra nevelni, hogy mi nyitunk ajtót például a postásnak, de arra már nem tér ki, hogy egy szélesebb kapun hogy gátoljuk meg a kölyköt, hogy nyitás esetén azonnal kirohanjon... Szerintem ez legalább annyira fontos, ugyanis a vidéki kutyákat (főként, ha forgalmasabb útszakasz mellett van az adott ház, egy nagyobb faluban) könnyedén elgázolhat egy óvatlan, gyorsan száguldó sofőr, akinek az autójában vélhetően több a vas, mint a kutyakölykünkben.

Azt persze megtaláljuk, hogyan szoktassuk az autóhoz, az utazáshoz, hol érdemes tartani a blökit, de arra például szintén nem tér ki részletesen, hogy ha egy nyughatatlan (teszem azt kíváncsi természetű beagle) kutyussal akarnánk egyedül elindulni kocsival, hogyan szoktathatnánk hozzá? Tehát nagyon sok gyakorlatot csakis egy másik ember segítségével lehet végrehajtani benne. De mi van azokkal az emberekkel, akik mondjuk egyedül laknak egy kertes házban az újdonsült kölyökkel? Nem futhat át minden tanítás idején a szomszédhoz, hogy "figyelj, ma szeretném elvinni autóztatás tanításra a kutyusomat, nem jönnél át, hogy körbejárjuk kocsival a szomszéd utcát?" Lehet, hogy másként nem lehet megoldani, de biztosra veszem, hogy vannak alternatív megoldások. (Gondolok itt arra, hogy talán még mielőtt a kocsiba rakjuk a kutyát, célszerű neki ezt vagy azt megtanítani, és akkor a kocsiban is nyugodtabban utazik... Egy "ülj!" paranccsal például nem tudom mennyire lehet rávenni a kutyát arra, hogy a kocsiban is végrehajtsa az utasítást.)

Amit még hiányoltam az az, hogyan lehet megtanítani a kutyusnak, hogy "idegentől nem fogadunk el ételt!" Miért? Hiszen egy kölyökkutya még össze van zavarodva, és néha kuncsorog is. Ilyenkor a vendégek előszeretettel "rontják el" a kutyust bájos beszéd közepette az asztal alá csúsztatott falatokkal, amik ellenőrizhetetlenné válnak. Rosszabb esetben az is előfordulhat, hogy valaki idegen méreggel ellátott ételt ad a kutyusnak, mégsincs a kezünkben az az eszköz, amivel meg tudnánk tanítani a blökinek, hogy "amit én adok, az ellenőrzött; amit meg más, az nem biztos, hogy egészséges, és jót tesz neked..."

Amit furcsálltam, hogy mint kutyatulajdonos, próbáltam sok momentumot ráhúzni a saját ebemre. Nem ment. Végiggondoltam, hogy működött a kapcsolatunk, mikor kölyök volt, és rájöttem, hogy nem úgy, ahogy a könyv leírta. Például itt az áll, hogy a kutyának traumát okoz, ha kiszakítják az alomból, ezért igyekezzünk olyan dolgokat elé rakni, amik ismerősek, mert ezektől megnyugszik. Hivatalosan sírnak a társaik után - az én blökimet nem hatotta meg túlzottan, hogy elhoztuk, nem sírt a társai után, inkább aludt. Azt is leírják, hogy amennyire nem muszáj, ne sokkoljuk a kölyköt, próbáljunk olyan ételt elé rakni, amit a tenyésztő/előző tulajdonos adott neki. Anno azt mondták (a mi esetünkben), hogy ez a vízbe áztatott kutyatáp volt, úgyhogy hazahozatal után ezzel próbáltuk etetni (pedig akkor még nem is létezett magyarul ez a könyv, ösztönből adtunk neki olyant, amit addig fogyasztott), de nem kellett neki. Aztán adtunk neki vízbe áztatás nélkül, de azt is otthagyta. Az első kajája, amit evett nálunk, valamilyen kutyakonzerv volt. Lehet, hogy valami egyedi blökit sikerült választanom, mert ő mindig magától kereste azokat az új dolgokat, amik a tenyésztőnél nem voltak, és ezekkel ő vidáman elvolt már az első nálunk töltött napjaitól kezdve - az sem érdekelte, hogy már nem 13 másik kölyökkel van összezárva, és nap közben nincs állandó társasága... Leleményes eb lévén megoldotta az unatkozási gondjait is...

Azt hiszem, a mi esetünk is bizonyítja, hogy nem szentírás, ami a könyvben található, és nem tudom, hogy adott esetben, ha szükség lett volna rá, mennyire lett volna hasznos a leírt tanács. Ami viszont biztos, hogy az étkeztetés, a fajtánkénti felsorolás (milyen kutyának milyen - esetenként sok - igénye van), a betegségek, és minden más alap szükséglet leírása nagyon hasznossá teszi ezt a könyvet - és esetlegesen segítséget nyújthat azoknak a gazdiknak, akiknél tényleg felmerülnek a könyvben található viselkedési problémák.

Összességében nézve könnyed, gyors olvasmány, ami hasznos lehet kutyatulajdonosoknak. Van benne tárgymutató is, hogy könnyebben megtaláljuk a fajtákkal kapcsolatosan tett említéseket, vagy amit célzottan keresünk. Viszont a módszerek alkalmazása olyan, mint embereknél az azonos betegség: lehet, hogy van hasonlóság például a nátha és a nátha között, de a szervezet és a beállítottság fogja meghatározni, mikor és hogyan változik a kúrálás során.
Lefordítva: a kutya felépítése és mentalitása válogatja, hogy reagál gyógyszerekre, étkezési tippekre, vagy hogy mennyi idő alatt tanulja meg a trükköket, és a viselkedési normákat....

••••••

ui.: Jan Fennel mindenfelé járja a világot, és kurzusokat tart. Budapesten is lesz majd novemberben egy tanfolyam, ahol a kutyák viselkedésével fog foglalkozni... (Ha valaki arra vetődne, megosztaná velem az élményt, mi jót lehetett ott hallani? Nagyon megköszönném!)
Folytatás...

2013. november 4.

Válassz olvasmányt, miről készüljön a következő jegyzetelés?

2 megjegyzés

A minap nézegettem a statisztikámat, és gondolkoztam (tudom, ne nagyképűsködjek). Mivel a fogadási listámon annyi könyv van, mint égen a csillag (talán ennél azért valamivel kevesebb), ezért arra gondoltam megkérdezlek titeket, miről írjak legközelebb?

Nem könyves bejegyzésre gondoltam, hanem egy újabb Jegyzetelős posztra, ahol a könyvről úgy írok, hogy olvasás közben jegyzetelek. 
Gyorsan körbenéztem a polcomon, hogy még mi leledzik rajta, és több jelöltet is felsorakoztattam, de dönteni ezzel kapcsolatban már nem tudtam, melyik legyen az végül.

Úgyhogy a döntést rátok bíznám. Az alábbi könyvek közül lehet választani:

  1. László Zoltán - Egyszer volt
  2. P.C.Cast, Kristin Cast - Az Éjszaka háza 5.
  3. Cynthia Hand - Angyalnyár
  4. Cecelia Ahern - Talált tárgyak országa
A kezetekbe adom tehát a döntést, melyik könyv kapcsán szeretnétek, ha felfedném a jegyzeteimet, amiket olvasás közben készítek.

Szavazni itt tudtok: FORMULA

Köszönöm a segítségeteket, és hamarosan jelentkezem, melyik könyv lett a befutó!
Folytatás...

2013. november 3.

Témahét - 1. témajelölés

0 megjegyzés

Mit is jelent a témahét? Hogy minden hét legutolsó napján döntés születik róla, a következő héten milyen témával kapcsolatos könyvekről olvashattok a blogon.

Hasonló módon működne a dolog, mint az ebben a hónapban tapasztalt disztópia hét (melynek keretén belül felkerült a 13. napon, illetve A kiválasztott).

A következő hét hétfőjén kezdődik a témázás.

A hétvégén összefoglaló lesz róla, melyik könyv mivel vívta ki magának a helyet az adott héten (tehát miért került fel akkor és ott a blogra, ami és amikor...), majd újabb téma megjelölése veszi kezdetét.

Az első hét témája legyen: Állati sztori
Tehát állatokról szóló, vagy állatokkal kapcsolatos történetek/ egyéb könyvek kerülnek fel a blogra.

Jövő héten tehát jöjjenek az állatságok minden mennyiségben!
Folytatás...

2013. november 1.

2013. október

0 megjegyzés

(Figyelem, a havi rangsor nem arra vonatkozik, milyen könyvek kerültek fel a hónapban, hanem arra, hogy miket olvastam az adott hónapban.)
  • Divatosan, csinosan sorrend:
    1. Benyák Zoltán - Az idő bolondjai
    2. Estelle Brightmore - 13. napon
    3. Lylia Bloom - Ellopott életek
    4. Jan Fennel - Hallgass a kölyökre
    5. Suzanne Collins - A kiválasztott
    6. Suzanne Collins - Futótűz
    7. K.B.Rottring, Stanley Steel - Az irodalom visszavág
  • Rövid élménytől a hosszúig:
    1. Estelle Brightmore - 13. napon
    2. K.B.Rottring, Stanley Steel - Az irodalom visszavág
    3. Lylia Bloom - Ellopott életek
    4. Jan Fennel - Hallgass a kölyökre
    5. Suzanne Collins - Futótűz
    6. Benyák Zoltán - Az idő bolondjai
    7. Suzanne Collins - A kiválasztott
  • Történeted lenyűgözött: 
    1. Benyák Zoltán - Az idő bolondjai 
    2. Suzanne Collins - A kiválasztott
    3. Suzanne Collins - Futótűz 
    4. Lylia Bloom - Ellopott életek 
    5. Estelle Brightmore - 13. napon
    6. K.B.Rottring, Stanley Steel - Az irodalom visszavág  
  • Mangafantól képregény rajongóig:
    1. Hans Steinbach - Éjféli opera 1.
    2. Hans Steinbach - Éjféli opera 2.
  • A VAK nyertese: Benyák Zoltán - Az idő bolondjai (Azért őt választottam az ide hónapban a VAK nyertesének, mert páratlan. Egyszerűen olyan mértékben magával ragadó, hogy az ember elveszti az időérzékét olvasás közben, és szinte ott áll a szigeten, és együtt éli egy ideig az életét az ottani lakókkal... Fantáziadús alap, ami úgy van kivitelezve, hogy kézbe ragad...)
Vasárnaptól új rovattal bővülünk! 
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger