Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2014. január 31.

Kiss Gábor Mátyás - Az aranyszigony

0 megjegyzés

Először a KIMTE fantasy díj kapcsán találkoztam ezzel a regénnyel. Részben ez tette fel a listámra a könyvet, részben pedig egy másik tény: az írója mindössze 12 éves, akit egyékbént a "Budaörsi csodagyerek" jelzővel illetnek...

A történet alapja egy legende, mely cápaemberekről szól, akiket az utolsó vidra emberekből készített. Amint feljön a hold, kijöhetnek a vízből, de még az előtt vissza kell térniük oda, mielőtt feljön a nap. Így éveken keresztül megőrzik a cápaember formájukat. Aki nem tér vissza hajnalig, az visszaváltozik emberré.

Ággor és barátai szokványos kölykök. Iskolába járnak, ahol a bikalovaglástól a fegyverhasználatig mindent megtanítanak nekik, amire szükségük lesz a későbbiekben. Egy nap elmennek, hogy megnézzék a szigorúan elzárt Aranyszigonyt. A varázshatalmú tárgy majdnem megöli őket. Jóformán fel sem ocsúdnak, egy titokzatos szörny szabadul el, akiről kiderül, hogy nem más, mint a sámánjuk. A varázstudó embernek kiszakították a szívét, és szörnnyé változtatták. Hogy ki, vagy miért, az eleinte nem derül ki, viszont a fiúkra hárul a feladat, hogy megfőzzék a bájitalt, ami visszaváltoztatja.

Fel kell készülniük a csatára, ugyanis itt az idő: támadásba lendülnek a cápaemberek, akiket egy titokzatos, csuklyás alak vezet. Az ő oldalán ott áll a sereg mellett a fekete mágia, és a vidra, ami egy gigantikus méretű szörny, úgyhogy Ággoréknak mindent bele kell adniuk, ha túl akarják élni a harcot...

A könyvről, és a történetről a könyv kézbevételekor még semmit sem tudtam. A borítóján láttam, hogy szigony, meg cápaember, biztosan valami tengeri herkentyűs mese lesz majd. A fülszöveg az egy részlet kiidézve a könyvből, ami semmi jót nem ígért...

Azt kaptam, amit vártam, de nem azt vártam, amit kaptam. Hogy ez mit is jelent pontosan? Azt kaptam, amit vártam: egy kiforratlan, töredékes történetet, ahol a szereplők ide-oda vannak rakosgatva, és néha teljesen logikátlan és értelmetlen a felépítés.

Egy mesét vártam, viszont nem azt kaptam. Noha gyermeki elme alkotása, ezért joggal hihetnénk, hogy finom lesz, és gyermekien ártatlan, ami a legtöbb esetben összejön, de nem mindenhol. Helyenként csontok lógnak ki, bőr alól kilátszik a hús, és ez képpel illusztrálva a könyvbe kerül.

"Az írók a világaikat a saját tapasztalataikra építik fel." (Egy irodalom szakos barátom szájából.) Ez esetünkben is igaz. Látszik, hogy esetünkben a tapasztalat nem képezi részét a könyvnek, csupán csak a fejben megjelent történet kerül a papírra, az átgondolása pedig hiányzik.
Ezért is kerülhettek be a történetbe teljesen logikátlan húzások sorozatai. Gondolok itt arra, hogy például a sámánt egyszer lekötözik kötéllel, de azt elrágja. Aztán másodszor is lekötözik kötéllel, de megint kiszabadul. Akkor harmadik alkalommal miért nem keresnek más módot (pl. cellába zárás), hogy a sámánt fogságban tartsák?

Kiss Gábor Mátyás
(Forrás: Budaörsi Infó)
Hasonló momentum, mikor egy kis emberi csapat elmegy a tóhoz, hogy meglátogassák a cápaembereket a víz alatt. Remek ötlet volt, hogyan lélegezzenek a víz alatt (buborék a fej köré), és még azt is elfogadtam, hogy egyszer csak ott voltak a cápaemberek "főhadiszállásán". Előtte már volt egy találkozónk a főgonosszal, aki mindent tudott, nagyon erős varázslatai voltak, ennél a jelenetnél mégis elhangzik a sámán szájából, miután elvarázsolja a csapatot, hogy úgy nézzenek ki, mint a cápaemberek, hogy ha esetleg a főgonosz (Zord) rájuk néz, bújjanak el egy igazi cápaember mögött, nehogy lelepleződjenek (ugyebár a buborék miatt). Ha annyira tartják okosnak Zordot, hogy egy fulladás varázslatot kivéd, akkor miért is hagyja el ilyen butaság a szájukat? Ha egy fulladás varázslatot észrevesz, majd pont egy buborékot nem fog meglátni a fejük körül csak azért, mert bebújnak egy cápaember mögé... Ezt követően, mikor menekülniük kell, akkor azt mondja a sámán: "Fussatok innen!" Erre: "A két fiú a tó partja felé rohant." (A víz alatt vagyunk.)
Korábban ugyan le van írva, hogy a cápaemberek sétálnak és úsznak a víz alatt, viszont ha kicsit végiggondoluk, a vízben futva, vagy úszva teszünk meg gyorsabban távot, ha teljesen ellep minket?

Vagy az a jelenet, amikor a sámán elküld két fiút, hogy derítsék ki a Sárkány-hegy titkát. Azok szépen mennek, teszik a dolgukat. Ez a rész volt talán a legkiemelkedőbb a könyv során. Látjuk, ahogy próbálja a két fiú használni a fejét, és noha a megfogalmazás még mindig gyermeki, a lényeget gyorsan megértjük, elfogadjuk és tetszett a "logikázásuk" is. Ezt követően a fiúk nem mondanak el semmit a titokról a sámánnak, az mégis mindent tud. Akkor miért kellett nekik kideríteni, mikor a sámán már hallott valamit a mesterétől (egy töredéket), majd utána csak úgy odasétál a szoborhoz, elmondja a varázsszót, és voilá... Persze, lehet azzal magyarázni, hogy azt küldte oda, akit... viszont akkor így az ispotályos jelenet válik értelmetlenné, mert a két dolog üti egymást.

Amit furcsállottam, hogy a könyvben egyetlen női szereplő sincs, mindenki férfi. Az még rendben van, hogy a lányok nem járnak olyan iskolába, ahol fegyverforgatást tanulnak. De hogy Ággornál és a többi fiúnál mindig csak az apukákat látjuk, anyja egyik gyereknek sincs, kissé furcsa volt. Mintha csak férfiak laknának a településen.

A lezárásnál még kapunk egy jó kis tanulságot is, ami így hangzik el a regényben: "- A tanulás nem kötelező - mondta a tanár. - A gyerekek soha nem veszik komolyan az iskolát. A következményekkel pedig felnőtt korukban fognak szembesülni. Ha valamit el akarsz érni az életben, akkor az órákon figyelned kell!"

Az írásmódról már feljebb elejtettem morzsákat. Ki kell emelnem, hogy szokatlan volt, mennyire változatosan vannak kifejezve a dolgok. Kevés a szóismétlés, és a szókapcsolatok is úgy vannak összerakva, mintha itt-ott a Szinonima szótár felcsapásra került volna. A párbeszédek kicsit úgy hatottak helyenként, mintha egy film jeleneteiben szereplő karakterektől származnának, akik elfelejtették a szöveget, és próbálnának valamit nagy izgalmuk közepette kitalálni, hogy mentsék, ami menthető. A történetből néha kirángatott a darabos megfogalmazás, míg máshol kerek gondolatok kerültek a papírra. Ez az éles kontraszt valahogy paradoxon érzéseket hagyott maga után.

A regény végén vegyes mindenféle kavargott bennem. Olvastam már könyvet, amit pofátlanul fiatal írók írtak (gondolok itt S.E. Hintonra, vagy Pataki Tamarára), akiknek előbb adták ki a könyvét, minthogy akár jogosítványuk lehetett volna. Legtöbb esetben azonban ugyanaz az alap hiányzott, mint ami innen is (a regényírás alapvető elsajátítása mellett): az a tapasztalat, ami sziklaszilárdan ott áll a könyv mögött. Anélkül olyan a regény, mint egy homokra épített vár.

Összegezve: beszélhetünk csodálatos képességekről és tehetségről. Valóban megbújik mindez, és csak arra vár, hogy fejlesszék, és kitörhessen. A könyv világában járva látszik, hogy nem hiányzik a fantázia, viszont a kifejező (írástechnikai) eszközök még nem elég kiforrottak, a regényírás "képessége" még nincs teljes mértékben az író birtokában. Látszik a potenciál, idővel, gyakorlással és türelemmel valószínűleg ő lehet az, aki a szemünk előtt alakítja ki a saját hangját, és válik igazi íróvá.

••••••

Megj: A Budaörsi Infóban adott interjúja alapján azt mondanám, fogunk még hallani a "Budaörsi csodagyerek"-ről. Kíváncsian várom a következő regényét, hogy merre indul tovább...
Folytatás...

2014. január 25.

Lewis Carroll - Alice Csodaországban (Alice in Wonderland) (Alice Csodaországban 1.)

0 megjegyzés

Akkor figyeltem fel erre a történetre, mikor régen megnéztem a Vadócka című filmet, melyben Emma Roberts karakterének kezébe nyomják mondván, mennyire tanulságos.
Rengeteg adaptációt csináltak belőle, amik közül láttam a 2010-es változatot. Meglehetősen érdekes volt, és látványos, viszont hiányzott, hogy még nem olvastam a könyvet...

Ki ne ismerné Alice történetét? Alice olyan, mint bármelyik kislány. Egészen addig, míg egy szép napon nem követ egy fehér nyulat, és bele nem esik a verembe.
Miután magasságügyi problémáit végre leküzdi, furcsábbnál furcsább alakokkal találkozik.

Megismerkedik a hercegnővel, aki egy bébit tart a karjában. Ez nem is lenne furcsa, viszont a bébi nem más, mint egy pólyába csavart malac. Találkozik a Fakutyával, aki néha elhagyja a mosolyát, vagy a mosolya megelőzi az előtűnésnél minden más tagját. Ellátogat Április bolondjához, aki a Mormotával (aki folyton alszik) és a Kalapossal (akinek egyik kalapja sem a sajátja, hiszen ő kalapos...) teázik egy asztal körül.

A Szív király és királynő udvarában különös krikettezésnek lesz részese, és még egy tárgyalásra is meghívják, ahol tanúskodnia kell...

"Fejezzék le!" - hangzik el a Szív Királynő szájából minden jeleneténél.


Alice, Április bolondja, Mormota, és a Kalapos (könyvbeli kép)
Különös világ, különös szerzetekkel. Így lehetne leírni Csodaországot, ahol a szabályok nem mindig követhetőek, és minden meglehetősen hirtelen változik meg. Lehet, hogy egy italtól kicsi leszel, egy sütitől nagy, majd a következő italtól már egyenesen óriás, aki nem fér be egy házba.

A különös szereplők azonban tanítanak. Rengeteg olyan dologra hívják fel Alice figyelmét, mely a későbbiekben még hasznos lehet számára. Például az, hogy a változás nem mindig rossz, nem mindig negatív. Hogy a magasság néha előny, néha hátrány, úgyhogy jobb, ha megbarátkozik vele az ember, mert nem feltétlenül tud változtatni rajta. Az emberi kíváncsiság néha meglehetősen különös dolgokat eredményez, úgyhogy vigyázzunk, mit kívánunk. Néha nem kell értelmes dolgot mondanunk, és néha nincs értelme annak, amit hallunk, viszont lehet, hogy mások másként látják a világot, mint mi...
Az egyik zavaró momentumot a tanítások adták a könyv folyamán. Bizonyos karakterek adott tudásanyagot feltétlenül le akarnak tolni Alice (és általa az olvasó) torkán. Túlontúl direkt módszert választanak hozzá, és ez kissé úgy hat, mintha azt akarná üzenni: ha eddig nem tartottad be, ezután kötelező lesz, mert akkor nem vagy jó ember...

Az egész történet meglehetősen mesés, egy elvarázsolt világban, ami egy kislány fejében születik meg. Egy álomvilág, amelyből olyan hirtelen szakad ki mind Alice, mind az olvasó, hogy az ember úgy érezheti magát, mint akit arcon csaptak. Ez a legnagyobb negatívuma az egész történetnek.
A meséssége ellenére többször kidobott magából a történet, mikor oda nem illő momentumok halmozódtak fel egy-egy jelenetnél (a tárgyalás, a lezárás stb...)

A könyvet először angolul olvastam, és az az igazság, hogy a fordítás is sokat rontott az élményen, miután magyarul is a kezembe fogtam.

Alicenak van még pár története, amikkel ezek után szívesen megismerkednék még, viszont most egy darabig elég leckét kaptam. Egyelőre elég volt, úgyhogy majd egy újabb, mesés időszakban ismét meglátogatom Alicet, ezúttal Tükörországban...

••••••
Érdekességek:

- Alice története az Amazonon ingyenesen hozzáférhető e-book formájában, angolul.

- A Szív Királynő megjelenik Jasper Fforde - Egy regény rabjai című könyvében is. A főhősnő és mentora ellen munkálkodik. Szeretné, ha Thursday Next az ő tanítványa lenne...

- A 2010-es Alice Csodaországban feldolgozásban az egyik betétdal Avril Lavigne nevéhez kötődik, melynek klipjébe bevágták a film néhány képkockáját...

Folytatás...

2014. január 23.

Ta-mia Sansa - A döntés joga (Gender Krónikák 2.)

0 megjegyzés

Réges-régen, egy messzi-messzi kis országban... Megszületett egy történet emberekről, akik a világűrbe menekültek, és másokról, akik a Földön maradtakat (rekedteket) lemészárolták...

Ezúton köszönöm Sansának a könyvet és az élményt, melyekkel megajándékozott!

2124-ben járunk. Az emberek egy csoportja elmenekült a Földről a Gender Krónikák első részében. Bolyonganak a világűrben, miközben egy új, élhető bolygót keresnek. A hajókba zárt emberek viszont nem látnak kilátást rá, hogy valaha a Földhöz hasonló, élhető bolygót fognak találni, és egy idő (16 év) után elkezdenek zúgolódni, és különböző megmozdulások körvonalazódnak a pavonis hajókon.
Sandra Manult arcul csapja, mikor saját fiát találja a lázadók soraiban. Mint vezetőnek, Sandra Manulnak van a legtöbb felelősség a vállán. Vajon le tudja csillapítani az embereket? Vajon megtalálja valaha az utat fiához, Roberthez? És lesz valaha új, élhető bolygó?

Az első borító változat
(A szöveg jelentése: Legyen világosság!)
Nem csak az űrben zajlanak az események, hanem a Földön is. Különböző önkéntes, és nem éppen önkéntes alapon szerveznek be embereket. Akad, aki a kemény kiképzést követően lelketlen, drogoktól függő, érzéketlen katonává válik, és van... aki egyszerű informatikussá. Miután meghal a férje, és a gyermeke egy tüntetésben, végül pedig megölik az utolsó embert is, akire számíthat, Julia Jensen (JJ) az EOSZ szolgálatában találja magát. Egy sokszor megaláztatásokban bővelkedő, sokszor kínzással "tarkított" kiképzést követően visszakerül egykori munkahelyére, a LuxTechbe. JJ ESP-er, méghozzá 9-es szintű, ami azt jelenti, hogy meglehetősen fejlettek az érzékei. Különleges képességével arra kényszerítik, hogy pavonisi kódokat törjön fel.

Benjamin Ramine biológus. Egy szép napon felkeresi őt az Ítélő, és közli vele, hogy szüksége van a doktor tudására. A férfi nem egyezne bele, de érzi, megölnék, ha nem tenné. Akárcsak JJ-t, őt is elszeparálják a külvilág szeme elől, és egy szerződéssel eladja a testét és a lelkét a cégnek. Mikor megtudja, mire fogják használni őt, már késő visszakoznia...
Az egyik kísérlete balul sül el, ami végérvényesen megpecsételi a Föld sorsát.

Sansa könyveiben azt szeretem, hogy látványosan fejlődik. Sansa olyan író, aki minden könyvébe beletesz valami meglepetést, jólirányzott csavarokat, és szerethető, hús-vér embereket, akik közül az olvasó választhat, kivel tud azonosulni leginkább.
Ezúttal a kedvencem JJ, a 24 éves informatikus, volt. A lány erős akaratú, néha szétszórt. Kissé különc figura, különös felfogással. Ami leginkább közel hozta hozzám az a kitartása, a küzdeni akarása. Néha megbotlik (feladja) de aztán talál más utat arra, hogy tovább menjen. Mindent alaposan végiggondol, és kiszámítja a hibalehetőségeket. Jellegzetessége, hogy egy tetoválás van az arcán (ő látható a borítón).

A kiképzős jelenetnél eszembe jutott Greta May-től a Bűnre nevelve című könyv, ahol szintén hasonló kaliberű embert (aki szintén lány volt), akartak betörni, és szintén azért, hogy programokkal (informatikával) bíbelődjön. A döntés joga -nál brutálisabb eszközöket, nem egyszer fizikai bántalmazást és drogokat alkalmaztak, hogy kiöljék a szabad akaratot a katonákból. Később látszik viszont csak igazán, hogy milyenné is váltak/válhattak valójában azok a katonák, akikkel JJ együtt szenvedte végig a kiképzést. Dacára a kiképzésnek viszont akadtak figurák, akik igyekeztek megőrizni az emberségüket - de ezt titkolniuk kellett.

Ezúttal is megkapjuk az érzelmek és a karaktertípusok teljes (hitelesen ábrázolt) skáláját: egy elkényeztetett "királyfit", erősnek mutatkozó női karaktereket, akik néha meg-megremegnek (esetleg megtörnek), jó barátokat, akik hőseink mellett/mögött állnak. Elkeseredett karaktereket, akik néha nem találják a kiutat - és legtöbbször azért, mert nincs is. 

Ami legjobban tetszett a könyv folyamán az az, hogy valóságos. Nem akar sem "happy end" befejezést, sem pedig teljesen komor lezárást a történet ezen szakaszának. Egyszerűen úgy mutat be mindent, mint amilyen a valóságban is megtörténhet. Egyszer fent, egyszer lent módon az ember szeme elé tárja, mit eredményezhetnek a véletlenek, egy-egy mulasztás, baleset, és mennyi minden múlik a vak szerencsén, mennyire kevés lehet olykor az emberi tudás. Hogy a kíváncsiság legalább annyira ártalmas tud lenni, mint a gyarló hatalomvágy, és azt is megkapjuk, hogy bármiből lehet fegyver, és bárkiből lehet csupán egy eszköz... Illetve kapunk példát arra, hogy embertelen körülmények között is megmaradhat valaki emberségesnek, és mindez az akaratán múlik, amit átneveléssel, és gyógyszerekkel nem minden esetben tudnak elvenni tőle.

Innen sem hiányoznak a részletek a fejezetek elejéről, melyek egy-egy történelmi visszatekintőt jelentenek. Néha lelövik a csattanót, ami még az olvasó előtt áll, mégis illeszkednek a fejezetekhez, és helyenként némiképpen magyarázatul is szolgálnak ahhoz, miért történt az adott fejezetben az, ami...

Némileg eltérést mutat az eddig megjelent kötetekhez képest az, hogy sokkal mélyebben érinti a sci-fi vonulatot, kevesebb az érzelmekre irányuló figyelem. Sokkal több technológiai újítással, és ezen belül is érdekes technikai megoldásokkal halmozódunk el. Ezúttal az idegen civilizáció csak az emlegetés szintjén jelenik meg, valahogy mégis át tudja húzni az olvasót az első kötetbeli hangulatba, amikor Sandra találkozott a pavonisszal.

Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem ezt a kötetet azt mondanám: a kedvencem. Aki igényes sci-fit szeretne olvasni, az bátran emelje le a polcról, és ismerkedjen meg vele. Sci-fi rajongóknak kihagyhatatlan darab!

••••••••

Megj.: A kötet érdekessége, hogy először a Fiat lux! címet kapta, mely a LuxTech jelmondata. Jelentése: "Legyen világosság!" JJ sokszor kapaszkodik ebbe a mondatba, szeretné, ha igaz lenne, pontosabban: ha igazzá válna...
Folytatás...

2014. január 22.

Eladó könyveim 1.

0 megjegyzés

Néhány könyvemtől sürgősen megválnék.

Íme a jelenleg eladásra váró könyveim:

C.S.Lewis - Az ezüsttrón (Narnia Krónikái 6.)
Molyadatlap
Állapota: Az első borító sarka kissé gyűrött, a gerincén 5 törésvonal fut föl, a hátoldalon a jobb fölső sarok felgyűrődött.
Ára: 500 HUF (+postaktg)
Peter Abrahams (Stephen King) - Lenn, a nyuszi barlangjában
Molyadatlap
Állapota: Új állapotú, a lapjai bebarnultak, de a borítónak semmi baja.
Ára: 1000 HUF (+postaktg)

 T.O.Teas - Ojabun
Molyadatlap
Állapota: Vadonat új, olvasatlan
Ára: 1000 HUF (+postaktg)
Réti László - Célpont Párizsban
Molyadatlap
Állapota: Vadonat új, olvasatlan
Ára: 1000 HUF (+postaktg)








A könyveket személyesen (postaköltség nélkül) át tudom adni az alábbi városokban: Budapest, Kecskemét, Zalaegerszeg, Szombathely

Amennyiben valamelyik könyvet szeretnéd, e-mailben (mandi0013@gmail.com) vagy a poszt alatt hozzászólásban jelezd! Igény szerint tudok fotót küldeni a kötetekről.
Folytatás...

2014. január 20.

Nigel Hinton - Buddy (Buddy 1.)

0 megjegyzés

Rukkolán nézegettem a könyveket, és ekkor találtam rá Buddy történetére egy érdekes fülszöveg alapján. Nem haboztam sokat, hogy lecsapjak rá...

Buddy egy szokványos, 14 éves fiú. Titokban boltokból lopkodott ezt-azt (a tollaktól kezdve bármit, ami a kezébe jutott, és megtetszett neki). "Apja fia!" - mondta egy nap az anyja, aki felfedezte, hogy Buddy (aki fel akart hagyni az enyveskezűséggel) kicsent némi pénzt a táskájából. Ezek voltak anyja utolsó szavai, mielőtt kilépett volna férje (aki éveken át ült a börtönben rablások miatt) és fia életéből.
A család szorult anyagi helyzetében egyedül az anyuka keresete jelentett valami kis segítséget... és távozásával már az sem. Buddy szakadt göncökben jár iskolába, tanszereit és könyveit pedig egy szatyorban viszi magával.
Munkanélküli apja egyre később kezd hazaérni, és váratlanul bejelenti: munkát kapott. Úgy tűnik, kilábalnak az anyagi nehézségekből. A férfi szórni kezdi a pénzt. Buddynak is ad valamennyit, vesz a fiúnak új nadrágot, és Buddy leszámol a szatyorral is.
Az iskolában is feltűnik a változás a tanároknak, és megdícsérik a tiszta ruháért.
Buddy tudja, hogy apja ismét lopás útján jut a pénzhez, melyből eltartja magukat, de nem tehet ellene semmit.

Közben barátaival, egy színes bőrű ikerpárral elmennek megnézni egy kísértet járta házat, ami elméletileg lakatlan. A gyerekek azonban halálra rémülnek, mikor valaki kinéz rájuk a házból. Így hát nyomozni kezdenek, mi a titka az épületnek. Segítségükre van egy idős, kotnyeles szomszédasszony, aki két macskával osztja meg a házát. Egy fenevadról mesél, amely a szomszédjában lakik, és aki kitekerte a harmadik macskájának a nyakát...
Buddynak nem kell sok hozzá, hogy rájöjjön, apja ügye valahogy kapcsolatban áll a házban lakó "fenevadéval". Már csak ki kell derítenie, hogy hogyan kötődik egyik ügy a másikhoz...

A könyv fülszövege izgalmasabbnak tűnt, mint maga a történet. Először egy darabos, semmilyen bevezetést kapunk, és noha lendületesebbé válik az írás, az események beindulnak, maga a mondanivaló mégis unalmas, vontatott. Kapunk egy zavarodott zseni gyereket, akinek bűntudata van, hogy az anyja miatta hagyta ott őket. Közben az iskolában megalázza egy tanár, gúnyolják a diáktársai (ha egy tanárnak lehet, nekik miért ne lehetne?) - mindössze azért, mert szakadt nadrágban ment iskolába. Nem segít rajta, hogy a barátai olyan bőrszínűek, amilyenek - ők is számkivetetté válnak a közösségből. Buddy mégis elárulja őket, mikor az ikreken tréfálkoznak a társai, és ő is velük nevet.
Az apuka igyekszik fenntartani azt az illúziót, hogy otthon minden rendben. Hogy az anyuka még velük van, csak éppen elfoglalt. A család azonban széthullott. Buddy ugyan mindent megtesz, hogy anyját rávegye a békülésre, hogy apját jobb útra térítse, de kudarcot vall. Ezért próbálja meg lebuktatni apja főnökét, melyben az ikrek segítenek neki.

Buddy a filmadaptációban
Néhol eléggé bugyuta a történet, és értelmetlen is, máshol csak szimplán unalmas. A 13-14 éves gyerektől rögtön kapunk egy apró filozofálgatást az elején a halálról, meg az életről, meg a zenészekkel való kapcsolatukról (ugyanis Buddy egy fiatalon meghalt zenészről kapta a nevét). Majd belevágunk a lecsóba.
A karakterek kidolgozatlanok. Az anyuka ugyan elmondja, hogy nem Buddy hibájából ment el, és elkezd habogni arról, hogy nem tartja magát jó anyukának, és nem biztos, hogy működne neki ez a családosdi... Mondja ezt úgy, hogy már van egy 14 éves gyereke... Előbb is gondolhatott volna rá, hogy esetleg a családanya szerep nem neki való. Anyuka most jött rá, hogy mást szeretne, ezért hagyta faképnél a fiát, és a férjét. Beiratkozott esti iskolába, és éli vidám életét egy másik nővel, akivel el tud beszélgetni politikáról, könyvekről, akármiről... Micsoda felelősségteljes (önző) anyuka...

Buddy, mikor úgy érzi, hogy mindent elszúrt fogja, és világgá megy. A világgá menés addig tart, míg felszáll egy buszra, majd valahol leszáll, és fogván a motyóját: visszamegy. Értelmetlen megmozdulások egész sorát húzva maga után.
Honnan tudta az anyuka, hogy eltűnt Buddy? Hány nap telt el Buddy eltűnése óta? Milyen messziről gyalogolt haza a gyerek? Még számtalan ezekhez hasonló kérdést tudnék feltenni ennek kapcsán.

A kísérteties ház históriája egy mende-mondából indul ki, viszont elég gyorsan hozzáköti Buddy az apját a házhoz, mert megérzésekre hallgat. A nyomozós szál meglehetősen gyenge, és szintén kidolgozatlan.

Összességében tehát a kezdete döcögős, a közepe unalmas, a vége összecsapott. Így tudnám jellemezni ezt a könyvet legrövidebben. Arthur Slade - Törzsek című könyve áll hozzá talán a legközelebb eddigi olvasmányaim közül, melyben legalább magyarázatot kapunk valamennyire a karakterek viselkedésével kapcsolatban, és magyarázatokat, ami itt szinte mindenhol elmarad, ahol meg nem, ott értelmetlen hablatyot kapunk... Ennek a regénynek még érnie kellett volna...
Folytatás...

2014. január 10.

Maria Murnane - Papíron príma

2 megjegyzés

Hogy is került a kezembe ez a könyv? Van egy győri lányzó, aki Zsuzsi névre hallgat. Kaptam tőle egy levelet, és egy telefonszámot mondván, hogy szeretne blogot indítani, segítenék-e neki?
Összeültünk, és elkezdtük kidolgozni a sablont, megmutattam neki, hogyan tudja használni. Számomra igen kellemes délután volt, ami után egy könyves oldalon megláttam a blogjával egyező című könyvet: "Papíron Príma". Kérdeztem tőle, hogy tud-e róla, hogy van ilyen könyv, mire mosolyogva csak annyit mondott:
"Igen, és nagyon jó olvasmány. Ajánlom neked is."

Ezúton köszönöm Zsuzsinak az ajánlást, és bízom benne, hogy egyszer elhiszi önmagáról is, hogy (nem csak) papíron príma (hanem élőben is ;) )!

"- Elnézést, nem találkoztunk még? Waverly Bryson vagyok!" - hangzik el a mondat többször is a könyvben.

Waverly Bryson élete szemmel láthatóan tökéletes. Két hét múlva feleségül megy álmai férfijához, úgyhogy mindent elkövet annak érdekében, hogy kiválassza a tökéletes ruhát. Egy K.A. Marketing nevű cégnél dolgozik, és nem is végzi rosszul a munkáját. Saját csapata van, és jól kijön a tagjaival. Van egy nagymenő ügyfele is, a JAG. Minden szépen halad az életében, mikor a ruhapróba közepén beállít Aaron, a hőn szeretett férfi. Rossz előjel minden házasságnál, ha a férjjelölt még az esküvő előtt meglátja a menyasszonyt az esküvői ruhájában... A babonás Waverly azonban nem is számít arra, amit a férfi mondani készül neki: nem akarja az egész esküvőt, mert nem szerelmes a lányba.

"Fedlap: Eltűnődsz néha azon, hogy mit is akarsz az élettől?
Belül: Édesem, én egyelőre azon tűnődöm, hogy mit akarjak ebédre..."

Waverly összetörik, és egy évig még randizni sem hajlandó. Minden férfiban talál valami negatívumot, ami miatt visszautasítja. Apja folyamatosan bombázza telefonhívásokkal, hogy adjon neki pénzt, és mivel a lány bűntudatot érez amiatt, hogy apja baseball karrierje miatta tört derékba, többnyire kihúzza az öregét az anyagi csávából.

"Fedlap: Azt mondják, hogy a nevetés a legjobb orvosság?
Belül: Édesem, adj hozzá még barátnőket és némi sört, és máris megtaláltad a fiatalság forrását."

Waverly barátai (Andi és Mackie) unszolására végre hajlandó kilépni a depresszív állapotból, melybe Aaron miatt fordult. Támad egy remek ötlete. Elképzeli, mit mondana neki a férfi egyes kérdéseire válaszként, ha vele lenne. Így születnek meg az "Édesem üzenet"-ek, melyek fedlapján mindig van egy kérdés, melyre a belső rész adja meg a többnyire szarkazmussal átitatott választ.

"Fedlap: Erőfeszítéseket teszel, hogy valami újba kezdj?
Belül: Édesem, amíg ez nem jár együtt bikinivel és webkamerával, én támogatlak."

Waverly élete fenekestül felfordul, mikor kiadót keres a lapoknak, és valaki felfigyel rá. Azon kapja magát, hogy fényűzés, és pompa veszi körül, a People hasábján szerepel a Legszebb 50 ember között, és a K.A. Marketingnél a saját ügyfelévé válik.
De ahol egy ajtó kinyílik, egy másik bezárul. A lány elindul a lejtőn lefele, mikor az általa utált munkatárs, Mandy elveszi tőle a JAG kezelését. Rengeteg rettentes randin esik túl, ráadásul van egy fickó, aki mindenféle idióta partikra hívogatja, és amint Wave kiteszi a lábát az utcára, azonnal megjelenik - mikor nem kéne. Ráadásul van még egy kis problémája is: egy Jake nevű férfi, akire ha ránéz, "olvadóssá" válik, viszont egy iszogatós buli után nem tud a fickó ("nagyon kék") szemébe nézni...

"Fedlap: Te is érezted már azt, hogy semmit sem tudsz?
Belül: Édesem, gratulálok! Most legalább ezt már tudod."

Mit is mondhatnék? Laza, könnyed, délutáni olvasmány. Nem azzal fogja meg az olvasót, hogy annyira izgalmas, vagy egyedi a története. Waverly maga fogja meg az olvasókat azzal, hogy noha mindent elkövetne az ellen, hogy ne legyen szingli, mégis az - és ráébreszti a szingli társadalmat, hogy egyedül is túl lehet élni - és a nagy Ő akkor jön, mikor nem számítasz rá. Waverly, aki mindig önmagát adja, egy sete-suta, huszonpár éves nő, alacsony önbecsüléssel, és két hihetetlenül jófej barátnővel (akik egyébként tűz és víz kategória, mégis remekül kijönnek egymással). Nincs macskája, kutyája, egyéb háziállata, csak egy egyszerű élete, némileg szarkasztikus stílusa, és drámai életfelfogása. Az iróniát, a szarkazmust pedig, amit belevisz a gondolataiba, majd az Édesem üzenet -eibe, egyszerűen nem lehet átugrani komoly pofával.

"Fedlap: Gyakran jönnek ki fölösleges dolgok a szádon?
Belül: Édesem, ez még mindig kevésbé hizlal, mint ha fölösleges dolgok mennének be rajta."

A könyv pontosan mutatja be a szingli nők körülbelül összes problémáját/félelmét. Elvégre ki ne félne egy vakrandi előtt? Ki ne élt volna át rettentes randikat, míg végre megérkezett a herceg? Ki ne félt volna attól, hogy ő nem kell senkinek (főleg, ha már több hónapja partner nélkül tengődik)? Ki ne gondolt volna rá, hogy valami baj van vele, ezért nem kell senkinek? Ki nem aggódik néha amiatt, hogy a feneke akkora, hogy a bécsi kapun sem fér be vele?
És ha már randi, akkor ki kell választani a tökéletes ruhát. Vajon milyen lesz az aktuális partner? Milyen hibát találunk nála azonnal? Milyen lesz a mi első benyomásunk? Egyáltalán hova mennek a randizók és mit fognak csinálni?

"Fedlap: Meddig illik várni, hogy lefeküdj egy sráccal, akivel csak most kezdtél randizni?
Belül: Édesem, ha igazán jó a pasi, minek pazarolod az időd arra, hogy ilyeneket kérdezz?"

Összességében igazi csajos könyv a szingliség félelmeivel, szarkazmusával. A könnyed főhősünk feje fölött ugyan néha összecsapnak a hullámok, de nem adja fel. Mindig előrántja a szarkasztikus humorát, jönnek a barátai, és némi alkohol, amivel aztán átlendül mindenen...

"Fedlap: Egyszer fent, egyszer lent, nem igaz?
Belül: Édesem, ha a kilóimról és a bankszámlámról beszélsz, akkor a válasz sajnos, igen - és ebben a sorrendben."
Folytatás...

2014. január 6.

A gyengeség ára - avagy a totális megsemmisülés...

0 megjegyzés

Tudjátok, 2 éve volt egy fogadalmam... Emlékeztek még erre 2012. január 1-éről? FOGADALOM
Rengeteg könyv felkerült a listára utána, hogy kitettem. Akik ellenem fogadtak, elkezdték szabotálni az akciót, és azóta több tucatnyi könyv megfordult már a kezeim között, de a lista ahelyett, hogy csökkent volna, nőttön nőtt...
Közben elkezdtem a cserékre specializálódni, és már arra vetemedtem, hogy könyvesboltok padlóján ücsörögve olvastam ki egyik-másik engem érdeklő könyvet.
Végül a mai napon bent jártam az antikváriumban. Le voltam törve, mint a bili füle, miközben egy ismerősömnek kerestem valamit, amit nagyon régóta szeretett volna. Ekkor találtam meg azt a könyvet, aminek a láttán elgyengültem és... elbuktam a fogadást, mely szerint nem veszek magamnak könyvet, míg ki nem olvasom a jelenlegieket...
Két év tömény önmegtartóztatását dobtam sutba egy szépséges darab miatt, amiről még nem tudom, megéri-e...
Tehát lássuk a listát, hogy ki mit fogadott. Ellenem fogadott 4 ember.
Tessa: Kedves Tessa! A választás a tiéd, melyik könyvet szeretnéd. Várom a leveledet e-mailben (lap tetején), vagy molyüzenetben, és valahogy eljuttatom hozzád.

Kedves Timus! Tudom, hogy a fogadás alatt sokszor alkudoztál, úgyhogy most még nem tudom, mire módosítod az eredeti tétet, de kíváncsian várom...

Hankman: Ahogy mondani szokták: "A nők az egyetlen olyan élőlények, akik csokin is meg tudnak élni." Mindig van egy Milkám talonba, és az most a tied lesz ;)

Wee: Várom, hogy mivel lepsz meg. (Ugye szabad mondani, hogy nem válogatok, inkább lepj meg?)

Köszönöm mindazoknak, akik mellettem álltak. Külön köszönet Nimának, aki a kezdeti nehézségeken segített át. Igaz, a fehérneműim száma nem gyarapodott drasztikusan a könyvvásárlás mellőzése ellenére sem, de ezt azért reméljük, elnézésre kerül ;)

Íme a lista, kik voltak azok, akik a győzelemre fogadtak: 

Köszönöm mindnyájatoknak, és nem felejtem el, hogy mind bíztattatok! Szeretnélek meglepni titeket egy aprósággal. Remélhetőleg valamennyiőtökkel sikerül összehozni személyes találkozót, hogy személyesen adhassam át.

A nap tanulsága: lelki gubanccal ne menj könyvek közelébe, ha magad részére nem akarsz venni, mert olyankor sebezhetőbb vagy és előbb elcsábulsz...

Folytatás...

2014. január 5.

Naplóbejegyzés (# 7.)

0 megjegyzés

Új év, új kezdet! Mindenkinek innen kívánok Boldog és Békés Új Esztendőt! 

Noha sokan úgy tartják, csak az új év lehet valaminek a kezdete, úgy vagyok vele, hogy szerintem minden nap egy új kezdet. Minden nap kap az ember egy esélyt arra, hogy valamin változtasson, hogy valamin rontson, vagy valamit jobbá tegyen.

Észrevettem magamon, hogy mint hangulatembernél fontos, hogy az olvasnivaló illeszkedjen a hangulathoz. Hihetetlen, hogy például adott hangulathoz hogyan illeszkedik egy olyan olvasmány, amit máskor lehet, hogy inkább átugranék (értsd: kézbe nem venném a világegyetem minden egyes fityingjéért sem).

Anno ajánlottak nekem egy könyvet. Azt mondtam, hogy nem az én műfajom. Mióta hasonló cipőben járok, mint a főhős, azóta erőt merítek belőle. Bebizonyítja, hogy másoknak is vannak ugyanazon a területen problémáik, mint nekem (tudom, hogy nem vagyok ennyire egyedi, és a valóságban nem vagyok egyedül az adott probléma típussal). Nem ez a fontos.

Az élet adott területén valahogy mindig segítettek átlibbenni a könyvbeli hősök, és az azokat megalkotó írók (és mindenki más, aki hozzájárult a könyv kiadásához, és a kézbejutáshoz). Mert az embernek néha jól esik elmerülni egy virtuális, elképzelt világban, amit más épített fel, és mégsem teljesen, és jól esik látni, hogy mások is küzdenek, harcolnak az életben. Ez adja az erőt, hogy tudjunk nevetni az Életen, magunkon, és könnyedebben álljunk hozzá egy-egy problémához.

Néha elég, ha meghallgatják az embert, viszont tény, hogy ettől nem lesz megoldva a gond. Mégis erőt ad, hogyha mégis tud róla valaki. Néha ezt jelentik a könyvek. Az olvasó beszélgető társai. Némák, meghallgatnak, mégis sokat beszélnek, néha a jó könyv tanácsot ad, vagy egyszerűen bebizonyítja, hogy Gyerünk, előre! Másoknak rosszabb a helyzete, mint neked, mégsem sírnak annyit, mint te... Harcolnak, küzdenek, és a végén elnyerik a jutalmukat... (vagy nem...)

Ezért is lehet az, hogy a legtöbb könyv "happy end"-del végződik... Ezért is lehet az, hogy a könyvek elhitetik, hogy ha elég erősek vagyunk, és küzdünk, kivívhatjuk a magunk happy endjét...

Ha nehézségbe ütköztök, csapjatok fel egy könyvet, és higgyétek el: ha átadjátok magatokat neki, sokat tud segíteni abban, hogy lazán átugorjátok az akadályt...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger