Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2014. december 31.

Év végi búcsú

0 megjegyzés

Ezúton üdvözlök mindenkit, aki idetévedt az új év utolsó napján!

Gondolkoztam rajta, hogy számadást kellene csinálnom, mi történt az idei évben. Volt egy csomagnyi dedikálás,  több tucat könyv elolvasása... több tucat könyv megszerzése. Jött havazás, fehérmentes karácsony, gyötrelmes új év (még tavaly). Barátságok köttettek, és záródtak le. Szerelmek mentek el, diploma került a kezembe (bár ez csak az időhiány miatt befolyásoló a blog életében).

Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és olyan emberekkel ismerkedtem meg ismét, akiket sajnálnék, ha nem lennénk egymás életének részesei.

Sikerült teljesítenem az idei évre tervezett 60 könyv elolvasását, lezártunk néhány blogátalakítást és csináltunk játékokat is. Születtek új rovatok, születtek újjá régi rovatok, kerültek a mozikba új , könyvből készült filmek - amiket jól meg is néztünk - és felkerült a blogra még egy halom könyv mindezekkel párhuzamosan...

Kívánok mindenkinek nagyon békés boldog új esztendőt, ami bővelkedjen jobbnál jobb olvasnivalókban! Találkozzunk jövőre is!
Folytatás...

2014. december 29.

Allan Frewin Jones - Quilla amulettje (Talizmán 3.)

0 megjegyzés

Allan Frewin Jones sorozatának immáron a harmadik kötete kerül fel a polcra. Olly és Josh harmadik kalandja, amely a Talizmánok utáni kutatás kapcsán adódik. Ezúttal Quilla amulettjét akarják megtalálni.

Ezúttal a kis csapat Brazíliába utazik, de hamar rájönnek, hova vezetnek a nyomok. Meg kell találniuk azt, merre vezeti őket a puma... meg kell keresniük az Anakonda királyt, és egy ritkaszép inka templomot.

Ami szerethető AFJ Talizmán sorozatában:
- változatos, egy könyv egy kaland egy amulett után
- hogy megismerhetünk egy-egy kultúrakört, érdekességeket a különböző világokból.
- hogy népszerű legendákat vesz elő, mely az adott néphez köthető.

És a lista itt ki is fújt. Ez már a harmadik kötet, és mivel találkozunk? 
Első kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain rossz fiú, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Második kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Erre jön az alábbiakkal a folytatás...
Harmadik kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget.

Olyannyira egy kaptafára épül az összes kötet, mintha éppen csak nem Ctrl+C Ctrl+V-t akarna használni. Mindig megismerjük a sztori elején a legendát, amivel kapcsolatba hozható az aktuális amulett. Kiszállnak a helyszínre hőseink. Jonathan és a Prof bénáznak egy kört, megfejtenek kisebb infókat, hogy ne tűnjenek tiszta hülyének, majd a gyerekek elszambáznak, és lazán megfejtve minden bonyolultabb titkot/jelszót/ábrát stb... megtalálják az amulettet. Közben összefutnak Ethan Cainnel, kicsit az orra alá dörgölik, hogy mivel ő a rossz fiú, ezért meglakol, és ennyi...

Nyilván egy gyerekkönyvről lévén szó nem lehet túl nagy elvárásokkal leülni elé, viszont ez a sablonosság, ez a sallangosság már egyszerűen elfogadhatatlan. Nyilván kell a happy end, hogy a gyerekek találják meg az amulettet, másként nem lenne gyerekkönyv, viszont az, hogy eközben ledegradálja a felnőttek szerepét, hogy az engedetlenséget úgy mutatja be, mint egy olyan dolgot, amit jutalmaznak, ha közben valami kimagaslóan jót csinálsz... valahogy nem passzol a jó nevelési képhez. Az már ezek után elhanyagolható: ahogy Olly elképzeli, hol fognak kijutni, hogyan oldják meg ezt vagy azt, az végül úgy lesz. Kijelenti, hogy "biztos nem az a jó ajtó", és jé, tényleg nem az lesz a jó ajtó... Pedig akár lehetett volna az is, mert logikus volt az érvelés, amitől valaki azt választotta... (és ebből is az jött le, hogy ostobák a felnőttek, és nem tudják még azt sem, melyik lesz a helyes járat...)

Teljesen olyan érzésem volt epizódokon keresztül ugyanaz a sallangosság lengi körül az egész sorozatot, és hogy ugyanez a kiszámítható unalom vár majd a következő kötetben is. Az első pár oldal, a kezdés mindig érdekes, amíg feldolgozzák a legendát. Ezek között változatos, hogy valamit könyvből, valamit ünnepélyről, valamit a helyiek elmeséléséből, vagy az idősek szájhagyományaiból tudnak meg. És ennyi. Amint elkezdődik a hajsza a talizmán után, már az embernek a könyökén jön ki a többi: van egy szép templom, vagy más építmény, esetleg ásatási terület, ahova Olly és Josh belóg (mert egyébként tilosban járnak), felfedezik, hogy Ethan Cain a színen van, találkoznak Ethan Cainnel, akinek felhívják rá a figyelmét, hogy ők is ott vannak ám! Majd megszerzik az amulettet...

Sehova nem fejlődik semmi már 3 kötet óta, és egyedül a legendák ismertetése az, ami miatt foglalkoztat a következő kötet is.

Azt hiszem elmondható, hogy ha a folytatás is ilyen lesz, az első pár oldal után, mikor már ismerem a legendát, meg is írhatom a bejegyzést, mert a sztori az garantáltan olyan lesz, hogy...

Negyedik kötet: Olly és Josh nem fogadnak szót nagyinak, olyan helyeken mászkálnak, ahol nem kellene, rájönnek, hogy Ethan Cain áll minden rossz hátterében, ezért elhappolják előle az amulettet, és learatják a dicsőséget....

Kicsit többet várnék ettől a sorozattól annak ellenére, hogy ifjúsági kötet, mert az alapötlet jó, viszont ha így folytatódik, a negyedik záró kötet tényleg eléri a totáli mélypontot... 
Folytatás...

2014. december 28.

Richard és Florence Atwater - Mr. Popper pingvinjei

0 megjegyzés

Először Jim Carrey főszereplésével láttam a film változatát a Mr. Popper pingvinjei -nek, és csak most jutottam el oda, hogy elolvassam a könyv változatot. A film és a könyv története merőben eltér egymástól, ugyanis...

Mr. Popper szobafestő-mázoló. Tavasztól őszig van munkája, miközben télire be kell osztania feleségével és két gyermekével a pénzt, amit addig gyűjtött. Szegényes körülményeik ellenére éppen meg tudnak élni, még ha egész télen babot esznek is...

Drake admirális expedíciókban vesz részt a Déli és az Északi sarkon egyaránt. Miután megkapja Mr. Popper levelét, aki egyébként nagyon szeret olvasni a sarkokról, kiváltképp a pingvinekről, mely alapján nagyon aranyosnak találja a pingvineket, az admirális úgy határoz, küld egyet Mr. Poppernek.

Mr. és Mrs. Popper el sem tudják hinni, hogy legújabb családtagjuk egy pingvin. Szűkös helyzetük ellenére igyekeznek mindent megadni az állatnak, hogy jól érezze magát. Miután a madár megbetegszik, Popper úrnak döntenie kell, mit kezdjen vele. Így jön a képbe Gréta, a szintén beteg pingvin, aki jó társra talál Cook kapitányban. Popperék együtt nevelik a két pingvint, akik "meggyógyítják" egymást... de még mennyire... Mire észbe kapnak, 12 pingvin ellátásáról kell gondoskodniuk, akik olyan mértékű költséget jelentenek, amelyet a család már nem tud finanszírozni... Mr. Poppernek különös ötlete támad...

Jim Carrey és a pingvinek a filmben
A pingvinekről már rengeteg történet íródott. Voltak szörföző pingvinek, táncos lábú és dalos csőrű pingvinek... és most jöjjenek a Popper-féle pingvinek. Kapunk egy igényes külsőbe csomagolt, bájos rajzokkal tűzdelt történetet, ami becsúszkálja magát az emberek szívébe - különösen így télen, a havazás közepén.

A mindennapok kihívásai mellé ugyanis jön egy rendkívüli jövevény, aki teljesen más bánásmódot követel magának, mint amit az ember általában megszokik. Persze a gyerekek, Janie és Bill élvezik a helyzetet, hisz remek játszópajtásokat kaptak a frakkosok képében.

Nem tudom, mit lehetne elmondani róla. Mese habbal, cseresznyével, tündérpor nélkül, hollywoodi bájjal, és tele pingvinekkel.

Ami még kissé megszínesíti a történetet az nem más, mint az akár egész oldalakat is betöltő fekete-fehér illusztrációk, amik Robert Lawson munkáját dícsérik. Külön érdekesség, hogy a könyv közepére betettek néhány jelenetet a filmből (színes fotók formájában).

A könyv megírásának történetében fordulatot jelentett, hogy maga Richard Atwater kezdte el megírni Popper úr és pingvinjeinek különös kalandjait, de komoly betegsége miatt felesége, Florence fejezte be az irományt.

Összességében nézve bárkinek tudom ajánlani, aki szeretne öntudatos pingvineket látni, aki kíváncsi, milyen trükkökre tanította meg a pár a 12 pingvint, és aki szeretne egy jó kis cirkusz részese lenni.
Egyszerűen mesés, és a fekete-fehér pingvinek csak színesebbé teszik... 


A film előzetese:

Folytatás...

2014. december 26.

David Grossman - A villámkölyök

0 megjegyzés

Amikor először találkoztam ezzel a könyvvel, könyvesbolti túrán voltam. Megtetszett a fülszöveg, és fogalmam sincs, mivel fogott meg. Talán ezért, talán nem, de nagy igényekkel ültem neki, és talán ez volt a gond.

Amnon Feuerberg egy átlagos zsidó kisfiú, aki a barmicvójára készül. Apja különös meglepetéssel készül neki két héttel a nagy esemény előtt: felteszi egy vonatra, ahol a gyermek feladatot kap.
Miután megvicceli egy rendőr-rab páros, kap egy üzenetet, mely szerint fel kell tennie a megfelelő embernek a kérdést: "Ki vagyok én?"

Így esik, hogy a kisfiút sikeresen elrabolják. Apuka rendőr, aki azonnal mindenkit riadóztat, bár erről hősünk mit sem tud. Az elrabló nem más, mint a híres szélhámos, Felix Glick, akit egyedül Nonny (Nonnik, Amnon stb.) apja tudott elkapni. Persze a kisfiúnak fogalma sincs róla, kicsoda Felix, és amikor már rájön, hogy valami nem stimmel, nem érti, mit akar valójában Felix. Bosszút, amiért az apja rács mögé juttatta? Elszórakozni azon, hogy Feuerberg úr mennyire kétségbe lehet esve?

Persze egyre eszementebb dolgok történnek a párossal onnan kezdve, hogy eltérítenek egy vonatot, ott folytatva, hogy a semmi közepén "várja őket" egy autó, azon keresztül, hogy tengert csinálnak egy híres színésznő hátsó udvarában...

Lola, Nonny és Felix a filmben

"Ki vagyok én?" - kérdi meg többször a történések sodrában vergődve Amnon. A fiú 13 éves, kész arra, hogy férfivá avassák, mégsem tudja erre a kérdésre a választ. Útja során viszont kiderül, ki is valójában Felix, mit akar tőle, kicsoda Lola Kratz (a híres színésznő), miért csinált Gabi (Nonny nevelőanyja, de még nem mostohaanya) bizonyos dolgokat, és végül kiderül, kicsoda Amnon Feuerberg.

Maga a történet nagyon döcögősen indul, és meglehetősen unalmas, mikor Nonny olyan dolgokról mesél, hogyan lett torreador, milyenek a barátai stb. Valamilyen szinten persze ezek is kellenek hozzá, hogy a végkifejletben rájöjjön, kicsoda ő, viszont az, ahogy oldalakon keresztül azzal tölti a sorokat, mit csinál Gabival, milyen az apja stb. meglehetősen vontatott az egész.

Nonny a film elején a vonaton
Aztán kezd sűrűsödni a történet, de ez már csak a maradék 50-100 oldalon, aminek az olvasatában pedig már inkább az ember arra gondol, hogy eddig miért nem mondták el mindezt a kölyöknek? A vicc az, hogy szerencsétlennek senki nem mond semmit, mivel az apja detektív, és elvárják tőle, hogy ő is saját maga találjon ki mindent. És az, ahogy kitalál mindent, mintha a kisujjából szívta volna ki... Néhány dologra van magyarázat, a legtöbbre viszont csak annyi, hogy "mert ez a véredben van, ezért benned van". Hát köszi, attól, hogy valaki nem ismeri az igazi édesanyját, mert az eltűnt/meghalt/nem tudni, hol van, attól még honnan tudhatná, hogy mire gondolhatott, milyen lehetett egykoron?

Szerencsétlen gyerek 13 éves korában tudja meg, mi lett az anyjával, milyen volt egyáltalán, és kiderül, hogy a nő hagyott neki hátra valamit, amit az apja eltitkolt előle. Erre fel mi van? Nonnynak egyedül kell rájönnie, hogy ismerkedtek meg a szülei, mi a jelszó, és noha több helyszínre elviszik, sokszor neki kell a "véréből" kitalálni, hogy adott helyen mi történt. Könyörgöm, aki apja-anyja gyermeke, és az egyiket nem ismeri, garantált, hogy mivel a vér működik benne, ezért rögtön kitalálja, hogy találkozott apuci és anyuci, hol lett a gyerek és miből... nyilván való, hogy ezt minden gyerek anélkül tudja, hogy a szülei elmesélnék neki, nem?
Eddigi életében is vannak pontok, amik hagynak kívánnivalót. Apuka nem tudom, miért tart kommandós kiképzést a kölyöknek, de tanítja pisztollyal lőni, és még más dolgokra is, amiket a rendőrök csinálnak. A gyerek elkezdi felhasználni ezt a tudást, de legtöbb esetben az segít neki, hogy "mert a vérében van".

A lezárásban végül nem tudjuk meg, kicsoda Nonny valójában, de elég éles képet kapunk a gyerekről, és megtudjuk, mire megy ki ez az egész hajcihő, ami köréje kerekedik. A vontatott kezdés után többször esnek be rém unalmas szakaszok, amiket szívem szerint átlapoztam volna, kapunk egy adag nyavalygást is, meg egy rakat titkot, mert itt luxus az, hogy az emberek őszintén elmondják kerek-perec, hogy "ez volt, ez van, és valószínűleg ez lesz". A lezárás ezek után túl mesterséges és kiszámítható, úgyhogy illik a regényhez, mert semmi kimagasló nincs benne.

Maga a történet a lehetetlenül hihetetlen felől a meglehetősen valóság felé kanyarog, így az első 200 oldalnak tömören fogalmazva nem sok értelme van. Persze ráfogják Felixre, hogy azért csinált olyan dolgokat, amiket, hogy rávezesse a gyereket, kik ők (mármint Nonny, Felix, az apuka, Zohara - Nonny anyja -, és Lola), hogy össze tudja rakni a történetet, de ha figyelembe vesszük az utolsó 50-100 oldalt rá kell jönnünk, hogy 200 oldal együgyű laptöltés található a kötetetben. Az a levél meg, amit a gyerek az elején kap... ilyen egyszerűen nincs, ezek a felnőttek vagy ennyire idióták, vagy valami történt a vérükkel...

Összességében nézve egy az életből kihagyható darab egy defektes főhőssel, akinek nincs igazi magyarázata, miért ennyire abnormális. Sokszor eszembe jutott Arthur Slade-től a Törzsek című könyv, ahol a gyerek pszichéje miatt akadtak gondok a főszereplő gondolkodásával, de Nonnynak nem volt megrázkódtatása, hisz az anyja egész kiskorában hagyta el őt, nem is ismerte. Egyszerű a válasz: Nonnynak minden a vérében van... ezért tud mindent a múltjáról még azelőtt, hogy elmondanák neki...

•••••••

A könyvből 2012-ben csináltak egy filmet, amit trailer alapján kissé átírtak, és ebből a pár képkockából ítélve a (z eredeti) történet filmvásznas verziója jobbra sikerült, mint a könyv.

A film előzetese:

Folytatás...

2014. december 23.

Limpár Ildikó - Emlékek tava

0 megjegyzés

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy író, aki úgy döntött, teljesíti kislánya vágyát, és ír neki egy mesét. Eztán kiegészült az elképzelt történet néhány bájos képpel, és egy Pongrác kiadó úgy döntött, kiadja a mesét.
Így került Limpár Ildikó első meséskönyve a kiadó kínálatába, a boltok polcaira, és az olvasók/a nagyvilág elé. 

Mondanám azt, hogy "de a mesét félretéve..." viszont azt nem lehet csak úgy egyszerűen. A beleolvasóból már látszott, hogy szépen kimunkált kívül és belül is a könyv, és tartalmi szempontból is mesésen megírt a történet - és nem csak stílusában, de történetében is ízig-vérig mesekönyv.

Ez nagy szó azok után, hogy az elmúlt években milyen mesekönyveknek sikerült felkerülnie az olvasotti listára. Hozzá kell tenni, kevés értékelhető van köztük (pl. a Tündérek, Coraline). Limpár Ildikó túllép az agresszivitástól csöpögő, a felnőtteket ostobának bemutató deformált képet mutató történeteken, és kapunk tőle egy klasszikus, bájos, elvarázsoló tündérmesét.
A tó tündére
(Forrás: Könyvbeli rajz)

Elröpít minket Csillaghalmára, ahol van két gyerkőc: Panna és Palkó. A két jó barát otthonául egy olyan település szolgál, melyet még éjszaka is fény borít. Mikor Panna szembesül vele, hogy édesapjával valami nincs rendben arra gondol, hogy segít neki. Palkó viszont annyira elszomorodik azon, mit tervez a lány, hogy a csillagok elé bánatfelhők keverednek, sötétséget hozva Csillaghalmára. Mindezek tetejében senki sem űzheti el a bánatfelhőket, mert Palkó, aki erre képes lenne, eltűnik a sötétségben, és senki sem találja.

Panna tehát útra kel, hogy megkeresse barátját, közben pedig különböző kalandokba keveredik, amiknél megjelennek tündérek, egy boszorkány, sárkányok, bánatos királylányok, elvarázsolt szeretők és maga a csoda is. Megjelenik a három, mint meseszám, és a szokásostól eltérő módon itt két fejű sárkányokkal lehet találkozni. Kerül még a mesébe egy unikornis is (ami nálam Az utolsó egyszarvú című mesét juttatta eszembe).

Vízi tündér
(Forrás: Könyvbeli rajz)
Kicsit olyan érzésem volt olvasás közben, mintha ébren álmodnék, aztán belekerülnék pár oldal erejéig egy Benedek Elek féle népmesébe, majd vissza abba a ringató, álomszerű érzésbe. Lebegés a víz felszínén, miközben felnőtt aggyal az ember tudja, a jóság utat tör magának, győzni fog, a rosszaság, a gonoszság pedig eltűnik. Mindenki megkapja a maga tanulságát: a jóság önmagában is jutalom; az ígéret szép szó, de a betartása tisztábbá tesz; a barátság fontos dolog; néha, ha feláldozol valamit, ami neked kedves azzal lehet, hogy sokat segíthetsz másokon. Mindig légy őszinte, mert egy sötét titok a lelked mélyén nyomasztó lehet. Mindenkinek van valami nyomasztó a múltjában, és noha az idő tompítja a rossz élményt, az nyomasztó, de ha megosztod valakivel a terhet, már annyira nem is tűnik annak. Ha döntesz, igyekezz úgy meghozni azt, hogy ne csak neked legyen jó! Légy tekintettel másokra is, mert lehet, hogy a végén neked jobb lesz (lehet, hogy nem), de ha már te szenvedsz, másokra ne hozz rosszat a cselekedeteiddel! (Ne hamarkodd el a döntést!)
Sérült unikornis
(Forrás: Könyvbeli rajz)
Aminek különösképpen örültem, hogy a felnőttek sem voltak ostoba bábok, mint manapság a mesékben. Nem kezdtek el okoskodni, nem degradálódtak le a gyerek szintje alá. Panna, a leleményes, Palkó, a tehetséges (dobolásban) és minden szereplőre lehetne valami egyedi jelzőt aggatni, mely kiemeli a történetben a legfőbb momentumukat, szerepüket.

A rajzok pontosan illeszkednek a történethez. Gyönyörű szépek, meseszerűek. Lukács-Kalocsai Eszter keze munkái, amik tökéletesen kiegészítik a könyvbeli történetet. 

Ez a könyv visszaadta a mesékbe vetett bizalmat, mely szerint létezik még az a mese, amely képes elvarázsolni, és annak ellenére, hogy gyerekeknek szóló nyelven "mesél" még az idősebbeknek is tartogat csodát.

Köszönöm az élményt a Pongrác kiadónak és Limpár Ildikónak!
Folytatás...

2014. december 22.

Jonas Jonasson - A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

0 megjegyzés

Mi jut eszébe az embernek egy olyan hosszú cím láttán, mint A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt? Például azt, hogy az író biztos, hogy nem komplett. Hogy maga a sztori valószínűleg abszurd. Milyen az a száz éves ember, aki képes kimászni egy ablakon és nemes egyszerűséggel eltűnni?

Olyan, mint Allan Karlsson, a svéd dinamitgyáros, akinek kalandos életébe a századik születésnapján csöppenünk bele. Egy idősek otthonában van, ahol csupán néhány hónapja tartózkodik, mikor úgy dönt, ideje tovább állni - ezért kimászik az ablakon.

Sokan kezdik el keresni, és mindenki másért. A nővérek azért, mert az otthon lakója, és mint ilyen, felelősséggel tartoznak érte. Átadják az ügyet a hatóságoknak, ahol a polgármester akarja kezébe venni a gyeplőt, hogy legyen valami érdeme. Tőle átveszi a rendőrség az ügyet, úgyhogy kezdődik a hatóság részéről a hajsza.

Allan eltulajdonít egy bőröndöt, ami miatt a Never again nevű bűnbanda kezdi üldözni. Viszont tagjai egyre másra kezdenek rejtélyes (és abszurd) módon eltünedezni. Egyikőjük véletlenül halálra fagy, a másikójukra véletlenül ráül egy elefánt, majd holttesteik hasonlóan varázslatos módon kámforrá válnak. Végül már kénytelen a vezér ráállni az ügyre, és megkeresni a száz éves embert, az elrabolt bőrönddel együtt.

Utazás egy alvó (részeg?) baráttal egy hulla jó buli után
(Forrás)

Karlsson úr meglehetősen nyugodt ember. Élete a robbantás, ami miatt a múltban ez vagy az a vezető szívesen látott vendége volt. Vendégeskedett az amerikai elnöknél, a kínai vezetőnél, vagy éppen együtt vacsorázott Sztálinnal. Néhányan lenézték alacsony iskolázottsága okán, sokan üvöltöztek vele, és Karlsson úrnak csak egyszer sikerült élete során felhúznia magát - amely végül az idősek otthonába juttatta.

Ifjabb Einstein, aki nem épp egy Einstein...
(Forrás)
Egyszerű történet, amely akár egy-egy egész estés stand-up komedinek is beillene a stílusával. Allan történetei abszurdak, legtöbb esetben a véletlen szerencse segíti ki a slamasztikából, de mindig megtartja optimizmusát, nyugalmát, és az elvet, hogy mindig van valahogy, és mindig lesz is. Ha valahol nem tetszik neki (mert például nem lehet inni, vagy nincs pálinka), nemes egyszerűséggel tovább áll. Mindegy, hogy egy gulagban való raboskodása közben jön rá a pálinkázhatnék, akkor is nemes egyszerűséggel otthagyja a helyet. Mindenkinek lyukat beszél a hasába, hogy elérje a célját, és a többet ésszel, mint erővel elv sokszor bejön neki.

A jelen és a múlt eseményei kronológiában kerülnek elmesélésre úgy, hogy egy fejezetnyi jelent egy fejezetnyi múlt követ. Így láthatjuk, ahogy a jelenben jóformán semmi nem törtnik, csak annyi, hogy az idős férfi egyik helyről a másikra sodródik, közben egyre többen csatlakoznak hozzá (és válnak cinkos társaivá a "nagy kalandban"), míg a múltban jönnek-mennek körülötte az emberek, vezetők váltják egymást, akik közül sokkal jóban van.
Benny, Julius és Allan a filmben
(Forrás)


Előkerül még Magyarország is, és egy pécsi laktanya, mely Albert Einstein neve kapcsán merül fel a történetben, és nem ez az egyetlen magyar vonatkozás a szövegezésben.
A svéd férfi sok helyen járt (Magyarországon pont nem), és rengeteg nyelvet megtanult, miközben többekkel ismertette meg az atombomba titkát, mint szerette volna. Megismerkedik Herbert Einsteinnel, aki nem volt egy Einstein, buktat le kémet, igénytelen küllemű tolmáccsá válik, vagy éppen kedvtelésből hidakat robbant parancsra. Megmenti Churchill életét egy merénylettől, eléri, hogy Sztálin üvöltözzön vele, ivóversenyt tart Truman (al-)elnökkel (miközben meghal Roosvelt elnök).

Rengeteg abszurd, helyzetkomikumos vagy éppen szóvicces szituáció, ami néha csöpög az iróniától, a szarkazmustól, vagy egyszerűen csak mosolyra fakaszt.

Nem is tudom, hogy a jelen, vagy a múlt eseményei azok, amik jobban magukkal sodorják az embert.  Valójában talán az az igazság, hogy a jelenben kíváncsiak vagyunk, hova akar kilyukadni az író, a múltbeli eseményeknél pedig azt várjuk, vajon milyen szituációba kerülhetett főhősünk - és rá kell jönnünk, egyre abszurdabb dolgok jönnek elő. Néhol, ahol csak a politika van előtérben, hiába a gúnyos hangnem, meglehetősen unalmassá válik miatta egy-két múltbéli történés, de ezért némileg kárpótol a jelenbeni nyugodtság, és az ottani abszurditások.

A könyvből film is készült, és bár ne tették volna. A könyv ismerete nélkül csak egy katyvasz, egy semmiség, a könyv ismeretében pedig egy semmiség. Semmitmondó, nem érteni a lényeget, hiányzik belőle a humor stb...

Összességében egy olvasható könyvről van szó, ahol bebizonyítják, ha valaki csak úgy sodródik az árral, lehet jó élete, kellemes társaságokkal, és a nyugodtság miatt sokkal többeknél látszik, hogy csak ordibálva tudnak másokkal kommunikálni...

A film előzetese:


Folytatás...

2014. december 18.

Gaura Ágnes - Embertelen jó

0 megjegyzés

Gaura Ágnestől nem meglepetés, hogy novellákat ír. A Delta Vision kiadó jelképes összegért (1 HUF) anno feltette a kínálatába e-könyvként a Mindenki egyért! és a Démoni színjáték című novellákat. 
Nyáron a könyvhéten már faggattam róla Gaura Ágnest, hogy lesz-e novelláskötet, és az írónő is akkor tudta meg: lesz! Ennek gyümölcse érett be december 5-ére, amikor kiadásra került az Embertelen jó - ami többek között tartalmazza a már két, korábban elérhetővé tett novellát is. 

A novellák részben eltérnek attól, amit már megszokhattunk Gaura Ágnestől, hiszen rövidek, pár oldalas történetekről van szó,  és akad köztük egyperces is. Több kategóriába vannak sorolva a történetek. Ilyen nagy egység a Szörnyek között: Misztikus valóság, a Boriverzum -hoz tartozó novellacsokor, a Pokoli dimenzió: Moszkva téri történetek és a Szívhangok: Megállók a jövőben. 

Mielőtt az egyes részegységekre kitérnék, megemlíteném a Bevezető részt, ami fölött vétek lenne elsiklani. Miután megidéződik Neil Gaiman (és a Tükös és füst című novelláskötete), az írónő átveszi a gaimanos bevezetőt: leírja a novellák keletkezését, vagy csak néhány gondolatot, hogy kerültek be a kötetbe. Élmény volt olvasni ezeket a szösszeneteket, és mosolyra fakasztott, mikor ismerős nevek jöttek velem szembe, akiknek az írónő köszönetet mond a frappáns ötletekért. (Valaki még fényképes bizonyítékot is kért azt illetően, nem-e hallucináltam a dolgot.)

Térjünk át végül a nagyobb egységekre, amiket nevezhetnék csokroknak is a részek helyett, hisz adott témához tartozó novella-csokrokat tartalmaznak. 

1. rész: Szörnyek között: ebbe a kategóriába olyan történetek kerültek, amik nem csak vámpírok, de tündék, angyalok, vérfarkasok is felbukkannak. Ez azért volt merőben eltérő, mert a Gaura Ágnes nevet említve egyszerre összekötődik a Boriverzummal, ahol csak a vámpírok világába pillanthattunk be, viszont itt már merőben más szabályok is előtérbe kerültek.

Forrás
A csokorból az egyik kedvencem a Szépségek és szörnyetegek volt, illetve a Hit. Előbbiben egy nyomozás szemtanúi lehetünk, ahol embereket gyilkolnak, és egy tünde próbálja a nyomozókat jó irányba vinni. Ebből a történetből el tudnék képzelni egy néhány részes sorozatot, kötetenként egy-egy furmányos esettel. Tetszett az az alapötlet, hogy ezúttal nem vérfarkas, vagy vámpír használta az erejét arra, hogy valamilyen bűnügyet felderítsenek.

A Hit valamilyen szinten a szívemenk a legkedvesebb volt. Egy röpke egy oldalas elmélkedés, mely már rögtön egy olyan mondattal indít, ami elgondolkoztató:
"Vajon hányszor kell meghalnod azért, hogy megbízz végre abban, akinek a halálodat köszönheted?"
Ez a mondat egyszerre mondott nekem sokat és még többet. Egy kis elmélkedés a halálról, ami inkább csak melankolikus, némileg keserűséggel átitatott, és ebben az egy oldalban remekül kiemelkedik ez a hangulat.

Az Áttörés című novella nem tartozott ugyan az abszolút favoritok közé, mégis kiemelném, mert különleges a maga módján. Arról szól röviden, hogy van néhány tudós, akik rájönnek, ha csak vámpírok vannak, és nincs ember, nincs kiből táplálkozni. Erre a problémára találnak egy különös megoldást. Miért is különleges ez a novella? Először csak két tudóst látunk, akik össze-vissza zagyválnak. Érthetetlen, hogy mi az áttörés, mire találtak megoldást... egyáltalán, mi a kísérletük tárgya? Az utolsó oldalon viszont jön a csattanó. Egy egészen szokványos történetszál olyan kidolgozásban, hogy az ember tűkön ül, hogy mégis mi folyik itt? Majd kapunk egy egyszerű választ, de míg eddig eljutunk, az a nem mindegy.
2. rész: Boriverzum: A Borbíró Borbála sorozat szereplői kerültek előtérbe. Láthattuk Bori karácsonyát, Bélát és a barátnőjét, és még pár novellát ehhez a világhoz.
Ebből a csokorból kettőt emelnék ki. Az egyik Bélához kötődik Bőrkabát címmel. Hogyan kapják a vámpírok a nevüket a nyilvántartóban? Kell valami jellegzetesség. Béla a barátnője szerint egyáltalán nem menő, inkább béna. Ezért kellene neki a Bőrkabátos Béla elnevezés, viszont Bélát még senki nem látta bőrkabátban. Frappáns elszólások vannak benne, remek jelmondatok, és totálisan vámpirizált világbeli - ahol az írónő felhasználta egy Facebook játékának megoldásait is. Csattanós kis história, amiben ötletesek a párbeszédek, az eseményfolyás, és egy pár sor erejéig felbukkan Bori is.

A másik novella az Emberi szó címet viseli, ahol láthatunk egy "vádiratot"(?). Talán ennek lehetne leginkább titulálni. Jobban illik rá, mint a "cenzúrázott cikk" kifejezés. A szöveg jórésze át van húzva, ki van vastagítva (cenzúrázva). Már maga a cím is jól mutatja, mit szeretne kifejezésre juttatni, amit végül az utolsó pár, a szövegtől elkülönített sor nyomatékosít igazán. Pontosan azért tetszett, mert manapság is sok dologra nagyon igaz ez a hozzáállás (sajnos), és bizonyos szempontból csöpög belőle az irónia.

3. rész: Pokoli dimenzió: reményvesztettség... sötétség... bánat. Mindenkinek megvan a maga története. Ez az a novellahalom, amiben nem találunk olyant, melyben akárcsak egy szikrája is előkerül a jó hangulat reményének. Minden állandó, vagy kilátástalan, vagy nyomott. Az ember száraz szemmel végigolvassa, és rájön, hogy rengeteg igazság kerül elő. Nem tudok kiemelni innen egy novellát sem, mert mindegyik kiemelkedő. A Színes tangák történetnél eszembe jutott párszor Nima és az arany mondása: "Néha bugyira is kell a pénz." Hát ez itt különösen igaz... csak egy kicsit más szemszögből: a bugyisnak is kell a pénz.
Egyszerűen megkapóak, némi misztikummal. Kevés olyan történet akadt eddig, ami annak ellenére, hogy rövid, ennyire megkapó és ilyen rövid idő alatt képes átlibbenteni egyik hangulatból a másikba.

4. rész: Szívhangok:  Ebben a részben kapunk egy kis sci-fi ízelítőt érzelmekkel rendelkező gépekkel a főszerepben. Kicsit előrevetíti, hogy akár már a gépek is rendelkezhetnek érzelmekkel. Ezekből valami még hiányzott, amit nem tudnék megnevezni, viszont maga az elképzelés érdekes, hogyan veheti át egy ember helyét egy másik ember életében egy érzelmekkel rendelkező robot.

Mit lehet mondani ezek után? Gaura Ágnes írása pozitív csalódás volt, mert egy összeszedett, gyönyörű borítós, kerek történetekből álló, sokszor érzelmileg elsöprő novelláskötetet kapunk, ahol mindenki megtalálja azt az írást/történetet, ami az ízléséhez a lehető legközelebb áll - köszönhetően a sokszínű írásnak, és a változatos helyzeteknek. A gaimanos bevezető pedig teli találat a kötet elejére. Egy kötet varázslattal, technológiával, ami elbűvöl, magával ragad, és megvilágítja az igazságot...


Ezúton is köszönöm az élményt az írónőnek és a Delta Vision kiadónak!
Folytatás...

2014. december 9.

Karácsonyra a fa alatt lehet Tonya Hurley könyve!

0 megjegyzés

A Pongrác Kiadó úgy döntött: akár a fa alá is kerülhetne a Szellemlány sorozat 3. (és egyben záró kötete). 

A kiadó 2010-ben kezdte meg a sorozat kiadását a Szellemlány című kötettel, ami meglehetősen igényes kivitelezésű darab, remek idézetekkel, gyönyörű illusztrációkkal, kemény borítóval, ami impozánsra és egyedire sikerült.

Egy évre rá jött a folytatás Hazatérés címmel, melyben tovább pörögtek az események. A kivitelezés megőrizte a magas színvonalat.

Aztán csend lett. Már sokan mások is lemondtak arról, hogy valaha megjelenik a folytatása a könyvnek, mikor felkerült a Pongrác oldalára ez! KLIKK


Karáncsonykor tehát akár a fa alatt is lehet a záró kötet. Nem ez a Szellemlány sorozat utolsó darabja, ugyanis vannak még kiegészítő kötetek a 3. könyvhöz (ha jól tudom 2 db). Remélhetőleg előbb-utóbb ezek is a könyvespolcon lehetnek a többi kötettel együtt ;)

Folytatás...

2014. december 7.

Felolvasás látogatás a Delta Vision kiadónál!

0 megjegyzés

A Delta Vision kiadó mondhatni Mikulás napi ajándéka az volt, hogy két szerzője, Gaura Ágnes és Varga Csaba Béla felolvasással egybekötött dedikálást tartott a Delta Vison termében.

Először azt hittük, hogy már lemaradtunk róla, mert noha a Facebookon 18-20 óráig volt hirdetve az esemény, az ajtón az a plakát várt minket, hogy 17 órától van az esemény. Gyorsan informálódtunk egy sort azt illetően, hogy mi az igazság, és kiderült, hogy nem maradtunk le semmiről.

Vagy legalábbis nem mindenről. A meglehetősen kevés hely okán már csak hátul állva maradt hely, és mivel kissé süket vagyok, nagyon hegyeznem kellett a fülemet, ha hallani akartam ott hátul, miközben jótálltam magamért. 

Ennek ellenére szórakoztató volt az esemény. Meglepetés "játékkal" is kedveskedtek, ahol előhívták magát az "ördögöt" és akcióval. Főként Gaura Ágnes miatt érkeztem, de felkeltődött az érdeklődésem Varga Csaba Béla könyve iránt is - a borítón a farkas pedig teljesen elbűvölt.

A szóban forgó farkas
Varga Cs.B. - Santa és
az Éj Asszonya borítón
Gaura Ágnes felolvasta az egyik, szívének kedves novelláját, továbbá mesélt a játékról, melyben az olvasói meglehetősen kreatívan ötleteltek (mint azóta a könyvéből kiderül, köszönetet mond néhány résztvevőnek az írónő, de erről majd egy későbbi bejegyzésben írok, a könyv kapcsán).

A felolvasások, és a beszélgetések mellett (ahol bemutatták a könyveket, a "hátterüket") megnéztük, milyen kártyával játszottak a bolt elejében és a felolvasások után volt alkalmunk körbenézni a boltban is. 

Mint említettem, süket vagyok, ezért nem is értettem egy moly nevét, aki többször is elismételte, Timus pedig próbálta felém tolmácsolni, és csak azután értettem meg a moly nevét, miután már elment. Innen is üdvözölném, ha magára ismer :) - (vitt magával egy Sansa - Döntés joga kötetet)

Sikerült szót váltani az írónővel is, aminek külön örültem, viszont a nagy rohanás miatt nem maradhattunk tovább - bár két dedikáltatás még belefért a szűkös időbe ;)

A vonaton belekezdtem a könyvbe, és annyit elárulhatok, hogy már rögtön a Bevezetőben okozott egy kisebb nagyobb meglepetést. 


Köszönöm a kellemes napot Kispingvinnek, Timusnak, Mesinek, Gaura Ágnesnek és a Delta Vision kiadónak!
Folytatás...

2014. december 6.

Eredményhirdetés - Blogos nyomozás Borival

0 megjegyzés

Elmúlt november vége, úgyhogy gyorsan sorsoltunk is egy nyertest, aki egy névre szóló Borbíró Borbála 4. kötetet kap. Hogy kire esett a választás? Előtte elmondanám, mi volt a helyes megoldás...

Mik is voltak a nyomok?

Hétfő: Itt egy elég erős utalást kaptatok Gaura Ágnes - Vámpírok múzsája című kötetéhez, ahol az "eurofikus függésbe" kifejezést emeltem ki a szöveg vége tájékán.

Kedd: Ez már nehezebbnek bizonyult, nem is találták meg olyan sokan. Fontos nyom volt, hogy 2 rész jelent meg, tehát a sorozatok listámon elég sok tételt lehetett kihúzni azzal az információval karöltve, hogy vámpíros könyveket kerestünk. Aki rendszeresen követte a blogot az elmúlt pár évben az láthatta, hogy volt egy sorozat, ami a szívem csücske volt, rengeteg kampány is indult, hogy egyáltalán a 2. részt tudjuk magyarul olvasni. Egy számomra szimpatikus testvérpár áll a középpontban, akik nem mások, mint Cal és Niko Leandros. Ezek után biztosan többen rájöttetek, hogy a Holdvilág -ban volt elrejtve a következő nyom. Rögtön a 2. sorában a "mindenki" szó volt kiemelve.

Szerda: Ennek megfejtése nem igényelt túl sok gondolkodást. Nagyon sokan eltaláltak az Üvegház című Rachel Cain könyvhöz, ahol a "kerül" szócska került kiemelésre.

Csütörtök: Ez egy újabb Gaura -rajongói napra sikeredett, ahol az Átkozott Balszerencsére történt utalás. Itt a "Gaura Ágnestől" került kiemelésre.

Megoldásként elfogadtuk azt, hogy "Mindenki euforikus függésbe kerül Gaura Ágnestől." vagy azt, hogy "Gaura Ágnestől mindenki euforikus függésbe kerül."

Többen írtak egy-egy kis üzenetet is a megfejtéseik mellé, amik nekünk voltak bonuszok, és nagyon örültünk nekik (az írónővel). 

Mindenkinek köszönjük, aki részt vett a játékban, és aki nem nyert, ne keseredjen el, lesz még játék.

Most pedig a nyertesről, aki nem más...

6. Timi

Ezúton is gratulálunk neki! Az írónő már dedikálta is névre szólóan a könyvet, és hamarosan postázásra kerül. 

Legközelebb is izgalmas, és jó játékot mindenkinek! Jó Mikulást!



Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger