Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2015. február 28.

2015 Februári állás

0 megjegyzés

Mivel véget ért a február, ezért úgy gondoltam, ideje egy újabb összegzésnek, hogy mi az, ami lekerült arról a bizonyos 50 feladatos listáról.

Mérleg: 50/13 feladat kész. Újabb 5 feladat került kiikszelésre a hónapban, aminek azért is örültem, mert február nagyon rövid hónap, és általában 1-2 könyvnél több nemigazán szokott elfogyni ebben a hónapban.

Lekerült a listáról:

  1. Egy író, akitől sosem olvastam előtte: Garzó László - A szilánk című könyve került ide. Az író nem új a területen, viszont ez az első könyve, amiről tudok, hogy nyomtatásban is megjelent. Még nem olvastam tőle, és nagyon vártam, hogy egy ígéretes, új magyar sci-fit olvassak...
  2. Egy "nonfiction" könyv: Celia Rees - Vágyak évadja című könyvével ikszeltem ki ezt a kategóriát. Sokan "klasszikus irodalomnak" fordították a nonfiction book kifejezést, de valójában nem ezt jelenti. A "nonfiction book" definíciója az, hogy egy olyan történetet dolgoz fel, amely megtörtént, de rengeteg olyan elemet is tartalmaz, amely átírja a valóságot (dramaturgiai elemek). Valahol, valamikor talán a Vágyak évadja is egy romantikus történetből szövődött, melyet az írónő átélt, és áthelyezett egy másik időbe, más szereplőkkel...
  3. Eredetileg más nyelven íródott: C.S.Lewis, Craig Graham - Peter's destiny című könyve azért kerülhetett fel a listára, mert alapvetően nem létezik magyar kiadása, és angolul sikerült kiolvasni - eredeti nyelvén.
  4. Egy népszerű író első könyve: Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe című könyve úgy jött ide, hogy S.M. nagyon népszerű - igaz nem úgy, mint író, de hát azért az. Majd fogta magát, és kiadta az első könyvét... és fel is került a feladatos listámra. Szeretem, amit művel, és ez nem maradhatott ki a sorból.
  5. Egy író, akinek az a monogramja, mint nekem: A. A. Milne - Amikor még kicsik voltunk azért kerülhetett ide, mert az író neve Alexander Milne (magyar monogramot nézve M.A.), ami megegyezik az én nevem kezdőbetűivel is. Ha úgy nézzük, hogy M.A.A., kiegészítő névvel is még megegyezik.
Hátralevő feladataim a listáról még: 37
Nektek hány feladat van még hátra?
Folytatás...

2015. február 27.

A.A. Milne - Amikor még kicsik voltunk / When we were very young (Micimackó 3.)

0 megjegyzés

Kicsinek imádtam a Micimackó történeteket. Olvastam a Micimackót, a Micimackó kuckóját (több változatban is), és minden hétvégén megnéztem a tévében a legújabb sorozatrészt. Láttam valamennyi Micimackó egészestés változatot, és még videón is megvolt pár epizód.

Aztán rájöttem, hogy túlzottan kinőttem ebből a korszakból, Milne még sem engedett el. Milne négy gyerekkönyvet írt, melek mind a Micimackóhoz kötődnek. Ezek a: Micimackó, a Micimackó kuckója, a Hatévesek lettünk és az Amikor még kicsik voltunk. Az antikváriumban találtam ezutóbbinak egy változatát, amiben a bal oldalon olvasható a szöveg angolul, a jobb oldalon magyarul. Azért is praktikus ez a forma, mert láthatjuk Milne eredeti írását, gyakorolhatjuk a nyelvet, vagy csak szimplán élvezhetjük, hogy eredeti nyelven olvashatjuk Milne verseit.

Maga a kötet verseket tartalmaz. Nem mindben, de előfordul micimackós elem (például felbukkan Róbert Gida, vagy állatok, vagy éppen egy különös nyusziról tesz említést).

A legtöbb vers nagyon bájos, gyermeki, könnyen érthető. Kedves rajzokkal egészítik ki, amik közül a magyar és az angol változatoknál a legtöbb esetben nem ugyanazok a képek szerepelnek, ez mégsem zavaró.

Aki szereti a Micimackót a szerzőtől, az ezt is nyugodtan felolvashatja kicsiknek, vagy elolvasva kicsit újra átélheti a naiv, bájos, ártatlan gyerekkort.

Nemigazán lehet mit írni róla, úgyhogy beszéljen kicsit maga a könyv. Leírnám az egyik kedvenc versemet. Mivel fogott meg? Hogy benne van minden. Az angol változata keretes szerkezetű, viszont a fordítása is nagyon jól sikerült.

Noha még nincs tavasz, de már hamarosan itt van...

"Tavaszi reggel

Hová megyek? Nem tudom még én sem.
Boglártkát szedni a pataknál, a réten,
Vagy a dombra, hogy a fenyőfákat nézzem -
Csak úgy, valahová. Nem tudom még én sem.

Hová megyek? Odafenn az égen
Aranyos kis felhők úszkálnak fehéren.
Hová megyek? Idelenn az árnyak,
Aranyos kis árnyak füvön szaladgálnak.

Hogyha felhő lennél, és te is az égen
Úszhatnál a mennybolt égszínkék vizében,
Lenéznél a földre, kissé meglepődve:
"Lehet, hogy az ég ma átváltozott zöldre?"

Hová megyek? Varjú szól az ágon:
"Szörrrnyen mulatságos élni a világon."
Hová megyek? Azt búgja a gerle:
"Minden szép dolognak megvan az értelme."

Hogyha madár lennél, s magasan repülnél,
Pihenni kicsit a szél hátára ülnél,
És nagyot nevetnél amikor levetne:
"Épp ide készültem, micsoda szerencse!"

Hová megyek? Nem tudom ez egyszer.
De miért fontos, hogy hová megy az ember?
Talán az erdőbe, hogy virágot szedjen,
De talán máshová, nem tudom. Hadd menjen."


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2015. február 26.

Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe

0 megjegyzés


Seth MacFarlane munkásságát tekintve meglehetősen... érdekes. Talán ez rá a legjobb kifejezés. Nevéhez fűződnek olyan alkotások, mint a Family Guy, a Ted és még rengeteg film. Van, ahol szereplőként, van, ahol alkotóként jelenik meg.

Ilyen volt a Hogyan rohanj a veszTEDbe is, amit a Ted című filmével kötöttek össze a legtöbb esetben (ezzel akarták eladni).

Seth MacFarlane akkor írta ezt a regényt, amikor felmerült az ötlet, hogy forgatókönyvet írnak ennek a műnek a filmváltozatához. Nem teljesen tisztázott, mi volt előbb: regény, vagy forgatókönyv. A lényeg az, hogy megszületett, kiadták, és olvasható.

Albert Stark birkásgazda a vadnyugaton. Majrés, aki még jóformán az árnyékszékre sem mer kimenni, mert ott is meg fog halni. Mindenben egy-egy egyedi halálozási okot lát. Birkái önálló személyiséggel rendelkeznek, és mint ilyen, szabad akaratuk van. Akad, amelyik a tetőn flangál, van, amelyik csak úgy bemegy a városba egyet körbenézni.

Így eshet meg, hogy megvádolják, a birkái lelegelték valakinek a földjét, akinek nem kellett volna. Stark megígéri, hogy kártérítést fizet, ha cserébe eltekintenek attól, hogy pisztolypárbajoznia kelljen. Innentől kezdve viszont megkapja a gyávaság billogját, barátnője otthagyja, és minden kurdarcra van ítélve, mikor belép a fiú életébe Anna. A lány megtanítja lőni, és felrázza Albertet, aki meglehetősen furcsa szituációkba keveredik.

Vicces a könyv? Igen, az. Elvetemült a könyv? Igen, az. Képzeljük el, ahogy a világ legpihentebb történeteinek egyike kimászik a vászonról, és betűk formájában könyvlapokra kerül. A film változat egyébként egy az egyben jön vissz a lapokról. Mind a kettő abszurd, humoros, és kikapcsoló.

Egy fárasztó nap után leülve egy ilyen 200 oldalt sem számláló könyvhöz igazi felüdülést hoz. Albert karaktere a "mindenhol csak a halált látja" szemléletével rengetegszer megmosolyogtatja az olvasót. Az a rengeteg irónia és gúny, ami beleszorul, és folyamatosan jön kifele egyszerűen rádöbbenti az embert, hogy mindig lehet rosszabb, és Albert kifejezetten jól adja elő mindezt.

Nem egy nagy történetről van szó, tipikus "happy end" sztori, mint amilyennel a Tedben találkozhatunk. A könyv abszolút MacFarlane-es vonásokkal van tele.

A helyzetkomikum, az abszurd szituációk, a merő gúny és szarkazmus, ami úgy csöpög a lapokból, mint csapból a víz egyszerűen üdítő. Az írás módja és a fogalmazás is meglehetősen egyszerű, mégsem kell vele foglalkozni, mert nem akar kimunkált nyelvezettel előadni egy komoly történetet. Ennek ellenére itt-ott megcsillanik benne a változatos kifejezésmód, ami néha csak növeli egy-egy helyzet humorának mértékét.

Tetszett a Ted vagy a Family Guy? Esetleg láttad a film változatot? Vagy csak simán kikapcsolnál, hogy ne kelljen semmin gondolkoznod? Ez akkor a tökéletes olvasmány....

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. február 20.

C.S.Lewis, Craig Graham - Peter's Destiny: The Battle for Narnia

0 megjegyzés



Szerettem volna valamit angolul olvasni, akkor jött velem szembe ez a kötetecske. Őszintén szólva nem erre számítottam...

Maga a történet teljesen megegyezik a Narnia Krónikái 2-vel. A különbség a méretben rejlik. Párszor tíz oldalas darabról beszélünk, ahol annyi a módosítás az eredeti történethez képest, hogy szét van vagdosva a történet. Azok a szálak kerültek bele a kötetbe, amik Peterrel kapcsolatosak. Peter oldaláról E/3-ban olvashatjuk az eseményeket, legtöbbször szó szerint átvéve az egyes szövegrészeket az eredeti történetből. 

Susan, Edmund és Peter
Nemigazán értem, miért volt szükség arra, hogy egy ilyen összeszabdalt valamit kiadjanak a sorozatból. Egy újabb rétegnyi pénzlehúzásnak érzem ezt a dolgot, és kissé megtapossa az eredeti történetet. A nyelv gyakorlásához tökéletes az eredeti széria angol nyelvű változata is, nem kell ilyen pár-tízoldalas vackokat kiadni extraként. Nem sok újat tudott nyújtani, ezért okozott akkora csalódást. 

A bájos rajzok továbbra sem maradnak ki egyébként a történetből. Ugyanúgy megtalálható a szekrény, a lámpaoszlop stb. rajza, ami még csökkenti a szövegmennyiséget a kötetben.

Összességében feleslegesnek találtam, hogy újra, némiképp átdolgozva, és csak Peter szemszögét bemutatva kiadásra kerüljön a történet. Jó volt az úgy eredeti meseként, ahogy azt C. S. Lewis megírta anno... 

GR-ezők szerint:


Folytatás...

2015. február 19.

Celia Rees - Vágyak évadja

0 megjegyzés

Celia Rees azon szerzők közé tartozik, akinek minden könyve megmozgatja a fantáziámat. A Bűbájos Mary -be egyszerűen beleszerettem. Az a kettősség, ami átjárja az egészet... Kitaláció, vagy tényleg valóság? Nem lehet eldönteni. A Farkasszem látványosan kitaláció, elrugaszkodik, és az embert magával rántja, bár már nincs meg az a bűvös ereje, mint az első kötetnek. 

Az írónő ezen könyvével egy leárazáson találkoztam, úgyhogy gyorsan beszerzésre került.

Az 1970-es években járunk, amikor Richard 15 éves. Amikor megismerkedik egy Clio nevű lánnyal, és annak szabadelvű, kusza családjával. Richard visszaemlékezik egy ominózus nyárra, és annak minden eseményére, mikor egy galériában, képek nézegetése közben megpillantja a lányt. A múlt magával ragadja és megengedi az olvasónak, hogy vele maradjon.

Richard egyetlen nyár alatt megtapasztalja, milyen szerelmesnek lenni, milyen az, mikor a szerelem véget ér. Milyen az, ha az ember levetheti a gátlásait, és milyen az, amikor megfigyel másokat. A sors azonban elkerülhetetlenül közelít felé...

Még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Nem mondanám rá, hogy kiemelkedő, mert szokványos ifjúsági regény, amely mégis más, mint a többi.
Richard háta mögül figyelhetjük az eseményeket, miközben itt-ott megismerteti az olvasót egyes képekkel, amit a galériában lát - és ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy tisztán láthassuk az eseményeket.

Kicsit olyan érzésem támadt, mint Tracy Chevalier - Leány gyöngy fülbevalóval című regényénél. Itt is van egy fiatal (esetünkben fiú), akit a művész meg akar festeni ilyen vagy olyan okból.

Nem is tudom, mi fogott meg annyira a könyvben. Először elhiteti velünk, és főbb szereplőinkkel, hogy a találkozásuk a sorson múlt. És akkor sem ábrándít ki, mikor bevallja, mi az igazság, hogy ki keverte a szálakat és miért.
Ehhez jön hozzá, mennyire különbözik egymástól a két család. Richard egy relatíve konzervatív közegben nő fel. Ismeretlen számára az a szertelenség, az a vadság, ami Clioból és a családtagjaiból ered. Idegen tőle, hogy az emberek meztelenül flangálnak a vízparton, vagy hogy egymásról mesztelen képeket festenek. Mindig nagy a nyüzsgés a házban, baráti társaságok jönnek egyik nap, jönnek másik nap, jönnek a sokadik napon. A család is meglehetősen kusza.
Richardnak az is felfoghatatlan, hogy egy anyuka hogy képes a fiával füvet szívni. Belép ebbe a teljesen új, szabad világba, és eleinte nemigazán tud mit kezdeni vele, de aztán egyre jobban kezdi megszokni. Hozzá kell tenni azt is, hogy ettől ő még nem asszimilálódik teljesen a társaságba, épp csak kissé megismeri a viszonyokat, ami el is borzasztja kissé.

Ez a különös kettősség, és a kíváncsiság hajtja előre az olvasót. Már az első fejezetből tudjuk, hogy Clio és Richard nem maradnak együtt. De vajon hogyan és miért válnak ketté az útjaik? Mi az, ami miatt Richard nem akar találkozni Clioval?

A könyv érdekessége, hogy nincs fejezetekre tagolva, mégis ad az egésznek egyfajta bontást az, hogy különböző jegyzeteket, illetve "könyvekből kiszedett jellemzéseket" kapunk festményekről - melyek itt-ott lényeges szereplőivé válnak a regénynek. Ezek többnyire Jay (Clio "apja" (?)) és Jay apjának képeiről szólnak.

Összességében pihentető, kikapcsoló olvasmány. Merőben más, mint a Bűbájos Mary. Nincs benne varázslat, misztikum, hanem egy kettősséggel átitatott világ, melyben egy fiú felnőtté válását figyelhetjük nyomon a naivságával és a hibázásaival együtt. Átlagos történet, remekül megírva... Azoknak ajánlva, akik szeretik a regényekben a "lágy ecsetvonásokat"... 
Folytatás...

2015. február 14.

Garzó László - A szilánk

11 megjegyzés


Első körben a könyv témája tetszett meg. Milyen lenne egy olyan világ, ahol nem halnak meg az emberek? Hogy tudtak kivitelezni egy olyan világot, ahol mindenki halhatatlan? Ezért fogtam kézbe a kötetet, ami az előrehaladással arányosan vált egyre...

Figyelem, helyenként erősen SPOILERES tartalom következik!

Történetünk ott kezdődik, hogy valakit meggyilkolnak. Adott egy tudós, aki valamit kiderített valamiről, ezért meg kellett halnia. Owen, a fiatal nyomozó azonnal beleveti magát az ügybe. Arra számít, hogy az Argus, a mindent látó gép majd segít neki. Lejátsza csak rajta a felvételt, és a bűnügy máris meg van oldva. Viszont akad egy kis gond: a gép valamiért nem rögzített. Ilyen nemigazán fordul elő, és most mégis. Nyomozónk zsákutcában érzi magát, mikor jön egy furcsa, ŐSZ hajú idegen férfi, és talányokkal kezdi bombázni. Nyolc rejtvényt tartogat a tarsolyában, amit Owennek meg kell fejtenie, hogy eljusson a sorsához.
Közben néha előbukkan egy fiú is, aki titokzatoskodás közepette segíti a nyomozót, aki egyre közelebb kerül a nyomokhoz. 

Vele párhuzamba látjuk a bűnözőket, akik nem csinálnak mást, csak csipognak és várnak, hogy eltűnhessenek, miközben felbérlőjük mindent leráz magáról, mikor megtudja, hogy a nyomozó hamarosan elkapja, mert őt nem lehet nyakon csípni...

... bár azt mondthatnám a könyv ismeretében, hogy izgalmasabbá, fordulatosabbá vált minden egyes oldallal, de sajnos nem megy. Lehet, hogy magas elvárásokkal indultam neki, mert olyan színvonalat vártam, mint Szélesi, László Z., vagy Hackett esetében... nem tudom. 

Kezdjük az elején. A történet ott vérzett el, hogy egy merő csapongás. Ide ugrunk, oda ugrunk, amoda ugrunk, és még maga a világ sem kerül tökéletesen kidolgozásra, mert mindenbe csak belekap. A sci-fik egyik komoly nehézsége pont az, hogy meg kell mutatni, mekkora a technikai fejlettsége az adott világnak, amiben játszódik, vagy ha ezt nem akarjuk, akkor utalunk rá, hogy például már tudnak az égben repkedni az emberek, vagy megtanultak vízen sétálni, esetleg már a cipőjükbe van építve valami kütyü, amit a lábujjaikkal irányítva akár teleportálni is képesek, vagy valami... 
Azt elég alaposan megismerhettük, hogy egy KÁVÉSZÍN-FEKETE sportautóval nemes egyszerűséggel át lehet jutni A pontból B-be, és hogy ott is létezik csillagvizsgáló.
A mindent rögzítő gép, ami könnyebbé teszi a bűnügyek megoldását, illetre a reorganizálás ötlete nagyon tetszett, viszont utóbbinál szintén ez a belekapok dolog volt a jellemző. Látjuk, ahogy valakit reorganizálnak, de igazándiból csak az említés szintjén. Először csak kapálóztam, hogy ez mi akar lenni? Újrateremtik a testet, és úgy hozzák rendbe az elmét is? Átültetik a tudatot valamibe vagy valaki másba? Mégis hogy zajlik ez az egész némileg részletesebben? Egy nyomozó ne tudná, akinek a munkájához biztos, hogy nem most először van szüksége ilyen eljárásra...
A történet másik nagy buktája az ŐSZ hajú öregember. Első felbukkanása alkalmával elmondja, hogy rejtvényeket fog adni a főhősnek (amivel talán felgöngyölítheti az ügyet is), csak fejtse meg őket, és rájön az igazságra. Mivel a detektívünknek nincs nyoma, nincs más választása, elkezdi fejteni a rejtvényeket. Az első rejtvény után azt hittem, na, majd jön a második, és előbbre visz. A negyedik után is még reménykedtem ugyanebben. Igazság szerint az első 4 rejtvényből ugyanaz a megoldás jön ki (ezt főhősünk is kijelenti egyébként a könyvben), és noha főhősünk azt is hozzáteszi, hogy hú, most mennyire előrehaladt, valójában csak azt ismételgeti X oldalon keresztül, amit már addig is tudott. Tehát az egész sztori toporog. A gyilkosságra felbérlő személyt helyből megnevezi (anélkül, hogy lenne rá tényleges bizonyítéka), és minő meglepő kiderül, hogy ő lesz az, aki elrendelte a gyilkosságot. Tehát a második negatívuma a sehova nem vezető, rejtélyesnek beállított rejtvények. Owennek minden segítője ilyen titokzatos alak akar lenni. Többször kijelentik, hogy úgy túl egyszerű lenne, ha kerek-perec megmondanák neki a választ a kérdéseire. Kérdem én: miért nem tették? Teljesen indokolatlan. A regény végéig azt vártam, valaki magyarázza már el, hogy miért nem lehetett elmondani a fickónak, hogy figyelj, ez van meg az van, és válasz igazándiból nem jön rá.
A történet harmadik nagy buktája a két "rossz fiú". Olyan érzésem támadt velük kapcsolatban, mintha a Final Fantasy VIII-at akarná újrateremteni velük ez a világ. A különbség csak az, hogy míg az FFVIII-ben a rossz fiúk sírnak, mégis kissé tartunk tőlük, mert kiszámíthatatlanok, a következő pillanatban elmennek, hogy megöljék a főhőst,  vagy csak simán elmennek gyerekeket rabolni, fenyegetőzni, vagy bármi mást. Értem, hogy itt bűnözőinknek bújkálni kell, de nem jön át az az érzelmi háttér, amit a sírós gyilkos szeretne sugározni. Három jelenet zajlik velük kapcsolatba pontosan ugyanúgy, ugyanazon forgatókönyv szerint, ami teljesen hiteltelenné vágja az egészet. Komolytalan, és nem hiszem el, hogy az egyiket kísérti az, hogy megölt valakit. Erre annyi más eszközt lehetett volna használni, hogy kifejezésre jusson ez a megtört érzelmi háttér. És itt jön a könyvnek a következő gyengepontja, ami már nem a történethez, hanem a stílushoz, a kifejezésmódhoz kötődik.
És most lássuk a legnagyobb történeti problematikát, amit a kapkodás szül: a komolytalanná váló komolynak beállítani akart jelenetek. 
Csak egyetlen példát hoznék rá, és ezen túl is lépnék. Főhősünk megtudja, hogy felbéreltek egy bérgyilkost, hogy tegye el láb alól. Nem látunk semmit, hogy megrémült volna, vagy tenni akarna ellene valamit. Az alábbi jelenet játszódik le a könyvben:

"- Nem ismersz, de tudhatod, ki vagyok: egy likvidátor - mondta fegyverrel a kezében.
- Vártam a felbukkanásod.
A likvidátor úgy tett, mint aki meglepődik.
- Most megölsz? - kérdezte Owen.
- A végzet vagyok - felelte.
- Tudom, ki küldött.
....
Egy lövés dördült. Akik a közelben álltak azt hihették volna, hogy a likvidátor lőtt, de nem így történt. Ő holtan rogyott össze. Egy mesterlövész lőtt, akit előzőleg Owen kért fel, miután Oliver közölte vele, hogy veszélyben van. Kék-vörös villogók fényei tükröződtek a környező üvegfelületeken, a megérkező rendőrségi járművek lámpái. Egy darabig még helyszíneltek, rögzítették a történteket, majd elmentek, s újra elcsöndesedett minden...."
Nagyon hasonló ehhez egy dulakodásos jelenet is, ahol a Káin és Ábel sztori átcsap Rómeó és Júlia hisztoriba.
Az egyik testvér meg akarja ölni a másikat, majd mikor ez más módszerrel sikerül, mint ahogy eredetileg tervezte, fogja magát, és öngyilkos lesz. A jelenet valahogy így nézett ki:
"- Nem iszol? - kérdezte valamivel később.
Trevor a szájához emelte az üveget, de azután mégsem húzta meg. Egy gondolat támadt benne, s ahogy testvére szemébe nézett, megbizonyosodott.
- Te meg akarsz engem ölni - jelentette ki.
- Miket hordasz össze! Itt a söröd, és ne fantáziálj hülyeségeket! (...)
Ewan elvesztette a hidegvérét.
- Igen, mert hülye vagy, és képtelen a szádat tartani!
Egymásnak estek, összeverekedtek. A vitorlás vadul himbálódzott. A dulakodás közepett Trevor olyan szerencsétlenül esett, hogy betört a feje, azonnal meghalt. Vértócsa gyűlt a tarkója köré. Szörnyű volt őt így látni, amint élettelenül hevert ott. (...) Pedig milyen jól indult ez az egész, és Ewan sosem gondolta volna, hogy ez lesz belőle.
- A francba! - mondta elkeserdetten. - Én nem így akartam...
(...)
- Megöltem őt és vele magamat - döbbent rá.
Ewan fogta a maradék gyógyszert, ami még nála volt, és bevette. Nem sokkal később már ő is holtan hevert ott."
Az egész történet olyan, mint a folyón úszó jégtáblák: darabos, és nem lesz egységes, akármennyire is szeretné az ember. Darabos a fogalmazásmód, a párbeszédek jóformán sehova nem tartanak, a szereplők rengetegszer elbeszélnek egymás mellett. Nem segít rajta az sem, hogy tele van tömve az egész könyv tőmondatokkal. Vannak egész oldalak, ahol árnyalás nélküli párbeszéd zajlik, amit 3-4-5 szavakból álló mondatok alkotnak. Néhol megtörik a párbeszéd azzal, hogy belekapott főhősünk VÖRÖSES-SZŐKE hajába a szél, vagy éppen felborzolta azt, vagy éppen SZŐKÉS VÖRÖS lett. 
Kevés! A teljes emocionális háttér hiányzik. Néhány párbeszéd lehetett volna árnyaltabb egy-két arckifejezéssel, hangszínnel stb. és kevésbé tőmondatos. (A túlzott jelzőhasználat is legtöbb esetben indokolatlan, hisz már tudjuk, hogy főhősünknek milyen a hajszíne, hogy a kocsi kávészín-fekete és még sportautó is stb...)
Már általános iskolában felhívta a tanárom a figyelmemet rá, hogy "és"-sel nagyon szélsőséges esetekben kezdünk mondatot. Itt ez úgy van kiküszöbölve, hogy mindenhol "S" a kezdés. Az "és" kötőszó legtöbb esetben csak egy S, amivel nem lenne gond, de a kérdések zöme ezzel kezdődik.
Aránytalan. Elveszik a részletekben a leírásoknál, de a történeti kifejtések hiányosak, felszínesek. Fontosabbá válik az, hogy milyen színű egy szem, vagy hogyan áll valakinek a haja, mint az, hogy a cselekmény kissé árnyaltabban kerüljön kifejtésre.

Az elején a könyv azért tetszett, mert valami olyasmit vártam tőle, mint amit Scalzitól kaphattunk a Vének háborúja című könyvében. A kezdeteknél még úgy is nézett ki, majd ahogy előre haladtunk, a rossz fiúk idétlen viselkedése, a kidolgozatlan párbeszédek és világok, filmre emlékeztető jelenetek, aránytalanságok, a főhősünk marionettként való ráncigálása (emellett kidolgozatlan karakterek garmadája), a sehova nem vezető rejtvények... mind lehúzták mélyrepülésbe az egészet. A második rejtvény után már tudtam, hogy az egész történet hova fog vezetni, és hogy ki kicsoda valójában, mert annyira átlátszó. Ha gördülékeny lenne a stílus, mindezen átvinne, de sajnos nem az.

Owen úgy üldözi a gonoszunkat, mint kiskutya a csontját. Ez megint nincs végiggondolva. Egy évet kell várnia arra, hogy a rossz után mehessen, de az már meg sem fordul a fejében, hogy mindez megéri? Egy év alatt a rossz fiúnak lesz ideje feltérképezni az új világot, és eltűnni Owen elől. Owen meg azt sem tudja, mi várja a túloldalon, csak megy, mint egy kopó. Ha arra akarna választ keresni, hogy mi van fent, megkérdezhetné a titokzatoskodó tervezőt. Rávilágíthatna, hogy idétlenek a rejtvényei, és mondja meg a választ a kérdésekre, de Owen nem határozott, hanem egy gyenge báb ebben az egész históriában.

Sajnáltam, hogy egy jó nyitás, egy remek alapötlet után egy rövidre szabott, összecsapott valamit kaptunk. Szerettem volna szeretni ezt a könyvet, mert ígéretes volt, de egyedül az alapötlet maradt csupán pozitívumnak a végére, amiből többet ki lehetett volna hozni...


A könyvet köszönöm az Álomgyár kiadónak!
Folytatás...

2015. február 13.

Filmszemle: Egy különc srác feljegyzései

0 megjegyzés

Nem volt kérdéses, hogy a könyv olvasását a film megnézése követi. Nem is tudom, mit vártam a film változattól. Talán azt, hogy mentse meg a könyvet. Bizonyítsa be, hogy tévedtem. Hasson meg! Érezzek együtt a főhőssel! Fogjam fel, hogy neki milyen élete van!

Történeti szempontból nem sokat változtattak, ami talán annak köszönhető, hogy maga a könyv szerzője volt a rendező. Charlie ugyanolyan esetlen és béna, mint a könyvben. Logan Lerman tökéletesen alkalmas egy ilyen karakter eljátszására, viszont helyenként kissé túl rutinosra is sikerült. Charlie itt kevesebbszer bőgte el magát, mint a könyben, a ködös fogalmazásai viszont megmaradtak. Itt is megkapja a narrátori szerepet, miközben érthetetlen, miért kell ennyire burkolni bizonyos témákat, miközben másikakat meg kimond.

Logan Lerman
A film nem akart túlzsúfolt lenni, de az lett. Még kevesebbet tudott átadni, mint a könyv. Már nem akar foglalkozni a tiniterhességgel, és egy csomó minden mással. Már nem akar nagyot szakítani, viszont még így is sikerült teletömni sok minden mással. Nem arra célzok, hogy extra jeleneteket kapott volna, mert nincs benne semmi új a könyvhöz képest. Egyszerűen annyi, hogy a vászonról/képernyőről valahogy nem úgy jönnek át Charlie gondolatai, mint a könyvből. Míg a könyv közvetlen, és az ember arcába tolja a dolgokat, a film még annál is jobban ködösít, és nem tudja megfelelően kifejezni az események mögött megbúvó érzelmi háttereket. Ezért úgy tűnik, mintha csak egyik eseményből sodródna a másikba. Egyedül Charlie összeomlása az, ami némileg rádöbbenti az embert arra, hogy itt valami más is volt.

Emma Watson
Nem Charlie az egyetlen szereplő, akit "nemakárki" játszik el. Emma Watson ismét iskolás lányként kerül elénk. Mint Sam, megállja a helyét, a színészi játékával nem is volt gond, csak azzal, amibe belekerül. Sam még mindig egy ostoba kétszínű libának látszik, aki beeteti Charliet, miközben egy másik sráccal jár. Ezzel a filmen sem tudtak mit kezdeni, pedig a karaktere mögött sokkal több bújik meg, mint egy ostoba kis fruska.
Ezra Miller

Patrick szerepében Ezra Miller... Nem tudom, ki játszhatta volna el jobban, de még mindig ő az a szereplő, akit nagyon lehet szeretni, sajnálni, izgulni érte, hogy jól menjenek a dolgai. Vele kapcsolatosan is hiányoltam pár olyan jelenetet, ami fontos lett volna, hogy jobban átérezzük a helyzetét, és ami nem került bele a film változatba.

Igazság szerint a történetről azért nem lehet mit mondani, mert amit átvettek a könyvből, az egy az egyben olyan, mint a lapokon. Nincs változtatás jóformán még a szövegekben sem, így az élvezhetőségi értéke egyenrangú a könyvével.



Összességében ugyanazt tudnám elmondani róla. Ha a könyv tetszett, akkor érdemes megnézned a filmet, mert ugyanolyan nyomot fog hagyni maga után. Néhány jelenet persze hiányozni fog, de nem számottevő...
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger