Nemrég jelentek meg ☛ Gaura Ágnes - Túlontúl, Neil Gaiman - Tükör és füst, Neil Gaiman - Törékeny holmik, J.Goldenlane - Papírtigris

2015. május 31.

Májusi állás

0 megjegyzés

Eljött a május, a tavasz, a vizsgaidőszak, az olvasás ideje, úgyhogy elkezdtem folytatni az olvasatlanok csökkentését, a feladatlistán levő tételek kihúzogatását.

Ami lekerült a listáról:

  1. Egy humoros könyv: Rab László - Miért nem bírjuk az újságírókat? című könyve mulatságos, szarkasztikus, könnyed.
  2. Egy író, akit szeretek, de még nem olvastam tőle: J.R.R. Tolkien - Kóborló és a varázsló: mert szerettem volna olvasni tőle... és most sikerült.
  3. Borító alapján választva: Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár: Tetszik a borító színválasztása, és kifejező, hogy egy fiatal lány puskával áll. Kifejezi a könyv lényegét.
  4. Szerelmi háromszög: Salinger Richárd - Apám beájulna: Aurél, Barbi és Szarka esetében beszélhettünk némi szerelmi háromszögről... vagy Gergő, Szarka és Barbi esetében... Nem annyira szembetűnő, de a végén megállapítást nyert.
  5. Misztikus vagy thriller: Peter Sanawad - Hívószó: Ez nem a thriller kategória, inkább misztikus, egy halovány nyomozószállal, ahol a gyerekek mindenhova bemásznak, hogy kiderüljön a titok. Közben olyan események részeseivé válnak, amit ép ésszel nem lehet felfogni.
  6. 30 év alatti szerzőtől: A. M. Aranth - A Liliom Kora: A szerző 1986.12.18 -ban született, úgyhogy most még 28 éves.

Hátralevő feladataim a listáról még: 22
Nektek hány feladat van még hátra?


Folytatás...

2015. május 30.

Peter Sanawad - Hívószó (Hollóvér 1.)

0 megjegyzés

Ezt a kisregényt ugyanakkor találtam, amikor A Liliom kora -t. Ebben az esetben sem ismertem az írót, de az első pár oldal után könnyen bele tudtam helyezkedni a történetbe, ugyanis hihetetlenül könnyed a "vonalvezetése".

Peter Sanawad egyébként nem más, mint Bihari Péter, akinek szintén nem ez az első, nyomtatásban megjelent műve. Több könyve a Cherubion kiadó gondozásában jelent meg, és több kisregény is fűződik a nevéhez. Novellái pedig számtalan antológiában felbukkannak.

De vissza a Hívószó -ra. A világa egy alternatív múlttal indít, ahol Mátyás nem volt király, csak annak gúnyolták. Akinek a bátyja, László hagyott maga után egy Regina nevű leszármazottat (néhány generációval később). Reginának nincs mása, mint egyetlen hollóval díszített pecsétgyűrű. Ott csatlakozunk hozzá, amikor is megérkezik Zsilinszky báró. A lánynak hiába nevesek a felmenői, vagyona már nincs, és amikor a pékinastól kérne ennivalót, az kilöki a báró lovai elé.

Eztán olyan nevek kerülnek elő, mint Pálffy kapitány, Kempelen Farkas stb. akiket nagyjából minden olvasó ismer. Természetesen tárgyalások miatt érkezik a báró, de ennél sokkal nagyobb szabású, rafinált terve van, amelyet Regina és két barátja, Marek és Csülök már azelőtt felfed, mielőtt baj lenne. A gond csak az, hogy senki sem hisz nekik, úgyhogy valahogy be kell bizonyítaniuk, hogy igazuk van.

Elsőre kissé elrugaszkodottnak találtam, hogy Mátyást királynak gúnyolták, hiszen mindenki fejében ott él a mondás, hogy "Mátyás, az igazságos." A valós történelem alapján mondjuk ez eléggé... érdekes mondás. Arra nincs kitérés, hogy Hunyadi Lászlóval mi történt pontosan, annyi biztos, hogy börtönben volt.

Maga a történet meglehetősen rövid, és bármi több már lelőné a poént. Egész jól indul, és a kivitelezés is lendületes. Néhol olyan érzésem támadt, hogy ez inkább gyerekeknek való könyv, aztán meg az, hogy mégse, mert helyenként nem biztos, hogy értenék a szóhasználatot. Amolyan mezsgyén mozgó típus.

Hunyadi címer
Az eleje egészen letisztult, szépen körvonalazott a főhősnő háttere, és a világból is kapunk egy szeletet. A lezárás és annak ismeretében, hogy ez egy sorozat, még előfordulhat, hogy részletesebb képet kapunk a történelmi hátterekről, mi az, amiben még más a mai világunknál azon túl, hogy felüti a fejét a varázslat.

Tipikus bemutató első kötet volt, ami megízlelteti az emberrel, hogy milyen stílusra számíthat a folytatásokban, hogy nagyjából hol húzódnak a világa határai, és bemutatja a főbb szereplőket. Nincs monumentális történet, vagy hatalmas végjáték.

A lezárásnál kissé felborul ugyan a papírforma, és itt is előfordul a kapkodás, akárcsak A Liliom Kora című kötetnél. A lezárásnál némi katyvasz is bekerül a gépbe, és sajnos a fordulatnak szánt jelenet sem szól akkorát. Itt is érezhető a meghúzott oldalszámos határ, pedig annak tudatában, hogy folytatás lesz belőle, kár volt a kapkodásért. Vagy csak szimplán nem lett volna szükség arra az egy-két klisés jelenetre.

Összességében nézve nem volt rossz olvasmány, pár órán keresztül elszórakoztatott a néha gyermeki, néha felnőtteknek szóló módján, és biztos, hogy a folytatás is a polcomon lesz...

(Megj.: Az író a könyvhét szombati napján a Főnix Könyvműhely standjánál dedikálni fog.)


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2015. május 26.

A. M. Aranth - A Liliom kora

0 megjegyzés

Hogyan is találkoztam ezzel a könyvvel? Mostanában a Főnix Könyvműhely egyre több magyartól hoz ki köteteket, és egyre érdekesebb irányba haladnak. Egy időben sci-fi - fantasy vonalat vittek főként, most ezek mellé becsatlakozott többek közt a steampunk műfaja is (ez valamiért főként kisregényeknél jellemző). Gondoljunk csak Vivien Holloway Winie Langton történetek című kisregénysorozatára.

A.M. Aranthról röviden annyit jegyeznék meg, hogy ez nem az első könyve. A kiadónál már korábban megjelent a Holdárnyék sorozatának a kezdő kötete (jeleneleg abból két kötet került kiadásra). A név Holló-Vaskó Pétert bújtatja egyébként, aki a könyvhéten dedikálni fog a Főnix KM standjánál.

Őszintén megvallom tudatlanságomat, a kisregény elolvasása előtt tényleg csak annyit tudtam az íróról, hogy már jelent meg könyve. Aztán a könyve elolvasása után kicsit jobban utánanéztem, és sok helyen találkoztam azzal, hogy mennyire tehetséges, és hogy ezt ebben a művében is kihasználja.

A Liliom kora -nak ismeretében viszont ezt megcáfolnám. A kötet vasággyal együtt nem éri el a 150 oldalt, és nálam mindig árulkodó, ha egy ilyen hosszúságú kötetet nem tudok kutyasétáltatással együtt két órán belül letenni azzal, hogy elhagytam az utolsó betűt. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ez miért esett így, hiszen...

Adott egy történet, aminek egész jók az alapjai. Egy stílust, aminél a ragozás csak helyenként nem stimmel, és kapunk egy vagánnyá váló női szereplőt, meg ha belegondolunk, egy olyan világot, ami eléggé érdekes ahhoz, hogy beszippantsa az olvasót.

Nemigazán tudtam dűlőre jutni, hogy akkor miért ment lassan az olvasás... Eleinte bedobják az olvasót egy teljesen sötét labirintusba, hogy "na, akkor most innen találj ki!" De ez nem rendkívüli, minden könyvnél hozzá kell szokni az új világhoz. Aztán kapunk némi morzsát, hogy körülbelül miről szól a történet. Van egy Próféta nevű akárki, aki megalapította a várost. Nem tudni, mi célból, de a város létezik. 500 évente új eón (=korszak) jön el. Továbbá: nem tudni, hogy honnan jönnek ide az élelmiszerek, nincsenek falvak, nem lehet elhagyni a várost - bár ezeket csak kevesen tudják.

DE! Kapunk egy nyomozót, aki egy eltűnési esetet vizsgál, akkor jön rá erre a végzetes tényre. Tehát az alap koncepció, hogy van egy város, aminek a polgárai a "túszai", ha úgy tetszik.
A tagadókat (=eretnek) üldözik. Ezek olyan személyek, akik nem hisznek a Prófétának. Itt már kicsit érződik a keresztény behatás, elvégre ott is van egy Szent Írás, ott is van egy személy, akinek köze volt a Teremtőhöz, és persze voltak tagadók (lásd: eretnekek).

A történetbe úgy csöppenünk tehát bele, hogy fogalmunk sincs, milyen ez a világ, és kiderül egy morzsa itt, egy morzsa ott, de! Három szálon futnak az események. Van egy Gregor nevű fickó, akiről fogalmam sincs, hogy jön a képbe. Ő végig kicsit olyan hatású, hogy "kell ide egy brigád, akiket lehet jó fiúknak nevezni". Talán ezért, talán sem, de ritkán fordulnak elő. Olyankor látjuk kicsit harcolni a "katonákat", meg szószátyárkodnak (lapot töltenek). A fő eseményekhez nemigazán tesznek hozzá semmit, nem viszik sokkal előbbre a cselekményt. 
A másik eseménysor egy Lily nevű lányhoz kötődik, aki még mindig nem segít az olvasón. Őt ugyanis elrabolják, és olyan tudást akarnak elnyomni a torkán, ami sem a város lakóinak, sem az olvasónak nem volt a birtokában.
És végül jön a nyomozó, Vincent, aki végre fényt visz a labirintusba, de épp csak néhány téglát tesz a helyére (megválaszol néhány kérdést).

Nem tudom miért, de ha egy könyvben nyomozót látok, máris elfog a félelem (főleg, ha nyomozni kezd). Egy nyomozós szálban mindig mérvadó, hogy milyen párbeszédeket folytat a detektív, mert fontos, hogy azért némileg közelebb vigye a megoldáshoz. Vincent eleinte elmegy ehhez, ahhoz kérdezősködni, majd két "ember" kikérdezése után fogja, és kocsmázik. Többször megjegyzi, hogy sürgeti az idő, erre inkább a város rejtélye köti le. Több napos pepecselés után végre folytatja a nyomozást, de akkor már fölösleges, mert mindent a hátsója alá tolnak.

Eleinte reménykedtem, hogy lesz fordulat. Nem lett. A végére viszont rájöttem, hogy miért esett ilyen hosszú intervallumra az, hogy az olvasottak közé kerüljön... Méghozzá a hossza.
A sötét labirintus effektjét egy nagyon erőltetett párbeszéd akarja feloldani, mert nincs idő arra, hogy a fokozatosan vezesse be az olvasót, hogy az megszokja, hogy milyen terepen kell mozognia. Éppen ezért a technikai adottságok sem mindig világosak. Az alap hit is sok helyen kevés. Kétségbe vonom, hogy azidő alatt, amióta létezik a város, senki sem készített tanulmányt a városról, senki sem merte vállalni, hogy ez van, és hogy azok, akik tudtak a helyeztről, ezt nem akarták kihasználni...

Aztán persze minden szál összefut, de nem kapunk nagy csatajelenetet, semmi nagy katarzis élményt, csak rájövünk, hogy mire volt minden utalás, és ennyi.

Igazság szerint ez a kötet megért volna még 150 oldal terjedelmet, hogy rendesen ki legyen dolgozva, mert így tessék-lássék módon elénk van dobva egy csonk, kidolgozatlan karakterekkel, helyzetekkel, világgal, és ennyi. Nem láttam, hogy sorozat darabja lenne a kötet, belegondolva viszont nem is segítene rajta egy ilyen lezárás után (eső után köpönyeg).

Összességében hiába látszik az író tehetsége, valójában ez a kötet nem hagyja megmutatkozni teljes széltében és hosszában. Sok helyen érezhetően kapkod, ugrál (ez kiváltképp a végén előtűnő jelenség), próbálja a regényt megzabolázni, és a megadott oldalszámon belül tartani... Viszont ez a történet nem zárható ennyire a lapok börtönébe, ezért nem is üt akkorát...


GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. május 25.

Hamarosan könyvhét - készülés dedikálásokra

0 megjegyzés

(Forrás: www.unnepikonyvhet.hu)

Mint a könyvhét előtt mindig, most is nagy a zsongás a könyvesek háza táján. Nem csak új megjelenésekkel kedveskednek a kiadók, hanem dedikálásokkal is.

Összeszedtem néhány szerzőt és "apropót", avagy kik és mit fognak (a legfrissebb megjelenés) dedikálni idén a könyvhéten:

2015.06.05. 16:00-17:00: Szélesi Sándor, Galaktika stand
2015.06.06. 14:00-15:00: Benyák Zoltán, Imre Viktória Anna, Főnix könyvműhely stand, (Pokoli  teremtmények, ördögi szerkezetek antológia)
2015.06.06. 15:00-16:00: A.M.Aranth, Főnix könyvműhely stand (Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológia)
2015.06.06. 16:00-17:00: Vivien Holloway, Peter Sanawad, Főnix könyvműhely stand (Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológia)
2015.06.06. 14:00-16:00: Gaura Ágnes, Delta Vision stand (nem jelent meg új kötete)
2015.06.06. 16:00-18:00: J. Goldenlane, Delta Vision stand (Napnak fénye, Éjfél)
2015.06.06. 17:00-18:00: Brandon Hackett, Agave kiadó standja (Az időutazás tegnapja)


Sajnos idén megszegem az évente szokásos Brandon Hacketthez kötődő rituálémat (mely szerint a Zalaegerszeg-Budapest távon elolvasom a legfrissebb regényét, majd dedikáltatom vele a könyvhéten), és sajnos Szélesi Sándorhoz sem fogok feljutni. Ennek ellenére bőven lesz miért szétnézni a könyvhéten. Könyvheti megjelenésekről... hamarosan.
Folytatás...

2015. május 24.

Egy hétvége J. Goldenlane-nel (2. rész)

0 megjegyzés

J. Goldenlane legújabb regénye a DV-nél
Mióta könyvhétre járok, négy szerzővel mindig szerettem volna találkozni. Az első szerző, akivel sikerült nem más, mint Benyák Zoltán. A Veszett lelkek városa bebizonyította, hogy lehet úgy darkos regényt írni, hogy élvezhető legyen. Azóta pedig az író szüntelenül olyan könyveket rakat velem a polcomra, amiket bármikor szívesen újraolvasok, és nem tudom megunni.

A második emlékezetes Szélesi Sándorral volt, akivel tavaly sikerült ez a nagy találkozás. A magyar írók közül ő volt az első, akivel szerettem volna találkozni, és rituálisan minden évben legalább egy regényt olvasok tőle.

A harmadik ilyen vágyott írói találkozásom pedig J. Goldenlane. Ő volt az első olyan a magyar írók közül, akit közel éreztem magamhoz. Anno volt egy tv-s interjúja, és nagyon szimpatikus volt a lazasága, a fél-matematikus megközelítése. Olyanoknak tűntek a női főhősei, mint ő maga: humoros, laza, könnyed, frappáns. Nem félt kimondani semmit.

A negyedik szerző pedig Andrew Bellringer. Nagyon szerettem/szeretem a humoros írásait, és nagyon sajnálom, hogy a Hősellátó óta nem jelent meg új kötete. Viszont, ha J. Goldenlane-nel találkozhatom a könyvhéten, talán előbb-utóbb Harangozó Andrással is összesodor a szerencse egy személyes találkozó erejéig.

Ők négyen voltak azok, akik bevezettek a magyar írók világába, és miattuk kezdtem el magyar írók könyveit olvasni, felváltva az idegen szerzők munkáit. Miattuk mertem hozzányúlni olyan szerzők műveihez, mint Greta May (akivel szintén találkoznék, ha lehetne), László Zoltán, Brandon Hackett (hozzá is fűződik már egy évente szokásos rituálém), vagy Gaura Ágnes, de még sorolhatnám napestig...

J. Goldenlane a Facebook oldalán elárulja, nem csak egy új regénye jelenik meg a Delta Vision kiadónál, hanem van a tarsolyában még pár kézirat (kész és félkész is). Bízzunk benne, hogy mielőbb ugyanúgy a polcunkon találhatjuk azokat is, mint az új kiadásos regényeit. Nem csak az Éjfél, de minden regénye új borítóval a DV kínálatában (remélhetőleg hamarosan...)

Folytatás...

2015. május 21.

Egy hétvége J. Goldenlane-nel

0 megjegyzés

Kép forrása: Deltavision.hu
Talán már mindenki tudja, de lehet, hogy nem: két hét múlva könyvhét. A napokban a Delta Vision kiadó egy kis meglepetéssel lepte meg az olvasókat. Közzé tettek az oldalukon egy borítót, amin megvolt a cím, de a szerző nevét nem tették közzé.

Az íróról annyit lehetett feltételezni, hogy nő, tudni pedig annyit, hogy már jelent meg könyve korábban, és "hosszú sorokban fognak kígyózni" előtte a dedikáló emberek. Aztán bedobták az alábbi hírt: J. Goldenlane Éjfél című vámpíros könyve megjelenik 2015.06.04. (a könyvhét első napja).

Az írónőnek már csak két könyve (plusz egy új, ami hamarosan napvilágot lát) nem csücsül még az olvasottak között (dacára annak, hogy már egy ideje megvannak).

2004 magasságában találkoztam a könyveivel, és a Farkastestvér volt tőle az első (mindannak ellenére, hogy láttam a tévében vele egy riportot, ahol az Isteni balhét ajánlotta a kérdésre, mi szerint: "Melyik könyvét ajánlaná elsőként olvasásra?")

Könyvek polcrakerülési sorban:
1, Farkastestvér: Ez egy nagyon régi történet jópár évvel ezelőttről. Már egy ideje kerestem ezt a kötetet, sok helyen láttam, hogy jó, mindenki ajánlja, de már nem lehetett kapni sehol. Aztán egy barátom jelezte, hogy neki van egy kötete, szívesen odaadja. Alig vártam a postást. A kötet kissé meg van tépázva, és olvasás közben kerültek ki belőle holmik, amik... nem éppen könyvbe valóak, de nem zavart. Saját (eléggé leharcolt) példányom volt, olvashattam, ez volt a lényeg. És faltam, és hiába apró betű, hiába vastagság, hiába minden, túl hamar jött el a vége.

2, Isteni balhé: Általában hallgatok a tanácsra, ha az jó. Itt nem tudtam, de ha az írónő azt mondja, hogy szerinte ez jobb, hiszek neki. Úgyhogy egybe megrendeltem az egész Goldenlane-kollekciót, amit csak lehetett (egyedül a Papírtigris, a Csillagfény és a Szélhámos és a varázsló nem volt rendelhető). Az Isteni balhé a Farkastestvérnél jóval gyorsabban fogyott el. Elvittem magammal nyaralásra, és kész... ennyi volt neki.

3, Pokoli balhé: Ugyanaz a nyaralás, mint Isteni balhé esetén. Örültem az előrelátásnak, hogy a kettőt együtt dobtam táskába, de ezzel valami hasonló bajom volt, mint az Isteni balhéval (too-short-story).

4, Csillagfény: Következett pár hónapnyi szünet (szám szerint 3), ami Goldenlane mentesen telt, és akkor volt egy akció valamerre, amit nyomban kihasználtam. Így jutottam hozzá a Csillagfény című novelláskötethez. Azt reméltem tőle, hogy újra belendít a Goldenlane-vasúton fölfelé, de az eksztázis elmaradt. Ezidáig az első és egyetlen olyan kötet volt, aminek egyes szegmentumai tetszettek, másik része viszont nem.

Miután ezeket a könyveket olvastam, szerettem volna találkozni az írónővel, és dedikáltatni mindent, de egyrészt nehéz volt a kijutás bármerre, másrészt sehogy sem adódott rá lehetőség.

5, Éjfél: És jő a vámpír, és harap és filozofál, és megkedvelteti magát. Egy merőben más vámpírábrázolás, és az első olyan magyar változat, amibe beleszerettem. Az addigi Anne Rice korszakomban végre volt némi váltás. Azóta egyedül Gaura Ágnes volt képes hasonlót elérni, de rajtuk kívül magyar szerző vámpíros könyve... nem is jut eszembe.

6, A herceg jósnője: Ez egy abszolút furcsa kötet volt. Egyrészt meleg helyen játszódik (részben), másrészt én is egy iszonyat forró helyen olvastam, ahol nem lehetett sehova se elbújni úgy, hogy 50 fok alatt legyen a hőmérséklet. Viszont a lezárásnál az írónő olyan helyen vágta el a szálat, hogy ismételten örültem a fejemnek, hogy a csomagba bedobtam a folytatást is...

7, A jósnő hercege: Valamiért odáig voltam a kötetért. Az utolsó Goldenlane-eksztázisomat ezzel éltem át. Lökött szereplők, abszurd helyzetek, humor, találékonyság. 

Ami még hátravan: Szélhámos és a varázsló, Papírtigris. és a Napnak fénye



Információk és kép a legújabb könyv megjelenése kapcsán: (Forrás: deltavision.hu)


Megjelenés:2015.06.04.
Kiadó:Delta Vision
Szerző:J. Goldenlane
Borítófestő:Kovács Péter
Terjedelem:496 oldal
ISBN szám:978-963-395-103-3
Kötés:kartonált
Nyelv:magyar
Szerkesztő:Erdélyi István







Folytatás...

2015. május 20.

Salinger Richárd - Apám beájulna

0 megjegyzés

Nem is tudom, hol kezdjem... Tegnap, miután letettem a könyvet arra gondoltam, hogy újra megnézem a film változatot, mert már olyan régen láttam, hogy fogalmam sincs, mi volt benne.
Beírtam YT-on, hogy Apám beájulna előzetes, és kidobta az "Apám beájulna szakszerűen" videót, amiben Dancsó Péter a film változatról mesél. Kicsit mintha a könyv változatról is mesélne azzal, ahogy a filmről beszél...
Íme a videója még 2010-ből:

A BEJEGYZÉS SPOILERT TARTALMAZ!


Reflektálások a könyv oldaláról tekintve:
00:37 Nem, a könyv sem jobb, mint a film, csak másabb.

02:00: Ilyen hisztikkel van tele a könyv is.

02:29: A könyvben nem apucit húzza le, hanem anyucit, és nem melltartó kell neki, hanem szájkontúr.

A könyv filmes borítóval
Könyv: Szarka tinis hisztiből kitalálja, hogy lemegy a Balatonra, aztán lesz valami. Noha annyi zsetont nyúlt az anyjától, hogy simán telt volna vonatra is, inkább stoppolt, hogy ne fogyjon a pénze. Az stimmel, hogy felveszi egy fickó, majd azt mondja, Siófokra tart, Szarka pedig rábólint, hogy az neki is oké. Itt az első olyan jelenet, ami véletlenül úgy történik, ahogy annak történnie kell. A könyv nagy buktatója innentől fogva az, hogy az ember tudja, ha a lányok nagy trutyiba is kerülnek, nem önerőből fognak kikerülni belőle, hanem mindig van egy szerencsés véletlen. Fortuna asszonyt is elcsomagolták, és vakációzni ment velük...

02:50: "Szarka, Barbi beszélő nevek." A filmben nagyon sokáig nem derül ki, hogy kit hogy hívnak. Mikor már elutaztak, csak utána derül ki. Szarka a könyvben jobban részletezi Barbinak, hogy miért úgy hívják, ahogy. A filmből hiányoltam azt a humort, ami a könyv első 1/3-át jellemezte. Aki csak megtudta, hogy mi a csaj beceneve, mindenki megkérdte, hogy "miért, te szoktál lopni?" A könyvben ha nem sütik el ezt háromszor, akkor egyszer sem. A végén már fárasztó poén kategória, de mégis valamennyire mosolyogtató.

03:06: A könyvben ez újabb kifejtett jelenet, a filmben a vágás nem az igazi. Úgy ugrálnak az időben kapkodósan, mint a könyv a vége felé (ezzel pedig logikai hibákat hagyva mindenfelé). A könyv azért logikusabb, mint a film. Ott az elején kifejtik, hogy Szarka utálja Barbit, ezért akarja mindenáron lemosni röpiben - ráadásul a gimicsapatban játszik, és egész jól, ezért még esélye is van. Aztán a könyvben elkezdik a fiúkat alázni szavakkal, hogy jobb játékra ösztönözzék őket...

03:31: Ezek szerint már én is lehetek terhes, méghozzá duplán, mert két angol nyelvvizsgám van? Vagy plusz egy gyereket bevállalhatok a németemre is? Barbi a könyvben azért okosabb. Nem sokkal, de egy fokkal, és látszik rajta a fejlődés, mert a végén rafinált, az elején meg bolond.

03:49: Egy újabb véletlen a könyves változatban (és egy eltérés a filmtől). A könyvben ugyanis többektől próbálnak jegyet kérni, de sikertelen. A végén odamennek egy párhoz, akik tétováznak, menjenek-e, vagy maradjanak, mert bombatámadás történt, ahova mennének. A lányok lecsapnak a jegyekre és így kerülnek... Izraelbe. Itt megint láthatunk a könyvben pár Barbi féle "okosságot" és egy köteg hisztit.

05:27: Igen, a könyvben Szarka E/1-ben narrálja végig az egészet. Látunk egy holt laza csajt, aki néha nem tud ragozni, néha olyan mondatszerkezeteket használ, aminek nem sok értelme van... Pölö (by Szarka): "Ez a kijelentés tetszett, olyan fiús, hogy a gatyámmal együtt." A narráció tehát működik, a minősége megkérdőjelezhető.

05:43: És igen, a könyvben ez a jelenet egy az egyben benne van - magyarázattal. Érthető a magyarázata, mégis látszik, hogy ez a Barbi nem egy észkombájn. Csak azért, mert Szarka azt mondja neki, hogy attól még, hogy a szülőktől kapott kocsi árán elruccan valahova, nem lesz nagy király. Barbi ezért minden pénzüket (beleértve Szarka töredék lóvéját is) átutalja haza a nagyinak. Egy árva peták nélkül barangolnak tehát egy tök ismeretlen országban.

06:26: Egy újabb hasonlóság a könyvvel, és egy újabb véletlen. Most, hogy nincs pénzük, véletlenül meglátnak egy röplabdaversenyre szóló hirdetést. Miután bekuncsorogják magukat, egészen addig viszik, hogy megkapják az egyik pénzdíjat, majd elmennek taxival egy bevásárlóközpontba, elfelezik a pénzt, és Barbi centre pontosan mindent elkölt, Szarkának pedig marad még egy kevés (ő a ruhák mellett beszerez egy plüsskutyát, mert a Balcsin kellett hagynia a pingvinjét). A könyvben valószínűleg a két lány fényevő, ennivalót nem láthattuk őket venni, kávét igen, cigit meg nem tudni, honnan vettek, de mindig volt a Barbinál.

06:49: "...le vannak írva a motivációik..." - Igen, le vannak írva, de meglehetősen gyerekes motivációk. Szarka csak simán szeretne kimozdulni a punnyadásból, Barbi meg nem szereti, hogy úgy kezelik, mint egy Barbiet, és nem szereti azt se, ha ribancnak nézik. Kérdés: akkor mi a jó fenének dugatja meg magát annyi sráccal, és minek mászik bele minden hímnemű szereplőnek a szájába? Megnézi a nyelvével, hogy nincs-e lyukas foguk?

06:59: Könyv alapján: az első úticélt a véletlen hozta, lesz-ami-lesz alapon (Izrael), onnan továbbutaztak Spanyolországba (Barcelona) Szarka miatt. Onnan tovább Rómába (Barbi miatt). Miután mindenki lerendezte az ügyeit a világ minden táján, startoltak haza.

07:20: Megjelenik Kern András, aki egy gazdag fickót alakít. Zavaró volt! Már nem Kern András, hanem a karaktere. A filmben sem Magyarországban vagyunk, mégis mindenki magyarul beszél! A könyvben jelennek meg angol mondatok jelezve, hogy a lányok a koszon kívül mást is szedtek magukra az utazás alatt (Szarka kis is fejti, hogy gyatra volt az angolja, sőt, semmilyen, de most már jobb). A könyvben Kern András Thomas nevű karaktere valójában egy angol fickó, akinek megtetszik Szarka. Szarka angolul osztja neki az észt, itt még kezdő nyelvtudással, úgyhogy java részt nem is érti, hogy a fickó miről mesél. Egy-két szót felismer, de ennyi. A könyvben ez jól átjön. Szarka többször odamegy hozzá beszélgetni, majd a fickó házassági ajánlatot tesz, hogy könnyű élete lehetne a csajnak, mert neki sok pénze van.

07:50: Éneklős rész a könyvben nem volt. Dávid csak szimplán abban a hostelben lakott a csapatával, amelyikben Szarka, összeismerkedtek, és egymásba szerettek. Aztán elkezdtek egymással játszadozni.

08:27: A könyvben is akadt öngyilkosjelölt, aki kivetette magát az ablakból, egyenesen a főbejárat elé. Nem kerül részletezésre, hogy ki az, nem látta senki, és még az is kérdéses, hogy melyik emeletről zuhant ki az illető. Szarka találgat, de a holttestet nem látta, így nem jelenti ki, hogy ki volt az - az emelet számából és a korábbi infókból már lehet következtetni.

08:37: Szerencsére ilyen a könyvben nem volt. Barbi ugyanis a filmben csókolózott Dáviddal, amit Szarka meglátott, és kiborult. Szarka a filmben egy hisztis liba, a könyvben félig laza, félig keresi önmagát (és az önmagátkeresésen belül vagy egy résznyi hiszti). És nem nyúlja le Dávid ruháit, hanem egy csúnyább bosszút forral a srác ellen (vagyis kettőt).

Innentől csak könyv:
Mit is lehet tehát elmondani a könyvről? Olyan, mintha egyik fejezet nem épülne a másikra. A szereplők néha önellentmondásba kerülnek. Néha előfordul, hogy elbeszélnek egymás mellett. Az időkezelésnél anomáliák fedezhetőek fel, miközben a mondatszerekezetnél előfordul, hogy zagyvaságokat kapunk. A szereplők valójában csak sodródnak, nem sok dolgot tartanak a kezükben, viszont az életszagúság sokszor hiányzott... ahogy a humoros megszólalások is a végéről, ami az elején még valamennyire jellemző volt.
Maga a történet nem egy nagy körítés: van benne szerelmi háromszög, csajok egymás közt, némi leszbikus szál, némi pasis adalék. Játszadozás az emberekkel - néha egy fagyivisszanyalás -, rengeteg szerencse, és persze bulizás hegyek.
Szarka szemében a könyv elején még mindenki szép, meg helyes, stb. Aztán elkezd fintorogni a pasis felhozatalon - elítéli őket a külsejük miatt. Nyilván nem lehet egy komolytalan könyvbe túl sok komoly karaktert belezsuppolni, de párosunk egyik felének lehetett volna kicsit több esze is.

Összességében csajos strandolós nyári könyvnek elmegy. Nekem hiányzott az, hogy letehetetlenül jó legyen, és hogy legyen valami minimális mondanivalója. Sajnáltam, hogy a vége inkább rinyálásból állt, mint pozitív kilátásokból...

GR-ezők szerint:

Folytatás...

2015. május 18.

Meg Rosoff - Majd újra lesz nyár

0 megjegyzés

Néhány hónapja az egyik szobatársam meglátta nálam a kötetet. Azt mondta, hogy "Ez az, amiből a film is készült?" Csak néztem rá, hogy tényleg? Ebből a könyvből készült film? Megígértem neki, ha elolvasom a könyvet, és még együtt lakunk, jöhet egy közös mozizás...

A története nem valami hosszú: kitör a harmadik világháború, aminek Daisy egyenesen a közepében tapicskol. Unokatestvéreihez kerül Angliába, mikor kitör a háború. Szétszakítják egymástól a gyerekeket. A fiúkat ott tartják a háznál, a lányokat pedig elköltöztetik egy másik családhoz. Daisynek azonban feltett szándéka, hogy újra megtalálja a srácokat - különösen Edmondot, akibe szerelmes...

Innentől fogva SPOILER VESZÉLY!

A könyvet lerakva volt egy olyan érzésem, hogy nálam a háborús könyvek (és a Harag óta a filmek is) meglehetősen mumus kategóriát képviselnek. Valamiért ugyanaz kerített hatalmába, mint az Ember a sötétben című Pataki Tamara könyvnél.

A kiindulópontunk az, hogy van egy lány, Daisy, akit "lepasszolnak" az unokatestvérekhez. Sokáig érthetetlen, mi okból, majd kiderül, hogy apucinak van egy új felesége (Daisy mostohaanyja). És itt kezdődnek a problémás területek: miért? Miért nem bírja valójában Daisy ezt a nőt? Milyen a kapcsolatuk? Apának és lányának milyen a viszonya? Jóformán semmit nem tudunk meg az amerikai életéről, mintha a csajnak abszolúte nem lenne múltja. Úgyhogy becsatlakozunk hozzá élete egy részébe, de abba is csak felületesen.

Megismerjük az unokatesókat Isaacet, Edmondot, Pipert, Osbertet, akiket Penn néni otthagyott, mert sürgős elintéznivalója volt. A gyerekek tehát felügyelet nélkül egy pénzes bankszámlával ott rekedtek egy házban. Daisy beleszeret unokatestvérébe, majd pikk-pakk eljárnak, hogy kielégítsék a vágyaikat. Érthetetlen módon sem a fiúnak, sem a lánynak nincs ellenérzése a dologgal kapcsolatban. Edmond álláspontját nem ismerjük meg, Daisy pedig eleinte ódzkodik, de akkor is csak azért, hogy vajon mit gondolhat a fiú?

Hogy Edmond mit gondol bármiről is? Senkinek a véleményét nem ismerjük meg semmiről - ha őszintén belegondolunk. Pipernek tetszik a dolog, hogy két unokatestvére szerelmes egymásba, és egyébként mindenki más is asszisztál ehhez a vérfertőzős dologhoz. Nem derül ki, hogy oldják meg a védekezést. Egy tizenöt éves lányról beszélünk, és egy kb. vele egykorú fiúról. Nem hiszem el, hogy az orvos, aki rájön a dologra nem tart róla felvilágosítást, hogy ennek azért következményei lehetnek... 

Beköltöznek a katonák a gyerekekhez. Ez az a pont a regényben, ahol végre érezzük, hogy ez tényleg háborús helyzet, komolyan kell venni. Hiszen addig a gyerekek csak a hiradóból értesülhettek volna a legújabb fejleményekről, de mellette horgászni, sétálni stb. járkáltak, élték az életüket gondtalanul. A katonák viszont ellátásért kiáltottak, így a gyerekek gyorsan átvették a felnőtt szerepeket. Amikor Pipert és Daisyt összecsomagolják, és átviszik egy másik farmra őket, szinte feszülten vártam, hogy lesz valami érdekesség, valami fordulat...

Ami lett: Daisy elkezdte behaluzni, hogy Edmond ott van, hogy beszél vele, hogy a srác tájékoztatja, hogy mi náluk a harci helyzet. Nem ő az egyetlen - családi vonás -, aki képes erre. Az unokatestvérek közül Edmondnak és Isaacnek olyan megérzései vannak, hogy a médiumok mehetnének hozzájuk leckéket venni. Néha annyira elrugaszkodott a regény, hogy teljesen kilökött magából. Majd, amikor a csaj megtudja, hogy Edmondot és a többieket is kilakoltatták, tervezi, hogy utánuk megy, megkeresi őket. A szökés kivitelezésére viszont hosszú ideig vár, úgyhogy kapunk egy luft időszakot, amikor semmi nem történik: mindenki csak lődörög, ők Piperrel csak olvasgatnak, elvannak. Újra nem érezni a háborús helyzetet. Azt már néminemű túlzásnak érzem, hogy egy anyázás, és más szitokszavak elhangzása következtében kitör egy lövöldözés. Nyilván, hogy feszült a helyzet, de az ellenőrzőponton levő katonáknak ki adott engedélyt arra, hogy lelőjjenek egy konvojt?

Az a jelenet inkább volt hatásvadász annak ellenére is, hogy utána meg lázadókat emlegetnek, meg ellenállókat... Ez már egy eső után köpönyeg mentés akarna lenni, ahol a köpönyeg a tócsát védi egyedül az esőtől.

Majd végre Daisy belekezt a családegyesítő projektbe. Hogy hogyan élik túl a kalandot étlen-szomjan, legtöbb esetben a szerencsén múlik. Pont jókor esik az eső... vagy pont jókor találnak gyümölcsöket... véletlenül épen marad a gyümölcskenyér és a sajt! Nem tudom, hogy Angliában miből készítik az élelmiszert, hogy a sajt, ami elvileg hűtős termék, a meleg évszakban (nyár) is képes egy elletőben elállni. Tudom, hogy Angliában alacsonyabb a hőmérséklet, többet esik, de nem hiszem, hogy hűtő nélkül bármilyen élelmiszer sokáig elállna.

A végén persze jöhet a happy end... Daisy és Edmond a kötet végén találkoznak újra, és Edmondnak, a drága hősszerelmesnek mi okoz problémát? Hogy Daisy elment (mert elhurcolták) Amerikába. Azért dühös a lányra, mert otthagyta őt...

A könyv legnagyobb buktatója az, hogy kidolgozatlan. Kidolgozatlanok és kapkodósak a jelenetek, a világ, a szereplők - beleértve Daisyt is, aki E/1-es mesélő. Nem tudunk meg semmit a háborúról, és noha van benne egy jókora időbeli ugrás, akkor sem kerül tisztázásra, hogy egyáltalán ki miatt indult el? Honnan terjedt? Kik voltak egyáltalán az ellenségek Angliában? Ezek nélkül teljesen úgy tűnik, mintha az angolok egymással harcoltak volna azért, mert nem volt jobb dolguk. Hát kirobbantottak egy belharcot, és mészárolták egymást. Ugyanezt sugallja a kötet vége, amikor kiderül, hogy Edmonddal mi történt. Ugyanez jön át az ellenőrzőkapus jelenetből.

A szereplők is meglehetősen kidolgozatlanok. Értem én, hogy Daisy 15 éves, ezért nemigazán érdekli őt a világ, meg más se, ami nem az ő közvetlen ügye. Végig azzal van elfoglalva, hogy csak viszont lássa Edmondot, és túléljen, miközben megmenti Pipert - valójában mindenki más elmehet a búsba. Érthető még az is, hogy megrázkódtatás számára, hogy sok halottat lát, és átnézi, van-e közte ismerős arc, és nyilván ez megrázza. Az is átérezhető, hogy Edmond a munkába temetkezik azok után, amiket átélt. Valahogy mégsem érezni rajta azt, hogy ez annyira megviselné. Egyedül a végénél látni egy szeletkét ebből az egészből, de pont. Addig egy merő bolyongás az egész kötet...
Viszont ezek az érzelmes jelenetek is felületesek, szimplán leíróak. Olyan az egész, mint egy Bear Grylls műsor háborús változata. Túlélési tippek kamaszoknak háborús időkbe:
1, Mindig tudd, mikor kell meglapulni és befogni a pofád!
2, Ne felejtsd el időnként engedelmeskedni, hogy jó gyereknek tűnj!
3, Amint lehet, menekülj el a katonák közeléből, mert ők garantáltan belesodornak a háborúba!
4, Egyél meg kint mindent, ami ehetőnek tűnik - tök mindegy, hogy az hallucinogén gomba, vagy penészes kaja!

Valamiért ezzel a kötettel szembe többre számítottam. Azt vártam, hogy sírós lesz, mint a Hadak útján film vége. A romantikus szál annyiban kimerül, hogy a csaj néhányszor megemlíti, hogy Edmondért kell életben maradnia, egyébként a találkozásos rész olyan kidolgozású majdnem, mint Monika Feth Eperszedőjében, ahogy elkezd a főhősnő randizni a fő-rosszfiúval. Nem éreztem a vibrálást a két szereplő között. A csaj inkább tűnt egy Katniss Everdeennek, egy J.I.Jane-nek, mint egy romantikus hősszerelmesnek. Azt se mondanám, hogy a háború nagy hangsúlyt kapott volna... Tényleg olyan, mintha szimplán csak átkerült volna hősünk a civilizált világból egy olyanba, ahol nincs áram, telefon, stb. komfort kellék - vagy mintha simán elment volna egyet túrázni.

Összességében nézve nekem ez a könyv ebben a formában nem jött át. Hiányzott a kidolgozottsága, az érzelmi töltet, a fordulat. Valami, amitől nem lesz ennyire sallangos, vontatott, mégis kapkodó. Ez az időbeli ugrálás, az átvezetések finomsága is egy az egyben hiányzik belőle. A filmet még nem láttam, de hamarosan...

GR-ezők szerint:

A film előzetese:
Folytatás...

2015. május 11.

J. R. R. Tolkien - Kóborló és a varázsló

0 megjegyzés

Annak idején, mikor jöttek a varázslók (Harry Potter, Gyűrűk ura stb.), nemigazán mozgatta meg a fantáziámat, hogy elolvassam valaha is a Gyűrűk urát Tolkientól. Aztán beleolvastam, és noha tetszetős, kerek stílusa volt úgy gondoltam, hogy nem nekem való (túlcicomázott). Viszont szimpatikus volt a történet, ami a Gyűrűk urát övezte, mely alapján a gyerekeinek és az unokáinak írta az író "mese" gyanánt. Elhatároztam, hogy valamit fogok majd tőle olvasni. Most jött el az idő.

Ennek a kötetnek nem sok köze van a Gyűrűk urához. Egy családi nyaraláshoz annál inkább. Tolkien és családja elmentek nyaralni, és Michael (Tolkien második fia) elhagyott a homokos parton egy játékkutyát. Tolkien ezután vígasztalás gyanánt mesélte el neki a történetet Kóborlóról.

A kutyus, aki igazi kutya volt, magára haragított egy varázslót... A. -t (akinek kimondhatatlan neve van). A varázsló elátkozta, és aprócska játékkutyát csinált belőle. A kutyust megveszik néhány pennyért, majd egy kisfiúnak adják, akitől aztán megszökik a parton úgy, hogy kiugrik a fiúcska zsebéből. Magával viszi a homokisten (P.) és a kutyus egyenesen a holdig jut. A Holdbéli Ember szárnyakat ad neki, és megmutatja az álmokat. A kiskutya ezt követően tengeri kalandba keveredik, majd jön a zárszó...

John Ronald Reuel Tolkien
Azért merem ennyire részletesen leírni, mi a történet főbb vonala, mert igazság szerint nem sok esemény történik a könyv végéig. Szép szövésű mondatok, zömében olyan tartalommal, amik csak amolyan leíró részek. Ha kell, egy egész oldal rá van áldozva, hogy néz ki a Hold sötét oldala, vagy egy palota, majd a következő oldalon megint talál valamit, amit kiemel a tájból, és azt is meghatározza a legutolsó négyzetmilliméterig. Kissé érthetetlen, miért van arra szükség, hogy 150 oldalból 20 oldal legyen aktív cselekmény, a többi csak leírása annak, hogy a kutyus mit látott, milyen tájon járt. Olyan, mint a Gyűrűk urában Gandalf vándorlása...

Gyerekmesének viszont ideális. Bent van minden, ami a pszichológusok szerint kell: a rossz büntetést kap, vezekel, majd megbocsátanak neki, és az élet visszazökken. Közben persze érik jó és rossz dolgok, átél kalandokat más világokban (mondhatni felfedezi, hogy több kultura létezik a világon, és mindenki máshogy él). 

A kutyus néha bájos, néha naiv, néha felelőtlen, néha hóbortos. Három fontosabb mellékszereplőt is kapunk: P.-t, aki a homokban lakik. A.-t, a varázslót, akinek lesz egy Kóbor nevű kutyája, illetve a Holdbéli Embert, akinek szintén van egy Kóbor nevű kutyája.

A hármas meseszám végig kíséri az egész történetet: három kutyust hívnak Kóbornak, három nagy hatalmú személy vetekszik egymással. Közben persze vannak sárkányok, varázslás, cápatámadás, vizi kígyók és más furcsa lények.

A könyv érdekessége, hogy kapunk a történet zárását követően egy kis jegyzetet, ahol bizonyos oldalakhoz van fűzve némi "kommentár", hogy mi honnan ered. Megemlítésre kerül néhány momentum Tolkien életével és családjával kapcsolatosan, bekerül Lewis Carroll, illetve, hogy egyes elemek miért kerültek be a könyvbe, vagy miért olyan módon, ahogy... Vannak dolgok, amikre leírják, hogy nincs magyarázat, hogy mi miért történt. Egy idézetekkel tarkított magyarázatsor.

Kelemen István illusztrálta a könyvet. Egész oldalas képeket találunk, amik a legfőbb eseményeket (a legfontosabb pillanatokat) fotózzák ki a könyvből meglehetősen aranyos stílusban. Még a tengeri kígyó is tompábban jelenik meg, nem úgy, mint egy ijesztő lény, amitől félni kellene, hanem úgy, mint egy olyan állat, ami veszélyes, de esetleg nem bánt... (már elbűvölte a varázsló).

Összességében Tolkien még a kisgyerekeknek szóló mesekönyvben is olyan, mint a Gyűrűk urában. Gyerekként biztosan nagyon várnám, hogy ezt az öt fejezetet felolvassák nekem esténként, hogy kiderüljön, végül haza kerül-e a kutyus. 


GR-ezők szerint:
Folytatás...

2015. május 1.

Rab László - Miért nem bírjuk az újságírókat?

0 megjegyzés

Mindig kíváncsi voltam, hogy a "Miért nem bírjuk a(z)...?" sorozatban vajon milyen könyvek lehetnek. Majd jött egy csomag, amiben többek között bent volt ez a kötet is. 

Lili, ezúton is nagyon szépen köszönök mindent! Annyi csoda volt abban a csomagban, hogy arra nincs is megfelelő kifejezés. Köszönöm!

Újságírók és egyéb médiaguruk... Mindenki találkozik vele élete során, ha akarja, ha nem. Néha a hátunk közepére sem kívánjuk őket, néha viszont jó, hogy mindenhol ott vannak.

Rab László arra tesz kísérletet, hogy minden fajtáját bemutassa az újságíróknak, az egészen törtetőtől, a csábítón át a hozzáértőkig mindenkit.

Meglehetősen érdekes volt olvasni, ki mivel képes próbálkozni annak érdekében, hogy lehozzon egy sztorit (az mindegy, hogy jót vagy rosszat). 

"Az újságíró tízparancsolata

1, Csak az igazat írjuk, de ki tudja, mi az igazság?
2, Veszélyes az, akinek nem munka előtt, hanem munka közben támadnak ötletei.
3, A paranoiát nem fizetik: gyógyítják.
4, Jobb ma egy lapzárta, mint holnap egy felmondólevél.
5, Ha kampány idején kérdik, hogy vagy, légy óvatos.
6, Nincs jobb a dühös és elégedetlen előfizetőnél.
7, A "Ki vagytok rúgva!" azt jelenti: belőletek élek.
8, Tartsd szárazon a puskaport, és bízz a telefonregiszteredben!
9, Nemcsak jónak kell lenni, jónak is kell látszani.
10, Ha elfelejted, mondd azt: ki kíváncsi rá?
"

 Felelevenítésre kerülnek meglehetősen régi korok eseményei. Rab László maga is újságíró (tudósító), ezért belülről tapasztalta meg a rendszer működését. Ezért is tud hiteles képet adni arról, hogy mi van az újságírás hátterében. Ehhez ad némi szarkazmust, és máris megkapjuk, mi van a borító alatt.
Sokszor látjuk, miként lehet elferdíteni a valóságot...

"Lövöldözés az Oktogonon: az egyik autóból egy maffiózó többször rálőtt egy másikra. Ez a BBC-ben (...): Lövések dörtültek el tegnap este Budapesten, az Oktogonon. Egy alvilági körökben ismert férfi pisztollyal rálőtt egy másikra. A rendőrség megkezdte a nyomozást.A magyar közszolgálati változat:- Mindenki csöndet szeretne lakókörnyezetében, senki sem óhajtja a hangoskodást. Emlékszem, egykor megbüntették azt, aki este tíz után hangoskodott Pesten. Nagyot változott a világ. Ma már mindennaposak a zajongások. Egyesek azt is megengedhetik maguknak, hogy fegyvernek látszó tárgyakkal pufogtassanak, és méghozzá ott, ahol meg tudják zavarni a nemrég politikai golyózáport kiállt Terror Háza nyugalmát. A rendőrség két férfit keres, de leginkább azt szeretné megtudni, mi állhatott az Oktogonon tegnap este történt leszámolás hátterében. Kapcsoljuk tudósítónkat, aki ott áll a Terror Háza előtt."

Ebben azért látszik a kultúrális különbség is, hiszen a magyar kultúra egyik főbb jellemzője, hogy szeretünk választékosan fogalmazni, meglehetősen nagy körmondatokba (és ezt aztán felhasználva arra, hogy magyarázkodjunk), míg angol kultúrákban inkább a lényegre szorítkoznak, és mindent igyekeznek "röviden" elintézni. Ehhez adalék a ferdített valóság.

"Sajnálhatjuk, hogy a kémikusoknak eddig nem sikerült a tudálékosság és a sötétség ezen elegyének nevet adni. Ránk maradt ez a nehéz feladat."
Minden típushoz kapunk egy-egy röptörténetet is (többnyire), amelyekből helyenként csöpög a szarkazmus. Ez teszi humorossá, és miután belegondolunk, némileg keserűvé is. 

Összességében érdekes, rövid olvasmány, amin pár óra alatt átrágja magát az ember. Olykor humoros, olykor túl valóságközeli, és a különböző embertípusok is megtalálhatóak benne...


GR-ezők szerint:


Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger