Cheese Galore!
Pants Ahoy!
The Man in the Iron Socks
Anglia
Lélekcsapda
Pillanatnyi elmezavar
Nils Holgersson csodálatos utazása

2016. december 31.

Deák Csaba - Sárkányvér

0 megjegyzés

Jöjjön a 2016-os évad utolsó könyves posztja. Jobb könyvet is el tudtam volna képzelni az év végére, de hát ez most így sikerült, úgyhogy kezdjük is...

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy került be az olvasatlan polcomra ez a kötet, de a végére érve már odáig jutottam, hogy kazánra se dobnám, mert még a tűz is sírva égetné el... vagy inkább választaná azt, hogy kialszik. Egyenesen képtelen vagyok elhinni, hogy képesek kiadni ennyire igénytelen munkát, mint ez a kötet.... Igaz, kiadó és nyomda neve nem szerepel a borító alatt, ezek után pedig nem látom véletlennek, hogy így történt.

A borító egyszerűen botrányos! Teljesen pixeles az egész (a bejegyzéshez csatolt borítón annyira még nem is látszik, mint a kézzel fogható változaton). Olyan, mint azok az amatőr próbálkozások, amiket a Facebook bizonyos amatőr írócsoportjaiban látni (bár még azokat is minőségibbnek látok, mint ezt...). Egyszerűen le van lopva a netről egy kép, ami tükrözve van, rá van nyomva a cím, egy név, meg a hátuljára öt tömény sor, ami egy semmittelen fülszövegnek akarja magát eladni. Nem találni kiadás dátumát, ISBN-t, semmit, hogy ki követte el ezt a merényletet, amit nyomtatásba adtak...

A borító hátsó tartalma elvileg a fülszöveg, íme: ""Sárkányvér": mese és valóság, mítosz és szatíra keveréke... - évezredes idő-szakadékokon ide-oda röppenő, sokszálú történet, melybe egy krimi is keveredik, mely hihetetlen véget ér..."

A borítóhoz felhasznált kép a meggyalázása előtt (Forrás)
Ezek után is képtelen vagyok felfogni, hogy került hozzám ez a könyv, mert egy ilyen fülszöveg után, meg ilyen borítóval biztos, hogy nem adtam volna pénzt érte (ha belenézek, akkor meg pláne nem). 

Nos, most, hogy kiveséztük, hogy kb. senki nem vállalja ezért a műért a felelősséget, nézzük meg, mi is az a hihetetlen véget érő sztori, amit annyira ígérget.

Akad egy sárkány, akiről megtudjuk, hogy éli mindennapjait és megismerkedik sellőkkel. Aztán van itt egy szekta, akik összegyűlnek egy kazamatába és szektásdit játszanak. Közben néha el-eltűnik egy-egy nő. Van egy fickó, aki visszamegy a múltba (12. század), és tetszik neki egy lány. A rendőrség elkezd nyomozni az eltűnt nők után. Valahogy kilyukadnak a szektánál (az, hogy hogyan, eléggé vitatható, mert itt ha egy nyomozó ránéz valakire már helyből annyira tudja, hogy bűnös az illető, avagy sem, mint más nekifutásból se).

Hogy miért írok ennyire zagyván a sztoriról? Mert ez a könyv ilyen. Erről nem lehet két összefüggő mondatot írni, mert se sztorija, se íze, se bűze... A szerkesztése (ami itt nincs) csapnivaló. Oldalhosszakig tartó párbeszédek mindennemű árnyalás nélkül. Az írásjelek összecsúszva, oda illesztve, ahol azok lenni akarnak. Helyenként akár három vessző egymás után. Összecsúszott mondatok (Pl.: "pont.Aztán...") Egyszerűen trehány munka az egész, amit az író helyében nemhogy közönség elé tártam volna, inkább letagadom a létezését is.

A történet ugrabugrál, a bekezdéseknél nagy betűket kapunk, ami jól nézne ki, ha nem úgy lenne elválasztva, hogy van egy "iniciálés" betű, ami mondatot kezdene, az egyik oldal alján, majd a következő oldalon elkezdődik a rendes betűméretes szöveg... Hogy lehetett ilyen szerkesztetlen trágyakupacot könyvként megcsinálva emberek kezébe adni, méghozzá PÉNZÉRT?????

Ne haragudjatok, de nem tudok mit szólni erre a semmire... Kidobott idő volt. Azt gondoltam, talán javulni fog.... talán meg fogom érteni, hogy mit akart a költő/író, de egyszerűen nem... Hiába figyeltem, ugrál ez mindenhova teljesen indokolatlanul és értelmetlenül. Az meg csak hagyján, hogy a krimi szál hirtelen véget ér... Ez egy olyan könyv, amit belülről senkinek nem kellene látnia... Sajnálom, hogy így kell zárnom az évet, de ez most így sikerült. Ez egy könyv, amit nem ajánlok senkinek sem, aki nem akar szenvedni.

GR-ezők szerint:
Folytatás...

2016. december 28.

Szaszkó Gabriella - Maradj velem!

0 megjegyzés

Most komolyan, van olyan ember, aki nem egy csöpögős lányregényt képzel egy ilyen cím mögé? Igen, előítélettel könyvnek menni igen egyszerű jelenség.

Ajánlást kaptam róla, hogy mégis jó könyvről van szó. Kételkedve vágtam bele, és mire észbe kaptam, egyszerűen David rabja lettem...

Ezúton is köszönöm a könyvet a Maxim kiadónak!

David Pennington híres író, akinek tömött sorok mennek el a dedikálására. A férfi egyébként sármos, gazdagnak tűnik. Eléggé szabad szájú, és semmiben sem emlékeztet egy átlagos íróra, ahogy cigizik, trágáran beszél, folyton leissza magát és néha a fűhöz nyúl.

Davidnek van egy bátyja, Chris, aki öngyilkos lesz. A kérdés már csak az, mi állhat ennek hátterébe?

David a 2012-es évből visszakalandozik 1992-be (és még néhány fontosabb évbe), amikor még 13 évesen a gondtalan gyerekkort kellett volna élnie. Ehelyett azonban apja jó, ha hétvégente hazalátogat, annyit dolgozik. Anyja alkoholista, akinek minden egyes szabályszegés felér egy világvégével - ezért gyermekeit szíjjal veri, vagy csak simán ronggyá...

David kiemeli élete fontos eseményeit (az első bepiálás, füves cigire és a drogozásra való rászokás, majd az arról való leszokás stb.), és ezeken keresztül próbálja megérteni bátyját és indíttatását, hogy vajon miért választotta az öngyilkosságot.

A múltbeli kalandozások mellett láthatjuk, hogy David készül a temetésre, és elintézné bátyja hagyatékát, újra szembe kell néznie anyjával, és még pár nem várt eseménnyel... Például azzal, hogy bátyja volt jegyese állandóan az ágyában köt ki.

Őszintén szólva a gyerekkori emlékes részek nekem jobban tetszettek, mint a jelenkori történések. Egyszerűen közel kerülnek az emberhez a szereplők. Annyira reálisan vannak felfestve az események, hogy az ember nem tud elsiklani fölöttük. Próbáljuk megérteni az apuka indíttatásait, elborzadunk az anyuka viselkedésétől, drukkolunk Chrisnek és együtt rettegünk Daviddel. Zseniálisan játszik az érzelmekkel, viszont egyetlen dolog még ígyis lezáratlan marad. Néhány eseménybe csak úgy belekóstolunk. Hogy úgy mondjam, néhány dolognak nincs foganatja (például a dolgoknak, amiket apuka csinál, vagy annak megemlítése, hogy az apuka később hogyan hal meg). Nincsenek kifejtve, és kicsit hiányoltam, pedig ez még jelentős epizód, hogy apuka hogyan szállt szembe az anyukával, vagy hogyan nem.
Tehát a gyerekkor meséje az elején érdekes, izgulunk a szereplőkért, hogyan fogják megoldani ezt a helyzetet, aztán egyszerűen kezd felületessé válni, és elsikkadunk lényegi dolgok miatt.

A jelenkor ennek az ellentéte. Eleinte csak annyit látunk, hogy Amy (Chris volt jegyese) leissza magát Daviddel, aztán lefekszenek, aztán kiakadnak, hogy ezt nem lett volna szabad, nem voltak tekintettel Chrisre. Elszívnak rá egy szál cigit, nekiállnak újra inni, megnyugszanak, majd kezdik elölről a lefekvés, sírás-rívás dolgát. Aztán kiszakadnak az ördögi körből, és kezdenek abba az irányba menni a dolgok, hogy drukkolunk Davidnek, hogy tartson ki a temetésig. És elkezdünk érdeklődni, hogy mi van az utolsó levélben, mit fog elmondani David a temetésen a beszédében, mi lesz Amyvel (van egyáltalán jövőjük?). Okoz -e kárt az anyuka a felnőtt David életében, vagy hogyan fog innentől folyni Amy és David élete most, hogy már Chris nem része ennek... 

Mindig van tehát miért tovább menni a könyvbe. A baj csak az, hogy valamivel több, mint 400 oldala ellenére is rövid. Annyira olvastatja magát, hogy noha a történetet átlagosnak találtam, valami mégis hajtott előre. A gördülékeny stílus, ami olvastatja magát csak egy adalék. Egy másik az érzelmi töltet, mely a teljesen átlagos szereplőkre aggatva teljesen életszerűvé teszi az egészet. 

Az igazság az, hogy az arcunkba nyomja, hogy ilyen családok sajnos léteznek. David talál lelki társat Clayton személyében, aki hasonló sorsú, mint ő. Kapunk tehát egy húsbamaróan őszinte történetet, ami felhívja rá a figyelmet, hogy figyeljünk oda a többiekre, a családon belüli erőszak áldozatait ismerjük fel, és próbáljunk melléjük állni, segíteni nekik. Az alkohol és a drogok pedig nem nyújtanak tartós megoldást a lelki lyukakra. A legnagyobb mélységből is van kiút, amiből a szeretet képes kihúzni mindegy, hogy milyen mélyre süllyedtünk. Meg kell keresnünk azokat, akik valóban szeretnek minket, merjünk rájuk támaszkodni, és minden rendbe jöhet.

Ahol némileg csalódás ért, az a zárás. Az addig reális képet egyszerűen szétzúzza a cukormáz. Nem így oldottam volna meg, de hát az embereknek szüksége van boldogsára, igazi happy-endekre és nem érik be egy rész-happy-enddel.

Összességében nézve nem számítottam rá, hogy egy romantikus drámai történet ennyire felkavar, magával ragad, kitépi a szívem, majd kifacsarva visszanyomja belém. Olvastam volna még tovább a történetet, de sajnos egyelőre csak ez a 400 pár oldal kerülhetett a kezembe. Remélem nem utolsó sorban hallottunk az írónőről, aki magyar létére eladta nekünk, hogy férfi (E/1-es mesélő), aki amerikában él, bulizik, iszik, drogozik és minden nőt megkaphat...


GR-ezők szerint:


Folytatás...

2016. december 25.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 4.

0 megjegyzés

Az RTL Klubon már él a mondás, hogy "Nincs karácsony Kevin nélkül". Mivel most karácsony napja van (ami pont vasárnapra esik), ezért ezt a könyvet választottam. 

Igen, és igen... A Reszkessetek betörők film második részéből készült könyv változat, amit olvastam anno. Igazság szerint karácsonyi történet, mint a Culkin-féle részek közül (tömény 2 rész) mindegyik.

A története igazság szerint szó szerint ugyanaz, mint a film változatnak, de nekem hiányzik a képi világ hozzá, hogy ugyanolyan jól tudjak rajta nevetni, mint a filmen, mikor még először láttam.

A Reszkessetek betörők iskolapéldája annak, hogy lehet egy jó filmből egy agyonmosott vackot csinálni. Évente minden karácsonykor lemegy az összes rész, majd még karácsonyi időszakban megismétlik kétszer, két különböző csatornán. Amint lecseng a karácsony, azért ismétlésnek még január-február magasságában még egyszer lenyomják két adón, majd a következő karácsonykor újra előveszik Kevin történeteit. Ha ez még nem lenne elég, azért félidőben (nyár magasságában) valamelyik csatorna egyik vagy másik részét újra lenyomja, hogy ne felejtsük el, hogy pár hónap, és ismét karácsony...

Szóval, ez a film már inkább egy megszokásnézés nálam, vagy pedig éppen nincsen jobb, csak egy újabb gagyi mikulásos sztori, ezért nyomom be inkább a Reszkessetek betörők akármelyik részét (ami aktuálisan a tv-ben megy).

Ezért választottam tehát ezt a könyvet, a karácsony szellemében. Nektek se múljon el a karácsony Kevin nélkül :) 

A 2015-ös év "Nincs-karácsony-Kevin-nélkül"-je:



Folytatás...

2016. december 18.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 3.

0 megjegyzés

Őszintén szólva sokat gondolkoztam, mi lehetne az a könyv, ami a következőként odaköthető a karácsonyhoz. Végülis úgy esett a választásom Jeff Kinney - Négy fal között cimű könyvére, hogy ezer+1 éve nem láttam fehér karácsonyt. Őszintén szólva hiányzik kicsit az, hogy legyen egy minimális mennyiségű hó karácsonykor az udvaron.

A Négy fal között -ben mindenki kedvenc Ropijának annyi hóval kell megküzdenie, hogy hószünetet is kapnak az iskolában. Ehhez képest errefele ha szállingózik pár szem, már jól érezzük magunkat. Számomra ez a könyv nem úgy kötődik a karácsonyhoz, hogy akkor kaptam volna, egyszerűen a téliességével és a családi pillanatokkal, amikkel a lapokon találkozhatunk olyan hangulatot kelt nálam, hogy hamarosan karácsony lesz. És ha belegondolunk, a következő vasárnapon már mindenki a fa körül fog ülni, és valóban ajándékokat fogunk bontani. 

Talán azért is kötném még ezt a könyvet karácsonyhoz, mert volt rá példa gyerekként, hogy annyi hó esett karácsonykor, hogy elmehettünk szánkózni. Mire hazaértünk, már az angyalok berakták a fát, és a Jézuska meghozta alá a csomagokat. Mi meg átázva, átfázva, belépve a világos lakásba mindent elfelejtve lepődtünk meg, hogy már megint lemaradtunk arról, hogy a Jézuska a fa alá csempészte az ajándékokat.

Hogy valóban fehér lesz -e a karácsony, avagy nem, az pedig jövő héten szombaton és vasárnap majd kiderül. Addig is mindenkinek jó fadíszítést!
Folytatás...

2016. december 15.

Izolde Johannsen, Michael T. Marbie - A birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái 1.)

0 megjegyzés

Emlékszem, amikor gyerek voltam, apu mesélte, hogy neki a szülői házban szinte csak háborús meg indiános könyvei voltak. Anno meg is szereztem magamnak a kedvenc regényét, és elkezdtem olvasni. Akkor szerettem bele a háborús történetekbe.

Azóta a blogon is láthattatok néhány háborús kötetet. Örültem a felkérésnek, mikor Izolde megkeresett, hogy indítanak egy ilyen sorozatot. 

Ezúton is köszönöm neki, hogy olvashattam ezt a könyvet.

Admiral Graf Spee... Egy német hadihajó olyan tevékenységet kezd végezni, mint a kalózok. Az áldozatok rendre brit hajók, amelyeknek legénységét, és tiszti karát sok esetben elfogják, és hadifogolyként tartják. S történik mindez 1939. szeptemberétől kezdődően, mikoris a németek háborúba lépnek.
A Graf Spee néha találkozik az Altmark nevű ellátóhajóval, amelynek fegyverzete ugyan nincs, de nem is ez a célja.

Az igazság az, hogy ez nem is regény, hanem inkább egy történelmi esemény közelebb hozatala azzal, hogy regénynek "álcázza". Azért mondom azt, hogy álcázza, mert a hajók, amelyek a kötetben szerepelnek, valóban léteztek. Az Admiral Graf Spee valóban olyan utat járt be, mint ami a könyvben van részletezve. A történelmi pontosság annyira ijesztő, mintha maguk a szerzők első kézből tapasztalták volna meg az eseményeket, és ez egyfajta visszaemlékezés lenne a részükről.

A II. világháborúról nagyáltalánosságban mindig a szárazföldi csatákat emelik ki, illetve azt, hogy tengeralattjárókat vezettek be. Arról már kevesebb szól, hogy a németek vízi ütközetben is részt vettek volna, hiszen a csatahajóik nem voltak annyira híresek. Éppen ezért zseniális, mekkora kutatómunka lehet az egész regény mögött, mennyi történelmi háttérismeretre volt szükség. Ehhez adtak embereket, arcokat, neveket, érzelmeket. 

Bevallom őszintén, az elején kicsit unatkoztam, amikor még csak a háttér felvázolásánál járt a történet, és ott már azt gondoltam, hogy milyen fába vágtam a fejszém megint? Aztán kifutunk a nyílt vízre, elkezdünk hajókat elsüllyeszteni. A metodika mindegyiknél ugyanaz, viszont ami nem mindegy, hogy milyen új szereplők kerülnek be a szereplőgárdába a foglyok által. Tehát maga a történelmileg hiteles rész ábrázolása valahogy jobban sikerült, mint a fikcióra alapuló szakasz, melyben még a szereplők nem a hajón vannak. Onnantól fogva pörögnek fel a dolgok, hogy végre mindenki megérkezik a fedélzetre, és kihajóznak.

Nemigazán tudok nagy spoilert mondani annak tükrében, hogy aki csak beírja, hogy Admiral Graf Spee története a netes keresőkbe, azonnal megkapja a történetet dióhéjban. Vannak róla videók a Youtube-on. A szerzők nagyon igyekeztek pontosan, és hitelesen követni a forgatókönyvet, miközben hozzárakták az érzelmi töltetet.

Láthatjuk, hogy a németek is emberből voltak, és minden ember mennyire különböző. Remekül kirajzolódik a korrajz (például, hogy a sajtó mennyire elferdítette a dolgokat a német oldalon azért, hogy jobb színben tűnjenek fel), a szokások.

Hitlert egyébként (egy cikk tanúsága szerint) nagyon felbosszantotta az, amit Langsdorf (az Admiral Graf Spee) kapitány(a) csinált annak érdekében, hogy megóvja a legénysége életét. Langsdorf kapitány mégis kapott ezáltal a könyv által egy méltó emléket, és tette valójában hőssé teszi. A regény egyik legpozitívabb szereplője.
Amit nagyon sajnáltam, hogy Pütz felkerült a hajóra. Őt is egészen megkedveltem, de sorsát nem követhetjük olyan sokáig nyomon.

Amiért még piros pontot érdemel a kötet, az a végében levő iratanyag, amik tulajdonképpen megerősítik és alátámasztják, hogy igen, ezek az események akár tényleg így meg is történhettek volna. A fikciós részek valóságosak is lehetnek, de ezt már sosem tudjuk meg, mennyi az igazság, hiszen a háborúnak már vége.

Összességében nézve kapunk egy történelmileg hiteles anyagot, tele érzelmekkel, olyan stílussal, hogy az embernek nincs kedve letenni. Egy olyan témát dolgoznak fel a szerzők, ami annyira szerintem nem ismert a németek részéről. A szereplők között mindenki talál olyant, akivel tud azonosulni, akinek szurkol. Egyszerűen zseniális ötlet ilyen formán felhasználni a történelmet, és gyönyörű emléket állított az Admiral Graf Spee -n szolgáló embereknek, különösen Langsdorfnak.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a történelmet, a hajókat, a háborút. Férfiaknak és nőknek egyaránt remek olvasmány, még ha kell hozzá annak szeretete is, hogy kissé hagyjuk magunkat elveszni a múltban.

Néhány link, amit még érdemes meglesni:
A birodalmi kalóz Facebook oldala
A birodalmi kalóz blog

GR-ezők szerint:



Egy kis videó a hajóról:

Folytatás...

2016. december 11.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 2.

0 megjegyzés

Tudjátok, most hogy jön a karácsony, mindenki egyre jobban ünnepi lázban ég (engem is beleértve). Látom a blogon is, hogy mindenki szomjazza az újdonságokat (ha végignézek a keresőszavakon, ez a tendencia). 

Most, hogy hétről hétre egy könyvet meg kell neveznem és valahogy a karácsonyhoz kell kötnöm elárulom, hogy iszonyat nagy gondban vagyok. Legalább 20 könyv eszembe jutott, mikor kitaláltuk, mi legyen a decemberi Vlogger vs. blogger. Ezek közül nehéz csupán egyet-egyet kiválasztani hétről hétre. 

Jelen állás szerint Ngie 200 oldal minuszos büntetéssel kezdi a januári Vlogger vs. Blogger kihívást, ami nekem jó hír, neki kevésbé az. Karácsony alkalmából eltekintettem volna az első körös büntetéstől, de Ngie sportszerűen akar játszani (mint mindig).

Hát akkor jöjjön a következő karácsonyhoz köthető könyvem. 

Ez nem más, mint D'Andrea G.L. könyve a Wunderkind, A csodagyerek című.

Hogy miért? Erről a kötetről nem véletlenül nem olvashattatok még a blogon, mivel elolvasnom sajnos azóta sem sikerült. Hozzájutnom viszont annál viharosabb volt. Tavaly karácsonykor leadtam a Könyvmolyképző oldalán egy rendelést, aminél láttam is, hogy éppen mere jár a csomagom.

Aztán jött az értesítő, hogy hát megérkezett, átvették, de valami teljesen más címen lakó akárki vette át, és nem is azon a néven írták alá... Mondtam anyuéknak, hogy gáz van, nincs meg a csomag, valami baj van. Ők meg mondták, hogy oh, majd megbeszéljük később.
Közöltem velük, ezen nincs mit megbeszélni, mivel a csomagot átvették, kifizették, benne volt a könyvem, amivel karácsonyra lepném meg magam...

Másnap reggel közölték velem, hogy a csomag náluk van lakat alatt. December 24-én találkozhatok vele a karácsonyfa alatt, úgyhogy ne pánikoljak. Szóval ahhoz képest, hogy korán megérkezett hozzám a csomag, csak később vehettem kézbe. Azóta a polcomon figyel, és reméli, hogy még ebben az életben marad rá időm, hogy olvassam, írjak róla stb. Nekem ő egy ilyen csoda-regény már most, pedig még nem is láttam belülről... 

Folytatás...

2016. december 4.

Vasárnapi Vlogger vs. Blogger poszt - 1.

0 megjegyzés

Teljes karácsonyi lázban égek (azért remélem elhamvadni nem fogok). A hónap elejétől fogva valahogy megszállt az ihlet, hogy mivel lehetne dekorálni a lakást, a szobát, a könyvespolcot, mindent.

Ngievel arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha minden héten hozzákötnénk egy könyvet a karácsonyhoz. Szóval vasárnaponként Ngie FB oldalán, és itt a blogon egy-egy posztot találhattok, amelyben egy-egy könyvet így vagy úgy a karácsonyhoz kötünk.

Januártól ismét rendes fordulója lesz a Vlogger vs. bloggernek (tehát oldalszámokat számolunk) némi extrával fűszerezve. Aki valamelyik vasárnapon elfelejt írni karácsonyi posztot, az minden elmulasztott vasárnapért 200 oldal minusszal fog indulni.


Szóval, mi is a mára választott könyvem? 

Robert J. Sawyer-től a Világtalan (WWW sorozat 1. kötete). Miért éppen erre esett a választásom? Mert egyszer okozott nekem egy nagyon kellemes karácsonyi meglepetést.

Annak idején a testvéremtől kaptam karácsonyi ajándék gyanánt, és ahhoz képest, hogy nem tudta, mit válasszon, nagyon beletrafált, mert nagyon tetszett a kötet. Olyannyira, hogy a 2. és 3. kötetét is amint módomban állt beszereztem és elolvastam.

Azért volt nekem annyira meglepetés ez a kötet, mert otthon nemigazán tudják, hogy milyen típusú könyveket szeretek. És igen, nagyon meglepődtem, hogy pont ettől a szerzőtől sikerült nekik valamit ajándékozni. Már kacérkodtam régebben a Flashforward -dal Sawyertől, de valahogy sosem mertem belevágni.

Úgyhogy nekem ez a könyv annak ellenére, hogy köze nincs a karácsonyhoz, mindig a karácsonyt juttatja az eszembe. 


Nektek van ilyen karácsonyi csodátok? Ha igen, ha nem, írjátok meg e-mailben, Facebookon, Molyon, Goodreadsen vagy csak szimplán a blogon megjegyzésként, nektek milyen karácsonyi meglepetésetek volt könyvvel kapcsolatban?
Folytatás...

2016. december 3.

Vlogger vs. Blogger - 7. forduló

0 megjegyzés

Azt kell mondjam, siralmas állapotok uralkodnak. A november hónapot úgy kellett lezárnom, hogy mindössze 450 oldalt olvastam el... Az olyan, mintha elkezdtem volna a Harry Potter 7. kötetét, és nem fejeztem volna be... Mintha nekiestem volna a Trónok harca bármely kötetének, és még a feléig se jutottam volna el...

Hivatkozhatok időhiányra, meg arra, hogy rengeteg volt a dolgom, de ez nem mentség... 

Viszont, ez a hónap a karácsonyé lesz, és ennek örömére Ngievel kitaláltunk valami apróságot az adventi időszak végére. Decemberben vasárnaponként nem arról kaptok majd információt, hogy telt a hét, milyen írásokat olvastam, vagy mi történt, amit nem láthattatok a blogon.

Hogy mivel készültünk, az vasárnap kiderül. Kövessétek Ngie posztjait a Facebook oldalán, illetve a bejegyzéseket itt a blogon.
Folytatás...

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger