C. S. Lewis - A varázsló unokaöccse (Narnia Krónikái 1)

A könyv és én, avagy a nagy találkozás:

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány... Na nem én, hanem egy másik, aki megtudta, hogy szeretek olvasni. Elkészült a második kötetből a film (amit fogtam, és jól meg is néztem), és a film után megkaptam tőle a könyvet. Elolvastam azt, és mivel tudtam, hogy egy hét kötetes széria másodikja, ezért úgy gondoltam, hogy hát, akkor olvassuk el a többit is, ha már a másodikkal 1 óra alatt végeztem. Hiába jártam a könyvesboltokat, sehol sem találtam, mígnem egy barátnőm (aki szintén szeret olvasni) végül rábukkant (és mi véletlenül pont együtt mentünk ugyanabba a könyvesboltba...). Pont két kötet volt, és mind a kettőt magához vette, és elhoztuk. (Már nem csak a türelem, de a kitartás és a szerencse is könyvet terem...)

A történetéről (spoiler is lehet benne):

A címszereplő fiúról, meg a szomszédjában lakó lányról szól. A srác nagybácsikája egy varázsló, aki becsapja a fiút és a lányt. Kapnak két gyűrűt (lásd borítón egy sárgát és egy zöldet), amikkel bejutnak illetve ki. Átjutnak a világok közé, ahonnan mindenféle egyéb helyekre mehetnek. A két gyerek kívácsi, felfedező típus, és naná, hogy bemennek a világokba, mert miért ne?
Így találkoznak a második kötet hógyáros, fagyos boszorkányával, akit véletlenül rászabadítanak arra a világra, ahonnan ők jöttek. Persze a varászlót lenyűgözi ez az egész, és tudni szeretne mindent, mivel ő kutató, de a boszorkány nem az együttműködéséről híres. Felébresztették az álmából a saját világában, és most kicsit morci... Én is az lennék, ha felébresztene két kis suhanc.
A gyerekek próbálnak mindent visszacsinálni, a világukban levő nagy kavart okozó boszorkányt visszajuttatni oda, ahonnan hozták. De ez nem is olyan egyszerű.
Azonban, ahogy a mesékben lenni szokott, sikerül visszajuttatniuk a világok közé – vagyis arra a helyre, ahonnan a többi világba át lehet menni. De vajon ott megtalálják e azt a világot, amelyikből a boszorkány valóban jött?

Vélemény:

Azért gondoljuk csak végig... Ha csak a bosziról szól ez a kötet, akkor hogy jön ide Narnia? Hehe, bebélyegzek ide egy *SPOILER* szót, és szó sem lehet róla, hogy lelőjjem a poént... Azt hiszem, mostanában rá vagyok kattanva a mesékre... Először Alvin, majd a Narnia Krónikái sorozat... Hát, tényleg újra kisgyereket csinált belőlem, annyi fix... Lewis világa ugyanúgy beszippantott, mint a második kötetben, amit előbb olvastam. Olyan, mintha minden korosztálynak szólna (mert talán így is van?). A felnőttből gyereket csinál, a gyereket meg megtartja annak... A stílusa még mindig olyan, hogy bárki számára érthető, a boszit meg megkedveltette velem. Legyen akármilyen gonosz, ő vitte a prímet. Narnia születése önmagában szép, meg a leírása is, de valahogy már alig vártam, hogy vége legyen... Szerintem túl hosszasan írta le az író, de nem hibáztatom érte. Miért nem? Egyrészt, mert ha egy nálam fiatalabb kisgyereknek olvassák fel, szerintem így jobban beleélheti magát, jobban elképzeli, lenyűgözi a látvány... Én meg már arra vártam, hogy vajon hova lyukad ki az író... Ezért is kap pontlevonást... De műfajához képest jó.

Ha pontban fejezném ki: 5/3