Aztán kilátogattunk a könyvhétre, ahol Timust sikerült már-már megőrjítenem a hezitálásommal, hogy a rengeteg darab közül mit szeretnék a polcomon látni. Végül erre esett a választásom, amiben az is közrejátszott, hogy a standnál meglehetősen kellemes légkörű beszélgetésekbe bonyolódtunk a standolókkal...
Figyelem! Az első kötetre nézve SPOILERT tartalmaz!
A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző rész megszakadt: a net önálló személyiséget fejlesztett ki magának, öntudatra ébredt, és ez többeknek feltűnik. Először Caitlin Decterrel veszi fel a kapcsolatot, aki tanítani kezdi, és Nettudat névre kereszteli el. A lány hamar összerakta az első könyvben, hogy miből fejlődött ki ez a "lény", ami a net hátterében bolyong, és Kurodával, a kínai professzorral, aki meggyógyította a szemét, elméleteket alkotnak arra, miből vagy hogyan épül fel Nettudat.
 |
| Forrás: http://www.thebestschools.org |
Hobot is még mindig veszély fenyegeti, ugyanis az állatkert nem mondott le róla, hogy ivartalanítsák, és visszavegyék a professzorok kezei közül. Közben a majom egyfajta változáson megy keresztül, és bántalmazni kezdi a körülötte levőket. Viselkedésének megváltozásáról csak találgatni tudnak, arról meg elképzelésük sincs, hogy fordítsák vissza, és hogyan kapják vissza a régi jó Hobót.
A Kína és Amerika közti ellentét tovább feszül, és Amerika azt hiszi, hogy Nettudat Kína oldalán áll, ezért valamit lépniük kell. Például felkeresik a Decter szülőket, és Caitlint is, illetve mindenki mást, aki csak kapcsolatba került az öntudatos nettel...
A sorozatoknál sajnos az a baj, ha az első rész viszonylag jóra sikerült, az ember többet vár a folytatástól. Nagy reményekkel ültem a könyv fölé, viszont a sorozat ugyanazt a trendet követi, mint a legtöbb: a második részeknél vagy átvezetés figyelhető meg, vagy valamiféle hanyatlás.
Ezzel a kötettel a WWW sorozat valamiféle lefele ívelő tendenciát mutat, ugyanis annyi dolgot akar magába tömöríteni, amennyit nem tud. Minden témába belekap, és ahelyett, hogy kidolgozna egyet, vagy kettőt normálisan, inkább egy összecsapott valamit kapunk.
Bekerül a homoszexualitás, a vallás, a politika (háború és béke kérdése), az emberek pszichológiája (öngyilkosság, depresszió, ezek okozói, mint a kirekesztettség és a kisebbségi érzés stb.), és még sorolhatnám. Felesleges ennyi dologba belevágni, valamiért mégis mindenféle tanítási szándék ott bujkál a sorok között.
A stílus gördülékenysége és az áthidaló megoldások egészen tetszettek, ahogy egyik részről a másikra léptünk, viszont ami az első részben előny volt, hogy azonos részt kapott a kínai helyzet, Hobo ügye, és Caitlin szemének és a nettel való kapcsolatának a taglalása, addig itt főként Caitlin és Nettudat a fő téma, a kínai helyzet néhányszor megemlítődik, Hobo ügye is csak egyfajta mellékszállá degradálódik. Egyik oldalról érthető, hiszen a sorozat a tudatra ébredő netről szól, viszont az első kötetet pont ez tette érdekesebbé: a több, egymás mellett párhuzamosan futó szál, amik néha megjelentek a fő szálban. Innen viszont hiányzott. Néha megemlítik Hobot Caitlinék, a kínai helyzet is egyszer-kétszer előkerül a lány vonatkozásában, de semmi több.
A Hobós szál kapcsán néhol már agyonerőltetettnek találtam azt a rengeteg Majmok bolygója utalást. Megtudjuk, hogy néz ki a stáblista (ki rendezte, melyik majmot ki játszotta, részletes képet kapunk róla, melyik filmnek mi a tartalma stb...), és annyira elveszik a részletekbe, mintha kezdene kifogyni az ötletekből, hogy mi kerüljön be a könyvbe. Aztán áttérünk Caitlinék oldalára, ahol az apja elkezd filmeket nézetni vele, mint például egy régi Matthew Broderick filmet, és kezdtem érezni, hogy elszakad a cérna. Mintha minden filmnek be akarnák magoltatni a stáblistáját, meg az összegzőjét...
Az pedig, hogy belekeveri az író a másik művét, a Flashforwardot, és elmondja, hogy az milyen jó... egyszerűen nevetségesnek találtam. Annyi más sci-fi sorozatot előránthatott volna a kalapból, erre pont a sajátjával hozakodik elő...??? Ez az öntömjénezés szerintem felesleges volt...
Szereplők szempontjából elmondható, hogy főhősnőnk ezúttal kicsit eltúlzottra sikerült. Caitlinről már az első kötetben is tudjuk, hogy egy zseni, jó matekból, ért az informatikához is - legalábbis az internet működéséhez mindenképpen -, viszont ezúttal többször használta a tudását intellektuális beszélgetések lefolytatásához. Ez a kisebb dolgoknál még nem volt zavaró, de az, hogy egy tizenéves lánynak a szájába olyan szavakat adnak, amivel egy átlag felnőtt is csak az Idegen szavak szótárában találkozhat kicsit erősnek találtam. Az pedig, hogy egy másik "zseni" gyerek is bekerül a történetbe, akiről aztán kiderül, hogy hoppá, mégsem olyan okos, mint Caitlin, mert némiképp figyelmetlen, és apróságok miatt csinál hatalmas galibát... No meg amikor a tizenéves lányzó magyaráz meg professzoroknak, és azok ilyen alapvető dolgot nem tudtak... Tehát olyannak láttatja Caitlint, mintha a világon mindenkinél okosabb lenne, egyedül csak Nettudatot nem tudja lekörözni. Túlzásnak éreztem. Az meg, ahogy az ügynököket kezelte, meglehetősen hiteltelen jelenet volt.
Mindezeken felül érezhető, hogy az író oda-vissza körbejárta az internetet, mint témát, meglehetősen kidolgozott volt a technikai oldala. Sokkal mélyebben megy bele a net világába, mint az első kötetben, és ez meglehetősen tetszett.
Nettudatot is jobban megismerjük. Most már nem csak látszólag összefüggéstelen dolgokat "motyog", hanem beszél, megmutatja, mit is lát, ami szintén piros pontot érdemel a kivitelezésért.
Összességében nézve többet vártam a folytatástól. Érdekes gondolat, hogy a tudatra ébredt nettel hogyan lehet felvenni a kapcsolatot, viszont ezek a túlzások a könyvben némileg rontják az élményt.
Remélhetőleg a trilógia-záró bebizonyítja, hogy ez csak átmeneti visszaesés volt, és ki lehet hozni valami fantasztikus befejezést...
ui.: A bortóba azt hiszem, egy kicsit beleszerettem, annyira gyönyörű.
Ezzel a kötettel a WWW sorozat valamiféle lefele ívelő tendenciát mutat, ugyanis annyi dolgot akar magába tömöríteni, amennyit nem tud. Minden témába belekap, és ahelyett, hogy kidolgozna egyet, vagy kettőt normálisan, inkább egy összecsapott valamit kapunk.
Bekerül a homoszexualitás, a vallás, a politika (háború és béke kérdése), az emberek pszichológiája (öngyilkosság, depresszió, ezek okozói, mint a kirekesztettség és a kisebbségi érzés stb.), és még sorolhatnám. Felesleges ennyi dologba belevágni, valamiért mégis mindenféle tanítási szándék ott bujkál a sorok között.
A stílus gördülékenysége és az áthidaló megoldások egészen tetszettek, ahogy egyik részről a másikra léptünk, viszont ami az első részben előny volt, hogy azonos részt kapott a kínai helyzet, Hobo ügye, és Caitlin szemének és a nettel való kapcsolatának a taglalása, addig itt főként Caitlin és Nettudat a fő téma, a kínai helyzet néhányszor megemlítődik, Hobo ügye is csak egyfajta mellékszállá degradálódik. Egyik oldalról érthető, hiszen a sorozat a tudatra ébredő netről szól, viszont az első kötetet pont ez tette érdekesebbé: a több, egymás mellett párhuzamosan futó szál, amik néha megjelentek a fő szálban. Innen viszont hiányzott. Néha megemlítik Hobot Caitlinék, a kínai helyzet is egyszer-kétszer előkerül a lány vonatkozásában, de semmi több.
A Hobós szál kapcsán néhol már agyonerőltetettnek találtam azt a rengeteg Majmok bolygója utalást. Megtudjuk, hogy néz ki a stáblista (ki rendezte, melyik majmot ki játszotta, részletes képet kapunk róla, melyik filmnek mi a tartalma stb...), és annyira elveszik a részletekbe, mintha kezdene kifogyni az ötletekből, hogy mi kerüljön be a könyvbe. Aztán áttérünk Caitlinék oldalára, ahol az apja elkezd filmeket nézetni vele, mint például egy régi Matthew Broderick filmet, és kezdtem érezni, hogy elszakad a cérna. Mintha minden filmnek be akarnák magoltatni a stáblistáját, meg az összegzőjét...
Az pedig, hogy belekeveri az író a másik művét, a Flashforwardot, és elmondja, hogy az milyen jó... egyszerűen nevetségesnek találtam. Annyi más sci-fi sorozatot előránthatott volna a kalapból, erre pont a sajátjával hozakodik elő...??? Ez az öntömjénezés szerintem felesleges volt...
Szereplők szempontjából elmondható, hogy főhősnőnk ezúttal kicsit eltúlzottra sikerült. Caitlinről már az első kötetben is tudjuk, hogy egy zseni, jó matekból, ért az informatikához is - legalábbis az internet működéséhez mindenképpen -, viszont ezúttal többször használta a tudását intellektuális beszélgetések lefolytatásához. Ez a kisebb dolgoknál még nem volt zavaró, de az, hogy egy tizenéves lánynak a szájába olyan szavakat adnak, amivel egy átlag felnőtt is csak az Idegen szavak szótárában találkozhat kicsit erősnek találtam. Az pedig, hogy egy másik "zseni" gyerek is bekerül a történetbe, akiről aztán kiderül, hogy hoppá, mégsem olyan okos, mint Caitlin, mert némiképp figyelmetlen, és apróságok miatt csinál hatalmas galibát... No meg amikor a tizenéves lányzó magyaráz meg professzoroknak, és azok ilyen alapvető dolgot nem tudtak... Tehát olyannak láttatja Caitlint, mintha a világon mindenkinél okosabb lenne, egyedül csak Nettudatot nem tudja lekörözni. Túlzásnak éreztem. Az meg, ahogy az ügynököket kezelte, meglehetősen hiteltelen jelenet volt.
 |
| Forrás: www.salon.com |
Nettudatot is jobban megismerjük. Most már nem csak látszólag összefüggéstelen dolgokat "motyog", hanem beszél, megmutatja, mit is lát, ami szintén piros pontot érdemel a kivitelezésért.
Összességében nézve többet vártam a folytatástól. Érdekes gondolat, hogy a tudatra ébredt nettel hogyan lehet felvenni a kapcsolatot, viszont ezek a túlzások a könyvben némileg rontják az élményt.
Remélhetőleg a trilógia-záró bebizonyítja, hogy ez csak átmeneti visszaesés volt, és ki lehet hozni valami fantasztikus befejezést...
•••••
ui.: A bortóba azt hiszem, egy kicsit beleszerettem, annyira gyönyörű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése