Paul Stewart - Vigyázat, sárkányveszély! (Dinkafölde 2.)

 Megmondom őszintén, ez az első könyv, ami a címével fogott meg. Dinkafölde... 

De kezdjük az elején. Rájöttem arra, hogy sorozatokat úgy érdemes olvasni, mint tv-ben nézni: megvenni az utolsó kötet végén a teljes sorozatot, és lenyomni egybe. Ennek megfelelően igyekeztem beszerezni ennek a sorozatnak is a köteteit, de az első kötetet sehol sem kapni. Így kerül a blogra most elsőként a második kötet.

Szóval olyan történetbe csöppenünk, ahol egy Joe nevű kisfiút Randalf a varázsló valahogy és valamiért (ami gondolom az első kötet történése) Dinkaföldére idéz. Joe elkezdi ostromolni a varázslót, hogy juttassa haza.

Eközben a Szarvas Báró ünnepélyre készül, de megszöknek az evőeszközök. Míg a báró attól fél, hogy imádott asszonykája felfedezi, hogy a cukorkanál és a többi evőeszköz megszökött, addig az evőeszközök megcsinálják a grimbuszt. Ugyanis addig zörögnek és zenélnek, hogy felébresztenek egy sárkányt.

Közben Randalf és csapata meghívót kapnak a báró partijára, de elkésnek, és egy kis kavarodás végén a varázsló a sárkánynál végzi.

Ez igazándiból senkit nem hat meg különösebben, csak Joet, aki haza akar jutni. Úgyhogy a fiú ellátogat a sárkányhoz. Útitársa Veronica, a szószátyás papagáj, illetve Norbert az ogre.

A gonosz, akinek nem szabad kimondani a nevét (Doktor Morcos) viszont nem elégszik meg vele, hogy a sárkányos terve nem úgy sült el, ahogy akarta. Így egy még ördögibb ötletet próbál megvalósítani: elvarázsolt szekrények. Ilyen szokatlan csatát is ritkán látni, mikor a harcosok szekrények, vállfák, törölközők és bugyik ellen harcolnak...

 Ez az, aminek látszik: egy nagy mese. Fiataloknak szórakoztató, idősebbeknek rövid történet, kevés cselekménnyel, fordulatok nélkül. Gyerekeknek felolvasásra viszont tökéletes a rövid fejezetek okán.

De kezdjük az elején. Zavaró, hogy nincs meg az első kötet, mert annak hiányában rengeteg kérdőjellel indulunk neki a történetnek, ismeretlen a világ és a könyvben található világtérkép, és az első 2 oldalon a főbb szereplők bemutatása névvel, képpel és leírással sem segít, hogy behozzuk a lemaradást. Hiszen nem tudjuk, Randalf miért idézte meg Joet, hogy hozta át Dinkaföldére, és Joe mit ismert meg eddig a világból, mi a szabályrendszer.

Oké, engedjük el, nézzük a sztorit. Akad egy vicces mellékszál a báróval, akinek elviselhetetlen a felesége, és őt használja aztán a báró a "visszavágásra". Adott nekünk egy fő szál varázslóval, sárkánnyal, hős lovaggal és hősszerelmessel. Minden mesebeli elem megvan...

Ja, mégse. Kapunk ugyanis egy lány sárkányt, Margo névre hallgat, és kikéri magának a sztereotipiákat. Embert enni? Hááát... Kincseket gyűjteni? No, azt inkább. Sokat aludni? Igen, azt is szereti. Azt már kevésbé, ha felkeltik és lármáznak körülötte. Szóval a sárkányról kiderül, hogy igazából nem szereti a macis takarókat a szemén, de a csillogó dolgokért él-hal.

Nemigazán lehet róla mit mondani. Jól szórakoztam, limonádénak elment, és szerintem a gyerekek nálam is jobban élvezik a történéseit. A pontlevonást is igazság szerint azért kapja, hogy nincs első kötete, és így néhány dolog érthetetlen az elején.

Összességében nézve nekem egészen tetszett, humora is volt helyenként, amin lehetett mosolyogni. Azért voltak benne nem annyira szokványos dolgok, kreatív megoldások. Egy könnyed délutáni olvasmánynak jó volt...

GR-ezők szerint: