Témázunk, avagy sorozatokról részenként vagy szuszra

 

A mostani témánk nagyon aktuális. Megmondom őszintén, mikor bejött az a mánia, hogy minden sztoriról több bőrt kell lenyúzni, kezdtem unni, hogy bármit elkezdtem olvasni kiderült, hogy sorozat darabja. 

No de, kezdjük az elején. Ismerünk nem egy szerzőt, aki nem ír sorozatokat, mégis mániákusan gyűjtöm a könyveiket. Nem kell messzebb mennem, mint Tatabánya, hiszen Benyák Zoltán valamennyi könyve nemcsak, hogy megvan, de olvastam és írtam is róla (egy kivétel akad, aki olvasatlanul hever még valahol, szerintem zalában...). Az igazság az, hogy ha van egy szerző, aki jól ír, akit megkedveltem a fantáziája miatt, aki tényleg szórakoztat, akkor szeretek mindent beszerezni tőle. Mondhatni, olyankor átváltok hörcsögbe, mert nem akarok lemaradni arról, hogy valamit ír. Még akkor is, ha időnként csalódást okoz (lásd: Jonas Jonasson). 

Vannak viszont azok a szerzők, akik első könyvükkel nemigazán motiválnak olvasásra, nyögvenyelősen haladok vele, monoton, unalmas, száraz vagy éppen kiszámítható... Ha nem látok fantáziát, ritkán adok második esélyt. Ez olyan az agyamban, mint a kék színű tej. Lehet, hogy elriaszt az első látvány... aztán lehet, hogy később gondolok egyet és megkóstolom újra, de akkor már előítélettel ülök neki és az sosem jó. Ilyenkor ráfeszülök arra, hogy ezúttal is hibázni fog valami, és nem kapom meg a szórakozás élményét. Ez azért rizikós, mert ha elkezdek egy könyvet, egyszerűen képtelen vagyok letenni a felénél. Az olyan "befejezetlen" élmény, amivel nem tudok együtt élni. Ha elkezdtem, ha rémes, ha nem, akkor is tessék végig menni rajta. Elvégre a szerző is elkezdte, befejezte valahogy, nekem is menni fog (meg nem szeretem a félbe hagyott dolgokat). Rossz érzés.

És akkor van itt ez a dolog a sorozatokkal... Régebben volt, hogy sorozatot össze-vissza olvastam. Néha nem is az első résszel kezdtem az olvasást. Ennek több korszakban több oka volt. Akadt, hogy nem találtam egy-egy sorozatnak adott részét (sokáig pl. az Anita Blake kötetekből is hiány volt, és kb. vadászni kellett egyik-másik darabját). Aztán volt az a korszak, amikor másra kellett a pénz, úgyhogy sóvárogtam a sorozatok után, és mire lett volna rá pénzem, arra elfogytak a kötetek, úgyhogy várhattam, hogy valamelyik oldalon feltegye valaki, aki megunta. Aztán volt olyan sorozat, amivel azért akadtam el, mert annyi idő telt el két kötet megjelenése között, hogy már el is felejtettem, hogy olvastam a szóban forgó sorozatot, és esetleg antikváriumban járva találtam megy valamelyik részét és újra felkerült az olvasási listámra.

Viszont, ahogy a korszakok változnak, úgy az ember ízlése is. Például megelégeltem, hogy sok sorozatnak nincs vége... A Szingli fejvadászt is ezért kezdtem el aztán angolról lefordítani magamnak és az ismerősi körnek, mert megszűnt már két kiadó (Beholder és Ulpius), akik kiadták a sorozat 1-4. kötetét. (Még nem értem a végére, mert közbejött más, úgyhogy a fordítás felfüggesztve.)
Szóval szemléletet váltottam. Addig nem állok neki új sorozatnak, ameddig nincs meg minden kötete. Ez nem azt jelenti, hogy nekem ott üljön a polcomon minden darabja, hanem tudjam, hogy létezik például magyarul minden része, és egyébként a szerző is lezárta. Például először beszereztem a Siló 1-5. kötetét, egymás után elolvastam őket, majd hozzáláttam a Műszak -nak (1-3.). Igaz, ezt némileg keresztbe húzta Alexia Tarabotti kisasszony, akinek nem tudtam ellenállni, ha már megtaláltam a 2. kötetét az egyik dobozomban, és itt ült a 3. és 4. kötete, DE! tudom, hogy az 5. kötet is már megjelent magyarul, szóval teljessé tehetem a sorozatot. Vagy mondhatnám a Harry Pottert, a Narnia Krónikáit stb. sorozatokat, amikben szeretem, hogy teljesek.

És itt kanyarodnék vissza a szokásos dillemmámhoz. Azért nem szeretem, ha egy sorozatnak nincs vége, vagy ha elkezdem magyarul akkor nincs kiadva végig magyarul, mert megint jön az flusztráló érzés, hogy elkezdtem valamit, és nem tudom befejezni. Főleg, ha tetszik a sorozat. Így járt a Flavia de Luce rejtélyei sorozat is, amiért vérzik a szívem... Vagy Jasper Fforde sorozata a Thursday Next. Ezutóbbinál megcsillant a remény anno, hogy új köntösben kijön, de mivel a 2. rész nem váltotta be a kiadó elképzeléseit, ezért nem folytatták (ami szerintem hiba, mert zseniális sorozat, intelligens sorozat és a legnagyobb baja, hogy nem kapott elég reflektor fényt/reklámot).

Szóval olyan remek sorozatok kerülnek néha elkaszálásra, hogy sírni tudnék. És egyre inkább azt erősíti bennem, hogy inkább külföldi kiadókat támogassak azzal, hogy ha látok valami jó sorozatot, tőlük vegyem meg, és ne magyarul olvassak. Persze, most lehet azt mondani, hogy a magyar egy szűkebb piac... kifogás mindig van... Aztán meg ha ki akarják hozni nullásra, akkor már 500 forintért a táskámba tömik. De ez más téma...

Amikor Amerikában jártam, 1 dollárért (akkori árfolyamon 290,-) forintért kvázi utánam dobtak akkor újnak számító könyveket. És nem kisebb szerzőktől, mint Janet Evanovich, meg Christopher Moore (persze, hogy elhoztam! poggyász súlyhatár ide vagy oda...) Inkább viseltem a Nevadai 45 fok "hidegben" két nadrággal többet, de a könyveket muszáj volt átutaztatnom az óceánon.

Az sem túl pozitív, ha több év marad ki egy sorozat egyes kötetei között, mert arra már elfelejtem, mi vol az első részben, újraolvasni meg igen ritkán szoktam, mert annyi jó (és rossz) könyv vár még olvasásra a polcaimon, az élet meg túl rövid, hogy mindenen többször elidőzzek ha már megismerhetek helyette új helyeket, új szereplőket.

Ha egy sorozat rettenetes, azon még átküzdöm magam, de ha csapnak hozzá spin-off sorozatot (lásd: Evernight) akkor sem okoz álmatlan éjszakát, hogy valamiből kimaradok, ha az egyetlen értékelhető karakterhez kötik a kiegészítő kötetet. Azt némileg úgy kezelem, mint különálló sorozat, ami nem szorosan kapcsolódik az eredeti szálhoz. Például Cassandra Clare esetében is azért nem olvasok Árnyvadász akadémiát, mert a Bane Krónikák is elég volt, mint spin-off. Az Árnyvadászok történeteiről második, harmadik, századik bőrt akartak még lehúzni, ami nem szimpatikus. Átestek egy ló túloldalára és én az ilyesfajta dolgokat nem kívánom támogatni, finanszírozni stb.

Szóval most az aktuális kedvencem ismét a Napernyő Protektorátus sorozat, amiről hamarosan olvashattok a blogon. Az ilyen sorozatokat szeretem, mert ha jó a történet, akkor egy kötet nem elég, és még 100 kötet is kevés. Egyébként nem szeretek sorozatokat olvasni, mert némileg kötelezettségként élem meg (ha már elkezdtem, akkor végig kell járnom minden kötetet). Főleg, ha a sorozat eleje rémes... (Lásd: Az éjszaka háza sorozat - megvan minden kötete, de nem bírtam magam rávenni a folytatásra.) Viszont az egy-egy kötetekben meg az a szép, hogy ha jó, akkor mondhatom, hogy a szerző a csúcson hagyta abba. Ha meg rossz, akkor nem érzem úgy, hogy feltétlenül kell adnom még egy esélyt. Míg, ha sorozatot olvasok valakitől, és nem tetszett, akkor azt érzem, hogy háááthaaa a 2. 3. X -edik kötet majd jobb lesz... 

Ti hogy álltok a sorozatokkal? Szerettek sorozatot olvasni, vagy inkább szingli legyen egy könyv, kistesók és párok nélkül? 


Mások vélekedései a témában: Dóri, Zakkant, Sister, Heloise, Nita, Avilda, Pupilla, Szofisztikált macska

Szerző: Mandi

Gyerekként nem szerettem olvasni, aztán egyszerűen beleszerettem. Főleg sci-fi és fantasy könyveket fogyasztok, de nem kerülöm a többi műfajt sem...

4 Comments:

PuPilla írta...

Az még nem fordult elő velem, hogy nem jó sorrendben olvastam sorozatköteteket, de biztos vagyok benne, hogy jobban zavarna, mint egy félbehagyott könyv, vagy elkaszált sori. :D
Egy ismerősöm kezdte a Cormoran Strike-okat a 4. résszel, húh, azon jót nevettem, nem is tudta hogy sorozat (pedig az elején is rá van írva szerintem), de végülis tökre megörült, és gyorsan beszerezte és elolvasta az első hármat is. :)
Valóban probléma, amikor a kiadók nem folytatják a sorozatokat, megértem, hogy nehezen vágsz úgy bele, hogy mg nincs meg mind.
A nevadai kaland tök jó, én is biztos inkább magamra húztam volna minden ruhámat, csak a könyvek is beférjenek! :D
A Napernyő Protektorátus nekem is nagy liebling, de a spin-offja már nem tetszett.

theodora írta...

Egy időben én se tudtam/akartam félbehagyni sorozatokat, aztán évekig küzdöttem, hogy na fejezzük már be ezt a sorozatot :D Nem, most már elengedtem, így járt a True Blood pedig már csak 3 rész kellett volna, de ma már át nem rágnám magam rajta.
Bosszantó, amikor elakad egy sorozat a magyar kiadónál, vagy hosszú éveket kell rá várni mint az említett Napernyő P. 5. részére - kb már kinőttem belőle, amikor megjött :(

Mandi írta...

@Pupilla: megmondom őszintén, sokszor azt se tudtam, hogy sorozathoz nyúlok és hogy sokadik kötet :) azóta egyébként már engem is zavar, és tudatosan igyekszem kerülni az új beszerzéseknél a sorozatokat :)

@Theodora: szerintem a Napernyő P bájos :) humoros, a lazasága miatt szeretem :) Sajnálom, hogy megromlott a viszonyod vele, mire kijött az 5. rész.

zakkant írta...

Egyszer én is olvastam egy Anita Blake-t ráadásul azt hiszem a 4. részt, és hát nem igazán értettem, úgy szólt az egyik ismerősöm, hogy ez sorozat, olvassam az első résztől :D De mivel annyira nem jött át, így nem is próbálkoztam vele. A Napernyő Protektorátust én megvártam míg mindegyik része megjelenik magyarul, mert az elsőt nagyon régen olvastam (sztem 10 éve legalább!) és aztán nem is kapkodtam érte, mert iszonyat lassan haladtak. De amúgy nekem nagy sírámom, hogy elkaszálták anno a Szingli fejvadászt. Imádtam Stephanie Plumot (én a filmet is szerettem) meg Mazur nagyit, tök jó lenne, ha felkarolná egy kiadó, és újra kiadnák a többi részt is. Nagyon irigyelem az egyik barátnőmet aki olvasta az összes részt angolul. Szóval a fordításaidra én nagyon kíváncsi lennék, hogy mi történik még Stephanie-val a többi részben, mert elképesztő, hogy ennyi része van, és itthon így elbukott.