Gail Carriger egyike lett azoknak az íróknak, akitől szívesen olvasok sorozatot. Ritkán van ugyanis olyan, hogy egy sorozat 2. és 3. kötete is annyira élvezhető és szórakoztató mint az 1.
Ott folytatódik a történet, ahol a második kötet lezárult. Alexia Tarabotti (Lady Maccon) visszatér családjához, ugyanis a férje elküldte magától arra hivatkozva, hogy megcsalta őt. Ha ez nem lenne elég Alexiának, a családja is szabadulni kívánna tőle, hiszen erre fogják, hogy füstbe ment a húga eljegyzése, illetve a családra rossz fényt vetnek a pletykák...
Ha ez nem lenne elég, Alexiát felfüggeszti Viktória királynő is a hivatalából. Úgy dönt, hogy cáfolatot fog szerezni a férjének, és az orra alá fogja dörgölni bizonyítékkal, hogy nem csalta meg. Azonban ez sem megy zökkenőmentesen, hiszen az életére törnek. Így épp csak átjut Franciaországba, onnan hasonló döccenőkkel tud átjutni Itáliába. Valaki holtan akarja látni, de nem tudja, hogy ki és miért. Azt tudja csak, hogy a háttérben valami vámpírdolog van. Persze a farkasemberek védelme most nem segíthet neki... vagy mégis?
Párhuzamosan ezzel láthatjuk, ahogy Lord Maccon elveszti önmagát. Belefullad az önsajnálatba, és Lyall professzor issza meg a levét... vagy hát az ő leveit issza meg Lord Maccon... A professzor nincs könnyű helyzetben. Mint béta, igyekszik helyrehozni az alfája "fejét", és nyomozni kezd, kik támadták meg Alexiát, miért akarják megölni, és hol van a lány egyik legjobb barátja, Lord Akeldama, aki szőrén-szálán eltűnt.
Persze Lord Macconnak is meggyűlik a baja a vámpírokkal, amivel ismételten a bétának okoz nem kis fejtörést. Végül Lord Maccon elindul a felesége után, mert rájön, mekkorát hibázott...
Kezdjük kicsit a borítónál. A sorozat első három köteténél az angol cím alatt picivel szerepel a magyar cím, érthetetlen tehát, hogy a 4. és 5. kötetnél miért szakított a kiadó a hagyománnyal. Vagy egységesen vitték volna végig, vagy alapból rajta se kellett volna hagyni az angol címet. Igaz, meglehetősen hangzatos, hogy angolul emlegetjük, de ha már magyarul olvassuk, akkor a magyar címet kellene előnyben részesíteni. Ami pozitív, hogy nem csak belül, de a gerincen is megjelenik, hogy a sorozat hányadik kötete van a kezünkben, és a polcon is eléggé egységes az arculata.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit írjak magáról a beltartalomról, de még most sem nagyon tudom. Sok helyen olvastam, hogy az embereknek a pörgőssége, az akciódússága tetszett a humor, az intrikák és a jól megkomponált karakterek mellett. Nekem valahogy mégsem csupán ezek miatt tetszett.
Egyszerűen tovább gördítette a történetet mindennemű átmenet nélkül. Nem tudom egy kötetnek értékelni a történetet, mert az előző két résszel együtt alkot kerek egészet, és valahogy biztosra veszem azt is, hogy a 4. és 5. kötet is méltón beleillik majd a sorba.
Eddig az egész történet olyan volt, mintha egy kötetet olvastam volna. Kezdődött azzal, hogy az első részben láthattuk az alapkaraktereket, megismerkedhettünk a vámpírok és farkasemberek világába beilleszkedő lélekteleneket.
A második kötetben egy farkasfalka történelmén át adhattunk hozzá plusz információkat ahhoz, hogy mikre képesek a lélektelenek, mi az erejük, különlegességük.
A harmadik kötetben pedig egy állapotos nő megpróbáltatásain keresztül derül ki, hogy meddig lehet még fokozni a lélektelenek "különcségét", illetőleg hogy vannak még náluk is furcsább szerzetek, akiket mindenki másként hív: lélektolvaj, bőrlopó stb.
Tehát amellett, hogy a lélektelenek egy új képességére derül fény, és múltjuk egy darabjára, emellett felvezetésre kerül egy újabb faj, akikkel bizonyára fogunk még foglalkozni a következő két kötetben. Mindenhez masszív alapok vannak építve, mintha tényleg egyetlen kötetet daraboltak volna 5 részre, mert ha ezt egy könyvbe nyomják ki, bizony a kötetnek lehettek volna gerincbántalmai.
Tehát ezúttal kapunk egy kötet arról, hogy a normál terhesség apró kis megpróbáltatás ahhoz képest, hogy mit kell kiállnia egy terhes lélektelen nőnek. Mindez kezdődik azzal, hogy intrikák veszik célba, majd vámpírok támadják úton-útfélen. Gyilkos katicák raja próbálja megmérgezni. Nem találja egy jó barátját, aki történetesen szintén vámpír. Ezek mellett tudósok végeznek rajta kísérleteket, akarják kivágni belőle a gyerekét, hogy felboncolják. Oh, és ne felejtsük el a férjét sem, aki kidobta otthonról, és ezzel elérte, hogy Alexia védtelen legyen, hisz így nem élvezi a falka oltalmát.
Ami kiváltképpen tetszik a sorozatban, hogy ahogy halad előre az időben, azért kapunk egy szeletnyi múltat is. Vannak ennek a múltnak valós elemei (inkvizíció, templomosok stb.) és persze vannak kitalált elemei, mellyel a vámpírok-vérfarkasok-lélektelenek együttélését hivatottak magyarázni a normál emberekkel egy világban.
Ami még szintén pozitívum, hogy az embert ráveszi arra, hogy bizonyos dolgoknak utánanézzen. Nekem például az ornithokopter volt az, amire felhívta a figyelmemet. Ha nem említik meg a könyvben, talán sosem járok utána, hogy ilyen kütyü létezik manapság. Emellett láthatjuk a kommunikációs eszközök fejlődését és a lassú információáramlás okozta bonyodalmakat.
Összességében nézve Alexia és a többiek még mindig humorosak. Az események pörögnek, a történet előre gördül, az ismereteink a világgal kapcsolatosan növekszenek. Ebben néha a tudósok segítenek nekünk, néha Alexia partizán kutakodásai. És már csak két kötetnyire vagyunk attól, hogy megtudjuk, Alexia milyen bonyodalmakba keveredhet még ezek után...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése