A könyv és én, avagy a nagy találkozás:
Egy blogger oldalán láttam egy kis szösszenetet róla régebben, és följegyeztem a címét. Mondanom sem kell, hogy kötelező kötetnek tartottam, miután megláttam a fülszöveget, és a címet, mivel a Jane Eyre az egyik kedvenc könyvem (a kettőből, és jelenleg nézve). Ez volt hát a karácsonyi ajándékom tőlem magamnak :)
A történetéről (spoiler is lehet benne):
Thursday Next. Beosztása: KSZ 27, irodetes. Szakterülete: Shakespeare művek.
Na jó, ne legyünk ennyire hivatalosak. Képzeljünk el egy alternatív 21. századot, ahol van időutazás, ahol a krimi háború még folyik, ahol vannak olyanok, akik ellenzik ezt a háborút, és vannak, akik nem. Képzeljük el, hogy külön létrehoznak mindenféle ügyekre hivatalokat. Vannak, akik az időt őrzik, vannak akik a polgárok biztonságát, és vannak, akiknek az a feladata például, hogy irodalmi művekről állapítják meg, hogy eredetiek, vagy hamisak. Vigyáznak az eredeti kéziratokra, hogy ne lophassa el őket senki és így tovább.
Szóval adott nekünk Thursday, aki harcolt a krimi háborúban, aki leszerelt, aki veteránná lett, aki szerettét vesztette a harcban (egyet szó szerint, egyet képletesen), és beállt irodetesnek.
Mikor ellopnak egy kéziratot úgy, hogy a tolvaj néhány másodperc alatt csinálta, és még a kamerák sem vették fel, Thursday nyomozni indul. A szálak egy Hades nevű emberhez futnak, akinek még a nevét sem lehet anélkül kimondani, hogy a férfi ne tudná. Thursday hirtelen a KSZ 27 -ből kiemelkedik, magasabb rangot kap, és Hades után nyomoz. Már majdnem sikerül elkapni, mikor az akció balul üt ki, és majdnem otthagyja a fogát. Valami, vagyis valaki azonban megmenti az életét... Nem hiszi el, hogy lehetséges, de lehet, hogy tényleg Edward mentette meg?
Ez után egyre szokatlanabb dolgok történnek: kap egy jóslatot saját magától, visszaköltözik a szülői házba, és megismerjük a hóbortos családot is. Persze akad itt is egy kis gubanc...
A lényeg az, hogy Hadesnek sikerül elrabolnia Jane Eyre kisasszonyt a híres Bronte műből, és Thursday az egyetlen, aki megállíthatja Hadest. Nyomozása során sokféle kalandba keveredik, és rengeteg emberrel ismerkedik meg, akik hóbortosabbnál hóbortosabb figurák. És nem is tudja, hogy az egyik akaratukon kívül segít neki...
Vélemény:
Huh, hát a regény elolvasása után újra átlapoztam a Jane Eyre eredeti szövegét. Ebben a könyvben ugyanis egy alternatív Jane Eyre -t írnak át olyan formára, amilyennek valójában ismerhetjük. Magyarán: a furcsa véletleneket megmagyarázzák, hogy mi miért történt a Jane Eyre című műben.
Ami tetszett:
- az a könyvekbe való bejárás Milyen jó lenne ilyen a valóságban is. Hupsz, belecsöppenünk egy könyvbe, és milyen jó, mert megismerkedünk a szereplőkkel...
- Hades, a főgonosz. Ilyen főgonoszt mindenhova Tetszett, mikor elkapták az emberét, és elkezdték kivallatni. Az embere elköpte, hogy mik Hades hobbijai (amiket Hades maga jelölt meg): kínzás, gyilkolás, virágdísz készítés
Hades különös figura. Gúnyolódik, okos, és majdhogynem legyőzhetetlen. Kicsit olyan, mint egyfajta gonosz Superman. Csak egy gyengesége van neki is, akárcsak az igazi Supermannek... (legalábbis a könyvben csak egy dolog tudta kiütni Hadest és az nem, nem a legújabb virágdísz-készítési módokat tartalmazó könyv megszerzése...)
Ami tetszett az a beszédes nevek, és az az egy-két szóvicc Például a bakkeres rész (aki olvasta tudja, aki nem, az olvassa el, hogy megtudja).
Ami viszont nem tetszett, az szintén pár szóvicchez köthető, és ez csak a magyar fordításon múlik. Például a kocsmáros poénját meg lehetett volna magyarázni azzal, hogy alulra csillagoznak egy kis magyarázatot...
Tetszett az, ahogy felvázolták ezt az alternatív világot. Az emberek úgy vitatkoztak arról, hogy Shakespeare írta e a műveit, avagy más, mint ahogy az igazi világban az emberek az időjárásról csacsognak.
Végig sikerült megtartani ezt az alternatív világot a maga szabályaival. Az időutazós részek leírása, a könyvbe be-kilépés leírása és a valóságban nem létező kütyük leírása nagyon tetszett. Ahogy átvariálta az író a Jane Eyre történetét, és ahogy a kötet végére eljutott odáig, hogy az eredeti történetet adja vissza az frappáns volt, logikus vonalvezetéssel, ami szintén megfogott.
Elfogultság nélkül ki tudom jelenteni, hogy jó kis kötet. Igaz, annyira nem találtam humorosnak, mint amennyire vártam, hogy az lesz, de lehet rajta mulatni, bár szerintem itt nem ezen van a hangsúly...
Remélem a következő kötetek is fordításra, és magyar kiadásra kerülnek :)
Ha pontban fejezném ki: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése