Fülszöveg (SPOILERT TARTALMAZ)Rose, a montanai Szent Vlagyimir Akadémia dampyr testőrtanonca az érettségi előtt nemcsak a biztonságos akadémia, de az Egyesült Államok területét is elhagyja, hogy felkutassa strigává változtatott szerelmét, Dmitrijt. Az Oroszországba, Szibéria déli részére tévedt Rose-t szerelmén kívül ígérete hajtja: nem hagyhatja életben az élőhalottá, kegyetlenné vált kedvesét. Meg kell ölnie őt… Oroszországban azonban minden más, mint az óceán másik oldalán. Rose nemcsak strigákba botlik, de találkozik a morák ember-szövetségeseivel is, az Alkimistákkal, megismerkedik Dmitrij családjával, összefut egy lélekmágus-árnyékcsókolta kötelék-párossal, ráadásul állandóan a nyakán lóg egy vélhetően illegális kereskedelmet folytató, láthatóan kivételes hatalommal bíró üzletember is, Abe Mazur. Képes lesz-e Rose végrehajtani ígéretét vagy (szó szerint) feladva életét maga is strigává lesz? Netán egy élőhalott vérszajhája? Ki ez a titokzatos Abe, a vénember? S ha mindez nem volna elég, meg tudja-e menteni a távolból barátnőjét, Lissát egy ellenséges bűbáj hatásától?
(SPOILER VÉGE)
A könyv olvasása közben valahogy végig olyan érzésem volt, mintha egy tükörsima tó mellett ülnék, aminek néha megzavarják a felszínét, majd ismét megnyugszik. Először azt hittem, hogy a könyv lassan kezdődik, mert a 100. oldal után sem történik semmi hú de nagy akciózás, aztán a 200 -nál végre rájöttem, hogy nem is fog. Ami leginkább meglepett, hogy abszolút nem is hiányzott belőle. Persze, volt néhány kisebb megmozdulás, de inkább a nyugodtság a jellemző rá pont úgy, mint egy vihar előtti csendnél.
Örültem, hogy Rose még mindig a "komolyabb" felét mutatja felénk jelezvén, hogy ő is kezd végre felnőni. Az, hogy Dmitrij és közte történik e valami, és ha igen, mi, az sem éppen fordulatoktól mentes, ami szintén érdekessé teszi Rose jellemét - meg tudja e tenni, hogy megöli a szerelmét? Vajon képes lesz vele harcba szállni? Esetleg inkább ő hal meg, vagy keres más utat, hogy szerelme mellett lehessen, mondjuk úgy, hogy ő is strigává változik? Hogy fog dönteni végül? Mi a fontosabb: a saját élete, Dmitrij élete, vagy végül mégis Lissát választja?
A kötetben itt-ott van némi humor, egy csipetnyi - nem számottevő - akciózás, és a legjava inkább érzelmes rész - a följebb már írt "nagy" kérdések miatt, amire a történet végén kapunk választ.
Bepillanthatunk Dmitrij múltjába, Rose -ról - illetve a családjáról - is megtudunk egyet s mást, illetve arról is kapunk némi képet, hogy milyen lehet strigaként élni. Ami még a kötet mellett szól, hogy noha a történet java az iskolán kívül zajlik, Mead odafigyel, hogy mi van az akadémián levő többi szereplővel, amit a Rose-Lissa köteléken keresztül mutat meg az olvasónak. Számomra ez kicsit olyan volt, mintha Lissa is kicsit főszereplővé lépett volna elő, ő képviselné őket az iskolai színeken, míg Rose a főszereplő az egyéb helyeken.
Aki még mindig abszolút kedvencem, az Adrian, aki hozza a tőle megszokott formáját, ugyanakkor az írónő remekül bemutatja Dmitrij megváltozását is, ami szintén tetszett - noha ettől Dmitrij nem kapta vissza nálam az első kötetbeli presztizsét.
Akit a továbbiakban még szívesen látnék a könyvben az Abe, akivel szerintem lehetne még jó néhány komikus szituációt összehozni ez után a kötet után.
Azért a könyvből nem maradnak el a fordulatok, és Mead tartogat még nekünk meglepetést az ötödik kötetben is, amit mi sem bizonyít jobban, mint a regényt lezáró utolsó oldal.
Összességében nézve tetszett a kötet, és aki a harmadik után azt mondja, hogy á, ő nem olvassa el, mert így már nem az igazi (a harmadik könyv eseményeinek a tükrében), az is bátran fogja kézbe, mert veszít vele, ha kihagyja.
Az Agave kiadó gondozásában megjelent Vámpírakadémia sorozat egy újabb kötettel bizonyította be, hogy nem a tucatvámpíros -iskolás könyvsorozatok közé tartozik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése