Stephanie ezúttal is kap egy komplikált ügyet, amiben több a bonyodalom, mint az eddigi ügyeiben. Az eset elsőre könnyűnek tűnik: van egy nő (Maxine), akit sokan szeretnek, és meglehetősen rendes, mindenki pozitív véleménnyel van róla. Viszont elkezd látszólag becsavarodni. Párja, egy Kuntz nevű férfi pénzt ajánl Stephnek, ha segít elkapni a barátnőjét néhány szerelmes levél visszaszerzése miatt.
Így tehát Steph nyomozni indul, elvégre a vérdíjon felül még extra juttatásra is számíthat a férfitől. Valaki bedob egy téglát egy üzenettel Kuntzhoz, amin egy nyom van. Az üzenetet a zavarodott elméjű Maxine küldte, és kódot rejtett el benne. Mivel Kuntz nem képes megfejteni, Stephre hárul ez a feladat is. Így ismerkedik össze egy transzvesztitával, Sally Sweettel, aki egy Cuki nevű férfival él együtt, és ha kedvük tartja, női ruhába bújnak - Sally gyakorlatilag mindig.
Hogy ne legyen egyszerű az ügy, Stephnek újabb és újabb kódokat kell megfejtetnie ahhoz, hogy közelebb kerüljön Maxinehez. Valaki megfenyegeti, hogy szálljon le a pasijáról, és Stephnek az egyetlen szóba jöhető személy ezen a téren nem más, mint Morelli - aki mondani sem kell, semmit sem tud az ügyről.
Steph végül kivégez egy CRX-et, hamu otthonává válik a lakása, így kénytelen mindent hátrahagyva B tervvel folytatni az életét - Rexszel, a hörcsöggel láböltve -, miközben fel kell göngyölítenie ezt az egyre inkább furcsává váló ügyet.
És ott van még Joyce is, akit Vinnie felvesz, és Maxine ügyére állítja őt is. Stephnek nem lenne ellene kifogása... csakhogy Joyce az, akivel a férjét rajtakapta a konyhaasztalon...
Janet Evanovich mindent belead. Legalábbis ez tűnik ki ebből a kötetből, hisz már rögtön az elején jön egy nagy, Stephanie féle balhé: hogy merte felvenni Vinnie Joycet??? Hogy is? Egyszerűen... Ha már egyszer felvett egy fehérneműket árusító lányt, miért ne bővítse az alkalmazottai listáját még pár hozzá hasonló alkalmazottal?
A történet a szokott módon folyik: gördülékenyen, felfedezősen, és nem utolsó sorban isteni humorral fűszerezve.
Ezúttal is találkozhatunk a régi, hóbortos gárdával, akik ismét könnyfakasztó dolgokat művelnek. Kezdve Mazur nagyi asztalon történő kiabálásával, és akciózásával, illetve a Marilyn Monroes törekvésével. Folytatva a sort Morellivel, és a "nem-viheted-el-a-kocsim-mert-nem-fogom-visszakapni" előítéleteivel. Persze ott van még Morelli különös családja is, ahol a nagymama egyetlen "jóslata" után minden rokon meglátogatja Stephet, hogy ételt vigyenek neki a gratuláció mellé - és a lány előbbit szívesebben fogadja, mint az utóbbit. Mikor Stephanie anyjához is elér a "jóslat" - de immáron tényként kezelve -, majdnem infarktust kap, továbbá apja is annyit beszél 1-2 oldalon, mint a sorozat első 3 kötetében együttvéve.
Nem hagyható ki Lula sem, aki be-becsatlakozik Steph mellé, és még azt is képes eljátszani, hogy jár a fejvadászlánnyal.
Ranger még mindig Ranger, és vagy belerántja a lányt a bajba, vagy ki onnan, miközben finom - ám annál humorosabb - utalásokat tesz.
A szereplőgárda bővül még egy őrült küllemű transzvesztitával, aki ha nem öltözékével, akkor a kocsijával, vagy a szövegeivel hódít.
Mindnyájan belekerülnek egy meglehetősen bonyolult ügybe, és egy fergeteges történetbe, amire nem lehet mást mondani csak azt, hogy: kihagyhatatlan. Ismét van az első kötethez hasonló szemetes rész, kutyás utalás (hasonló kontextusban, mint a második kötetben), továbbá szerencsejáték, nyomok alapján fogócska (kincskeresés jellegű), vesztegetések, és a Nagy Kék Bálna is előkerül.
A kedvenc jelenetem az volt, mikor Sally, a transzvesztita Steph szüleinél kereste fel a lányt. Noha Mr. Plum ritkán nyitja ki a száját, de ha mégis megteszi, akkor üt. Mazur nagyi lelkesedését hozzáadva talán az egyik leghumorosabb jelenetre sikeredett, amire többször történik utalás a könyv során.
A másik kedvencem az volt, mikor Ranger elvitte főhősünket az egyik begyűjtésére, és Steph utána Morelli fodrásztehetségére lett bízva...
Összességében nézve jobban tetszett, mint a hármas kötet, és noha egyelőre még nem lehet tudni, mikor adják ki a következő kötetet, remélhetőleg hamarosan olvashatom már az ötöst, mert Stephanie ferge-most figyelj- teges!
(ui: Nem tudom, hogy miért, de azon kötetek tetszettek legjobban, amikben volt valamilyen kutyagumis jelenet...)
Janet Evanovich mindent belead. Legalábbis ez tűnik ki ebből a kötetből, hisz már rögtön az elején jön egy nagy, Stephanie féle balhé: hogy merte felvenni Vinnie Joycet??? Hogy is? Egyszerűen... Ha már egyszer felvett egy fehérneműket árusító lányt, miért ne bővítse az alkalmazottai listáját még pár hozzá hasonló alkalmazottal?
A történet a szokott módon folyik: gördülékenyen, felfedezősen, és nem utolsó sorban isteni humorral fűszerezve.
Ezúttal is találkozhatunk a régi, hóbortos gárdával, akik ismét könnyfakasztó dolgokat művelnek. Kezdve Mazur nagyi asztalon történő kiabálásával, és akciózásával, illetve a Marilyn Monroes törekvésével. Folytatva a sort Morellivel, és a "nem-viheted-el-a-kocsim-mert-nem-fogom-visszakapni" előítéleteivel. Persze ott van még Morelli különös családja is, ahol a nagymama egyetlen "jóslata" után minden rokon meglátogatja Stephet, hogy ételt vigyenek neki a gratuláció mellé - és a lány előbbit szívesebben fogadja, mint az utóbbit. Mikor Stephanie anyjához is elér a "jóslat" - de immáron tényként kezelve -, majdnem infarktust kap, továbbá apja is annyit beszél 1-2 oldalon, mint a sorozat első 3 kötetében együttvéve.
Nem hagyható ki Lula sem, aki be-becsatlakozik Steph mellé, és még azt is képes eljátszani, hogy jár a fejvadászlánnyal.
Ranger még mindig Ranger, és vagy belerántja a lányt a bajba, vagy ki onnan, miközben finom - ám annál humorosabb - utalásokat tesz.
A szereplőgárda bővül még egy őrült küllemű transzvesztitával, aki ha nem öltözékével, akkor a kocsijával, vagy a szövegeivel hódít.
Mindnyájan belekerülnek egy meglehetősen bonyolult ügybe, és egy fergeteges történetbe, amire nem lehet mást mondani csak azt, hogy: kihagyhatatlan. Ismét van az első kötethez hasonló szemetes rész, kutyás utalás (hasonló kontextusban, mint a második kötetben), továbbá szerencsejáték, nyomok alapján fogócska (kincskeresés jellegű), vesztegetések, és a Nagy Kék Bálna is előkerül.
A kedvenc jelenetem az volt, mikor Sally, a transzvesztita Steph szüleinél kereste fel a lányt. Noha Mr. Plum ritkán nyitja ki a száját, de ha mégis megteszi, akkor üt. Mazur nagyi lelkesedését hozzáadva talán az egyik leghumorosabb jelenetre sikeredett, amire többször történik utalás a könyv során.
A másik kedvencem az volt, mikor Ranger elvitte főhősünket az egyik begyűjtésére, és Steph utána Morelli fodrásztehetségére lett bízva...
Összességében nézve jobban tetszett, mint a hármas kötet, és noha egyelőre még nem lehet tudni, mikor adják ki a következő kötetet, remélhetőleg hamarosan olvashatom már az ötöst, mert Stephanie ferge-most figyelj- teges!
••••••
(ui: Nem tudom, hogy miért, de azon kötetek tetszettek legjobban, amikben volt valamilyen kutyagumis jelenet...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése