Responsive Advertisement

2015. január 26.

Stephen Chbosky - Egy különc srác feljegyzései

A kötetet ezúton is köszönöm Kispingvinnek, aki lehetővé tegye, hogy elolvassam. Régóta szerettem volna elolvasni, mert úgy gondoltam, ezzel lezáródhat egy körforgás, amit anno Tokaji Zsolt indított útjára. Sokan vitatták már ezt a könyvet, néhány amerikai iskolában be is tiltották (nem engedélyezték a kötelező olvasmányok listáján), és rengeteg szülő háborodott fel a nyílt hangvételén, és eleinte nem értettem, miért. Most már azt hiszem, megvilágosodtam...

 Fülszöveg:
"Az „Egy különc srác feljegyzései” című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan – olykor mulatságosan, olykor meghatóan – egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.
A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte. Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a „Zabhegyező” jelentett a szüleik generációinak."

Charliet a Percy Jacksonból ismert Logan Lerman
 alakítja a film változatban
Úgy jutottam el ehhez a könyvhöz, hogy a Hova mennek a kacsák? című Tokaji könyv arra inspirált, hogy elolvassam J.D.Salinger (Rozsban a fogóját) Zabhegyező -jét. Majd megjelent ez a kötet Chboskytól, és azt mondták, hogy ez "A modern Zabhegyező".

Valójában bármi mást mondanék rá, de ezt nem. A történet tényleg a kamasz lélekről szól, de egy olyan életképtelen srác szemén keresztül kerül bemutatva, aki esetében egyáltalán nem csodálkozom, hogy pszichológushoz kell járnia. Eléggé vegyes témákat dolgoz fel. Egy picit érinti a családon belüli erőszakot, de van itt drogozás, ivászat, bulizás, autó - mint presztizs! -, hovatartozás (haveri kör), foci, családi összetartás, szex (és persze akkor már kötelező bevonni a tiniterhességet is), középiskolás pletykák, sulis verekedés, és amit soha nem lehet kihagyni: a homoszexualitás.

Félre ne értsen senki: nem zavar, hogy tabuk nélkül próbál meg bizonyos dolgokat bemutatni a fiatalabb közönségnek. Igenis, beszélni kell arról, hogy milyen hatása lehet a drognak (ez itt megtörténik, de nem kerül kiemelésre, hogy sitten,kórházban,koporsóban végezheti tőle az ember). Igenis beszélni kell arról, hogyan működik az emberi szervezet, milyen, amikor a hormonok dolgoznak, és mik a veszélyei, ha nem megfelelően védekezik valaki (annyira nem csináltak nagy ügyet a tini-mamiból, tehát az, hogy fiatalon terhes lett a lány és ezzel elvághatja a jövőjét, megint nem tűnik elég elborzasztónak). Igenis beszélni kell róla, hogy figyelni kell a másikra, ha elmegy az ember bulizni, és hogy próbálja magát úgy jólérezni, hogy nem a detoxban végzi. Tapasztalja meg, milyen dohányozni stb...

Tehát két dolog az, ami a felsoroltakkal kapcsolatosan zavar.
1, Hogy ennyi mindent próbál meg az író belezsúfolni a regénybe (szinte beleerőszakol mindent, és mint a második pontnál látjuk, fölöslegesen hoz be ennyi mindent), sokszor eredményezi azt, hogy meglehetősen felületesen érinti az egyes témákat, kapkod, amivel többször azt éri el, hogy érthetetlenné válik, ez vagy az hogy került oda. Igazándiból több dologba belevág, de a végkifejletét az események zömének nem is látjuk. Charlie szémélyiségéből kiindulva nem lehetne elvarratlan szál, vagy ennyi kérdőjel az ember fejében (Charlie ugyanis mindenre odafigyel), miután leteszi a könyvet. Nem tudni, hogy ez a történeti kapkodás Charlienak (akinek a leveleiből mindez kiderül) köszönhető - hogy zavaros tinikaraktert akart alkotni az író -, vagy csak írói következetlenség.

2, Hogy igazándiból semminek nincs következménye, mintha az emberek tényleg bármit büntetlenül megtehetnének. A lány rájön, hogy terhes. Első gondolat: csak a nyilvánosság, és a szülők meg ne tudják. Semmi gond, lazán rendezzünk abortuszt. DE! Arra már megint nem kerül sor, hogy elmagyarázzák, hogy a lány nem tudja kikerülni a magyarázatokat. Hogy magyarázza meg a szülőknek, miért kell kórházba mennie? Gondolja, senki nem jön rá, hogy terhes?
A már említett cigizős dolog is... A 16 éves srácnak hagyják, hogy az iskola területén csoportosan a haverokkal cigizzenek. Senki nem szól rájuk. Majd a srác egy tanára irodájában is rágyújt, aminek annyi a következménye, hogy kap egy dohányzásról való leszokással foglalkozó szórólapot - ami könyvjelzőként végzi (halottnak a csók effekt).
A gyerek még egy iskolai verekedésből is simán jól jön ki mondván, hogy "mert csupán a barátját védte, ezért nem kap komolyabb büntetést" - az már senkit nem érdekel, hogy fenyegetőzik, hogy az egyik gyereknek kiverte a szemét, a másiknak a térdét stb...
És még sorolhatnám tovább, mi mindent úsznak meg a kölykök, amitől az egész sztori olyanná válik, mintha azt akarná elhitetni a fiatalsággal, hogy tök mindegy, mit csináltok, a világ úgyis fütyül minden szabályszegésetekre! Olyan szó, hogy büntetés, szankció stb. pedig nem is létezik. Carpe diem!

Karakterek:

A legtöbb E/1-es regénynek ugyanaz a pont lehet vagy nagy erőssége, vagy nagy gyengesége: az, hogy maga a főhős mennyire szimpatikus. Akkor, ha annyira nem az, az ember megpróbál mellékszereplőkből válogatni valakit, akivel esetleg képes azonosulni. A Zabhegyezőben Holden szándékosan egy bunkó szemétláda, akit direkt negatívnak fest le az író, pont ezért fogadható el tőle, hogy mit művel. Nem kap az olvasó kapaszkodási lehetőséget (nem tart meg egy mellékszereplőt sem tovább, mint muszáj - így nem alakul ki kötődés az olvasóban egyik vagy másik iránt, ha már egyszer a főhőst nem szereti). Annak ellenére, hogy Holdennél minden "hervasztó" jelzőt kap, mégis valahogy érezzük az igazságtalanságát, ahogy kiáll a világ ellen - és egyáltalán nem sajnáljuk, bármi történjék is vele. Mégis vannak azok a pontok, ahol egyetértünk vele, ahol utáljuk, ahol legszívesebben megráznánk. Több féle érzelmet vált ki az emberből, amit mind az iránta érzett ellenszenv táplál (kisebb vagy nagyobb részben a helyzettől függően).

Ezzel szemben Chboskytól kapunk egy olyan srácot, aki bármikor bármin képes bőgni ahelyett, hogy élne. Meg akar felelni másoknak, mindent túlkomplikál, körülményes. Valószínűleg esetében az lett volna a cél, hogy bemutassák, hogy mennyire érzékeny, hogy próbál jól nevelt, kedves lenni, miközben csúszik le a lejtőn, ahogy jönnek a gondok - elkezd drogozni, cigizni, inni. Viszont pont ezektől válik szánalmas, életképtelen figurává - egy marionetté, aminek a madzagját mindenki rángatja.

Próbáltam kitalálni a regény végéig, hogy mi zavar legjobban ebben az egészben. Volt már olyan könyv a kezemben, amiben a főhős végig visz az életén, néha csipog, néha vidám, és meglehet, hogy nem történik semmi, mégis élvezet volt olvasni. Itt viszont határozottan éreztem, hogy van valami, amit nem tudok megfogalmazni, de roppantmód ellenszenves, és azt kívántam néhány oldal után, hogy "csak legyen már vége". Hihetetlen, de az utolsó oldalakon az egyik szereplő adta meg nekem a választ, hogy miért tartom Charliet bosszantó, életképtelen létformának. Miért sóhajtottam fel megannyiszor, hogy "Na, ez is a zsebkendőgyártól kap ösztöndíjat az egyetemre."

Charlie ugyanis csak sodródik az árral, és próbál mindent a legapróbb részletekig jellemezni. Ez az agyonjellemzett világ és az, hogy folyton azon agyal, hogy mások vajon mit gondolnak, mit szeretnének... Az, hogy valójában mindenkit kritizál, de azon bezzeg nem gondolkozik, hogy más miért tesz vagy mond olyanokat, amiket... Miért viselkedik vele így vagy úgy egyik-másik ember.

A három barát (Charlie, Patrick, Sam) a film változatban
Ha már főhősünk nem volt annyira elbűvölő, próbáltam kapaszkodni a mellékszereplőkbe.
Patrick eleinte a kedvencem volt, és a végén is az maradt. Minden ifjúsági sztori jobban mutat, ha van benne egy saját neméhez vonzódó fiatal, és itt rá osztották ezt a szerepet. Patrick volt az első és az utolsó figura, akinél drukkoltam, hogy pozitív irányba tartson az élete. Tele van élettel, ötletekkel, kreativitással. Laza, ugyanakkor okos, és bizonyos esetekben megfontolt. Nem akar ártani senkinek, és a végletekig türelmes.

A könyvben Sam is egyike a legfontosabb mellékszereplőknek. Patrickkel mostohatesók. A lány  kétes karakter, aki meglehetősen hullámzó jellemvonás. Egyszer szimpatikus, egyszer nem, és végül bebizonyítja, hogy igenis tudja, mit miért tesz. Ő volt az a figura, aki végül felnyitja mindenki szemét, hogy mi a legnagyobb gond Charlieval.

"Ha megtetszem valakinek, azt szeretném, ha a valódi énemet kedvelné, és nem azt, aminek gondol. És nem akarom, hogy magában tartsa az érzéseit. Az a jó, ha kimutatja, hogy én is érezhessem. Azt akarom, hogy felszabadultan viselkedjen mellettem. És ha olyat csinál, ami nem tetszik, akkor úgyis megmondom neki."         (223 o.)

És ez a lényeg. Charlie várja, hogy kinek milyen elvárásai vannak vele szemben, majd próbál ezeknek eleget tenni. Valójában nem derül ki, milyen is, és mégis átjön az, hogy ha egyedül lenne a világban, akkor egy nap után vége lenne, mert nem tudná, mit kell tennie. A vicces az, hogy vannak esetek, mikor tanácsot kér másoktól, amit úgy követ, mintha Szentírás lenne. Önálló gondolatai csak akkor támadnak, ha szemléli a világot, viszont a véleményét a világgal soha nem közli - és ezért kerül bele az egyik legnagyobb zűrzavarba is. Valljuk be: t••••len figura, aki képtelen a sarkára állni, és a jelleme a könyv elejétől a végéig nem fejlődik.

Összességében nézve nem bántam meg, hogy olvastam, mert megismertem Samet és Patricket, akik jópofák, szabadok, viccesek (a maguk módján), és biztos, hogy remekül lehet velük bulizni. Viszont Charlie nyávogása valahogy lelök bizonyos helyzeteket egy feketelyukban végződő szakadékba...


A 2012-es évben Stephen Chbosky rendezésében (és természetesen forgatókönyve alapján) filmet készítettek a könyvből, melyben olyan nevek fordulnak meg, mint Emma Watson (Harry Potter széria), Logan Lerman (Percy Jackson filmek) vagy Ezra Miller (Beszélnünk kell Kevinről).

Az előzetese (feliratos):

Nincsenek megjegyzések:

Ezeket olvastam legutóbb...

Baby Signs: How to Talk with Your Baby Before Your Baby Can Talk
A ​király esztelen
Red Herrings
Szupernagyi
One True King
Az ​én váram
Kerekerdő meséi II.
Kerekerdő ​meséi
Hideg ország varázslói
Brer Rabbit Again
Viking és tündér - Beteljesedik-e újra az átok?
How Babies Sleep: The Gentle, Science-Based Method to Help Your Baby Sleep Through the Night
Tabuk és dilemmák a gyermeknevelésben
A pénz nem a fákon nő
Segítség, ember!
A slag
Menjek ​vagy maradjak?  Hogyan éljük túl a párkapcsolatot egy narcisztikus mellett?
Vágyakozás
„Anyább” ​anyák
Időtlen

Archívum

Rendszeres olvasók

Postaláda

Név

E-mail *

Üzenet *