z
2221, szigorúan szabados viszonyok
Stan es Pan
A nagy Gatsby

2018. június 30.

Témázunk, avagy egy blogger mindennapjai



Igazság szerint, amikor elkezdtem blogolni úgy álltam hozzá, hogy remélem, lesz valaha valaki, aki olvasni fogja, amiket írok. Az egyetlen tartalom, amivel szeretném tölteni, az írás könyvekről, hogy ne felejtsem el, hogy miket olvastam, és azok mennyire tetszettek.

Aztán elkezdtem másról is írni, elvégre elkezdtem csatlakozni könyves közösségekhez (Goodreads, Moly), elkezdtem könyvhetekre járni. Elkezdtek keresni kiadók, majd később írók is, akik támogatták egy-egy kötettel, játékkal, vagy más módon a blog fenntartását.

Egy időben igen lelkes látogatója voltam a zalaegerszegi Széchenyi Antikváriumnak is, ahol kellemes volt a társaság, jó könyvekhez és olcsón lehetett hozzájutni. Az egyetlen gondom, hogy azóta elköltöztem onnan, és már nincs rá túl sok esélyem, hogy beszerző körutakat tartsak.

Akadt régen olyan hónap, hogy 12 kötettel mentem haza a könyvesboltból. Aztán jött egy időszak, amikor könyvstoppot tartottam, és ez valahogy a mai napig is beválik. A könyvek úgy siklanak fel a polcaimra, hogy nem rendelek, egyszerűen megtalálnak - aminek egyébként nagyon örülök.

Azokban az időszakokban, amikor nem kerül fel új kötet a polcaimra, akkor a régiekből mazsolázok, emelek le. Mióta ismét busszal járok-kelek, azóta ismét van időm olvasni (igaz, hogy napi szinten csak 3 perc várakozás+15 perc buszozás + 5 perc séta).

A mai napig meg tudnak akasztani az unalmas könyvek, a logikátlanok, a bosszantó főhősüek. Olvasás színterén nem változott, hogy még mindig mindent fogyasztok, ami egy picikét is fel tudja kelteni a figyelmemet.

Egy időben majdnem napi szinten változott a blog külseje, manapság már csak apróbb finomításokat végzek rajta. Se időm, se energiám nincs ahhoz, hogy olyan dolgot bombázzak szét apró darabjaira, és építsek fel újra, ami amúgy is tetszik.

Eddig a blogon volt már...:
- ismerkedés
- barátszerzés
- könyvhétre és más eseményre járás
- online könyves eseményeken részvétel
- kampányolás sorozatfolytatásért
- kampányolás könyvkiadásért
- jótékonykodás könyvvel és vérrel
- vita írókkal
- vita kiadókkal
- írói pozitív vélemények
- versengés oldalszámokkal egy (drusza) vlogger ellen
- GR challengek
- több hetes hallgatások
- egy-két napos hangadások
- eseményekre járások bemutatása
- bejegyzések - amikből szintén elköltözött pár másik blogra
- általunk kitalált játék - amit aztán elloptak
- írók a novelláikkal, mint vendégbloggerek
- Timus, mint vendégblogger
- és persze az, hogy témázunk...

A blog fennállása óta az egyik legszebb dolog, amit kaptam, azok egyrészt Benyák Zoltán szavai voltak az első könyvhetemen, amin találkoztam vele, másrészt az, hogy Timus megtalált, és rengeteg élménnyel adományozott meg.

Egy időben nagyon sok blogot követtem, sok bloggerrel tartottam a kapcsolatot. Manapság ez meglehetősen összeszűkült. Ha látok egy-egy érdekes bejegyzést, azt elolvasom, de van, hogy nemigazán jutok úgy a gép elé, hogy "csak úgy szörfözzek" a neten. Kommentálni nemigazán szoktam, én az a háttérben csendesen meghúzódom ember vagyok. Ritkán kommentelek, mert nem feltétlenül érzem úgy, hogy arctalanul hangoztatva a véleményemet lenne bármilyen komolyabb hatása.

Nyilván a blog is valami ilyen: arctalanul leszólok, vagy ajánlok könyveket. Ez azonban annyival másabb, hogy azoknak már java részben azért ismerős vagyok/lehetek, akik kicsit is mozognak a könyves világban (gyakran megfordulok könyvheteken úgy, hogy ott találkozom bloggerekkel, molyokkal, írókkal). Egyébként meg nem tartom magam egy véleményformáló bloggernek, nincs nagy hangom (főleg mostanában).

Mint blogger, egy időben támogattam a molyhoz hasonló közösségi siteokat, de a moly.hu sajnos már nem arról szól, mint régen, úgyhogy már csak néhány platformon tartom a bloggal a kapcsolatot: twitter, facebook, Goodreads.

Az utolsó könyves megmozdulásom egy nagyobb könyvtáron való túladás volt, aminél könyvenként a vevő mondhatta meg az árat. Az el nem kelt könyveket felajánlottam egy könyvtárnak, akik szívesen befogadják.

A blog hozzásegített a szakdolgozatomhoz is, melynek keretein belül feltérképezhettem a könyvtárak helyzetét és a kiadók álláspontját a könyvkiadással kapcsolatosan. Mivel hálás voltam annak a három könyvtárnak, amelyek segítettek, ezért gondoltam a könyvtáraknak adományozni a könyveket.

A jótékonykodás nem csak itt mutatkozott meg. A blog által szerzett könyves csapattal elmentünk véradásra is, hogy fejenként 3-3 életet megmentsünk.


Ma a blogos életem kimerül annyiban, hogy néha sikerül összehoznom egy Témázunk cikket (melyből legtöbbször az időhiány miatt csúszok ki), illetve egyszer-egyszer a hónapban sikerül összehoznom egy-egy könyves cikket is. Egyre kevesebb recenziót vállalok el pontosan azért, mert nem tudom megígérni, hogy egy hónapon belül fogok valamiről írni.

Amiről leszoktam az évek során az a könyvesboltba járás. Régen odáig voltam érte, hogy könyveket fogjak, megszagoljam őket, aztán megvegyem. Manapság ez már nem motivál. Mivel az életem színtere kiesik abból a közegből, ahol fellelhető bármilyen üzlet, ezért nem jutok be ilyen helyekre (többek közt könyvesboltba se). És nem is hiányzik, hogy csak úgy lófráljak könyvek között.

Ahol lakom ott amúgy is lépten-nyomon könyvekbe lehet bukkanni, úgyhogy kicsit olyan a helyzet, mintha egy könyvtárban vagy antikváriumban lófrálna az ember. Nincs olyan helyiség a házban, ahol ne lenne egy-két kötet. Ezek néha cserélődnek, néha hónapokig ott hevernek, mint akikről elfeledkeztek.

Az is előfordul olykor, hogy nem tudok írni a kötetről, amit olvastam. Aztán jópár hét elteltével kiizzadok magamból egy-egy bejegyzést, ha végre homlokon vág a múzsa.

A blog hátterében az utóbbi években mindig volt valami szervezkedés (Vlogger vs. Blogger stb.), jelenleg most már csak a témázunk maradt meg ebből, meg az, hogy a közeli ismerősöket/barátokat folyton zaklatom vele, ha olvasok egy-egy jó darabot, hogy szerezzék be, olvassák el, mert jó.

Noha már nem vagyok a könyves világ szerves része (nem vagyok up-to-date a legújabban megjelenő könyvekből, nem ismerem az újonan felbukkanó írókat (amit nem neveznék mindig hátránynak), nem érnek el a legújabb könyves botrányok, vagy hatalmas sikerek), valahogy jól van ez így. A valós világ kárpótol érte, hogy kiszakadtam ebből a virtuális világból. Noha a blogolás már háttérbe szorult, nem érzem kényszernek, hogy néha visszatérjek, és kiadjam örömöm/haragom egy könyvvel kapcsolatosan...

Akik még témáznak:
Pupilla
Dóri
Nima
Sister
Zakkant

Oszd meg a bejegyzést! :

5 megjegyzés:

Tara Nima írta...

nagyon jó kis könyves megmozdulásokat tudtatok összehozni. nagyon megmaradt bennek, amit rob thurman éjvilág sorozatáért tettetek, kár hogy nem volt igazán nagy hatása.:)

PuPilla írta...

Nekem is tetszenek ezek a megmozdulások! :) MEg a véradás is! A vlogger vs- bloggert annak idején én is figyelemmel követtem. Ezt a játékot nyúlták le tőletek?

Szerintem tök érdekes, ahogy leírtad a korábbi évekhez képest történt változásokat, és ezt a kvázi "lenyugodott" bloggerkedést. Már én sem aktívkodok annyit a mások blogjain, pedig régen mindnehol ott volt egy kommentem. :D Most más a prioritás, és bizony néha kell a múzsa csókja is a posztok megírásához, nem megy hipp-hopp, ahogy elolvastam a könyvet.
Nálam is rengeteg a könyv itthon, és szeretek lépten-nyomon beléjük botlani, ajánlani és ajánlást fogadni, és persze könyvekről beszélgetni. :) De nekem a könyvesboltozás is megmaradt kis guilty pleasure-nek. Imádom élőben is megnézni-megszagolni az új könyveket. :)

Anaria Matthews írta...

Azon agyaltam merre lehetsz hogy nincsenek boltok. Engem mèg mindig felvillanyoz és a könyvesbolt a nyugalom szigete nekem. Èn is kiestem a körből de most más projekten agyalok ami írás :)

Tokjo azért hogy nem feledted teljesen a blogod. Ez a felnőtt élet bedarál mindenkit.

zakkant írta...

Tök sok mindent adott neked is az életedhez a blog, és nem baj, hogy egy idő után lenyugszik az ember. Én is inkább a csendes megfigyelők közé tartozom, zártabb csoportokban, vagy olyan társaságban, amit már ismerek mindig szövegelek, de csak úgy kommentálni azt már nem annyira teszem. Inkább csak akkor szólok hozzá, ha nagyon van mondandóm. Néha nagyon nincs. És bizony nekem is kell ihlet, hogy írjak egy-egy poszthoz, és bár néha úgy érzem, hogy kisujjból is kirázok egy recit, ez néha nem így megy, hanem napokig szenvedek és még akkor is bénának érzem. Nagyon szimpi dolog, hogy ennyit jótékonykodtál, szerintem erről kevés szó esik manapság, pedig nagyon önzetlen dolog, és biztos, hogy sokan örültek a könyveidnek a könyvtárakban. A véradásért meg hatalmas respect, én valószínűleg ott halnék meg, mielőtt hozzámérne a nővérke.

FFG írta...

@Nima: igen, sajnos voltak ott jogi problémák, és ezért befuccsolt az egész :S

@Pupilla: Igen, a Vlogger vs. bloggert lopták el, ráadásul olyan bloggerek, akik aztán be se vallották a dolgot, pedig feketén fehéren ott volt, aztán csak úgy levették a kiírást :) Szívesen újrakezdeném, mert addig legalább olvastam :)

@Anaria Matthew: Győrben egyre-másra zárják be a könyvesboltokat :) a Baross úton három is volt (libri, líra, Alexandra) ebből utóbbi 2-őt bezárták, librit is, aztán újra nyitották :) már csak a plázában és az árkádban tudok egy-egy könyvesboltot (árkádban kettőből egyet bezártak).

@zakkant: Véradásra rendszeresen megyek :) szerencsére páromat is sikerült belehúznom ebbe, illetve a baráti körben is szoktunk néha szervezni ilyen "közösen megyünk vért adni" dolgot :) Legutóbb sikerült úgy csinálni, hogy délelőtt elmentünk menhelyre kutyát sétáltatni, utána meg vért adni :) valahogy szimpatikusak ezek a megmozdulások :)

 

Mandi Könyvtára Copyright © 2013 Minima Template
Designed by BTDesigner Published..Blogger Templates · Powered by Blogger