Ezzel a könyvvel Alan Bradley kellőképpen meglepett. Az eddigi legjobb Flavia de Luce könyv, és ezidáig az utolsó magyar kötete a sorozatnak.
Ezúttal Flavia olyan hírt kap, ami igazán meglepő: Harriett (az anyja) hazatér. Igaz, hogy vonat hozza koporsóban, de legalább el tud búcsúzni az édesanyjától. Ki is vonul a kis család a peronra, és míg várakoznak, egy ember hirtelen a vonat alá kerül. Előtte ugyanez a fickó egy baljós üzenetet ad át Flaviának, hogy adja át az édesapjának.
Ki lehetett a fickó, mit jelent az üzenet, és valóban megölte valaki? Hisz Flavia hallotta, hogy a tömegben valaki szólt, hogy meglökték a férfit.
Az események ezután inkább a család élete, a temetés, a gyászolás felé fordul. Harriett emléke mindent átitat. Visszakerül régi repülője, továbbá régi emlékek kerülnek elő a fejekből és a poros dobozokból egyaránt.
Flavia elhatározza, hogy életre fogja kelteni halott anyját, így mindent beszerez hozzá, hogy visszahozhassa az életbe. Tervet sző rá, hogyan fogja kivitelezni, viszont a megvalósításkor több olyan esemény is történik, ami miatt lemond tervéről és az események új irányt vesznek...
Az, hogy több időt tölthetünk a de Luce familiával, egyszerűen zseniális érzés. Jobban megismerhetjük a de Luce familiát, Harriettet és persze a falu is felsorakozik, hogy leróják tiszteletüket.
Az egész történet megható, mégis gyönyörű. Most nem a nyomozó Flaviát látjuk, hanem a szervezőt, akinek hiányzik az édesanyja és a tőle telhető legtöbb időt tölti édesanyjával (vagy hát annak emlékével). Nem ismerhette az anyját, mert túl fiatal volt, mikor otthagyta őket.
A történetből kibontakozik egy romantikus love-story is (persze Flavia anyja és apja a főhősei). Megtudjuk, hogy Felicity néni nem is olyan borzasztó némber, mint eddig mutatta magát.
Bármi többet mondanék a történetről, megölném a lényeget. Egyszerűen a legjobb kötete eddig a sorozatnak, nincs ezen mit ragozni. Ráadásul a rendőrök is teszik a dolgukat, és a bűnügyet nem egyedül Flaviának kell felgöngyölíteni. Hisz nincs is ideje rá, hiszen az anyjával van elfoglalva. Mindenkit látunk, ahogy a maguk módján gyászolnak.
Összességében nézve az, hogy Harriett szelleme ott lebeg a könyvben kimondva vagy kimondatlan, nagy hatást gyakorol az egészre. A stílusa a szokásos, a fordulatokból több is akad, némi nyomozással is meg van fűszerezve.
A lezárás viszont borzasztó, mert annyira cliffhanger, hogy mi lesz hőseinkkel a jövőben. Meglehetősen váratlan bejelentést kap Flavia, ami merőben új helyszínre viheti a folytatásokat... Kíváncsian várom, mi lesz.
Ezúttal Flavia olyan hírt kap, ami igazán meglepő: Harriett (az anyja) hazatér. Igaz, hogy vonat hozza koporsóban, de legalább el tud búcsúzni az édesanyjától. Ki is vonul a kis család a peronra, és míg várakoznak, egy ember hirtelen a vonat alá kerül. Előtte ugyanez a fickó egy baljós üzenetet ad át Flaviának, hogy adja át az édesapjának.
Ki lehetett a fickó, mit jelent az üzenet, és valóban megölte valaki? Hisz Flavia hallotta, hogy a tömegben valaki szólt, hogy meglökték a férfit.
Az események ezután inkább a család élete, a temetés, a gyászolás felé fordul. Harriett emléke mindent átitat. Visszakerül régi repülője, továbbá régi emlékek kerülnek elő a fejekből és a poros dobozokból egyaránt.
Flavia elhatározza, hogy életre fogja kelteni halott anyját, így mindent beszerez hozzá, hogy visszahozhassa az életbe. Tervet sző rá, hogyan fogja kivitelezni, viszont a megvalósításkor több olyan esemény is történik, ami miatt lemond tervéről és az események új irányt vesznek...
Az, hogy több időt tölthetünk a de Luce familiával, egyszerűen zseniális érzés. Jobban megismerhetjük a de Luce familiát, Harriettet és persze a falu is felsorakozik, hogy leróják tiszteletüket.
Az egész történet megható, mégis gyönyörű. Most nem a nyomozó Flaviát látjuk, hanem a szervezőt, akinek hiányzik az édesanyja és a tőle telhető legtöbb időt tölti édesanyjával (vagy hát annak emlékével). Nem ismerhette az anyját, mert túl fiatal volt, mikor otthagyta őket.
A történetből kibontakozik egy romantikus love-story is (persze Flavia anyja és apja a főhősei). Megtudjuk, hogy Felicity néni nem is olyan borzasztó némber, mint eddig mutatta magát.
Bármi többet mondanék a történetről, megölném a lényeget. Egyszerűen a legjobb kötete eddig a sorozatnak, nincs ezen mit ragozni. Ráadásul a rendőrök is teszik a dolgukat, és a bűnügyet nem egyedül Flaviának kell felgöngyölíteni. Hisz nincs is ideje rá, hiszen az anyjával van elfoglalva. Mindenkit látunk, ahogy a maguk módján gyászolnak.
Összességében nézve az, hogy Harriett szelleme ott lebeg a könyvben kimondva vagy kimondatlan, nagy hatást gyakorol az egészre. A stílusa a szokásos, a fordulatokból több is akad, némi nyomozással is meg van fűszerezve.
A lezárás viszont borzasztó, mert annyira cliffhanger, hogy mi lesz hőseinkkel a jövőben. Meglehetősen váratlan bejelentést kap Flavia, ami merőben új helyszínre viheti a folytatásokat... Kíváncsian várom, mi lesz.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése