Először a moly.hu -n jött szembe velem a hirdetése, aztán lehetőséget kaptam az olvasásra, amit ezúton is köszönök a Publio kiadónak!
Fokföldi Tivadar főhadnagy lefokozást kap és egy új társat... bár régi se nagyon volt neki. Régi motoros a nyomozó szakmában, és a legapróbb részletekből összerakja a nagy képet, illetve ismeri az alvilágot, és mindig tudja kit hol és hogyan kell keresni.
Társa, a frissen végzett ügynök Zsombhor Zsolt (a h néma!), aki némi protekcióval (apja hivatalára való tekintettel) kerül be a képbe. Mindene a kütyük, így az iPhone -ja és az iPadje nélkül sehova nem megy. Bármit nem ért a magyar szlengből, azonnal rákeres a Google keresőben.
Így indulnak el egy nyomozás elején, és míg Zsolt csak kamillázik és ide-oda kapja a fejét, hogy összerakja az eseményeket és a beszélgetéseket, addig Fokföldi (Foki) egyik nyomról a másikra repül. Mígnem az egész nyomozás aköré épül: hova tűnt a slag?
A nyomozás során találkozunk furabogarakkal, érdekes szereplőkkel és egytől egyig mind stikkes... és valamiért mindenkinek az a nyomorult slag kell, mindenki tudja ki vitte el, de senki nem tudja, hogy hova tette...
Először nem tudtam hova tenni a könyvet. Ezt most komolyan gondolják? Miért voltak aggályaim? Egyrészt a borító. Ha csak ezt láttam volna, ez alapján nem vettem volna kézbe a könyvet. Mintha egy kisgyereket odaültettek volna a paint elé, és nosza dobj össze valamit. Érthető, hogy a humort próbálták hangsúlyozni, de ez így akkor se... (a betűk rendezése tetszik).
Aztán elkezdődik az egész történet. Foki stílusát megszokni nem esett nehezemre ("Mindmeghalunk."), a lazasága, a nyomozása, ahogy a kirakókat összerakja, nem rossz. Aztán a szöges ellentéte Zsombhor Zsolt, a mai kor gyermeke, aki a kütyüi mögül ki sem bújva nem használja az eszét... Komoly társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, ami elkeserített, mert én is ezt látom a mai fiatalokon ("Guglizzon, Zsolt, Guglizzon!") És ez volt az, ami igazán megfogott a könyvben. A "vén róka", akit próbál követni a zöldfülű, de mivel az "elavult" eszközöket (a saját józan paraszti eszét) használja, ezért a fiatalabb számára követhetetlen mind a tempó, mind a metódus, amit művel. Az, hogy a nyelvet nem érti néha Zsombhor hadnagy, azzal együtt tudtam érezni, néha nekem se ment (mikor kódnyelvet használtak pl.), de ez meg már a regény sajátja.
Maga a nyomozás számomra kerek egész volt, logikus, és követhető menetű. Együtt gönyölíti fel az olvasó a szálakat a nyomozókkal, ami klassz, mert így nem érzi magát az ember kívülállónak, hanem a történet részesének. A karakterek flúgosak, és egyediek, ami szintén piros pontos. Zsuzsika, a nimfomán, aki mindenkivel... Józsi, a Zabatár tulaja, aki többre is vihette volna, de most ellenséget lát a rendszer embereiben... A bűnözők, akik rafináltak, de nem eléggé...
A karakterek (Foki és Zsombhor hadnagy) fejlődnek és tanulnak egymástól. Persze az ifjú titán tudása is hasznosnak bizonyul a végén, meg a kapcsolatai és a nyelvtudása is.
De milyen hasznos tanulságot tartogat a könyv? Bemutatja, hogy igen, a fiataloknak is vannak jó kompetenciái és képességei, hasznos tudásnak ők is vannak a birtokában, viszont elfelejtik használni a sütnivalót, és annyira a kütyük uralják az életüket, hogy elfeledkeznek róla, hogy van agyuk a fejükben. Ha néha kinéznének a kijelzők/monitorok mögül, akkor látnának összefüggéseket, és a való életet, nem csak információk halmazát, amiben elveszhetnek és feldolgozni se tudják.
Amit sajnáltam, hogy rengeteg elírás van a kötetben (pl: 117. oldal: "Akkor mondja már e,l hadnagy úr...",), betűcserék (pl. hogy helyett hegy) stb, amiket ki lehetett volna küszöbölni egy alapos átnézéssel.
Összességében nézve a történet jó és tanulságos, a stílus gördülékeny, a szóviccek fárasztóak de mosolyogtatóak és tömve van velük a kötet. Ezen kívül a beszólások 90% -a frappáns. Szórakoztató limonádénak (egy délutáni kalandnak) kíváló. Ha az ember olyan könyvet keres, ami laza, akar gondolkozni rajta vagy sem és csak kikapcsolna kicsit, akkor mindenképpen ajánlom olvasásra. Laza krimi, humoros köntösben...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése