Azért szeretem ezeket a típusú könyveket, mert az ember elmereng saját magán, az életén, és azon, hogyan lehetne esetleg jobbá tenni, vagy önmaga hogy lehetne jobb.
Kim John Payne könyvét egy barátom ajánlotta azzal, hogy ez a szülőség "Bibliája".
Valahol az az érzésem, hogy ez igaz is rá, meg nem is. Megmondom őszintén, hogy ezt a gyerekteleneknek is érdemes lenne olvasnia, és újragondolni az életüket általa. Annyira stresszes világban élünk, és ennek kapcsán rájöttem, hogy az ember minden hülyeségen görcsöl. Pedig mennyivel lehetne egyszerűbb az ember élete...
Payne ráébreszt, hogy minden szinten túltoljuk az életet, pedig tényleg lehetne egyszerűbben. Például az ételekkel, a játékokkal (tulajdonokkal), az öltözködéssel, a kütyüzéssel, és mindennel.
Alapvetően a könyv azt hivatott bemutatni, ha egyszerűbbé tesszük a gyermekünk mindennapjait, tehát kiiktatjuk a fölösleges tárgyakat, és egyéb fölösleges dolgokat (pl. plusz tevékenységek, olyan információ, ami nem a gyerekre tartozik stb.) az életéből, a gyerek megnyugszik, kiegyensúlyozottabb lesz és kevésbé stresszes.
Mik is ezek az oldalak?
Étkezés: használjunk egyszerre kevesebb alapanyagot, kevesebb ízt. Próbáljunk változatosan étkezni úgy, hogy beosztjuk, melyik nap mit eszünk.
Játékok: legyen minél kevesebb (4-5 db), és bízzuk a többit a gyerek fantáziájára. Időnként a játékok variálhatóak (hosszú idő elteltével váltható másikakra, majd esetleg több hónap után vissza a kiinduló 4-5 játékra). Nem kell, hogy a játék kidolgozott legyen, hagyjuk, hogy egy egyszerű fakockát is kastélynak képzeljen el a gyerek. (Kicsit lesarkítva ez a lényege).
Öltözködés: nem kell a gyereknek annyi ruha, hogy kiömöljön a szekrényből, elég neki néhány darab. Adjunk neki választási lehetőséget, de nem kell 20-30 darabot elérhető közelségbe rakni, legyen elég néhány (4-5 darab). Ezeket lehet majd kombinálni, meg plusz egy-két darabbal bővíteni, és kész.
Kütyük: fölösleges mind a gyerek, mind a felnőtt kezébe. Csak elvesztegetett idő, a minőségi időtöltésből vesz el. Mellette felnőttet és gyereket egyaránt "mérgez" a reklámokkal, és azzal, hogy beszippant...
Fölösleges információk: ne a gyerek előtt beszéljük meg a világ dolgait, vagy a problémáinkat. A gyerekek lehet hogy látszólag nem figyelnek rá, mit beszélünk, pedig van egy radarjuk, ami mindig be van kapcsolva, és anyára-apára van ráállítva. Ezek az információk olyanok, amit a gyerek nem tud egyáltalán, vagy nem megfelelően dolgoz fel.
Kommunikáció: minél kevesebb infó, ha probléma van, annál világosabb a közlés. Pl.: Csinálj rendet! Marha nehéz megállni a litániát, de muszáj! És mondjunk el mindent egyszer!
Meglehetősen olvasmányos könyv, tele remek példával, és minden problémát visszafejt a gyökerekig. Közben az ember tényleg újragondolja: gyerekként ő mit kapott a szüleitől, milyen körülményeket teremtettek neki, hogyan kommunikáltak vele.
Összességében nézve nem csak a gyerekeseknek lehet hasznos, hanem azoknak is, akiknek még nincs, de változtatni szeretnének a saját életükön, megérteni, hogy mit miért csinálnak, és hogy lehetne egyszerűbben, de jobban csinálni. Hogyan lehet kiebrudalni minden rosszat és haszontalant az életünkből, és az milyen változást hozhat...? A könyvből kiderül...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése