Igazság szerint arról kellene szólnia a posztnak, hogy mi minden történt velem, mióta nem volt témázás. Nagyon szerettem témázni, mert mindig olyan dolgok kerültek terítékre, amin az ember elmerengett, aztán kiírta magából a gondolatait, majd végül elolvashatta, hogy a többiek mennyivel másként látják a dolgot, vagy másik végéről fogják meg az adott témát.
Nálam az élet teljesen a feje tetejére állt, mióta nem témázok. Az időm annyira szűkre van szabva, amennyire csak lehet és a mindennapjaimat olyan könyvek megismerése teszi ki, mint a Bogyó és Babóca, vagy éppen Maszat, esetleg a Kerekerdő meséi, vagy a Boribon.
Mióta nem témázom, azóta lett egy gyerkőcöm... aztán még egy. Úgyhogy most a mindennapi könyves élményeimet az teszi ki, hogy keresem a jobbnál jobb meséket, hogy az apró publikumot szórakoztassuk esténként a lefekvés előtt. Szeretném, ha X év múlva elmondhatnám: neveltem újabb két könyvbarátot/olvasót.
Kicsit Boribonosan: "Lássuk, mi kell még."
Ha már van gyerkőc, a hely meg szűkül, kell valami nagyobb tér. Hogy érhető el? Az ember elkezd eladni ezt-azt... Aztán azon kapja magát, hogy már "eladás függőség"-ben szenved. Teljesen rákaptam a Vintedezésre, ahol szeretek eladni, és ahol sajnos utána veszek néhány könyvet.
Annak ellenére, hogy a blogon lemaradnak mostanában a könyves posztok, a Goodreadsen követhetitek, hogy azért az olvasás nem hagyott nagyon alább. Szerencsésnek érzem magam, hogy amikor nagyon belemelegednek a játékba, anyának van ideje kicsit leülni, és elolvasni 1-2 oldalnyit az aktuális olvasmányából. Úgyhogy most két sorozatba ástam bele magam és köteteit felváltva falom (Elementálok sorozat és Negyedik szárny sorozat). Meglehet, nem olyan ütemben haladok a könyvekkel, ahogy szeretném, de ez nem zavar, mert előbb-utóbb a végére érek mindegyiknek. Ami kissé jobban flusztrál az az, hogy a blogra nem marad mellette időm, ezért Goodreadsen szoktam megosztani, hogy mennyire értékelem az aktuális olvasmányomat.
Többször elgondolkoztam ezalatt az idő alatt, hogy lezárom a blogot, és keresek valami "B" alternatívát. Aztán felszabadult mondjuk fél vagy egy órácskám, és azonnal vágódtam is be a gép elé, ha éppen nem volt más, és próbáltam megírni a bejegyzést az aktuális könyvről. A logisztika, az időmenedzsment meglehetősen nehéz, főleg ha az ember egy-egy "átmulatott éjszaka" után próbál meg gondolkozni, és épkézláb posztot összehozni.
Ezidő alatt sikerült párhuzamokat találnom a gyerekek és a blog között. Például a gyerek egy tiszta lap, amit a blogon is lehet csinálni. Megtölthető mindkettő tartalommal, és a szülőn múlik, hogy milyennel. Majd a közönség találkozik ezzel a "tartalommal" (gyerek esetében átvett értékrenddel), és eldönti, hogy tetszik e neki, avagy sem. Viszont ami elválasztja a kettőt egymástól, hogy szeretnék továbbra is az időm zömében a fizikális gyerekeimmel tölteni az időt, és kevesebbet tölteni a virtuális térben.
Ezért a blog továbbra is háttérben marad. Meg nem szűnik, hisz nagyon szeretek bejegyzést írni egy-egy olvasmányomról, csak éppen lassabban kerülnek ki a könyves élmények. Még mindig elmaradásban vagyok, és míg régen ez zavart, addig manapság csak mosolygok rajta, és adok egy fizikális ölelést az igazi gyerekeknek.
Az életem nem csak a gyerekek, hanem több minden más miatt is teljesen kifordult önmagából, és a blog helyett most inkább ezekre fókuszáltam. A jövőben ettől függetlenül szeretnék visszatérni a blogos világba, és nem csak a könyves bejegyzésekhez, hanem esetlegesen a filmesekhez is, hisz azóta is rengeteg filmet láttam, ami könyvből készült.
Szóval mi is történt, mióta nem témáztam?
Engedjétek meg, hogy egy dal szövegével fejezzem ki:
Kicsit én is felnőtt lettem,
Hisz' egy aranyos védtelen életet bíztak rám.
Érzem, mély ez a szeretet,
Érzem, hogy ez ád erőt... (Vacak, a hetedik testvér - főcímdal)
Akik még témáznak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése