Fuldoklik az ellenséges indulatokban. A nagyapja, akinek viszket a tenyere, ha csak ránéz.
A Merrick fiúk, akik azt hiszik, hogy elárulta őket.
Calla, ez az ármánykodó őrült, aki csalinak akarja használni őt.
És ott van Kate Sullivan, az új lány az osztályban. Ő nem ellenséges. Kate merész. Vicces. Szexi. De ő is forral valamit.
Ahogy az elvileg titkos erők felszínre törnek mindenütt, amerre csak jár, Hunter rájön, hogy valami szörnyűség fog történni. De ahhoz, hogy megtudja, mi vár rá, találnia kell valakit, akiben megbízhat…
A Spirit - Szellem azért más, mint az előző kötetek, mert nem egy Merrick fivérről szól, hanem egy "kívülállóról". A középpontban Hunter áll, aki (az előző kötetekből kiderül) az 5. elemet uralja, a szellemet. Ezzel képes a többiek képességét felerősíteni, de olyan dolgokat is megérez, amit mások nem.
Hunternek elég kemény az élete. Az apja meghalt, az anyjával és a nagyapjával lakik egy fedél alatt, de nagyapja nem egyszerű eset. Az anyja pedig nemigazán áll ki se magáért, se a fiáért. Hunter egyik balhéból a másikba keveredik, és mindig valami balszerencse folytán.
Az egyetlen, aki mellette áll az a kutyája, aki elkíséri jóban-rosszban. A korábbi kötetek magabiztos különc mellékszereplője ebben a kötetben egy szerencsétlen, kiszolgáltatott, összetört lelkű kölyökké változik. A mindig kemény, magabiztos Hunter nyomokban sem felfedezhető. Eddig nagyjából úgy tűnt, rendezett a családi háttere, ám ebből a kötetből ez is hiányzik.
Merrickék azt hiszik, elárulta őket. Mégis, mikor segíteni akarnak, Hunter bolond módon nem fogja fel, hogy jó szándékkal nyitnak feléje. Igazándiból az eddig szimpatikus és összeszedett Hunter egy unszimpatikus hülyegyerek szintjére ereszkedik, aki nem gondolkozik, csak megy fejjel a falnak.
Elkeserítő volt látni, hogy vergődik, és hogy a nem megfelelő kommunikáció (amely félreértésekhez vezetett folyamatosan) keseríti meg a mindennapjait, és okozza azt, hogy állandóan bajba került. Ha csak egyszer is kilépett volna ebből a "hallgatok a lényegi információkról" dologból, akkor előbb kapott volna segítséget, és a többiek előbb megértették volna a helyzetét, meg azt, hogy mi is történt valójában.
Becka apja is ismét előkerül, és ő sem lett szimpatikusabb karakter a szememben. Magára hagyja a fiút, aki azért valljuk be, részben őmiatta is kerül bajba. A férfi viszont minden felelősséget Hunterre hárít, és ez nem fair...
Így azt kell mondjam, a kötet legnagyobb gyengesége, hogy Hunter egy olyan oldalát mutatja be, ami eddig nem létezett, vagy legalábbis nem történt rá utalás se. Olyan, mintha egy nyuszit húztak volna elő a kalapból, aki az első két kötetben oroszlán volt.
A történet egyébként csavaros akarna lenni, de valójában nem az. Végig Hunter vergődését látjuk csak, aki a saját butasága miatt küszködik végig a köteten. Amikor a végén végre ráveszi magát és kinyitja a száját, varázsütésre minden gondja megoldódik vagy így vagy úgy.
Amit nagyon szoktam díjazni kötetekben, mikor az egyes szereplőknek a múltjáról derülnek ki dolgok. Hát itt hiába derült ki bármi is a múltjáról Hunternek, nem hozott lázba, sőt, untatott...
Kate karaktere érdekes is lehetne, de ahogy Hunter mellé kerül, egyre laposabb és unalmasabb lesz. Persze, mint a korábbi kötetekben, itt is kell egy szerelmi szál, de valahogy nem hozott annyira lázba, mint például Chris esete Beckával.
A történet lezárása fájdalmas fordulattal történik, ami után kíváncsi leszek, hogy a Secret - Titok kötetben (Elementálok 4.) mi lesz a folytatás. Kitérnek e bármennyire is arra, ami a 3. kötetben történt.
Összességében Hunter karaktere teljesen ki lett csavarva, facsarva, úgyhogy emiatt a kötet nagyon gyenge lett. Mintha nem is Hunterről szólt volna, csak egy szintén Hunter nevű tök másik fiúról, aki véletlenül ismeri a Merrick fivéreket. A történet se hozott lázba, a szereplők között se akadt senki, aki vitt volna magával, úgyhogy most nem vagyok motivált egyelőre, hogy folytassam a sorozatot... (pedig a 4. rész már a polcomon csücsül).
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése