A karácsony nem telhet el anélkül, hogy le ne adják a Reszkessetek betörők minden részét valamelyik csatornán. Mikor megláttam Rukkolán, hogy van belőle könyvváltozat, nem haboztam túl sokat, azonnal happoltam.
A történet nagyjából megegyezik a vásznon látható változattal, ugyanis a borítón is feltüntetik, hogy John Hughes forgatókönyve alapján készült a regény - ezzel pedig egy újabb példát adva rá, hogy film után is készülhet könyv, nem csak fordítva.
Tehát Kevin és családja vakációra indulnak, hogy a napfényes Floridában töltsék a karácsonyt. Meg is veszik a repjegyeket, megtörténik egy kis testvéri összezörrenés, ami miatt úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát.
Amikor azonban a család együtt érkezik a reptérre, majd szállnak fel a repülőre, mindenki megnyugszik. Már csak Floridában derül ki, hogy Kevin bizony ezúttal is lemarad a vakációról, és a pálmafák helyett egy betondzsungelben, méghozzá egy New York nevű betondzsungelben landol.
A 10 éves gyerek azonban nem ijed meg, azonnal feltalálja magát, szobát vesz ki a hotelben, ahol aztán arany életet él, elkezdi felfedezni a várost, és próbálja minél jobban kiélvezni azt, hogy ismételten egyedül lehet, és világot láthat.
Közben Harry és Marv, vagyis a "Vizes banda" 9 hónappal azután, hogy Kevinnek hála lecsukták őket, megszöknek a börtönből. Ezúttal új céljuk van, méghozzá nem más, mint kirabolni egy játékbolt karácsonykor összeszedett bevételét. Kevin azonban ismét rosszkor van rossz helyen, és elhatározza, hogy megmenti a pénzt, amit az öreg játékboltos adományként adna a gyerekek részére.
A Reszkessetek betörők! sorozaton nevelkedtem, mióta az eszemet tudom. Kisgyerekként minden karácsonykor odatapadtam a képernyő elé, és megnéztem. Számtalan alkalommal láttam tehát a második részt is film formában, és ehhez mérten olyan elvárásokkal ültem a könyv fölé, hogy egy humoros írást fogok kapni.
Ennek ellenére az eleje kicsit vontatott, és egy névhalmot zúdít az olvasóra, a közepén elsülnek a poénos epizódok, majd a végén, mikor Kevin felszereli a házat, és behúzza a csőbe a rosszfiúkat valahogy elszállt belőle a humor. Egyáltalán nem szólnak akkorát a végén történő események, mint ahogy a képi világgal.
Ez annak is betudható, hogy a csetlő-botló, ügyetlen betörőket remekül formálják meg a színészek, míg a könyvbeli karakterek meglehetősen unalmasak, és monoton figurák, semmi élet nincs bennük.
Érdekes volt belenézni Kevin fejébe, viszont így, hogy láthattuk a következtetéseit, már cseppet sem tűnik úgy, hogy nagyon életszerű lenne a dolog. Ugyanis nem hiszem, hogy egy 10 éves gyereknek van róla fogalma, hogy működnek a szállodák, vagyis hogy ha lefoglal egy szobát, akkor a bejelentkezésnél nem látják, mikor foglalták le, csak az van ott, hogy van szobafoglalás adott név alatt.
Az is abszurd, hogy mindenféle eszközök működését ismeri, és lazából összedob 10 perc alatt egy olyan tervet, mint McGyver, aki azért lássuk be, némileg több tapasztalattal rendelkezik, mint egy 10 éves kölyök.
Mindezek után a legnagyobb véletlen az, hogy Harry és Marv pont New Yorkban vannak. A kérdés már csak az: hogyan? Kevinnek Chicagoból repülővel kellett átszelni az országot, a Vizes banda meg csak úgy lazából odaszambázik a képbe, pont abba a játékboltba, ahol Kevin is van. Ekkora véletlen a világon nincs, de hát ez egyfajta mese...
És hogy mégis miért kap magas értékelést ennyi negatív után? Mert az elejét és a végét leszámítva meglehetősen olvasmányos és ott tényleg remek a humor benne. Akad egy-két momentum, ami a filmből kimaradt, és vicces volt.
A filmbeli a kedvenc jelenetem betűkkel leírva is még mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőlem, mint gyerekként: megnevettetett.
Összességében nézve tehát azt kell mondjam, a végét leszámítva egész jóra sikeredett. Ha másra nem is volt jó, pár órára azért elszórakoztatott, és segített felidézni a filmet.
Az egyik kedvenc jelenetem meg is osztanám veletek. Jó nézelődést!
Tehát Kevin és családja vakációra indulnak, hogy a napfényes Floridában töltsék a karácsonyt. Meg is veszik a repjegyeket, megtörténik egy kis testvéri összezörrenés, ami miatt úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát.
Amikor azonban a család együtt érkezik a reptérre, majd szállnak fel a repülőre, mindenki megnyugszik. Már csak Floridában derül ki, hogy Kevin bizony ezúttal is lemarad a vakációról, és a pálmafák helyett egy betondzsungelben, méghozzá egy New York nevű betondzsungelben landol.
A 10 éves gyerek azonban nem ijed meg, azonnal feltalálja magát, szobát vesz ki a hotelben, ahol aztán arany életet él, elkezdi felfedezni a várost, és próbálja minél jobban kiélvezni azt, hogy ismételten egyedül lehet, és világot láthat.
Közben Harry és Marv, vagyis a "Vizes banda" 9 hónappal azután, hogy Kevinnek hála lecsukták őket, megszöknek a börtönből. Ezúttal új céljuk van, méghozzá nem más, mint kirabolni egy játékbolt karácsonykor összeszedett bevételét. Kevin azonban ismét rosszkor van rossz helyen, és elhatározza, hogy megmenti a pénzt, amit az öreg játékboltos adományként adna a gyerekek részére.
A Reszkessetek betörők! sorozaton nevelkedtem, mióta az eszemet tudom. Kisgyerekként minden karácsonykor odatapadtam a képernyő elé, és megnéztem. Számtalan alkalommal láttam tehát a második részt is film formában, és ehhez mérten olyan elvárásokkal ültem a könyv fölé, hogy egy humoros írást fogok kapni.
Ennek ellenére az eleje kicsit vontatott, és egy névhalmot zúdít az olvasóra, a közepén elsülnek a poénos epizódok, majd a végén, mikor Kevin felszereli a házat, és behúzza a csőbe a rosszfiúkat valahogy elszállt belőle a humor. Egyáltalán nem szólnak akkorát a végén történő események, mint ahogy a képi világgal.
 |
| Harry és Marv észreveszik Kevint a játékbolt előtt... |
Ez annak is betudható, hogy a csetlő-botló, ügyetlen betörőket remekül formálják meg a színészek, míg a könyvbeli karakterek meglehetősen unalmasak, és monoton figurák, semmi élet nincs bennük.
Érdekes volt belenézni Kevin fejébe, viszont így, hogy láthattuk a következtetéseit, már cseppet sem tűnik úgy, hogy nagyon életszerű lenne a dolog. Ugyanis nem hiszem, hogy egy 10 éves gyereknek van róla fogalma, hogy működnek a szállodák, vagyis hogy ha lefoglal egy szobát, akkor a bejelentkezésnél nem látják, mikor foglalták le, csak az van ott, hogy van szobafoglalás adott név alatt.
Az is abszurd, hogy mindenféle eszközök működését ismeri, és lazából összedob 10 perc alatt egy olyan tervet, mint McGyver, aki azért lássuk be, némileg több tapasztalattal rendelkezik, mint egy 10 éves kölyök.
Mindezek után a legnagyobb véletlen az, hogy Harry és Marv pont New Yorkban vannak. A kérdés már csak az: hogyan? Kevinnek Chicagoból repülővel kellett átszelni az országot, a Vizes banda meg csak úgy lazából odaszambázik a képbe, pont abba a játékboltba, ahol Kevin is van. Ekkora véletlen a világon nincs, de hát ez egyfajta mese...
És hogy mégis miért kap magas értékelést ennyi negatív után? Mert az elejét és a végét leszámítva meglehetősen olvasmányos és ott tényleg remek a humor benne. Akad egy-két momentum, ami a filmből kimaradt, és vicces volt.
A filmbeli a kedvenc jelenetem betűkkel leírva is még mindig ugyanazt a hatást váltja ki belőlem, mint gyerekként: megnevettetett.
Összességében nézve tehát azt kell mondjam, a végét leszámítva egész jóra sikeredett. Ha másra nem is volt jó, pár órára azért elszórakoztatott, és segített felidézni a filmet.
Az egyik kedvenc jelenetem meg is osztanám veletek. Jó nézelődést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése