Köszönöm Lenanak a könyve(ke)t, melyekkel születésnapomra lepett meg! Álmomban sem gondoltam volna, hogy olyan meglepetésben lesz részem, mint azon a napon...
Borbíró Borbála vámpírológus, ami annyit tesz, hogy megfigyeli a vámpírokat, és időnként megszabadítja őket némi vértől. Ugyanis, egy intézetnek dolgozik Budapesten, akik a vért felhasználva különböző, hasznosnak vélt kutatásokat folytatnak. Ezért is döbben meg mindenki, mikor bejelentik, hogy bezár a labor, így a főnök, és Bori is "lapátra kerül". Borit azonnal mindenki meg akarja szerezni. Kezdi ezt Bowman professzor, aki meglehetősen magas rangú, elismert szaktekintély a világban. Maga mellé akarja csábítani a lányt egy állásajánlattal - ami azzal is járna, hogy Borinak Amerikába kellene utaznia. Közben Borit egykori főnöke is a szárnyai alá venné, és szerezne neki munkát.
Mégis a legbizarrabb vállalkozásba sikerül Borinak beletenyerelnie: felkeresi őt egy titokzatos férfi, Attila, és olyan munkát ajánl, amit némi habozás után Bori elfogad. Be kell épülnie, és ki kell derítenie pár dolgot az úgynevezett IQ vámpírokról. Viszont nem véletlenül IQ vámpírok néven illetik őket, hisz nagyon okosak.
Mindezek mellett a lánynak még önálló életet is kellene élnie, melyet egy internetes kapcsolatban él ki egy bizonyos Antoniusszal, akivel egy fantasy világban játszódó netes játékban ismerkedik meg, élőben pedig még nem találkoztak. Munkája során Bori némi nyomozást is folytat, hogy mégis mi az, ami miatt az IQ vámpírok halálos küldetésre akarják küldeni. Új főnöke, Attila persze végig mellette van, segít neki mind az információgyűjtésben, mind pedig bármiben, amire Bori kéri.
Nem kifejezetten az akciójeleneteken van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy Bori hogyan őrzi meg önmagát akkor, ha bizonyos szerek hatása alatt áll, illetve hogyan áll ellent a különböző külső hatásoknak, miközben tudja, hogy feladata van. Annak ellenére, hogy nem a legmozgalmasabb regény, érdekes, és nem hagyja lankadni a figyelmet. Minden oldalon történik valami, amire érdemes odafigyelni. És ha ez mind nem lenne elég, a páratlan humor gondoskodik róla, hogy az olvasó szeme ne maradjon szárazon.
Persze nem múlhat el vámpíros könyv romantikus szál, egy kekec, főhősünkre pályázó vámpír, illetve egy látszólagos szerelmi háromszög nélkül. Meglehetősen sablon elem, de az írásmód, és a történetvezetés miatt inkább élvezetes volt figyelni, hogy alakulnak a viszonyok.
A szereplők szerethetőek, valóságosak. Még azokat is sikerült megszeretnem, akik csak háttérszereplőként kerültek be a könyvbe (például Kristóf, a vérmedve). Borbíró Borbála hasonlít Anita Blakere, hisz vámpírok veszik körbe, kapott tőlük egy külön becenevet is - no nem azt, hogy Hóhér, csak azt, hogy Vámpírcsapoló. Akad körülötte néhány vérállat, és még a "barátai" sem azok, akiknek elsőre látszanak/hiszi őket. Kicsit olyan, mint Rachel Morgan, aki szintén vörös hajú, többször átverik, és az életben maradás az egyik legfőbb célja. És noha Bori nem boszorkány, boszorkányos ügyességgel birkózik meg a feladataival, és próbálja megőrizni minden csepp vérét, miközben szarkasztikus humorával kihoz a sodrából néhány vámpírt, és szórakoztatja az olvasókat.
Ami a leginkább megfogott, hogy olyan lényekkel is megismerkedhetünk, mint a terquil, a vesznájdémon vagy a vérmedve, és a vámpírok különböző fajtáival. Ezek mellett bekerül némi momentum a táltosokról, ami szintén piros pontos - főként, hogy magyar földön játszódó magyar szereplők, hiányoltam volna a magyar mendemondákat. Széles, és átfogó kidolgozás jellemzi a történeti világot, ahol a vámpírokról tudnak az emberek, a vámpírok a politikába is bizonyos mértékig beleszólhatnak, vagy éppen leugorhatnak varázslók által működtetett bárba, hogy igyanak egy kupica vért, koccintva akár az emberekkel. Itt is előkerül a vámpírok közti hierarchia, némi rivalizálás, és a vámpírok vérállattartása is (vérfarkas, vérmedve). Néhány fantasy regényben már olvastam múzsákról, itt ők is új megvilágítást kapnak, akárcsak a sellők - akik csak az említés szintjén vannak jelen.
Az írónő remekül elegyíti a valós világot a fantasy világgal, így létrehozva egy sodró, szórakoztató, nem egyszer megnevettető, vérbeli magyar regényt - magyar helyszínek, magyar nevek, némi magyar mítoszvilág hozzáadásával.
A darts különböző fajtái is frappánsak, akárcsak a játékos részek. Bori ugyanis úgy szerez vámpírvért, hogy kihasználva a vámpírok versenyszellemét kihívja őket dartsozni. A tét természetesen vér, aki nyer, az kap valamennyit a másiktól. Persze más tétben is lehet játszani (például italban), de abból főhősünk nem profitálna.
Mindezek mellett a lánynak még önálló életet is kellene élnie, melyet egy internetes kapcsolatban él ki egy bizonyos Antoniusszal, akivel egy fantasy világban játszódó netes játékban ismerkedik meg, élőben pedig még nem találkoztak. Munkája során Bori némi nyomozást is folytat, hogy mégis mi az, ami miatt az IQ vámpírok halálos küldetésre akarják küldeni. Új főnöke, Attila persze végig mellette van, segít neki mind az információgyűjtésben, mind pedig bármiben, amire Bori kéri.
Nem kifejezetten az akciójeleneteken van a hangsúly, hanem inkább azon, hogy Bori hogyan őrzi meg önmagát akkor, ha bizonyos szerek hatása alatt áll, illetve hogyan áll ellent a különböző külső hatásoknak, miközben tudja, hogy feladata van. Annak ellenére, hogy nem a legmozgalmasabb regény, érdekes, és nem hagyja lankadni a figyelmet. Minden oldalon történik valami, amire érdemes odafigyelni. És ha ez mind nem lenne elég, a páratlan humor gondoskodik róla, hogy az olvasó szeme ne maradjon szárazon.
Persze nem múlhat el vámpíros könyv romantikus szál, egy kekec, főhősünkre pályázó vámpír, illetve egy látszólagos szerelmi háromszög nélkül. Meglehetősen sablon elem, de az írásmód, és a történetvezetés miatt inkább élvezetes volt figyelni, hogy alakulnak a viszonyok.
A szereplők szerethetőek, valóságosak. Még azokat is sikerült megszeretnem, akik csak háttérszereplőként kerültek be a könyvbe (például Kristóf, a vérmedve). Borbíró Borbála hasonlít Anita Blakere, hisz vámpírok veszik körbe, kapott tőlük egy külön becenevet is - no nem azt, hogy Hóhér, csak azt, hogy Vámpírcsapoló. Akad körülötte néhány vérállat, és még a "barátai" sem azok, akiknek elsőre látszanak/hiszi őket. Kicsit olyan, mint Rachel Morgan, aki szintén vörös hajú, többször átverik, és az életben maradás az egyik legfőbb célja. És noha Bori nem boszorkány, boszorkányos ügyességgel birkózik meg a feladataival, és próbálja megőrizni minden csepp vérét, miközben szarkasztikus humorával kihoz a sodrából néhány vámpírt, és szórakoztatja az olvasókat.
Ami a leginkább megfogott, hogy olyan lényekkel is megismerkedhetünk, mint a terquil, a vesznájdémon vagy a vérmedve, és a vámpírok különböző fajtáival. Ezek mellett bekerül némi momentum a táltosokról, ami szintén piros pontos - főként, hogy magyar földön játszódó magyar szereplők, hiányoltam volna a magyar mendemondákat. Széles, és átfogó kidolgozás jellemzi a történeti világot, ahol a vámpírokról tudnak az emberek, a vámpírok a politikába is bizonyos mértékig beleszólhatnak, vagy éppen leugorhatnak varázslók által működtetett bárba, hogy igyanak egy kupica vért, koccintva akár az emberekkel. Itt is előkerül a vámpírok közti hierarchia, némi rivalizálás, és a vámpírok vérállattartása is (vérfarkas, vérmedve). Néhány fantasy regényben már olvastam múzsákról, itt ők is új megvilágítást kapnak, akárcsak a sellők - akik csak az említés szintjén vannak jelen.
Az írónő remekül elegyíti a valós világot a fantasy világgal, így létrehozva egy sodró, szórakoztató, nem egyszer megnevettető, vérbeli magyar regényt - magyar helyszínek, magyar nevek, némi magyar mítoszvilág hozzáadásával.
A darts különböző fajtái is frappánsak, akárcsak a játékos részek. Bori ugyanis úgy szerez vámpírvért, hogy kihasználva a vámpírok versenyszellemét kihívja őket dartsozni. A tét természetesen vér, aki nyer, az kap valamennyit a másiktól. Persze más tétben is lehet játszani (például italban), de abból főhősünk nem profitálna.
Összességében nézve egy olyan vámpíros könyvről van szó, amitől olyan euforikus függésbe lehet kerülni, mint ahogy a vámpíroknak sikerül a múzsa csókjától...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése