Az éjféli örökösben William Herondale fia kerül terítékre. A szívgondokkal küzdő ifjú ugyanis abban leli örömét, ha mindenféle őrültségeket csinál "fogadás" címszó alatt.
Egyre jobban kezdenek tetszeni Magnus történetei. Az, ahogy ő látja a világot, az Árnyvadászokat, és az Alvilágiakat, egyre élesebben rajzolódik ki. Múltja még rengeteg érdekességet tartogat. Az a higgadtság, amivel adott helyzeteket kezelni tudja... Magnus eddig is egy favorit karakter volt a Csontvárostól az Üvegvárosig, de ezzel a kötettel kiegészülve még annál is inkább belopta magát a szívembe.
Ismét előjön némi fanyar humor, abszurd szituációk, és minden más is, amibe Magnus bele tud, abba belekeveredik.
Összességében nézve a történet rövidsége miatt nem lehet túl sokat írni a történetről, a karaktereket nem látjuk annyit. Egy szokásos szerelmes ifjú története, aki mindenféle őrültséget csinál szerelme miatt, aki nem lehet az övé.
Nagyon aranyos sztori, amit érdemes volt elolvasni. Remélhetőleg a sorozat második fele is ennyire bájos lesz, és letisztult, mint ez a rész...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése