Moony Witcher neve újként kerül fel a blogra. Ő eredetileg Roberte Rizzo, aki olasz származású. Szóval már rögtön egy "hű"-vel nyitottam a könyv elolvasását. Olasz szerzőktől eddig egyszer sikerült csak olvasnom, az sem komolyabb kötet volt (Marcello D'Orta).
Kezdjük az elején. A borító megvett. A KMK nem bízta a véletlenre a borítót, az eredetit vették át - és igen jól tették. Ennél keresve sem találunk jobb borítót a kötetre. A könyvben egyébként van néhol egy-egy kósza rajz, ami ugyanilyen rajzstílussal készült, mint ez is. Az illusztrátor, Linda Cavallini igazán kitett magáért. Néhol segít elképzelni, hogy nézhetett ki egy-egy jelenet, máskor csak próbál megérinteni minket. Tetszettek a képei.
Maga a történet egy új világba, Emiósra kalauzol el minket, ahol Morga, az ifjú szélmágus próbál életben maradni. Mivel szerelemből született, ezért emberi DNS-t hordoz, ami veszélyt jelent egész világára. Tökéletlennek hívják az ilyen fajt, amit a fharok igyekszenek elpusztítani. Ugyanis csak tökéletesen hasznosak lakhatják ezt a világot. De hogy kerültek ide?
Morga felfedezeti a Föld nevű bolygót, melyről mindnyájan származnak, és noha mindenkit mesterségesen, érzelmektől zárva alkotnak meg, neki mégis sikerült természetes úton megfoganni, és a világra jönni. Ami még elválasztja a többi gyerektől, hogy ismeri a szüleit, akik rejtegetik és óvják. Az egyikőjük ugyanis egy a 100 fharból, vagyis egy az Élet Mesterei közül. A fharok azt ígérik a többi "kasztnak", hogy egyszer örök életet kapnak.
Gyakorlatilag a fharokat megtámadja egy betegség, és ezt leplezve álhírekkel szolgálják ki a vezetett népüket, miközben ők, akik halhatatlanok, elkezdenek meghalni. Mindeközben titkolják, hogy a népességet úgy alkották meg, hogy 50 éves korukban meghalnak - a nép pedig azt hiszi, hogy 50 éves korban mindenkinek megadatik az örök élet.
Szól egy prófécia egy tökéletlenről, aki majd felnyitja az emberek szemét, és rámutat a fharok hazugságaira. Morga el is kezdi végezni a feladatát. Közben talál barátokat, ellenségeket, és egy olyan ellenfelet, aki ellen személyes bosszút esküszik.
Feladata az, hogy visszajuttasson mindenkit a Föld bolygóra. Ehhez azonban szüksége lesz három kulcsra, melyeket a fharok vezére, Okrad rejtett el. Egy kulcs már megvan, kettőhöz pedig rejtvény vezet. A szél mágusának gyorsan kell cselekednie, hiszen 50 évente a kulcsok máshova kerülnek.
A kötet végén van egy kis útmutató ehhez a furcsa világhoz, ami bevallom, igen sokszor bizonyult hasznosnak. Néha dobálózás történik a szavakkal, az emiósi kifejezésekkel, ami aztán lehet, hogy 10-20 lehet, hogy 50 oldal múlva van megmagyarázva, vagy akkor esik le az embernek a tantusz, hogy mi az a tárgy, amiről szó van. Ezt mondanám a könyv legnegatívabb jelenségének, mert mindezeken túl olvastatja magát.
Egyszerűen annyira kidolgozott és egyedi a világa, hogy az ember nem is vágyódik vissza. Megvannak az alacsonyabb és magasabb osztályú egyének, akik közt nincs átjárás. Olyan némileg, mint egy kasztrendszer. A legfelsőbb körökben mozgók olyanok, akár az istenek, és még ha ők tudják is, hogy ez nem így van, becsapnak mindenki mást, hogy azt higgyék, hogy de mégis.
Egy nagyon végiggondolt gyerekkönyvről van szó, aminél az első kötet ismeretében egyáltalán nem bánom, hogy máris beszereztem a 2. és 3. részét is.
Noha Morga kezében van minden, és ő meglehetősen szeleburdi, meggondolatlan (elvégre csak 12 éves), érzi a felelősséget, és mindent próbál megtenni, ami tőle telik. Azt hiszem, ha születnének fhar gyerekeket, akkor mind olyanok lennének, mint Morga, de ilyenre nincs lehetőség.
A mágia egyébként csak a fharok kiváltsága, ők gyógyításra, alkimiára, mindenfélére használják. A hasznosan tökéletes rétegnél több csoport van, attól függően, hogy termékenyek, vagy terméketlenek e. Eléggé összetett világ, úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy ki kivel van, vagy ki mire "tökéletes". Az, ami tökéletlenné tesz bárkit, ha érzelmei vannak. Morga többekből kicsal érzelmeket, akikben nincs is emberi DNS, amivel bebizonyítja, hogy a fharok lehet, hogy mesterségesen teremtik az embereket, mégsem tudják ezt az alapvető dolgot nyomok nélkül kiszedni belőlük.
Az érzelmek azok, amik értelmet adnak az életnek, ami miatt az ember képes megélni az életet. A legtöbben ezekben a tökéletesen hasznos csapatokban olyanok, mint akiknek kimosták az agyát, és bele sem gondolnak, hogy 50 év után meghalnak, nem pedig örök életet kapnak. Azzal magyarázzák, hogy idősebb társaik már nincsenek köreikben, hogy elvitték a fharok őket az örök életbe.
Morga és barátai azonban hamar rájönnek az igazságra, a lány beszökik egy titkos tanácsülésre is, ahol nem kis kavarodást okoz. Majd egy tragédia zárja le a történet ezen vonalát.
Összességében nézve szórakoztató, igen izgalmas világgal, sok átgondolandó dologgal. Vajon tényleg minden úgy van, ahogy a rangban/minőségben fölöttünk állók mondják? Lehetséges, hogy vezetőink megvezetnek minket, hogy titkolják az igazságot? Ha eltűnnek az érzelmek, miért érdemes élni?
Komoly dolgokat feszeget, mágikus köntösben... Tetszett.
Kezdjük az elején. A borító megvett. A KMK nem bízta a véletlenre a borítót, az eredetit vették át - és igen jól tették. Ennél keresve sem találunk jobb borítót a kötetre. A könyvben egyébként van néhol egy-egy kósza rajz, ami ugyanilyen rajzstílussal készült, mint ez is. Az illusztrátor, Linda Cavallini igazán kitett magáért. Néhol segít elképzelni, hogy nézhetett ki egy-egy jelenet, máskor csak próbál megérinteni minket. Tetszettek a képei.
Maga a történet egy új világba, Emiósra kalauzol el minket, ahol Morga, az ifjú szélmágus próbál életben maradni. Mivel szerelemből született, ezért emberi DNS-t hordoz, ami veszélyt jelent egész világára. Tökéletlennek hívják az ilyen fajt, amit a fharok igyekszenek elpusztítani. Ugyanis csak tökéletesen hasznosak lakhatják ezt a világot. De hogy kerültek ide?
Morga felfedezeti a Föld nevű bolygót, melyről mindnyájan származnak, és noha mindenkit mesterségesen, érzelmektől zárva alkotnak meg, neki mégis sikerült természetes úton megfoganni, és a világra jönni. Ami még elválasztja a többi gyerektől, hogy ismeri a szüleit, akik rejtegetik és óvják. Az egyikőjük ugyanis egy a 100 fharból, vagyis egy az Élet Mesterei közül. A fharok azt ígérik a többi "kasztnak", hogy egyszer örök életet kapnak.
Gyakorlatilag a fharokat megtámadja egy betegség, és ezt leplezve álhírekkel szolgálják ki a vezetett népüket, miközben ők, akik halhatatlanok, elkezdenek meghalni. Mindeközben titkolják, hogy a népességet úgy alkották meg, hogy 50 éves korukban meghalnak - a nép pedig azt hiszi, hogy 50 éves korban mindenkinek megadatik az örök élet.
Szól egy prófécia egy tökéletlenről, aki majd felnyitja az emberek szemét, és rámutat a fharok hazugságaira. Morga el is kezdi végezni a feladatát. Közben talál barátokat, ellenségeket, és egy olyan ellenfelet, aki ellen személyes bosszút esküszik.
Feladata az, hogy visszajuttasson mindenkit a Föld bolygóra. Ehhez azonban szüksége lesz három kulcsra, melyeket a fharok vezére, Okrad rejtett el. Egy kulcs már megvan, kettőhöz pedig rejtvény vezet. A szél mágusának gyorsan kell cselekednie, hiszen 50 évente a kulcsok máshova kerülnek.
A kötet végén van egy kis útmutató ehhez a furcsa világhoz, ami bevallom, igen sokszor bizonyult hasznosnak. Néha dobálózás történik a szavakkal, az emiósi kifejezésekkel, ami aztán lehet, hogy 10-20 lehet, hogy 50 oldal múlva van megmagyarázva, vagy akkor esik le az embernek a tantusz, hogy mi az a tárgy, amiről szó van. Ezt mondanám a könyv legnegatívabb jelenségének, mert mindezeken túl olvastatja magát.
Egyszerűen annyira kidolgozott és egyedi a világa, hogy az ember nem is vágyódik vissza. Megvannak az alacsonyabb és magasabb osztályú egyének, akik közt nincs átjárás. Olyan némileg, mint egy kasztrendszer. A legfelsőbb körökben mozgók olyanok, akár az istenek, és még ha ők tudják is, hogy ez nem így van, becsapnak mindenki mást, hogy azt higgyék, hogy de mégis.
Egy nagyon végiggondolt gyerekkönyvről van szó, aminél az első kötet ismeretében egyáltalán nem bánom, hogy máris beszereztem a 2. és 3. részét is.
Noha Morga kezében van minden, és ő meglehetősen szeleburdi, meggondolatlan (elvégre csak 12 éves), érzi a felelősséget, és mindent próbál megtenni, ami tőle telik. Azt hiszem, ha születnének fhar gyerekeket, akkor mind olyanok lennének, mint Morga, de ilyenre nincs lehetőség.
A mágia egyébként csak a fharok kiváltsága, ők gyógyításra, alkimiára, mindenfélére használják. A hasznosan tökéletes rétegnél több csoport van, attól függően, hogy termékenyek, vagy terméketlenek e. Eléggé összetett világ, úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy ki kivel van, vagy ki mire "tökéletes". Az, ami tökéletlenné tesz bárkit, ha érzelmei vannak. Morga többekből kicsal érzelmeket, akikben nincs is emberi DNS, amivel bebizonyítja, hogy a fharok lehet, hogy mesterségesen teremtik az embereket, mégsem tudják ezt az alapvető dolgot nyomok nélkül kiszedni belőlük.
Az érzelmek azok, amik értelmet adnak az életnek, ami miatt az ember képes megélni az életet. A legtöbben ezekben a tökéletesen hasznos csapatokban olyanok, mint akiknek kimosták az agyát, és bele sem gondolnak, hogy 50 év után meghalnak, nem pedig örök életet kapnak. Azzal magyarázzák, hogy idősebb társaik már nincsenek köreikben, hogy elvitték a fharok őket az örök életbe.
Morga és barátai azonban hamar rájönnek az igazságra, a lány beszökik egy titkos tanácsülésre is, ahol nem kis kavarodást okoz. Majd egy tragédia zárja le a történet ezen vonalát.
Összességében nézve szórakoztató, igen izgalmas világgal, sok átgondolandó dologgal. Vajon tényleg minden úgy van, ahogy a rangban/minőségben fölöttünk állók mondják? Lehetséges, hogy vezetőink megvezetnek minket, hogy titkolják az igazságot? Ha eltűnnek az érzelmek, miért érdemes élni?
Komoly dolgokat feszeget, mágikus köntösben... Tetszett.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése