Nincs is jobb módja az angol tanulásnak, mint mesekönyvekből felszívni az alapvető szókincset. Azért is örültem anno, hogy ráakadtam erre a gyerekeknek (7+) írt sorozatra, mert a fantasy valamennyi lényét meg tudom belőle tanulni angolul. Ha valamelyik szó pedig hirtelen nagyon idegen lenne, akkor ott vannak a képek, amik segítenek helyre tenni. Ha ez sem válik be, akkor még mindig jöhet a szótár...
Ismét az RSPCB (The Royal Society for the prevention of Cruelty to Beasts = Nagyszerű Társaság a Szörnyekkel szembeni Kegyetlenkedés Elhárításáért) házatájára kalauzol, pontosabban Farraway Hallba. Crab kapitány talál egy megsebzett vöröshátú tengeri szörnyet. Dr Fielding viszont nemigazán szeretne ehhez az óriási poliphoz hasonlító lényhez közelebb menni, mint amennyire muszáj, ugyanis a csápjai mérgezőek. Mivel veszélyesnek ítél bármilyen beavatkozást, ezért nem tesz semmit a lényért. Ulfnak, a kis vérfarkasnak ez persze nem tetszik, és mindent elkövet annak érdekében, hogy megmentse a tengeri szörnyet.
A másik kérdés az, hogyan sérülhetett meg? Amit nem sejtenek Farraway Hallban az az, hogy egy csapat hajóval járja a vizeket, és mindenféle tengeri szörnyeket próbálnak meg elkapni azért, hogy megegyék őket a Beast Freasten.
Vajon Ulfnak és csapatának sikerül megmenteni a vöröshátút? Rájönnek arra, hogy ki a felelős a sérülésért és hogy mi volt a tényleges céljuk a megsebesítéssel?
Az An Awfully beastly business sorozat második köteteként nem is vártam többet, csak annyit, hogy gyerekkönyv legyen jobban, mint az első része. Ez ezúttal sem sikerül maradéktalanul. Míg az első részben a láncfűrészes doki ördögi mosollyal felvértezett szövegbeli és képi megjelenítése csapta ki a biztosítékot és mondatta azt, hogy ez nem gyerekkönyv, addig ebben a részben egy agyműtét éri el ugyanezt a hatást. Értem, mit akarnak: bemutatni, milyen lények vannak, és ha betegek, meg kell őket gyógyítani - és ezt hogyan lehet. De kérdem én: muszáj ezt annyira túlrészletezni, hogy mikor érnek le valaminek az agyáig, és mit szednek ki belőle? Nekem jó, mint nyelvtanulónak, mert tanulhatok anatómiát angolul, de egy angol nyelvű kisgyereknek nem okoznak ezzel horrorisztikus álmokat?
De ha ezen sikerül túllendülni, akkor megismerkedhetünk Farraway szellemével, aki megmutatja, hogyan halt meg a professzor. Mindenki azt hitte, hogy baleset volt, de Ulf és Tiana (a pixie) rájönnek az igazságra. És persze jön megint egy nem gyerek szemének való kép, ahol mindenféle halott lények kerülnek elő dobozokból...
Egyébként aranyos gyerekmese lehetne belőle. A szereplők bájosak és pont olyanok, amilyeneket az ember egy gyerekmesébe tenne: naivak, gyermeki gondolkodásúak, jólelkűek és ábrándozók. A rosszak rosszak, a felnőttek realisták, szóval minden egyben van. A képek az előző kötetbeli stílushoz igazodnak, és a borítón ismét van egy 3D-s kis korong kép, amint Ulfot látjuk egy masinával, ami a könyvben igen nagy hangsúlyt kap.
Kicsit megismerkedünk a különös lények köré felépített szabályokkal is (pl. hogy vizi lényeket hivatalosan nem lehetne kihalászni/kivadászni azért, hogy megegyék, és hogy itt is megvannak a lények között is a védettebb és ritka fajok).
Farraway hall még mindig tartogat meglepetéseket, rejtett zugokat, ismeretlen történeteket. Remélem lesz még szerencsém a további kötetekhez is, hogy nyomon kövessem Ulfék kalandjait, és további lényekkel ismerkedhessem meg. Eddig megvoltak a földiek, most a viziek, talán legközelebb a repkedő lények kerülnek terítékre... de szigorúan csak olvasásügyileg, nem étel gyanánt...
De ha ezen sikerül túllendülni, akkor megismerkedhetünk Farraway szellemével, aki megmutatja, hogyan halt meg a professzor. Mindenki azt hitte, hogy baleset volt, de Ulf és Tiana (a pixie) rájönnek az igazságra. És persze jön megint egy nem gyerek szemének való kép, ahol mindenféle halott lények kerülnek elő dobozokból...
Egyébként aranyos gyerekmese lehetne belőle. A szereplők bájosak és pont olyanok, amilyeneket az ember egy gyerekmesébe tenne: naivak, gyermeki gondolkodásúak, jólelkűek és ábrándozók. A rosszak rosszak, a felnőttek realisták, szóval minden egyben van. A képek az előző kötetbeli stílushoz igazodnak, és a borítón ismét van egy 3D-s kis korong kép, amint Ulfot látjuk egy masinával, ami a könyvben igen nagy hangsúlyt kap.
Kicsit megismerkedünk a különös lények köré felépített szabályokkal is (pl. hogy vizi lényeket hivatalosan nem lehetne kihalászni/kivadászni azért, hogy megegyék, és hogy itt is megvannak a lények között is a védettebb és ritka fajok).
Farraway hall még mindig tartogat meglepetéseket, rejtett zugokat, ismeretlen történeteket. Remélem lesz még szerencsém a további kötetekhez is, hogy nyomon kövessem Ulfék kalandjait, és további lényekkel ismerkedhessem meg. Eddig megvoltak a földiek, most a viziek, talán legközelebb a repkedő lények kerülnek terítékre... de szigorúan csak olvasásügyileg, nem étel gyanánt...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése