Anno, mikor először fogtam Jók és Rosszak iskolája kötetet a kezembe, nem gondoltam, hogy Soman Chainani olyan világot fog felépíteni, ami ennyire elvarázsol.
Kissé félve vettem a kezembe a folytatást, elvégre azok az esetek 90%-ában valahogy nem viszik tovább azt a színvonalat, amit az első kötet. Ez a sorozat a maradék 10%-ba tartozik, egyszerűen nehéz letenni...
Agatha és Sophie, miután elrabolták őket, majd hazakerültek, békés mindennapi életüket élik kis falujukban. A meséjük lezárult, így hazakerülhettek. Falujukban rengeteg minden megváltozott... Sophie családja esküvőre készül, Sophie és Agatha nagy hősök, ugyanakkor a falu nem kapott azóta új mesekönyvet, hogy ők visszatértek.
Sophie színdarabot rendez csodás megmenekülésükről, Agathát pedig próbálja belevonni a dologba. Azonban minden megváltozik, mikor elhangzik egy kívánság... Agatha és Sophie menekülni kényszerül, mert falujukat megtámadják valamik vagy valakik... Mindenhonnan nyilak záporoznak, amik el akarják pusztítani Sophiet. A két lány tehát elmenekül, hogy megmentsék a falut, és hol máshol köthetnének ki, mint a Jók és Rosszak iskolájában...
Vagyis hát ott, ahol régen az volt. Sophie és Agatha meséje ugyanis fenekestől felforgatta az életet. A Jók kastélyában csak lányok, a Rosszak kastélyában csak fiúk maradhattak. A két lány története ugyanis azt jelentette a mesék világában, hogy nem kellenek hercegek hozzá, hogy a hercegnők megmeneküljenek. A Gazgató helyett új dékán van hatalmon Evelyn Sader személyében. A két kastély között pattanásig feszült a helyzet, a hercegek (Végestelenek) és a rossz fiúk (Végességesek) bármikor nekironthatnak a lányok kastélyának. Ki tudja, hogy a lányokat védő varázs meddig tart ki.
Amint kiderül, hogy Agatha és Sophie visszatért, csak olaj a tűzre. Megismerkedhetünk a mesék azon oldalával, ahol a nők vannak egyedül középpontban, ahol Arthur király fiát vízbe akarják folytani, ahol Hófehérke maga rúgja szét az üvegkoporsóját stb.
Nem okoz csalódást az első rész kedvelőinek az író. Egy kalandos utazás során ismét beléphetünk az iskolákba, ahol ezernyi hazugság, szemfényvesztés és kaland vár ránk. Rengeteg a fordulat, újabb arcát látjuk meg az iskolának, a Ténetésznek és kapunk egy adagot a mesevilág történelméből és szabályaiból is. A mesék, amiket mi ismerünk megváltoznak, és nem az általunk ismert formában látjuk viszont. A jók és a rosszak kénytelenek együtt dolgozni a közös célért. Agatha és Sophie nem akar mást, mint hazajutni, Tedros bosszút akar állni a lányokon, és mindenki más is akar valamit körülöttük (Sader professzor, Evelyn Sader dékán, stb...)
Nagyon szépen fel van építve a végkifejlet is, amit a könyv egy pontjától már lehet sejteni. A két lány útjai ahogy elválnak és külön-külön jönnek rá dolgokra, azokból az olvasó összerakja a kirakóst, mire a lányok megvilágosodnak a végére.
Nemigazán szeretnék a történetről mit mondani. Akármennyire is vastagnak és hosszúnak tűnik ez a könyv, nem az... Itt-ott a szokott módon van benne egy-két kép, amik mivel a részek elején vannak, nagyjából le is lövik egy-egy fontosabb jelenetét az adott fejezetnek. Viszont 500 oldal ide vagy oda, úgy elröppent, mintha nem is lett volna... Annyira pörög az egész, hogy huss a végén várjuk a következő 500 oldalt...
Összességében nézve elejétől a végéig nagyon tetszett a felépítés, a stílus, a mesék átirata. Annyi fantázia van ebben az egy könyvben, mint 10 mesében egyszerre... hiszen csípett kicsit innen, kicsit onnan, átformázta és már rakta is be a sorok közé...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése