Alan Bradley sorozatával még mindig külünös viszonyt ápolok. Nem vagyok vele maradéktalanul kibékülve, mégis vannak elemei, ami ugyanakkor megfognak újra és újra.
Ez volt az első kötete a sorozatnak, aminél azt éreztem, hogy a lehető legközelebb kerültek hozzám a karakterek, a szereplők, és Bishop's Lacey lakosai és történetei.
Ezúttal egy legenda nyomába szegődünk Flaviával, melynek kiemelt szereplője Szent Tankréd (a helyi szent) és Lucifer szíve, ami egy gyémánt. Engedélyt kapnak, hogy kiássák Szent Tankrédot, és meggyőződjenek róla, hogy nála van a Lucifer szíve. Amit azonban ott találnak az nem teljesen az, amire bárki is számított volna: egy holttestre bukkannak, ami gázálarcot visel, és még csak néhány hete halott.
Persze Flavia azonnal beleveti magát az események sűrűjébe, és nekiáll nyomozni. Közben a szokásához híven bajba kerül nem is egyszer. Rálel további falusiak szekrénybe zárt csontvázaira, vagy szőnyeg alá söpört titkaikra.
Ismét találkozunk szerelmi résszel, önös érdekekkel, némi kémiával és furfangos megoládsokkal.
Az a baj (vagy sem), hogy a szerző mindig ugyanazt a kaptafát alkalmazza. Adott "A SZITUÁCIÓ" (valaki meghal), majd Flavia elkezd nyomozni. Kiderül néhány ember titka, megismerünk újabb lakókat BL falujából, kapunk egy kis kémiaórát, egy kis családi drámát de Luce módra, aztán már vége is a kötetnek. Egyszerű recept, amit újra és újra előhúz. Úgyhogy most már csak úgy tudnék írni a kötetről, hogy elmondom, ki és hogyan halt meg.
Nem találok rá teljes értékű magyarázatot, miért tetszett annyira ez a kötet. Flavia még mindig vágyik arra, hogy elismerjék a nyomozói tehetségét. A 12 éves kislány még mindig nagyobb mellénnyel jár a bűnügyek megfejtésében, mint a felügyelők, akik a legfontosabb részletekre nem jönnek rá sose... Még mindig nem tetszik, hogy egy gyerek okosabb, mint egy csapat felnőtt, akik hivatalos minőségben kellene, hogy eljárjanak a nyomozásban.
Ezúttal Flavia egyébként emberére akadt egy Adam nevű férfi képében, aki leleplezi a lányt nyomozás közben, és ezért Flavia kénytelen néhány részletet megosztani a férfival, aki állandóan sarokba szorítja.
A lezárásnál kapunk egy olyan zárómondatot, ami miatt a következő kötetnek kötelező rögtön nekifogni. Amikor azt hinnénk, hogy Buckshaw története hamarosan lezáródik, olyan fordulatot kapunk a család életében, amelyre szerintem senki nem számított...
Összességében nézve még mindig nem lehet panaszunk a stílusra. A történet is hozza a szokott színvonalat. De aljasság volt berakni azt az utolsó mondatot, ami miatt azonnal nyúlni kell a folytatásért...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése