Michael Bond - Paddington folytatja (Paddington 2.)

Még egy kis gyereknap. Elkezdtem olvasni a folytatást, és amikor szombaton bekapcsoltam reggel a tévét, szemközt nézett velem Paddington 2. filmbeli alakja. A filmnek és a könyvnek mindösszesen annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettőben van egy Brown család, egy Paddington nevű medvebocs, Mrs. Bird és Mr Gruber. A története teljesen más, és Paddington itt-ott hasonló slamasztikába kerül, mint a könyvekben. Legalábbis, ami az első filmet illeti. A második film jobban elhatárolódik az általam eddig olvasott kötetektől...

Ezúttal egy újabb csokornyi Paddington kalandot kap az olvasó, az első kötethez hasonlóan képekkel illusztrálva. Így láthatjuk Paddington nyomozói munka közben, felújítást végezve a saját szobáján, fotográfust játszva, hogy megörökítse a családot, tüzijátékozva egy ünnepi napon. Végül pedig télbe fordulván az idő, így nem maradhat el a hócsata és a "hómedve" építés, illetőleg a karácsonyi nagy bevásárlás, és maga a karácsonyi ünneplés sem. 

Természetesen egyik epizód sem múlhat el hűhó nélkül, és persze Paddington újabb és újabb kalamajkái nélkül. Többnyire pozitívan jön ki az események láncolatából, de akad olyan is, hogy nagyon (rá)fázik... 

A Brown család tehát továbbra sem unatkozik, és folyamatosan aggodalmaskodnak, hogy vajon a mackó mivel rukkol elő legközelebb. De a végén azért a legtöbb dolog jól sül el, és újabb barátokra tesz szert a medvebocs.

Kapunk egy újabb, aranyos mackós mesegyűjteményt, aranyos képekkel a lapokon. Paddington jópár szót ismét nem tud helyesen ejteni, illetve a lajstrom szót továbbra is rosszul mondja ki. Egyre több dolgot tapasztal meg az emberek világába. Noha az első kötetben már volt egy szülinapja, tartanak neki még egyet, mert a medvéknek egy évben kettő is van.

Kicsit részesei lehetünk az ünnepi hangulatoknak, készülődéseknek. Igazi családi mese, ahol a medvét lehetne helyettesíteni bármilyen más kisállattal. Ha az ember végiggondolja, a háziállataink még ha nem is tudnak beszélni, ugyanilyen galibákat tudnak okozni, és aztán bűnbánó arccal néznek, hogy az ember inkább elolvad tőlük. Ez a mese is pont ezért bájos, mert ha ez a medve beszél is, és szavakkal mondja el, hogy jószándékból cselekedett, biztosra veszem, hogy többeknek eszébe jut olvasás közben a kiskutyája, a kiscicája a stb. állatkája, ami ramazurit csinált, aztán meg nem lehetett leszidni érte.

 

 Összegezve tehát hozta ugyanazt a szintet, mint az első kötet. Egy estimese, amit a gyerekekkel közösen lehet olvasni, néhol értelmezni. A képek ugyan nem színesek, csak amolyan körvonalak, de a gyermeki fantázia úgyis több kontúrt ad majd a történetnek és jobb felbontást.

GR-ezők szerint: 

 

 

A film előzetese: