Nemrég láttam Schumacher életrajzi filmjét, és megdöbbentő, hogy mennyire különbözik egymástól a két versenyző személyiségben és felfogásban is. Nikit tényleg igazi példaképnek tudom tekinteni, Schumachert viszont nem. De ettől függetlenül a könyv is többször rávilágít, hogy Nikinek is megvoltak a maga dolgai...
Egy életrajzi írásnál mindig nehéz "értékelést" írni, hiszen az ember éli az életét, teszi, amit jónak lát. Az, hogy ki milyennek ismeri meg, mindig szubjektív nézőpont. Nyilván a szerző sem tud maradéktalanul objektív, tárgyilagos maradni. Az életrajzírók nyilván valamennyire kötődnek az alanyhoz, akiről írnak, különben nem csinálnák...
Niki Lauda kivételes ember. Az életrajza akkor lett számomra még érdekesebb, mikor a Légikatasztrófák című NatGeos széria egyik részében feltűnt. Lezuhant az egyik gépe. Szimpatikussá vált, hogy azonnal ott volt a helyszínen, maga ült be a szimulátorba, hogy kiderítse, a pilóták hibáztak e. Kiment a helyszínre és mindenben segítette a nyomozók munkáját, amiben csak tudta...
Életének egy szeletét megörökíti a Hajsza a győzelemért című film is, amiben James Hunt és Lauda egymással csatáznak a pályán. Nem rajongok annyira a Forma-1-ért, de a versenyzők életútja valamiért mindig érdekes számomra.
Lauda karrierje nem éppen úgy indult, mint egy átlagos autóversenyzőnek. Gazdag család leszármazottja volt, de a család nem támogatta a versenyzésben. A bankár család már pályára állította volna Nikit, de ő hajthatatlan volt. Láthatjuk, hogyan került be egyáltalán a Forma-1 világába, mennyi nehézséggel nézett szembe mind anyagilag, mind más oldalról. A családja annyira nem támogatta, hogy volt, hogy keresztbe tettek neki. Néha Niki szerződést szegett... Egyik csapattól a másikig vándorolt. Volt benne potenciál. Azért nem szeretem a technikai sportot, mert nem mindegy, milyen autó van alattad... Niki is sokszor ezért vándorolt egyik istállótól a másikig. Attól, hogy négy kereke van és gurul, még lehet, hogy egy tervezési zsákutca. Néhány helyről azért vándorolt el Lauda, mert megromlott a viszony, vagy csak egyszerűen már unta a helyzetet, kihívásra vágyott.
Alapított egy légitársaságot, amelynek szintén megvívta a maga harcait. Rengeteg neve volt a légitársaságnak, többen pályáztak rá, hogy eltiporják, vagy megvegyék, így rengeteg átalakuláson ment át. A 004-es gép lezuhanása jobban földhöz vágta Nikit, mint az, hogy majdnem bennégett a saját Forma1-es kocsijában.
Mondtak le róla orvosok, adtak fel neki utolsó kenetet, volt anyagi csődhelyzetben. Mégis mindenhonnan felállt és továbbment. Minden játszmát igyekezett sportszerűen játszani, és nem volt ínyére a politikai csatározás. A csatáit a pályán igyekezett megvívni (már amennyire hagyták).
Azt kell mondjam, rá igazán fel lehet nézni. A semmiből teremtett magának egy világot, és addig ment utána, míg el nem érte a célját, álmát. Olyan ember a könyv alapján, aki mindent realistán lát, és nem ismeri a lehetetlent (vagy azt, hogy nem lehet megcsinálni). Lenyűgözött.
Összességében nézve az életrajz összetétele tetszett, Laudát magasra emelte a szememben, és méltó emléket állít a munkájának, és a személynek is. Ami viszont számomra meg-megszakította az olvasást, és ez által rontott az élményen, az nem más, mint a rengeteg elírás. Folyamatosan kiestem a könyv lendületéből, ritmusából. Ami viszont a legjobban felbosszantott, hogy "ami", "az" "valami" "ez" szavak miért nem tudtak kb. SOHA! tárgyesetbe kerülni! Ahova meg nem kellett, ott meg volt tárgyeset. Teljesen inverz módon lett használva a ragozás és oldalanként akadt, hogy kétszer is belefutottam... Lehangoló, idegesítő hiba!
Az írás amúgy érdekes, és jó volt a képválogatás a közepén.
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése