Gyerekként nagyon szerettem az állatmeséket. Abban a korban még nem tűnnek fel a hibák, a hasonlóságok, vagy a gúny a mesékben. A rosszindulatot az ember máshogy értelmezi. A csipkelődés, odacsapás, bosszúállás még teljesen ismeretlen számára.
Komolyabb fejjel olvasva ezt a kötetet bizony sokszor elkeserítő. A bájos mesék helyett néhol unalmas ismétlődést találni (például egyik mesében egy ló rúgja meg a "rosszfiúkat" a következőben meg egy öszvér játsza el ugyanezt...) Sokszor éreztem fantáziátlannak, éreztem azt, hogy ezt már olvastam pár oldallal korábban. Emellett itt nem a tanulságos történetek vannak túlsúlyban, hanem a harag, ki kin hogy áll bosszút.
Nyilván egy kisgyereknek nem ez lesz az elsődleges, ami feltűnik, de elgondolkoztató, kell e ezzel találkoznia a nagyon fiatal ifjúságnak. Nyilván ez is az élet része és fognak ezzel találkozni már az óvodában/bölcsődében... nyilván magyarázatra szorul, hogy a harag nem túl jó tanácsadó, és az agresszió nem elfogadott módja a problémák rendezésének.
Az első kötet után ezt most valahogy csalódással éltem meg annak ellenére is, hogy jóval színesebb a paletta az állatok terén. Ugyanakkor sok helyen a rajzok be lettek rakva a szöveg mögé, és borzasztó olvashatatlan módon, úgyhogy amikor a gyerkőcnek olvastam fel, meglehetősen szakaszos lett egyik másik mese.
Összességében nézve ezt most nem tudtam annyira élvezni, mint az előző kötetet. Nagyon sajnáltam, mert szerettem volna újra egy nagy csokor mesében elmerülni...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése