Mindigis nagyon szerettem az állatmeséket. Gyerekkoromban Aiszóposz állatmeséi, Andersen és La-Fontaine meséi mellett a Kerekerdő meséi is nagy kedvencem volt.
Az első önálló olvasmányaim között szerepelt a Kerekerdő meséi első és második része is.
Rengeteg állatmesét tartalmaz a kötet, vannak hosszabb (két oldalas) és rövidebb (egy oldalas) történetek. Az állatok meglehetősen vegyesen találhatóak benne, tehát van, hogy a róka találkozik az oroszlánnal. Ezzel egy mesében nincs is semmi gond. Továbbá minden mesének van a végén valami csattanója, tanulsága, amin keresztül a gyerkőcök megtanulhatják, hogy ne verjenek át másokat, becsüljék meg a barátaikat, és merjenek segítséget kérni, ha arra szükségük van. Az okos általában többször győz, mint aki erővel akar megoldani dolgokat. Néha egy vitás ügyben jobb, ha ráhagyjuk a másikra a dolgot, mert mindketten jöhetünk ki még rosszabbul az ügyből. Máskor viszont ha bevonunk harmadik felet egy vitás ügy rendezésébe, lehet, hogy az a harmadik fél jár a legjobban...
A mesegyűjteménynek nincs megjelölve egy szerzője, de látszik rajta, hogy olyan mesék gyűjteménye, amik szájhagyomány útján is terjednek különféle változatokba. Valahol farkassal, valahol kutyával esik meg nagyon hasonló eset például.
A mesék tanulságosak, élvezhetősek és érthetőek. A rajzok mindig a mese fő motívumát emelik ki, és remekül bemutathatók az egyes állatok. Persze minden állat a maga sztereotív szerepkörét képviseli (pl. róka ravasz, farkas erős de nem túl eszes stb...)
Összességébe nézve remek állatmese gyűjtemény, rengeteg történettel, úgyhogy jópár héten keresztül szolgál mesével, ha az ember napi egy mesét olvas belőle...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése