Ennél a kötetnél ez a magyar címválasztás borzasztó. Az eredeti cím: The Crystal of Time (Az idő kristálya), ami sokkal kifejezőbb. Az előző kötetben ugye Agatha elviszi Dovey kristályát magával, ami rengeteg kérdést felvet (még magának Doveynak is): Hogy lehet, hogy Agatha tudja aktiválni, mikor csak azok tudják, akik vérségi kötelékben vannak a kristály tulajdonosával, vagy az alkotáskor megnevezték... Agatha egyelőre nem tartozik utóbbi csoportba, tehát csak az előbbibe tartozhat (még nem derült ki). Továbbá a krisály adja meg a megoldást mindenre. Miért kellett tehát egy ilyen gagyi, érthetetlen magyar címet adni neki, hogy A király esztelen ? Ha nem tudnám, hogy ez egy jó sorozat kötete, azt hinném, valami búcsús darab, és kézbe se venném.
Amit nem bírok továbbra sem feldolgozni, hogy itt is rengeteg a névfelcserélés. Ha a szerző el is hibázza a nevet, legalább a fordításban szerepeljen már jól, mert így úgy tűnik, hogy néhány szereplő saját magával vagy olyanokkal beszélget, akik ott sincsenek.
"- Mert végre olyan békésen aludtál - felelte Sophie. (...) - Ráadásul nélküled is tökéletesen el tudom mondani a macskádnak és a barátnődnek, hogy mi történt." (A barátnőd kifejezés ezúttal Tedros... de ha viccnek szánták, akkor Tedros miért nem reagál? Ergo: ezt komolyan gondolják, mert Tedros felháborodna, hogy Sophie "lebarátnőzi".) Ezek az elírások kizökkentőek.
No de nézzük a történetet. (Az előző kötetre nézve Spoileres!). A felállás az, hogy Agatha menekülni kényszerül, barátai börtönben, Sophie Rhian oldalán kényszerül boldogulni. Agatha kitalálja a módját, hogy segítsen a barátainak, de zsákutcába kerül, mikor onnan kap segítséget, ahonnan nem várja: az iskolából. Hadsereget szervez, és kiszabadítja a börtönbelieket. Elkezdődik a harc Rhian uralma ellen, de nem tudni, hogy ki barát és ki ellenség. Japeth, Rhian ikertestvére folyamatosan királyságokat dúl fel, majd a Tedros hívek nyakába varrják.
Kiderül az indíték, mi motiválja az ikreket: Rhian akar lenni a Ténetész, amit azzal tud elérni, ha az Erdő királyságai megvonják hűségüket a Ténetésztől, és "maguk közül választanak királyt". Sophie persze ármánykodik, próbál segíteni Agathának, és életben tartani Tedrost.
Miután a csapat ismét összejött, kiderül egy s más: megismerjük az ikrek múltját és fogantatásuk körülményeit, és visszaköszön egy régi név, még az első kötetbeli időkből, akinek a nevét nem akarták már a szereplők többször hallani. Újabb érdekességek derülnek ki a Ténetészről, és a Jók és Rosszak iskolájáról (annak védelmi rendszeréről). Agatha újabb képességet fedez fel magában, és egy régit is felelevenít. Megtudjuk Arthur titkát, kiderül mit jelent, hogy "hantolj ki!" Megismerjük a Tó asszonyának történetét és Japethtel való találkozásának részleteit. Sophie leckéket kap egy ruhától, megtudjuk, hogy Perszephó cica hova szokott eltűnni, mikor nincs Agatha mellett.
Szemtanúi lehetünk ismét karakterek fejlődésének. Az egyik leglátványosabb ezúttal Tedros, aki az előző kötetben olyan volt, mint egy hisztis kamasz, ezúttal viszont megtalálja magában a belső királyt. A társai ismét elkezdik használni az agyukat, és végre kezdik összerakni a kirakós darabjait. Kérdések azért még adódnak, illetve váratlan fordulatnak sem vagyunk híjján, kiváltképp a kötet vége felé.
Végre egy olyan rész, amilyen elvárható a sorozattól. Végre kilábal a széria az előző kötet ásta gödörből. Néhány szál a végére eltűnik, rengeteg cliffhanger fejezetet kapunk, ami klassz. A lezárás gonosz és ütős, ami után az ember eszi a kefét, hogy azonnal ide a következő kötetet.
Összességében nézve tűkön ülök, hogy milyen csavarokkal és izgalmakkal záródik a sorozat. Az utolsó előtti kötet tökéletesen megágyaz a sorozat zárásának.
Az utolsó két nagy csavar a történetben olyan fordulat, ami izgalmas kifejlete lehet az egész sorozatnak és megkoronázhatja az egy igaz királyt...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése