Nem tudtam, hogy van ebből könyv is, ráadásul illusztrált, nem képregény változat, és egész széria!
Történetünk középpontjában természetesen a négy teknőc áll, akiket festőkről neveztek el (Michelangelo, Rafael, Donatello, Leonardo). Mindegyik teknőc másban jó, és mind megegyeznek abban, hogy imádják a pizzát.
April, a barátjuk, aki a Hatos Csatorna híradósa elmegy egy hajóra, és onnan tudósít egy feltárást: megtalálták Atlantiszt? Kutatók elkezdenek mindenféle dolgokat felhúzni az óceán fenekéről, és úgy vélik, megtalálták az elveszett várost, ami ráadásul fejlettebb mint hitték.
Persze a Zúzó és csapata is szemet vet a kincsekre, így kimennek tengeralatjáróval és titokban lopni kezdik a dolgokat, amiket a hajóra húznának. April azonnal a teknőcök segítségét kéri, akik aztán mennek és amellett, hogy meg kell menteniük a hajón levőket (akiket a Zúzó meg akar ölni), el kell kapniuk a rosszfiút...
Annyira amatőr és gyermeteg történet, ami kicsikenk biztos tetszik, de számomra nagyon gagyi volt. A rajzok onnantól kezdve, hogy mindegyiken vigyorognak a teknőcök, még a legnagyobb életveszély közepén is... hiteltelenek voltak. A stílus alapján nem én voltam a célközönség, de ez így akkor is gáz. Ráadásul a teknőcök a víz alatt ugyanúgy csinálnak mindent, mintha a felszínen lennének, ami szintén elég hiteltelen.
Összességében nézve jó, hogy ilyen rövidke könyv, mert legalább nem rabolt sok időt. Viszont a sorozat többi részét nem venném meg azért, hogy a helyet foglalja (még jó, hogy ezért a kötetért sem adtam pénzt).
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése