Nem tudom miért, de sajátságos vonzódásom van a holokauszttal kapcsolatos történetekhez. Nagyon szeretem, ha olyan módon kerül feldolgozásra a történelem ezen sötét időszaka, ami egyedi, érdekes, olvasmányos, mégis megérintő.
Liesel Meminger egy átlagos lány a náci Németország területén. Anyjával és öccsével indulnak útnak vonattal, de a lány végignézi, ahogy a testvére meghal. Leszállnak hát, eltemetik a kisfiút. A ceremónia végén Liesel kezébe akad egy elvesztett könyv, amit elrak magának. Íme az első könyvlopás története, de nem az utolsóé...
Miután Liesel nevelőszülőkhöz kerül, anyja eltűnik. A kislány elkezd iskolába járni, barátokat szerez és megismeri nevelőszüleit: a harmónikás szobafestő-mázoló Papát (Hans) és a folyton káromkodó, rondanyelvű Mamát (Rosa). Lieselnek rengeteg kihívással kell szembenéznie (nem tud olvasni, rémálmok gyötrik, minden teljesen új és idegen számára), miközben a háború az emberek nyakán van, és a szegénység (jegyrendszer stb.) többeket folytogat.
Ebben a helyzetben toppan be Max, egy zsidó bokszoló Hans házába, és a segítségét kéri. A családnak azt a képet kell mutatnia, hogy minden rendben van otthon, és nem árulhatják el senkinek, hogy bújtatnak valakit. Nem követhetnek el hibát, különben a rendszer ellenségnek bélyegzi őket, és bármikor ők is eltűnhetnek csak úgy...
A könyv érdekessége, hogy a Halál meséli el, mit lát, mit tapasztal. Ennek köszönhetően rengeteg eseményt kapunk, sokszor nem lineáris időrendben. Ettől függetlenül nem zavaró, sőt!
Igazándiból a lapokon megelevenedik egy kisvárosi idill a háborús időkből. Úgy, hogy a halál, mint kívülálló meséli el a történetet, az olvasó is kicsit Himmel utcai lakóvá válik egy időre. Együtt éli át az olvasó a könyvbeli szereplőkkel, milyen lehetett, mikor a zsidókat átvonultatták a városon, hogy milyen segíteni valakinek, aki miatt az életét kockáztatja az ember. Együtt izgulhatunk az óvóhelyen, vajon mikor ér véget a bombázás, és mit találunk, ha kimegyünk a búvóhelyről. Együtt éljük át Liesellel a lopás nyújtotta örömöt és izgalmat, és együtt küzdünk meg vele, hogy megtanuljon olvasni.
A szavak összehoznak mindent és mindenkit. Ez a kötet egyik legnagyobb tanulsága. Ugyanakkor az is, hogy a véletleneknek köszönhetően az ember néha jókor van jó helyen, néha pedig egy aprócska döntés miatt életek veszhetnek el. A könyveket ugyan veszélyesnek bélyegzik a nácik, többször bebizonyosodik, hogy bizony az írott szavak nem csak szórakozást tudnak nyújtani, hanem barátokat szereznek, és csigaházakba hatolnak be, hogy fényt vigyenek annak, aki beragad.
Nagyon szép történet, mindent jól összefog, ami a szóbanforgó kort jellemzi. Láthatjuk, milyen hatása van annak, hogy bevezetik a jegyrendszert. Érezhető a különbség a gazdag és a szegény rétegek között és hogy miként csúcsosodik ki a különbség közöttük. Hogy néha az életbenmaradásért lopni nem is akkora bűn, és az embernek néha meg kell húznia magát, hogy ne vetüljön rá reflektor. Ha viszont mégis az emberen van a reflektor, akkor lépjen ki a fényre, vállalja be, hátha pozitívabb irányba változik az élete.
Összességben gördülékeny stílus, falni lehet az oldalakat. Érdekes bemutatása gyermeki szemszögből, hogy nézett ki az élet a nácik között. Liesel például nem érti, mit jelent az, hogy valaki kommunista, vagy zsidó, és ha már ilyen jelzőket kap valaki, akkor miért kell eltüntetni ezeket az embereket. Sokszor a szülők közlik a gyerekeikkel, hogy azért ne csináljanak valamit, mert csak, vagy mert politika, de a gyerekek valahogy ezt így nem értik, és ez teljesen rendben van. A rengeteg német káromkodás is remekül illeszkedik bele a történetbe. A karakterek fejlődnek és sokakról kiderül, nem azok akiknek elsőre mutatták magukat. A törések, az együttérzés más-más reakciókat váltanak ki az emberekből, kiből jobbat kiből rosszabbat. Viszont egy biztos: ha az embernek az élete a tét, nehéz emberségesen viselkedni, de meg kell próbálni megtartani az arcát még az ilyen időkben is...
A könyvből film is készült, de töredékét nem adja vissza a könyv hangulatának, így inkább csak a könyvet ajánlom...
GR-ezők szerint:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése