Melissa Marr - Veszélyes játék (Tündérvilág 1)

Fülszöveg
A tündérek kedvesek és bájosak? Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek. Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket… Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket! Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel! Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket! Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle? Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása – erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.

Erre a kötetre Gigi hívta fel a figyelmemet, ő mondta, hogy a Kelly kiadónál meg fog jelenni, és azóta már a könyvesboltok polcairól figyel a 2. kötete is. Nem sokáig figyelt a könyvespolcomon ez a könyv, ennek ellenére mégsem érzem úgy, hogy a kedvenceim közé fogom sorolni. No de kezdjük az elején:
Adott nekünk Aislinn (Ash), aki 17 éves, látja a tündéreket, de ezt a képességét a nagymamáján kívül senkivel sem oszthatja meg. Adott nekünk még Seth, aki ember, és Ash szívesen tartózkodik nála, mert biztonságosnak találja a fiú közelségét, és az otthonát.
Aztán egy szép napon minden felfordul, mikor a képbe lép Keenan, a tündér, aki elkezdi követni a lányt, beiratkozik az iskolába is és Aislinn érzi a veszélyt. Az addigi szabályok megváltoznak, ahogy a tündér a közelébe kerül, és már semmi sem ugyanolyan, mint régen. Aislinn megtudja, mit rejt a múltja, a jelene illetve mit tartogat számára a jövő. Belekerül egy veszélyes játékba, amiből nincs kiút... Vagy mégis?
A könyv elején problémát okozott az, hogy kicsit kuszának éreztem, és nem értettem semmit, aztán a lány elkezd beszélni, közben vannak nézőpontváltások, és látjuk Keenan oldalát is (ami a könyv előnyére is válik szerintem, meg nem is), és elkezd tisztulni a kép. Ne értsen félre senki, az, hogy a nézőpontok váltakoznak, szélesíti az olvasó látókörét, és jónak tartom, mert nem csak egy szemszöget látunk, nem csak azoknak az eseményeknek vagyunk tanúi, ahol a főhős is ott van (mint E/1 -nél), hanem egyes dolgok mögé is betekintünk, amiről a főhős esetleg nem is tud.
Ami még kicsit zavart, az a rengeteg előbukkanó név. Egyik barátot innen rángatják elő, a másik tündért amonnan, és pár fejezet után már annyi névvel kell megbarátkozni, mintha már alapjában véve tudnunk kéne, hogy ki kinek a kicsodája - éppen ezért helyenként erőltetettnek/mesterkéltnek találtam néhány szituációt. Aztán elkezd apadni a nevek száma, és a könyv végére tényleg már csak a fontosabb fő- és mellékszereplők maradnak a színen.
A történet önmagában nem rossz, tetszett, és a kidolgozással is csak imitt-amott akadt össze a "bajszom", de a végénél (az utolsó végeharcolós jelenetnél) körülbelül ugyanaz fogott el, mint az Evermore -nál annak idején: az írónő csak gyorsan le akarja zárni valahogy, és kész. Nem éreztem a feszültséget, hogy vajon túlélik e a jók, mert egyszerűen nincs rá idő: gyorsan lezárja, és puff...
A végén az odasnittelt Epilógusnál meg annyi kérdés maradt a fejemben megválaszolatlanul... Ott már csak pislogtam, hogy oké, akkor ezekkel most mi van, miről maradtam le?
Ami azonban megfogott, az az érzelmi háttér, ahogy a szereplők vívódnak, és a tündérek világának kidolgozása.
Összességében nézve az egész könyvet: nem találtam benne kedvenc szereplőt, aki mégis némileg kiemelkedett nálam az Keenan volt. Az alapsztori tetszett, és a tündérek világa is igazán mesés. Arra azért kíváncsi leszek, hogy a folytatásból kiderül e az, ami számomra az első kötet után még kérdőjelet varázsolt a fejembe.
Ami azonban biztos: a borítója nagyon tetszik (elől, hátul, gerincen, mindenhol), örülök neki, hogy a kiadónak sikerült "megszereznie" :)