Blackyard más, mint a többi város. Ide mindenki egy ódon busszal érkezik, legyen elnök, vagy egy örök lázadó, mint Nick Sanders. Az utcákon fagyos szél söpör, s ha éjszaka feltűnik a rettegett halottaskocsi, a város megannyi lakója reszketve kulcsolja imára hitetlen kezét, hogy a feketébe öltözött sírásó ne érte jöjjön. Ilyenkor az ittlét gyötrelmeit feledve könyörögnek a maradásért, hisz aki elhagyja ezt a rémisztő betonkatlant, az utolsó útjára indul, amely épp úgy vezethet a megváltó szabadságba, mint az örök kárhozat mocsarába. Nick nem hiszi a sorsot.Am az itt töltött időtlen napok alatt ráébred, nincsenek véletlenek a Veszett Lelkek városában. Az apró jelek lassan feltárják előtte Blackyard valódi énjét. Elhagyhatja-e Nick ezt a helyet, ahol minden nap akarva-akaratlan vezeklés a bűneiért? Szabadulhat-e ebből a börtönből, ahonnan a halál sem szabadíthat meg senkit? Jonathan Cross méltán a thriller egyik mestere. Új regénye a Veszett lelkek városa egy olyan hihetetlen mégis hihető történetet meséi el, amelyben mindenki megtalálja saját karmáját. Egy történetet, mely olvasása után kétszer is meggondolja mit tesz, hisz Blackyard lehet akár valóság is
*****
Jonathan Cross egy újabb magyar írót takar, akinek a neve többeknek ismerősen csenghet, mert hozzá köthető a Kvartett című könyv, mely a 2008 -as évben került ki a könyvesboltok polcaira, és azzal a művével vélhetően többen találkoztak már, mint ezzel a régebbi kötetével, amiről most írni fogok...
Nick Sanders, gitáros egy menő bandában. Egy nagyképű, elszállt suhanc, akinek a lábai előtt hever a világ. Egy szép napon, mely korántsem folytatódik olyan szépen felszáll egy buszra, hogy mindent a háta mögött hagyva megnézze, milyen hagyatékot hagyott rá nagyapja. Így keveredik el Blackyard városába, ami meglehetősen különös hely, furcsábbnál furcsább dolgok történnek: ami másutt egy kissé viharos szél, az itt elsöprő erejű hurrikán; míg máshol az eső "mossa" az ember arcát, addig itt lemarja az ember bőrét. Este nem biztonságos az utcákon, és nem csak a rablók és gyilkosok az okai, az emberek házai "börtönként" funkcionálnak, és nem lehet elhagyni a várost. Aki egyszer beteszi ide a lábát, az nem szabadulhat, míg csak a város igazi, legfelsőbb ura úgy nem gondolja, hogy már elég időt töltött itt az illető.
Itt ismerkedik meg Nick Marggal, a különös eladónővel, aki a társa lesz, segíti a fiút mindenféle elvetemült ötleteiben - ha kéri a fiú, ha nem. Marg nyitja fel Nick szemét azzal kapcsolatban, hogy ez a város nem más, mint egyfajta második esély, amit Isten szolgáltat a bűnös lelkeknek, mielőtt eldöntené, hogy azok képesek-e megjavulni, avagy sem, a Mennyországba juthatnak, avagy a pokol a nekik való hely.
Az olvasó egy letargikus hangulatú városkába csöppen, ahol teljesen olyan érzése lehet, mintha a belváros egy sötét, sikátoros szegletébe került volna: mindenhol rossz állapotú sokemeletes házak, kihalt utcák, amiken a szél keresztülsepri a szemetet. Nickkel együtt barangolhatjuk be a várost, és ezt a különös világot, felfedezve a különös hely minden apró zugát, ahogy egyre mélyebbre ássa magát, megismerve a környéket, találkozva az emberekkel, kitapasztalva a szabályokat, és megpróbálhatunk a főhőssel együtt "túlélni".
Az események az után vesznek különösebb fordulatot, miután találkozik Marggal, és felpörögnek a történések, mégsem lehet kapkodást érezni, adott a tempó, és végig ahhoz alkalmazkodik az írásmód, benntartva az olvasót az elejétől érezhető, komor, letargikus hangulatban. Nicknek először rá kell jönnie, milyen bűnt követett el a múltban, hogy ide száműzték, ezzel párhuzamosan élnie kell az életét a városban is, ahonnan mindenáron meg akarja keresni a kiutat. Többek Blackyardba kerülésének körülményeivel szembesül, mielőtt rájönne ama szörnyű igazságra, hogy ő milyen is volt az odaérkezése előtt - ugyanis mindenkinek elveszik az emlékeit.
A könyv lényegében bemutat emberi sorsokat, bűnöket, amiket elkövetünk életünk során, azok következményeit; hogy néha hiába teszünk valamit a "jó cél érdekében", ha közben mégis a rossz úton haladva, mások kárán akarjuk azt elérni; attól, hogy a cél nemes, a megvalósítása közben lehet, hogy több bűnt követünk el, mintha nem is törekednénk a megvalósítás felé. A kötet azért is telitalálatos olvasmány, mert az író végig tartja a színvonalat, a remek stílust mind a leírások, mind a bűnök, mind az emberek ábrázolásánál, a város precízen kidolgozott, a szabályok fokról fokra világosodnak meg előttünk, ahogy Nickkel együtt bejárjuk a helyszíneket, az olvasó nem zökken ki a történetből, és közben úgy "tanít", hogy nem rágja a szánkba, nem erőltet semmit, hanem gördülékenyen halad előre, miközben mindenki leszűrheti a tanulságokat.
Noha a középpontban a bűnök és a város kapcsolata áll, ott van az emberi szenvedés is, továbbá az, hogy sikerül-e hőseinknek elérni a céljukat? El tudnak-e menekülni a városból? Van kiút, vagy csakis és kizárólag a felsőbb hatalom adhat megváltást egy ilyen pokoli helyről? Létezik egyáltalán olyan, hogy valaki megbocsátást nyert a múltban elkövetett bűneiért?
Összességében nézve engem maximálisan magával ragadott mind az alaptörténet, mind a mellékszálak, mind pedig az, ahogy "elmeséli" ezt az egészet. Noha a vége átlagosra sikeredett, valahogy nem tudnék elképzelni ennél jobb lezárást, mert illett a történethez, és ezzel együtt volt egyben az egész. Véleményem szerint remek olvasmány, ami magába szippantja az embert, és az utolsó betű után sem biztos, hogy elengedi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése