Lengyel Dávid - Kozma András naplója

A szavazóra a weblapon lehetett szavazni.

Eredeti ötlet a "műgyűrődés", és 

élőben is becsapós.

Kozma András naplójának készüléséről már korábban lehetett értesülni. Bizony, ez az a Kozma András, akinek útját a Holtak világa - A jóslat című kötetben már megismerhettük. Ott láthattuk, hogy Andris naplót vezet, de hogy mi van benne, az ebben a kis kiegészítőnek szánt kötetben jelenik meg.
Nemrég még azt láthattuk, hogy a borítóra írtak ki szavazást, most meg már egyenesen meg is rendelhető a kötet, ami potom 92 oldal.
Két kedves barátomnak, és egy harmadik "titkos" illetőnek köszönhetően a kezemben tarthattam ezt a szépséges kötetet, ami többször megtréfált a "gyűrődéseivel", és "szamárfüleivel".

Ezúton is köszönöm nektek, akik közreműködtetek, hogy nekem is jusson egy napló, hogy még jobban belelássak Andris fejébe!

A történet ugyanaz, mint eddig: a zombik ellepik először Amerikát, majd megérkeznek Budapestre, végül mindenfelé szétszóródnak. Egy maroknyi ember végül egy laktanyában végzi... Nem akarom még egyszer leírni a tartalmat, mivel a naplóban ugyanez megtalálható, csak Andris szemszögéből.

Bocsánat, azt mondtam, ugyanez? Valami utánzatot. Ami elsőre feltűnik ugye, hogy mennyire tárgyilagos a stílus, ami egy naplóhoz mérten teljesen jó, elvégre az ember nem rögzíti regényszerűen a naplójába a párbeszédeket, meg élete minden egyes másodpercét. Igyekszik helytakarékos lenni... No de ennyire? Potom 92 oldalba azért lássuk be, nem fér be túl sok minden. Mi az, ami mégis bennrekedt? Először is, a legtöbb helyen mint mondtam tárgyilagos a stílus, nem is megy bele részletekbe az író, ebből fakadóan kicsit kapkod, ugrál az időben, mint zerge a hegyekbe, majd hirtelen jön egy pont, mikor a lakásban játszódó rész van, és ott jópár oldalon át van részletezve, hogy mit kajáltak, mit nem, mivel spóroltak, stb... Itt persze elveszik a részletekben, míg másutt annyira nem. Mint például a búcsúzkodós résznél, illetve itt elmarad a tábor bemutatása Szabolcs vezetésével, nem tudjuk meg, ki hogy néz ki, kinek a kicsodája. Rendben, hogy kiegészítő kötet, de még egy natúr kiegészítő novellában is leírják, legalább azt, hogy az illető hogy néz ki, és mi a kapcsolata a főhőssel. Ehhez képest Andiról megtudjuk, hogy van egy Niki nevű húga, és Andris valamikor szerelmes volt Andiba, meg még két konkrét emberről derül ki hasonló kötődés, de az, hogy hogy néznek ki? Elképzelhetetlen...

Az aránytalan információk után a másik nagy hibája a kötetnek, a szóhasználat. Laponként minimum 2 mondat kezdődik a "Na" szócskával, a többi "oké" vagy "szóval" kezdetű, illetve egyéb töltelékszavakkal ellátott. Ettől sajnos a főhős nem tűnik lazábbnak, mert utána mindig olyan szövegrész van, amitől látszik, hogy merev. Több helyütt a gondolatok ismétlése pedig már -már azt feltételezi, hogy az olvasó hátha elfelejtette a lap aljára érve, mi történt a lap tetején. Ezek mellett a "hehe" és a "hihi" beszúrások úgy hatnak, mintha egy tinilány röhögcsélve mesélné: nézd már hihi, zombik, hát nem cukik?
Ha striguláztam volna, hányszor szerepelt második bekezdések végén az, hogy "Hogy is kezdjem..." szép szám jött volna ki megintcsak.
Több részletet hiányoltam. Andris nagyon összevághatta a naplót, ha például a tábor bemutatása kimaradt innen, pedig a "nagy könyvben" le volt írva. Oké, találtunk benne egy rajzot róla, de azért le lehetett volna itt is írni, hogy tetszett neki a szervezettség stb...
Ezek mellett előfordultak értelmetlen megjegyzések is. Például a végén megemlíti Andris, hogy Szabolcs poilitikája rossz. Mitől? Miért? Nem fejti ki részletesen, pedig A jóslat -ban több dolog is össze volt hordva, miért rossz ez a rendszer, így viszont annyi mindent nem látunk belőle.

A könyv hátuljára csak egy tenyér került.
Hogy kié, az csupán csak sejthető.

A szereplők közül egyet tudok csak minősíteni és az nem más, mint a címben is szereplő Andris, aki olyannak tűnt, mint egy nyűgös kislány. A hangulatingadozáshoz kellene az is, hogy legyen néha jó kedve, de főhősünk mélyen depresszióba esik, amivel még nem is lenne gond, de akkor ne várja már azt, hogy a barátai a lábai elé boruljanak. Ne mondja, hogy nem kell neki társaság, mikor két sorral lejjebb meg, hogy hát mégis jó lenne valakivel. Ha önmaga rázza le a barátait, akkor miért csodálkozik rajta, hogy számkivetett? Ezek mellett, mikor elkezdi felvázolni a vírus szerinte levő elméletét "nagy vonalakban", én onnan már csak egy orvosszakértő megerősítését, és egy géntérkép melléklését hiányoltam. Ismét túl sok információ volt olyan helyen, ahol a kevesebb több lett volna. Ha minden ennyire ki lett volna fejtve, a napló kétszer olyan vastag gerinccel került volna a könyvespolcomra.
Sajnos ezekből nem minden magyarázható az "őrülettel", ami egyébként A jóslathoz képest meglehetősen karaktertorzulás is. Ott ugyanis Andris összeszedettebb, tettre készebb, itt meg...

A 92 oldalból egyedül az újdonságoknak tudtam örülni, amik elhangzottak a naplóban, de a regényből nem derülnek ki, illetve aranyosak voltak a rajzok, amiknél azért érthető volt a poén is. Ami még tetszett ezeken felül, hogy több dologra választ kapunk (honnan tudják meg, hogy fejre kell célozni, stb...), ami A jóslatban meglehetősen kérdőjeles volt. Felbukkan egy ismerős név is, mikor a blogbejegyzéseket, illetve a híreket nézegeti a neten. Igazán eredeti volt a blogbejegyzéses rész, és valószerű volt az alatta levő kommentelős rész.

Sajnálatos módon a karaktertorzulás és a rengeteg felesleges adat és információ azonban eltörpíti azon kevés részeknek az értékét, ahol valóban új dolgok kerülnek napvilágra, és rengeteget ront az összhatáson. Egy kicsit talán el lett sietve a könyvecske kiadása, illetve lehetett volna kicsit vastagabb, mondjuk kétszeres lapszámmal, hogy minden pontosan, részletesen belekerüljön. Andris helyében ugyanis, ha tényleg egy zombiinvázióról kellene tudósítanom, jobban részletezném, mi mindent csináltam otthon, a laktanyában, hogyan lehet túlélni a zombitámadást, leírni a viselkedést, több részletet adni úgy amblock mindenről, nem pedig csak bizonyos elméletekről...

A kevesebb több, de ezen regénynél a több az rengeteg lett volna. Sajnos a naplók átka, hogy rövidek, és ezért hiányosak, hézagosak, félkészek, nem feltétlenül informatívak. Ennek ellenére bízom benne, hogy a Holtak világa 2 könyv is hamarosan nálam lehet, és olvashatom, hogy a fiúk ezúttal mit találtak ki a hőseinknek...