Ezúttal Jem fiának, Adamnek a mindennapjaiba pillanthatunk be. Nagymamája neveli, mivel Jem meghalt. Akárcsak az édesanyja, ő is látja a számokat, ami cseppet sem könnyíti meg az életét - főleg, hogy jóformán mindenki szemében ugyanazt a dátumot látja: 202711. Érzi, hogy valami nagy dolog van kibontakozóban, amit megerősítenek a különböző, általa megérzett halálnemek is.
Sarah egy átlagos, 15 éves lány. Éjszakánként nehezen alszik a rémálmai miatt. Egy hatalmas tűzről szólnak, ahol megjelenik egy fiú, és elveszi tőle a kisbabáját. A lány rémálma valóra válik, mikor új iskolájában találkozik egy fiúval. Menekülni kezd, hogy a háta mögött hagyja a szüleit, a titokzatos fiút, és egyedül nevelje fel a kisbabáját, ugyanis terhes...
A történet önmagában több ponton hasonlít az első kötetben olvasottakhoz, és külön darabként is megállja a helyét, az első kötet ismerete nélkül is. Ami az első kötetnél élt, az itt is: nem szokványos YA történetet kapunk, hanem ismét előkerül a nevelés kérdése, illetőleg a problémás gyerekek esete is, ami abban nyilvánul meg, hogy Saraht több iskolából csapták ki a viselkedése miatt. Rachel Ward ismét előveszi az etnikai problémákat is, amik mellett megjelenik még a gyerekmolesztálás, és ennek következményei. Ehhez kapcsolódik az is, hogy Sarah lelki állapotában végig jelen van a szorongó érzés, illetőleg a védekezés mechanizmusa.
A másik véglet ugye Adam. A fiúnak több problémája akadt, amik verekedésekhez fűződnek. Társai különcnek titulálják, mivel folyton egy notesszal mászkál, és valamiket jegyzetelget, amit senkinek sem mutat meg. Nem beszélhet a képességéről, és amikor megpróbál változtatni a dolgokon, egy fiú meghal. A gyanúsított Adam lesz, és a rendőrség innentől fogva állandó látogatója a házuknak, ahol a nagymamájával élnek.
Adam és Sarah felváltva mesélik el a történetüket, és olyan helyzetekbe keverednek, ami eléggé szélsőséges, de van, akikkel megtörténik. Miközben sodródunk az árral, rengeteg szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg, és a könyv az ember kezébe ragad.
A legnagyobb (talán az egyetlen) eltérés az első és második rész között a világ. Noha a valóságban játszódik a történet, ahol mi is élünk, mégis új szabályokat léptet életbe az írónő. Mivel 2026-27-ben járunk, Ward felvázolt egy lehetséges jövőképet, ahol az embereket ugyanúgy bechippelik, mint ahogy a kutyákat. Ez által semmi/senki sem maradhat rejtve a "Nagy Testvér" elől, ugyanis bárkinek a helyzetét be tudják mérni ez által.
A kormány tartja rettegésben az embereket, akiket ezáltal könnyedén irányíthat. Az internetes tartalmak közül ami nekik nem tetszik, azt törlik, és elzárnak minden információforrást, ami a céljaik ellen való. Hiába hadakoznak ellenük, mindenkit megtalálnak, és eltesznek az útból.
Nagyon vártam a folytatást, nagy elvárásokkal indultam neki a regénynek. Ehhez képest nem okozott csalódást, inkább pozitív meglepetést. Rachel Ward felülmúlta önmagát. A menekülés című kötetben bebizonyította, hogy tud írni, A káosz -ban pedig megmutatta, hogy nem a szerencsén múlt...
Bízom benne, hogy a harmadik résszel minden eddigit sikerül felülmúlnia, és nem kezd mélyrepülésbe.
A másik véglet ugye Adam. A fiúnak több problémája akadt, amik verekedésekhez fűződnek. Társai különcnek titulálják, mivel folyton egy notesszal mászkál, és valamiket jegyzetelget, amit senkinek sem mutat meg. Nem beszélhet a képességéről, és amikor megpróbál változtatni a dolgokon, egy fiú meghal. A gyanúsított Adam lesz, és a rendőrség innentől fogva állandó látogatója a házuknak, ahol a nagymamájával élnek.
Adam és Sarah felváltva mesélik el a történetüket, és olyan helyzetekbe keverednek, ami eléggé szélsőséges, de van, akikkel megtörténik. Miközben sodródunk az árral, rengeteg szerethető karakterrel ismerkedhetünk meg, és a könyv az ember kezébe ragad.
A legnagyobb (talán az egyetlen) eltérés az első és második rész között a világ. Noha a valóságban játszódik a történet, ahol mi is élünk, mégis új szabályokat léptet életbe az írónő. Mivel 2026-27-ben járunk, Ward felvázolt egy lehetséges jövőképet, ahol az embereket ugyanúgy bechippelik, mint ahogy a kutyákat. Ez által semmi/senki sem maradhat rejtve a "Nagy Testvér" elől, ugyanis bárkinek a helyzetét be tudják mérni ez által.
A kormány tartja rettegésben az embereket, akiket ezáltal könnyedén irányíthat. Az internetes tartalmak közül ami nekik nem tetszik, azt törlik, és elzárnak minden információforrást, ami a céljaik ellen való. Hiába hadakoznak ellenük, mindenkit megtalálnak, és eltesznek az útból.
Nagyon vártam a folytatást, nagy elvárásokkal indultam neki a regénynek. Ehhez képest nem okozott csalódást, inkább pozitív meglepetést. Rachel Ward felülmúlta önmagát. A menekülés című kötetben bebizonyította, hogy tud írni, A káosz -ban pedig megmutatta, hogy nem a szerencsén múlt...
Bízom benne, hogy a harmadik résszel minden eddigit sikerül felülmúlnia, és nem kezd mélyrepülésbe.
A könyvet köszönöm a Főnix kiadónak és Abstractelfnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése